Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-21 / 267. szám

* XIV. ÉVF. 267. SZÁM. S.O.S! Nyílt levél lorga miniszterelnökhöz Elnök Ur! A halálra rémült tanítványok szavait ci­tálom : „Ments meg, Uram, mert mindnyájan elve­szünk!“ És szeretném, ha Te Uram, a Jézus szavai­val vigasztalnál meg bennünket: „Mit féltek, ti kicsinyhitüek!?“ Mert valóban félünk. És hogy félünk, hej, van arra nagy ok! Egy idő óta minden foná­kul megy végbe ebben az országban. Az egyik helyen tékozló pazarlás, a másik helyen ordító nyomor. A nagyváradi pénzügyigazgatóság kéterne letes bérpalotájának minden szobájából délután is omlik a jó meleg és esténkénf az egész, nagy óptiletkolosszus villanyfényben úszik. Addig a szomszédos Élesd községben becsukták az igazság szolgáltatás csarnokát, mert a bíróság­nak nincs tiizelőtaja. Fázik a biró, meggémberedik a jegyző ujja, nem tudja tartani sem a tollat, talán éhes is az is­tenadta, hiszen ő sem kapott fizetést már két hónap óta. Mint ahogy azok a nyugdíjasok sem. kapták meg illetményeiket, amelyhez pedig jogot ara­nyán és véren szereztek, akiket most vernek szét nekibusult rendőrök kardlapokkal a vil­lanyfényes palota elől, ahol talán hangosabban a jólesésnél, féléves járandóságaikat követelik. Uram! Jól tudod Te is, hogy más orszá­gokban a versenyistállók lovait vénségükre hiz­lalókba adják, hogy öreg napjaik békés nyuga­lomban teljenek. Vájjon nem lehetne valami módon a nyugdíjas emberek leáldozó napjait is egy kis napsugárral átszőni! S inig Élesden délelőtt sincs tárgyalás a hideg miatt, addig a váradi palota melegtől gőzölgő szobáiban délután is fásultan jár-kel a tisztviselők serege, tosz-vesz, tessék-lássék, mert különben semmi dolga sincs. Ami kevés volt, el­végezte mind délelőtt. Ki fizet ma már adót? Testileg, lelkileg, anyagilag és erkölcsi­leg teljesen lezüllött emberek esetlenek, botlanak lehorgasztott fejjel, városokban az urak, falvakban a parasztok szerteszét az egész Erdély területén. Mintha minden házban ravatalt állítottak volua, mintha csak minden embernek halottja lenne! A magam esetét is elpanaszolom, ha már hozzáfogtam. Szorgalmas tisztviselő voltam, aki 30 esz­tendeig becsülettel dolgozott. Három évtizedes munkám eredménye egy kis földszintes ház és a nyugdijam. Tisztelt, becsült mindenki, emelt fővel jártam évekig. De ma már nem merek az uccára menni. Szégyenlem magam! Hogy én, aki a kötelességteljesitést és a pon­tosságot és a rendet tanítottam az iskolában, már negyedik hónapja biztatom a péket, hite­getem a mészárost, bolondítom a szabót, könyör- gök a bankigazgatónak, hogy várjanak, mert most már az állam csakugyan fizet . . . És ma-holnap sehol sincs pardon! A pék nem ad hitelbe több kenyeret, a hentes több zsírt és húst, a kereskedő rizsét és szappant s a váltó­kat is megóvatolják és elúszik a kis ház, har­minc évi becsületes munkám keserves keres ménye. Pedig voltaképpen nem is nekem kellene szégyenkeznem. Hiszen az állam idestova 24 ezer lejjel tartozik ki nem fizetett nyugdijak­ban, a város pedig 70 ezer lejjel elmaradt se J gélyekben. OV&KCDJATCk A HIDEG,A NEDVESSÉG ES POR VESZEDELMEITŐL VÉDJ ETEK TORKOTOKAT, MELLETEKET ES A TÜDŐKET A MEQHÜLÉS,TOROKFÁ­JÁS, ASTMA, BRONŞITA, INFLUENZA ELLEN,A mim msTiLLAk ÁLTAL; ELTÁVOLÍTJA ES LEGYŐZI A LEGÍÖ SZERVEK ELLENI BETEGES MEfiTAMADASOKAT A DOBOZ FAC-SIMILJE •<■»»>—^ KAPHATÓ MINDEN GYÓGYSZERTÁRBAN S ennek dacára ott állok, hogy ma-holnap éhen pusz­tulok. Mert a házamból nem tudok letörni egy dara­bot, hogy odaadjam a gyerekeimnek, kenyér helyett. Vagy elvigyem a piacéra és eladjam, mert most már a bankok sem adnak kölcsön. Leginkább zárva tartanak ők is, és nem hogy kölcsönt adnának, de a betevők pénzét sem fize­tik vissza. És igy megakad az egész országban a gép, mert a péknek, mészárosnak, fűszeresnek nemcsak a nyugdíjas tartozik, de adós már neki a tisztviselő is, a vámos és a katonatiszt is, a tanár és tanító is és végig az egész úri fertály. Mert ezek sem kapnak fizetést hónapok óta! A mészáros nem tud marhát, disznót vásárolni, a pék nem vehet búzát s míg a szegény paraszt saját zsírjában fuldoklik, a város népe éhen kóborol és napról napra több és több koldus lepi el az uccákat. Mi lesz-velünk, Uram? Hiszed-e már, hogy elveszünk?! Mert, ha az állam nem fizet, az borzasztó ve­szedelmes példa. Mert akkor nem fizet a megye sem, a város sem, a vállalkozó és a gyáros sem, sőt még azok sem, akiknek pedig volna miből. S egy reggel csak arra ébredünk valamennyien, hogy felbo­rult minden rend az országban. Azt mondják pedig, hogy 24 óra alatt nevető országot lehetne csi­nálni ebből a zokogva síró országból, Csak ki kell fizetni a visszatartott nyugdija­kat és fizetéseket, ki kell elégíteni az állami szálitókat. Nem tesz azokból a bankókból senki egy bánit sem a takarékba! Csak a mi megyénkről szólok, amelynek kh. 160 milliójával tartozik az állam. Ha kifizeti, ez a pénz két hét alatt szétfoly az egész vármegyében és megterméke- nyiti a pusztuló ugart, reményt önt a lelkekbe és egyszeribe visszadja az emberek veszendőben levő életkedvét . . . Mert mit is csinálunk mi ennyi tenger pénz­Az érdekeltek tudomására hozatik, hogy 1931. december 3-án, d. e. 11 órakor a cluji vá­rosháza, str. Regina Maria 2. szám alatt, az 5. számú szobában nyilvános árlejtés lesz tartva, a következő gépek beszerzésére: 1. 1 (egy) drb. Autószivattyu-fecskendő. 2. 1 (egy) drb. Teherkocsiváz (szerszámautó részére). 3. 1 (egy) drb. Szolgálati automobil (Road­ster), amelyek a cluji tűzoltóság részére szük­ségesek. Az árlejtés a számviteli törvény 88—110. paragrafusai és a f. évi junius 4-iki Mon. Ofi- cialban megjelent árlejtési szabályzat szerint lesz megtartva. Az árverésen résztvevők az ajánlattal egy­idejűleg a felajánlott szállítás értékének 5%-át teszik le bánatpénzképpen. Az ajánlatok pedig csakis a teherfüzetek szerint készítendők el, me­lyek naponként 10—-13 óra között tekinthetők meg a Calea Traian 19. szám alatt lévő köz­ponti mühelyirodában. Cluj, 1931. november 10. Primăria Municipiului Cluj. Átmeneti kabát . . Lei 1ÎOO és feljebb Raglan I-a Flausch Lei 3000 és feljebb M. Neumann Ruhaáruház CIuj-Kolozsvár, Piaia Unirii No. 14. zel? Veszünk disznót, káposztát, krumplit, pa­szulyt egész télre valót s mindjárt lesz egy kis pénze a parasztnak! Csináltatunk cipőt, ruhát, kalapot, lesz miből adót fizessen az iparos! Vó- súrolunk inget, nyakkendőt, gallért (mind rég leszakadt már rólunk), veszünk rizskását, cuk­rot, újra iszunk majd kávét s pénzhez juttatjuk a kereskedőket, akik éjjel-nappal kényszer­egyezségről álmodoznak, kifizetjük a kamato­kat, hadd legyen a bankosoknak is újra egv jó napjuk! Azzal végzem, amivel elkezdettem: „Segíts meg, Uram, mert mindnyájan el­veszünk!“ Bodnár János, ny. könyvtárigazgató. PRIMĂRIA MUNICIPIULUI CLUJ. No. 22068—931. Magyar fordítás. Hirdetmény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents