Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-13 / 260. szám
XIV. ÉVF. 260. SZÁM. ff SR? új Standard típusok — világsikerek 2 a 2 4 1 csöves váltóáramú hálózatból táplált vevőkészülék, gra» mofonerősítővel és beépített hangszóróval, 2 aw Ugyanez luxuskivitelben, világító mikróskálával. 3 ai Tökéletes 3 4-1 csöves váltóáramú hálózatból táplált vevő» készülék hangszóróvételre 200—2000 méter hullámhosszra. Gra» mofonerősítővel, szabályozható antenakapcsolőval. 3 X Nagyteljesítményű 3 -j- 1 csöves váltóáramú hálózatból táplált Eurőpa=vevőkészülék hangszóróvételre, 200—2000 méter hullám» hosszra gramofonerősítővel. „Soloson” hangszóró a legtökéletesebb 4 sarkú mágnessel ellátott „Conus"»rendszerü hangszóró, bakelitházban, a legmagasabb és ) legalacsonyabb hangfrekvenciákat is természethüen és torzítás« mentesen adja vissza. Standard © a A kolozsvári fősziguráncián elcsattant pofonok Végre megtartották Savat Cornel súlyos Sesü sértés ügyében a lőtárgya- lást — Savu körömszak adtáig tagad, de a tanuk nagyrésze ellene vall (Kolozsvár, november 11.) Ma újra napirenden volt az évek óta húzódó Sava-iigy. Sava Cornél volt sziguranca inspektornak súlyos testisértési pőre. Az ügy első pillantásra kisjelentőségünek látszik, amelyet csak Sava a feketeszeszszel kapcsolatban annyiszor szerepelt neve emel az érdekességek közé. De ha jobban beletekintünk az ügybe, akkor Savától eltekintve is, egymásután tűnnek fel az érdekes részletkérdések. Már maga az a körülmény, hogy a feljelentőt többen látták véres arccal, dúlt képpel kijönni Sava szigurancai szobájából s ennek ellenére az inspektor nyugodtan vallja, hogy soha életében senkihezi egy ujjal sem ért hozzá. Azután a tanuk, akiket a vád és a védelem is más-más szempontból osztályoz. A védelem szerint a vád tanúi mind Sava személyes ellenségei közül kerültek ki, akik bosszualkalomnak tekintik a pert, hogy igy üssenek a nekik nem tetsző inspektoron. A vád álláspontja az, hogy azok a tanuk, akik Savát védik, annak még mindig tartó terrorja és kényszerhatása alatt cselekszik ezt s tudatosan takarják az igazságot. Ilyen szempontok merülnek fel egy egyszerű verekedés ügyében. Minden tanú hamis, legalább is az egyik oldal szemében. Vádlottak padjára került egy Cioflec nevii sziguranca- tisztviselő is, hamis tanuzással vádolva. Cioflec a Sava-val szomszédos szobában dolgozott, mikor Pop Péter előtte kirohant. Cioflec a vizsgálóbírónál azt vallotta, hogy verekedést se nem látott, se nem hallott. Ezek után vádat indítottak ellene, mint a vádirat mondja: „Sava bizalmi embere“ ellen. A verekedés 1928 február 23-án volt. Pop Péter valamilyen ügyben bement Sava Cornél szobájába s amint később előadta, az inspektor minden szó nélkül öklével arcába ütött, több pofot adott neki s majd kirúgta szobájából. Sérülései huszonöt napon belül gyógyultak, amiről orvosi bizonyítványai vannak. Hosszabb időt kellett a klinikán is töltsön bizonyos komplikációk következtében. Ez a szimpla vád. Szerdán Sava îs megjelent a tárgyaláson. Rendőr kisérte le az ideggyógyintézetből. A valóban rendkívül beteges külsejű Sava Cornél uj ügyvédet hozott magával, dr. Popa Ádámot, a volt nemzetipárti prefektust. Ö és a fégi ügyvéd, dr. Klein Miksa nyújtják be a törvényszékhez még a kihallgatások megkezdése előtt halasztási kéréseiket. A Sava elleni belügyminiszteri vizsgálat aktáit, valamint az üggyel foglalkozó ügyészségi aktákaf kérik beszerezni s ezért a tárgyalást kérik elhalasztani. A törvényszék röviden elutasítja a kérést és Savát szólítja maga elé. Fáradt léptekkel, nehézkesen áll Sava a bíróság elé. — Nem érzem bűnösnek magamat, — jelenti ki mindenekelőtt. Ezután feljelentőjét, Pop Pétert Ismerteti. —- Szinte analfabéta s valami lopási ügybe keveredett 1922-ben, amiért akkor elbocsátották a sziguranca szolgálatából. Többizben megkért arra, hogy előléptetése érdekében járjak el, De mivel nem volt elegendő végzettsége, nem tehettem semmit. Egy ilyen kéréssel jött be hozzám a kritikus február 23-án. ügy nézett ki, mintha ivott volna. Megint csak azt felelhettem neki, hogy nem tehetek semmit, amire dühösen kijelentette, hogy lesz még olyan világ, amikor ő ül az én helyemben, én pedig előtte fogok reszketni. Erre természetesen felmérgelődtem és rávágva az asztalra, kiparancsoltam a szobából. — Ki innen, kommunista! Ki is ment, s én a továbbiakról nem tudok. Nem nyúltam hozzá egy ujjal sem, sem feléje nem ütöttem. Életemben nem vertem meg senkit. — Az összes tanuk, akik most ellenem vallanak, mind bosszúból teszik ezt. Mindannyian elbuktak azon a képesítési vizsgán, amelyet 1928-ban tartottak s amelynek bizottságában én is ott voltam. — Érdekes, hogy az eset után jóval, Pop Bukarestben felkeresett, bocsánatot kért és újból könyörgött, hogy vétessem vissza a szigu- rancára, ahonnan elbocsátották. Vissza is vétettem volna, de nem volt meg a szükséges négy középiskolája.-— Még csak annyit akarok mondani, hogy fibold, az egyik terhelő tanú, aki a háború alatt román kém volt Magyarországon, a tárgyalás előtt azt mondta nekem, hogy ellenem szóló vallomását kierőszakolták belőle, de most a tárgyaláson csak az igazat fogja mondani. Sava leül. Cioflec Virgilt hívják be. Cioflec csak veszekedést hallott, de habár nyitva volt az őt és Savát elválasztó ajtó az eset idején, verekedésre határozottan nem emlékezett. Pop Petre, a feljelentő, nem a legfolyékonyabban adja elő a dolgokat. — Azon a napon bementem Sava-hoz és ő minden szó nélkül arcomba ütött. Többször megütött s azután kidobott a szobájából. Az arcom fel volt szakadva, ezt csak kellett látnia Cioflecnek is, mikor elmentem előtte. — Én nem láttam semmit, — szól közbe Cioflec. Pop Péter elmondja még, hogy egyidőben huszonötezer lejt kínáltak neki, hogy hagyja abba az ügyet s legutóbb is tízezer lejt akartak adni neki, amit azonban ő nem fogadott el. Vallomására megesketik. A bíróság kihallgatta Clopoţel Joant, a Patria volt főszerkesztőjét, utána pedig Ha- tieganu Simon rendőrkvesztort. Hatieganu a tulajdonképpeni ügyről semmit sem tud. Az érdekes tanuk közé tartozik a most következő Dehelean Adrian sziguranca tisztviselő. Elmondja, hogy a kérdéses napon látta Popot lejönni az emeletről, ahol Sava szobája volt. Az arca tele volt vérrel. Azt mondta, hogy Sava inspektor verte meg. Néhány nap mulv Pop kérést adott be, amelyben a Sava elleni vizsgálat megindítását kérte. ő szabályosan beiktatta a kérvényt. Sava másnap magához hivatta és rendkívül hevesen ordított rá, hogyan gondolja, hogy be lehet iktatni az ellene irányuló panaszokat. A kérvényt elvette s megparancsolta, hogy semmisítse meg az iktatókönyv lapját, amelyen a kérvény szerepel. — Ha ezt nem teszi meg, úgy az iktató összes tisztviselőit kidobom, — mondotta Sava. — Féltünk, hogy ezt valóban megteszi s ezért ki is téptem a lapot, amelyet azután a vizsgálóbirónak adtam át. Sava kijelenti, hogy Dehelean meg akarja magát bosszulni rajta s ezért vall igy. A következő tanú Tibold László, állítólag román és magyar részre is kémkedett a háború idején s egyideig, mint informátor volt alkalmazva a szigurancánál. Most az egyik Bánffy báró főkertésze. Korosabb ember volt s vallomása alatt közderültség lesz úrrá a teremben. — Én véletlenül éppen ott voltam a Sava vezérinspektor szobájában, — kezdi Tibold — mikor bejött az a másik ur és veszekedni kezdtek. Nagyon megijedtem a veszekedésre s ajtó után néztem, hogy eliszkolhassak. Közben hallottam, hogy pofonok csattantak, azt azonban nem tudom, hogy ki adta és ki kapta. Én csak menekültem, nehogy én is kapjak vagy egyet. — Maga a visgálóbirónál egész mást vallott, — olvasta rá a biró. — Igen, mert terrorizáltak. A tárgyalás folyik.
