Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-30 / 275. szám

14

4=i

r KkamM&stfa

XIV. ÉVF. 275. SZÁM.

rmrnmnjinnmuuuumnnniinjmmuiíui

Az összes selymek között,

melyek az országban eladásra kerülnek,

GflLLIft

amely valódi francia.

A „GALLIA*1 az egyedüli francia selyemgyór az országban.

Fióküzlet: CLUJ, Str. Gén. Neculcea (Kornis ucca)2 szám. Renner palota

t=t

i

I

m

m

a fárasztó és nehéz munkák elvégzését elősegíti. EgészA-104. sz. keresztrejtvény megfejtése.

UNALMASAVÁRAKOZÁS * TABAK IDERU IDÓNO APUS INNENSŐ ABIH SOHSEMÉRKEZEMH A Z A OS ÚTI RÓ ATROA SS K ITT E B ISZÓ E NEMJÓERREA VONATRA APPEL ÁRULÓ IALAD KEIL BÁRSONY VEJN KÚSZÓ LASKA MINTA ÍNTŐKÜLSZOLG ÁLNAK N AKÓ A A R RÁIJ PÁ OCHSE DADOG TE AZÖRHÁZNALÁLLJMEG DTRO TESTÁLÓ ÁSNY JÁRNI RIUTL BRUTE ALAGÜTBAFUTAVONAT

A dal

és munkanélküliség

Kolumbusz tojását találta fel most az amerikai zenészszövetség, mikor dringend, sőt éjjel is kézbesítendő táviratot intézett Hoover elnökhöz s ebben a táviratban az általános gazdasági krízis ellen és a munkanélküliség leküzdésére uj és csodálatos gyógyszert ajánl: a karéneklést, nem törődve azzal a körülménynyel sem, hogy ez a tanács a legélesebb ellentétben áll azzal az igazsággal, melyet vagy egy esztendőn keresztül minden jazzband üvöltött bele a világba, hogy: „aki bajban van, ne fütyüljön, de a bajban némán csücsüljön". Az amerikai zenészszövetség erkölcsi erejének teljes súlyával elítéli ezt a néma csücsülést és egyben felkínálja szolgálatait, hogy a legnagyobb készséggel rendez hangversenyeket, szervez kórusokat, betanít karénekeket és elősegíti, hogy a dal szárnyán a gond elszánjon s Így az egész világ gazdasági helyzete konszolidálódjék. Sajnos, az emberek legnagyobb része bizalmatlan és a Fehér Ház komoly urai, sőt maga az elnök Is nem nagyon hiszi, hogy a karének megnyitja például a Morgan-ház páncéltrezorjait és lecsillapítja a börzét, vagy visszaállítja azt a nemzetközi bizalmat és együttműködést, ami feltétlenül szükséges ahhoz a célhoz, hogy a világ egyik részén ne halljanak éhen az emberek, miközben a másik rész a saját zsírjába és aranyába fül. A Fehér Ház sokkal nagyobb reményeket fűz Láváihoz és Grandihoz, pedig egyik se énekel, legfeljebb csak ünnepségeken, mikor udvariasan mozgatja hang nélkül a száját, ha a katonazenét tulharsogva a tömeg az illető nemzeti himnuszt üvölti, vagy néha in- timebb társaságban esetleg valami kedélyes kis nótát is elzümmög. A Fehér Ház nem nagyon hiszi, hogy a dal szárnyán elszáll a gond és megoldódik a munkanélküliség s úgy gondolja, hogy inkább csak a zenészek munkanélkülisége és gazdasági válsága oldódik még, akik igy vigabban dudálnak majd, mint a portugál, mert a mások dalának a szárnyán elröpülne az ö gondjuk. Szóval a Fehér Házban a dringend sürgöny egyelőre papírkosárba került őszinte szomorúságára mindenkinek, aki a váratlan fordulatokat szereti, mert milyen szép is lett volna, ha a munkanélküliek felvonulnak a nagy bankok elé és elénekelik, hogy „Nyisd ki Morgan a trezort", vagy a tőzsde előtt, hogy „Hűl- | lámzó kurzusok tetején", mire egyszerre megnyílnak a bankok, zuhogna a dollár s a mosolygó bankárok segítségével a dal szárnyán elszállna a gor.d.

•

Az amerikai muzsikusok szép terveihez egyelőre nem fűződik vérmes remény, mert a Fehér Házban ijedtség formájában inkább az a másik elv érvényesül, amelyet fenyegetés formájában Szabó Dezső fogalmazott meg, mikor belesüvöltötte a .világba, hogy „éhes gyomorral nem lehet himnuszt étíekelni". Akkor ez a kiáltás igen nagy port vert fel, mert a novellisztikus emlékekben még elevenen éltek azok a hősök, akiknek alakját néhány évtized, vagy néhány évszázad megszépítette, felnagyította és kiszínezte s akik egy rostánál sváda szerint „mentek forró homokra, jégre, éhes gyomorral, zordan, mint az átok". Azóta ezt a felháborodást is meglehetősén elnémította az a racionalizálás, amelyet a négyesztendös világháború végzett el, mikor bebizonyította, hogy nem az a katona az igazi hős, aki ok nélkül kiáll a fedezék tetejére, hogy agyon- lőjjék, de aki vacogó gyomorral lent kuksol a róka-, lyukban, hogy a kellő pillanatban kéznél legyen. A dal szárnya is kissé már megtépázódott és már nem csapkod olyan erővel, hogy felemelje és elrepítse magával a gondot. Ahogy a zenészszövetség igen tisztelt vezetőségét is bizonyára kínos meglepetések érnék, ha például egy szombati napon odaállana valamelyik hatalmas iparvállalat kapuja elé, ahonnan éppen ötszáz embert bocsátottak el és megpörgetné a dobokat és meg- fujná a kürtöket, hogy sebaj fiuk, oda se neki, ki tö— j

rődik az ilyen kis kellemetlenséggel, mikor itt a dal, amelynek szárnyán egyszerre elszáll minden baj és gond és rajta, az elbocsátott vasmunkások fújják a basszust, a textilesek a tenort és végül a tutti együtt zengi majd, hogy „mily szép az élet a természet ölén, hol Isten hatalma mindent felruház". A hatás kétségtelenül leirhatatlan lenne. Mert talán a dal valóban el is űzi a gondot ott, ahol ez a gond csak nagyon vékony szálakon horgonyoz, de ahol teljes súllyal megült, ott inkább a dalt riasztja el. Az amerikai zenészszövetség a saját testi épségére való tekintettel tehát csak hálás lehet Hoover elnöknek, ha a president ezt a dallal való szanálási kísérletet, mint arra méltót, a papírkosárban helyezte el.

*

A tömeglélektan kutatói nem egyszer megállapították, hogy a tömegben elvesz az egyes egyének intelligenciája s a tömeg intelligenciája nem olyan lesz, mint a tömeget alkotó egyének intelligenciájának az átlaga, de sokkal alacsonyabb. A tömeg többé-kevésbé mindig a gyermekhez hasonlít. Cselekedeteiben, érzéseiben, ösztöneiben és elhatározásaiban mindig megnyilvánul valami gyerekes vonás. Természetes tehát, ha a tömegre semmi se hat olyan erővel, mint a dal. A szó bármilyen átfogó erejű is, mindig csak egy bizonyos intelligenciájú réteghez beszél. A zene nem az értelemhez, de az érzésekhez szól és egyenlően hathat a legkülönbözőbb intelligenciájú emberekre is. Éppen a zenének ez a tulajdonsága egyúttal ösztönző erővel is bir s

sereg nagy külföldi gyár a munkatermekbe gyors ritmusú zeneszámokat közvetít, hogy igy felüditse a fáradt embereket, ösztönözze és jobban kihasználja. A., fáradt ember, ha már alig vonszolja magát, dudolásba kezd, hogy uj erőre ösztönözze lábalt. A szobafestő énekel, hogy mázolás közben gyorsabban repüljön az idő. A mindenes gajdolja a slágereket, hogy ne undorodjék mosogatás közben a piszkos tányéroktól. A mozdonyvezető jazzritmusba szedi a vonat zakatolását. A dal kiárad és tulömlik a lelkeken, hogy fokozza és lelkesítse a munkát. De nem teremti. Az amerikai zenészek hangversenyein is a munkanélküli talán elfelejtené minden gondját, keep smilingolna, azaz mosolyogna is, de utána fokozott erővel érezné, hogy komisz az élet; mikor minden bajra nem gyógyszert ad, de szépségkenőcsöt talál s egy világkrizist, Pompadour recipéje szerint, mazsolás kaláccsal gyógyit. A dal szárnyán talán elszáll a gond, dé megérkezik a rettenetes érzés, hogy milyen istenien csengene ez a dal, ha egy boldog világban zendülhetne fel, ahol gyógyulás van és nemcsak ilyen elkendőzés, hogy az emailirozott arcbőr mögött ne látsszék a halotti csontváz. Ami természetesen nem jelenti, hogy az amerikai munkanélküliek ne fújják a maguk nótáját, mert ha nem is használnak vele, nem is ártanak senkinek, legfeljebb maguknak, hogy pillanatra elűzvén a gondot, még keservesebben érezzék, mikor ez a gond á pillanat elteltével visszatér. P. A.

íasiiordófeaí mhier űrtartalommá!, SO Kg. súlyban, uj Kivitelben,

készpénzfizetés ellenében, da-’ rabonként 1000 leiért száílit: A. Kálmán Műszaki Iroda, Arad