Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-14 / 261. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24256—921. Cin j-KoIozs vár, 1931 november 14. Szombat ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 UJ, Begyed évre 800 lej, egy hóra 100 lej« ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, f-94. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 5 lej. XIV. évfolyam, 26i.-£k szám. Egyes szám ára 20 fillér. Joneltől Gheorgheig Soha súlyosabb idők között nem nyilt meg Romániában — legalább az imperiumváltozás óta — parlamenti ciklus, mint most vasárnap. Az eladósodott ország és a katasztrófa lejtőjére sodródott nép fáradt közönnyel fordul a parlament felé, amelytől útmutatást kellene remélnie, de mit várhatna akkor, amikor minden egyes nap a gazdasági mélypont felé viszi közelebb és attól a kormánytól, amely ezt a parlamentet ösz- szehozta, amely tehát azt fogadtathatja el többségével, amit éppen akar s amely egy biztató szót nem adott, a kibontakozásnak halvány reménysugarát mégcsak nem is Ígérte. MF lesz a parlamentben? Felvonulnak majd a pártok szónokai, mindegyik a saját maga számára fogja követelni a hatalmat, ádáz gyűlölettel fordul a kormány és az ellenpárt felé s mindezt anélkül teszi, hogy valamelyes elfogadható koncepciót, kivezető utat tudna adni. Persze, nem állítjuk, mert nem is állíthatjuk azt, hogy a pártok tétlenül nézik az eseményeket. Ugyancsak teli torokkal szidják egymást, sőt akad olyan is közöttük, amely uj ruhába bujtatja a pártprogramot, nem a pártvillongásokat halálosan megunt választók, hanem önmaga számára. Mert ha sok minden elveszett is, de a pártok számára megmaradt az az illúzió, hogy akad még valaki, aki komolyan veszi fogadkozásaikat és pontokba foglalt „elveiket." A parlament legfiatalabb pártja, az úgynevezett „gheorghisták" a legambiciózusabbak az ilyen programfaragásban. Legutóbbi pártkongresszusuk alkalmával megszületett Bratianu Gheorghe pártjának kisebbségi programja is. Program, amelyet természetesen ép oly kevéssé vesznek komolyan a párttagok, mint mi, akiket atyai gondozásba vesz, de amellyel mégis csak illendő foglalkozni. Nem azért, mintha egy pillanatig is azt hinnők, hogy a papirra vetett programoknak valamelyes közük lesz a hatalomrajutás idején a gyakorlati élethez, azonban egy kis izelitőt mégis találunk bennük arra nézve: milyen szemüvegen át néznek bennünket a regáti politikusok és meddig mennek el velünk szemben a feltételezett jóindulatban. Állapítsuk meg mindenekelőtt, hogy ha Bratianu Gheorghe pártja nem is dicsekedhetik jelentős parlamenti képviselettel, de a romániai politikai viszonyok ismerete azt tanítja, hogy nálunk a legkisebb káplár is zsebében hordja a marsallbotot és a legkisebb párt is kormányra juthat valaha. A Bratianu név varázsa különben sem foszlott még szét végérvényesen. Hiszen ez a legendás, sőt patinás név a legutóbbi választások alkalmával is több százezernyi szavazót jelentett. Az első Bratianu, akivel a Romániába szakadt magyarság megismerkedett, Jonel volt. Az ő kemény és rideg profilja még nem akart észrevenni bennünket. Ö még csodálkozva kérdezte, hogy kik azok a kisebbségek, mert ő nem ismeri őket. Joneltől Gheorgheig azonban hosz- szu az ut. Gheorghe már kegyeskedik bennünket tudomásul venni, sőt ime, pártkongresszusa már kisebbségi programot is készit. A gheorgis- ták elmennek odáig, hogy a romániai kisebbségek etnikai eredetre és vallásra, nyelvre mások, mint az államalkotó románság, de sietve hozzáfűzik, hogy mi is tagjai vagyunk az egységes román politikai nemzetnek, amelynek fiait ugyanazok a jogok és kötelességek illetik. Anélkül, hogy vitába szállnánk ezzel a felfogással, amelyre pedig bőven volnának ellenPártközi kisantantot készítenek elő a kormány átvételére Duca és Jorga között elintézni való van, amit Párizsban nem intézhettek el — A választójogi törvényen egy kortesjavaslattal változtatnak (Bukarest, november 12.) A kormány elhatározta, hogy közvetlenül a parlament megnyitása után törvényjavaslatot nyújt be a jelenlegi választói törvény módosításáról. Hirek szerint ez a módosítás azonban nem lesz valami mélyreható és főképpen csak választási jelekre fog vonatkozni. Természetesén a lapok azt a véleményüket fejezik ki, hogy nem ilyen kis dolgokon fordul meg a választási törvény lényeges problémája, mint amilyenek a választási jelek és feltétlenül az egész választási szisztéma megváltoztatására volna szükség. Ez a kormány egyáltalában nem akarja a prémium- rendszer megszüntetését, sem egyéb nagyfon- tosságu visszásság eltüntetését. Ennek a kormánynak apró kortesfogásra van szüksége: a pártoknak azokat a megszokott választási jeleit elszedni, amiket a tömegek jól ismernek. Kisantant a kormány átvételére. A lapok jelentik, hogy intenzív tárgyalások folynak Bratianu Gheorghe és Goga Octavian között. De tárgyalnak Lupuval is. Ezek a tárgyalások és a politikai kisantant újból való összekapcsolódásainak kilátásai természetesen már megteremtik a maguk kormánykombinációját is. Arról beszélnek, hogy a költségvetés és a vele kapcsolatos törvények megszavazása után a jelenlegi kormány feltétlenül távozik és egy olyan alakulat számára kérnek kormánykinevezést, amely Argetoianu elnöklete alatt Bratianu Gheorghe, Goga és dr. Lupu is tagjai volnának. Ebből a kombinációból tehát kihagyták az úgynevezett nagy pártokat. Dúcát a kormány elleni frontra kényszerítik Duca és Iorga hazatérése sokféle kombinációra nyújt alkalmat a párizsi összeköttetésekkel és tárgyalásokkal kapcsolatban. Arról is beszélnek, hogy Iorgát állítólag rendkívül kellemetlenül érintik azok a kommentárok, amelyekkel a francia lapok a liberális párt elnökének párizsi tartózkodását kisérték. Abból a tényből ugyanis, hogy Dúcát megbeszélésein elkísérte Dinu Cesianu, Románia párizsi követe, azt a következtetést vonták le egyes francia újságok, hogy Duca a kormány hivatalos meghizásábói szondirozza a francia pénzvilágot egy felveendő kölcsön tekintetében. Iorga már Párizsban erélyesen tiltakozott az ilyen beállítás ellen és ez a körülmény a két politikus találkozásánál bizonyára lényegesen fog szóba- keriilni. Duca hazaérkezését saját pártja is, hogy úgy mondjuk, felkészülten várja. Dinu Bratianu már megvitte a pártelnöknek a híreket a párt többségének arról a hangulatáról, hogy a kormánnyal való együttműködést fel kell mondani. Duca azonban olyan választ adott, amely sem Dinu Bratianut, sem a pártot nem elégíti ki. Egyes lapok szerint hazaérkezése után Duca a liberális párt vezetőitől memorandumot fog kapni, amelynek körülbelül az lenne állítólag a lényege, hogy vagy szakit Duca a kormánnyal, vagy a párt szakit vele. Duca ilyen körülmények között valószínűleg engedni fog pártja pressziójának. Az elnökség tengeri kígyója a nemzeti pártban. A nemzeti parasztpártban ugylátszik még mindig haboznak az elnökség elintézetlen problémájának megoldása fölött. Az Adeverul rémesen kifogásolja ezt a habozó magatartást és azt írja, hogy a pártnak jó lesz minélelőbb dönteni^ és reprezentativ személyt állítani az élre, mivel közelebbről olyan politikai események történhetnek, amelyek megkövetelik a nemzeti parasztpárt felkészültségét. A párt bukaresti szervezete csütörtökön az esti órákban ülést tartott, amelyen a Mad- gearu és D. R. loanitescu közötti ellentéteket rendezték. Eredetileg úgy hirlett, hogy az értekezleten Vaida is megjelenik, a párt erdélyi vezére azonban mégis lemondta a bukaresti utat. érveink, egy megállapítást mégis időszerűnek tartunk leszögezni. Azt tudniillik, hogy a gheorghisták programjának ez a pontja előttünk nem újság. A történelmi Magyarország sem mondott mást és éppen ennek a felfogásnak voltak kategorikus tagadói a régi Magyarország nemzetiségei és ennek az álláspontnak nevében vívták meg éles és megalkuvás nélküli harcaikat. Közel másfélévtizeddel tehát a békekötés után jutott el a román politika legradikálisabbnak mondott szárnya ahhoz az ideológiához, amelyet annyi I elánnal neveztek ki reakciósnak és idejétmult- ! nak. Az idő száguldó kerekei tehát elvitték a román politikát a régi magyar nemzetiségi ideológia vonaláig. Gheorghe kétségkívül tovább jutott, mint Jonel. Csak éppen arról feledkezett meg, hogy tizenöt esztendő alatt nagyon sokat tanult a civilizált világ közvéleménye, többek ! között azt is, hogy Európában negyvenmilliónyi j kisebbség él és ennek a negyvenmillió léleknek Ia jogok kivívásánál nem hátrafelé, hanem előre 1 kell tekintenie.
