Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-16 / 263. szám

XIV. ÉVF. 263. SZÁM. 9 ■HH III —I .........IIMIII I—M—i A vajúdó Kis-Ausztria AZ OSZTRÁK KRÍZIS Ausztria megelégelte az önállóságot — Uniós tervek. — Feltámad a magyar­osztrák monarchia ? — Bajok a devizamegszoritás következtében. — Újabb puccs-hirek. — Veszélyben Románia ausztriai hús és élőmarha bevitele — Bécsi levelezőnktől — Az osztrák krízis egyre nő, egyre fékevesz­tettebben tombol és vele együtt nő és erősödik a meggyőződés, hogy az osztrák köztársaság életképtelen alakulat. Hogy nem állhat fenn so­káig önállóan, társtalanul, külső támasz nélkül. Mind tölbben vannak, akik egészen nyitan hir­detik, hogy bajtárs, köznapibb kifejezéssel: partner után kell nézni, akivel aztán együtt küzdhetnek a gazdasági bajok ellen. A vita vol- taképen csak a partner személye körül folyik. Németországot egyhangú lelkesedés köszöntené. De ettől a szerelmi házasságtól eltiltja Ausztriát Franciaország parancsszava, amely a pénztelen­ség mostani korszakában, amikor csakis ettől az országtól jöhet valamelyes kölcsön, a legna­gyobb súllyal esik a latba. A vámuniós terv volt az utolsó kísérletezés a német orientáció felé. Amint köztudomésu, sikertelen maradt és mint meggondolatlan szembehelyezkedés Fran­ciaországgal, tengernyi bajt hozott ennek a szegény országnak, sőt egész Európának a fe­jére. Kivel menjen Ausztria. Most egyszeriben két más terv kisért. Ezek már érdekházassági tervek. Közös hibájuk, hogy csak párttöredékek és nem az egész ország áll mögöttük és hogy egészen biztosan elkeseredett ellenakciót váltanának ki, ha ütött a teljesülé­sük órája. Az egyik csoport Csehország felé sandit és kedvvel hallgat a csábitó dallamokra, amiket „egy centráleurópai vámközösség“ érde­kében ennek az államnak külügyminisztere, a boszorkányos Ügyességű Behes zengedez. Ez a közösség Ausztrián kívül Magyarországot, Ju­goszláviát, Romániát, Csehszlovákiát és esetleg Lengyelországot is egyesítené és terve állítólag francia kezdeményezésre vezethető vissza, aminthogy ez az „egység“ a Benes elgondolása szerint egyáltalában francia protekturátus alá helyezkedne. A másik terv mögöt a sacri egois- mon kivül örténelmi emlékek és legitimista szándékok munkálnak. Hívei a keresztényszoci­az öreg, mi csak jót akarunk neked, amikor aggó­dunk... Hiszen tudod.... alista pártnak és a Heimwehrnek táborában ál­lanak. Ez a csoport Magyarország felé orientá­lódik és a gazdasági szükség parancsára hivat­kozva helyre akarná állítani a históriai nekszust a két ország között. És pedig a gazdasági kap­csolatokon tulmenve, politikailag is, a Habsbur­gok jogara alatt. Egyre hangosabban hirdetik azt az egyébként kézenfekvő tényt, hogy a két oiszág gazdasága pompásan kiegészítené egy­mást. Az egyik a nyersterményeket szállítaná, a másik főleg „veredelung“-ra megnemesitésre dolgozó ipara számára és élelmiszerekkel látná el az e tekintetben jelentős behozatalra szoruló partnert. A másik viszont kitűnő és biztos piac­ra találna ipari termékei számára, amint talált a múltban is. Az osztrák-magyar szövetkezés helyre állítaná a régi arany koronát, — magya­rázta nemrégiben ötletes kétértelműséggel egy újságcikk, amely az osztrák-magyar monarkiá- nak ezt a kicsinyített mérvű feltámasztását pro­pagálta. A gazdasági talpraállás és a régi biz­tos alapokon mozgó élet megújulásának álma füti tehát ezt a tervet... Álmokkal és tervekkel azonban nem lehet sebtében enyhíteni, vagy éppenséggel megszün­tetni az egyre dagadó bajokat. A meghiúsult kölcsön, A hatvanmillió sillinges francia kölcsönről, amelyet Franciaország címére adresszált bókok kiséretében már hivatalosan is perf-ektnek jelen­tettek be, kiderült, hogy még tisztes távolban van a befejezettségtől. A devizakorlátozások vi­szont már éreztetik hatásukat: az ipar nyers­termékkészlete fogytán van és akadtak gyárak, melyek kénytelenek voltak nyersanyag hiányá­ban leállani. Egyes élelmiszerek ára emelkedett, mert devizák hijján megakadt a behozataluk, Kereskedők, akik küfÖldi cikkek eladásával fog­lalkoznak, szélnek eresztik személyzetüket, mert nem képesek készleteiket felfrissíteni és üzetü- ket fenntartani. Újra kisért az élelmiszerek fel­halmozásának a világháborúból ismert ocsmány divatja. Sokan attól tartanak, hogy röviden nem lesz elegendő -idegen pénz a husbehozatalra és a gabona importra sem. Konzerveket, lisztet „hamsterelnak“ tehát. Valamelyest igazuk van. Hiszen a jegybank nem igen számithat külföl­di valuták oefolyásával: idegen-forgalom alig van, lévén a nyomorúság általános és nem többé osztrák speciálitás. Ugyanebből az okból nincs fogyasztó az osztrák lukszus-ipar cikkei szá­mára. Különben is Ausztria külkereskedelmi mérlege régideje erősen passzív, tehát akkor sem állna a jegybanknak elegendő valuta ren­delkezésére, ha az export, amely erősen vissza­fejlőd' k- az eddigi keretek között mozogna. Ugyanez az ok, a kereskedelmi mérleg passzivi­tása, lehetetlenné tette, hogy az osztrák jegy­bank elnökének a nemzetközi devizakonferen­cián tett és tagadhatatlanul ötletes javaslata el­fogadásra találjon. A Reisch elgondolása az első hallásra nagyon csábítóan csengett: Minek va­luta beszerzéssel komplikálni a gazdasági kap­csolatokat? Egyszerűsítsék le cserekereskedésre. Ausztria például Magyarország behozatalára szorul gabonában, élőmarhában. Viszont Ma­gyarország fát, meg rotációs papirost — hogy néhány példát említsünk — hoz be Ausztriából. Nem lehetne — ez volt az osztrák jegybank öt­lete — úgy megszervezni a két ország és ennek normájára Ausztriának a többi országokkal fen- álló kereskedelmi érintkezést, hogy a devizák beszerzésének kényszere itt is és túl is kiküszö- böltessék? A terv megfeneklett az osztrák kivi­telnek a behozatalnál jelentősen alacsonyabb összértékén és Ausztria tovább küzkődik a de­viza-hiány okozta nehézségekkel. Puccs-hirek. Fokozza a nehézségeket a puccs-hirek állan­dósulása. A külföldi sajtó heteken át pontos dátumokat közölt: Most, ezen és ezen a napon fog a Heimwehr újból rajtaütni a fogyatékos- erejű osztrák köztársaságon. A parlamentben leleplezték a Heimwehrt, hogy nagyösszegü külföldi pénzeket kapott. A szociáldemokrácia kémszervezete nyakra-főre hozta a híreket: Fegyvereket csempésztek be. Heimwehr csapat­összevonások történtek. Készenléti parancsokat adtak ki. A vezérek a Sacher ben tanácskoznak... Persze az ellenintézkedések sem maradtak el. A katonaság alarm-gyakorlatokra költi a köztár­saság szükecske pénzét. A szociáldemokrácia készenlétbe helyezte a maga fegyveres alakula­tait. A parlamentben bejelentették, hogy a mun­kások vasöklével ütközik össze minden alkot­mányellenes próbálkozás. Október 12-én, a köz­társaság születésnapján, hatalmas munkásde­monstráció lesz Bécsben. Az éle a Heimwehr ellen irányul. Természetes, hogy ezek a hirek, ezek a megmozdulások egyre jobban aláássák Ausztria egyébként is megrendült hitelét. A többit, a jó tanácsot már nehezen ment volna ki­mondani, inkább odatipegett a szép, nagy lányhoz és megölelte. Még a pipáját is hozzászoritotta. — Dehát... Istenem, hallatszott a néni gyanakvó hangja a stoppolásra váró harisnyahegy mögül, megtud- tok-e élni? , — Tibornak szép fizetése van és előrehalad, mondta vak szerelemmel a lány. Drága Ilka néni, rohant hozzá és megcsókolta, legyen segítségemre... — Velem szemben nem kell segítség, kis boszorkány! -dohogott a bácsi. Hadd jöjjön be az a lurkó! A többi már a szertartásosságra beállítva ment. A győztes snájdigan megkérte a lány kezét, mintha tar­tózna a megrabolt két öregnek ezzel az elégtétellel, ösz- szecsókolóztak. Mária után következett a néni, aztán cuppanosan a bácsi. Ünnepélyes pillanat volt ez, a bácsi letette a pipát és bekiáltotta a szolgálót. — Mari te, hozzál fel egy üveg bort a régiből... Ne ■bámulj úgy, nem látod, hogy mulatni akarok! — A többit holnap megbeszéljük, szólt oda a meg­elégedetten mosolygó fiúnak, mikor leültek az asztal­hoz és boldogan gondolt arra, hogy mégis csak volt ér­telme dolgozni, gyűjteni, takarékoskodni, mert ez is ré­szese lesz az aranyviráguk boldogságának. ...Az alkonyat, amely gyorsan, észrevétlenül borult rá a kertilakra, olyan szép volt, mint a színpadon. Egymáshoz simulva jöttek ki a kis villából és ismét lesétáltak a kerti ösvényen a kis patakhoz. A lány már várta, hogy a fiú magához vonja és megcsókolja. Bol­dogan maradt volna a karjaiban, ahol a legbiztosabban érezte magát, de a fiú lassan elengedte, a zsebébe nyúlt és kihúzta a cigarettatárcáját. Elégülten gyújtott rá egy cigarettára és az elégett gyufát, mint aminek nincs to­vább élete,'fölényesen befricskázta a patakba. Ugyan ki figyel az ilyen csekélységre s csak képzelődés lehetett az, hogy erre a köves, csendes patak dagadni kezd, percek alatt tengerré nő: vadul, éhesen elnyeli a kertet, a vil­lát, a tehetetlen két öreg karosszékét, elnémítja a hűsé­ges, házőrző Bundást, rátör a gyümölcsösre, a napos dombra, elpusztít, elseper mindent s hiába nyúl két fe­hér kar imádkozó vergődéssel segítségért. Veszélyben a román-osztrák kereskedelmi szerződés A nagy gazdasági összeomlás az eddigi je­lek szerint magával fogja rántani a csak nem­régiben, pontosan: augusztus 22-én megkötött osztrák-román kereskedelmi szerződést,, vagy legalább is ennek a friss hús és élőmarha be­hozatalra vonatkozó részét. . A szerződés kon- tingenlálta ezt az import-ágat. Megállapította, hogy húsból heti tiz kocsi, élőmarhából heten- kint 840 darab importálható. A szerződés meg­kötésekor úgy látszott, hogy Romániának ez a jelentős export-ága legalább Ausztriába irá­nyuló részében végleges és szilárd alapokhoz jutott. A kontingentálás mindenesetre szűk­markú volt, kisebb mennyiség behozatalát enge­délyezte, mint aminő keretek között az eddigi behozatal mozgott. Viszont azonban biztos piac­hoz és jelentős hasznot nyújtó magas árakhoz juttatta Románia huskereskedelmét. Már szá­molt az osztrák piacnak a krízis folytán meg­gyengült felvevő képességével és pontosan tu­dott kalkulálni az összbehozatal mennyiségével, miután a többi számba jövő országnak behoza­talát is kontingensek alapján szabályozta. Most azonban, nem egészen három hónappal a szer­ződés megkötése után minden jel arra vall, hogy az osztrák kormány és vele együtt valamennyi politikai párt, tehát a kormánykoalición kivül álló és a kormány kezdeményezéseivel, a hon­mentő akciókat kivéve, állandóan és keményen szembehelyezkedő szociáldemokrácia is, mene- kedni igyekszik a hús importtól és állami esz­közökkel és költségen a belföldi termelést akarja ránevelni a hus-szükséglet ellátására. A legyengült parasztság érdekében történik ez és mert a paraszt talpraállitása és vásárlóerejé­nek fokozása, végeredményében az iparnak is javára válik, az összlakosság érdekében. Ebben a célkitűzésben zavarólag hatnak a nemzetközi szerződésekben szabályozott import-kontingen­sek. Kénytelenek lesznek tehát a csak nemrégi­ben létesített ilyszerü megállapodásokat felmon­dani. Erre meg van a lehetőség, mert a szerző­dések három hónapra bármikor felmondhatók. Az első lépés ebben az irányban az u. n. állat­forgalmi törvény, amely a felhajtás mérvét ál­lami ellenőrzés alá veszi és igy mesterségesen magas árakat biztosit a belföldi termelés ré­szére. (f. j.) ( i i ( l * i i » l * i 1 * ♦ l í i l l í i l » í * í i i 1 S' VEGYEN Református Kórház Sorsjegyet! Húzás: november hó 30. F őny er e meny: 1,000.000 lel. Könnyen gazdag lehet és jóté­konyságot is gyakorol, ha refor­mátus kórházsorsjegyet vásá­rol. Kapható üzletekben, tőzs­dékben^ piaci árusoknál. Köz­ponti sorsjegyiroda Cluj-Kolozs- vár, Str. Bratianu 51. Tel: 905. l l i ) l * * l í i i i * * l * l i « í * * * i i i í 1 l » i i í >

Next

/
Thumbnails
Contents