Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)

1931-11-12 / 259. szám

4

EGYESÜLETI ÉLET

Az egyház és a falu

Vásárhelyi János előadása

Az Erdélyi Fiatalok faluszemináriumának hétfő esti évmegnyitó előadását Vásárhelyi János református püspökhelyettes tartotta szépszámú hallgatóság előtt. Előzőleg Demeter Béla elnöki beszámolójában rámutatott a szeminárium eddigi tevékenységére. A mult évben az erdélyi magyarság legnagyobb felkészültségű vezetői foglalkoztak a falu minden egyes problémájával. Az ifjak pedig a szemináriumban szerzett ismereteiket falun igyekeztek érvényesíteni. Három irányban dolgoztak: 1. Gyakorlati kérdésekről szakelőadásokat tartottak. 2. A szociográfiái kérdőív alapján tanulmányozták a falut. 3. Adatokat gyűjtöttek tudományos feldolgozás végett. Demeter külön köszönetét mondott báró Bánffy Ferencnek, aki lehetővé tette Kolozsborsa és vidékének megismerését.

Vásárhelyi János a falu és az egyház egymáskö- zötti viszonyáról beszélt. A nagy felkészültségre valló, akadémiai színvonalon mozgó előadás az említett kérdést a tudomány reflektorfényének sugarába helyezte. Hangsúlyozta, hogy az egyháznak egy és ugyanaz a hivatása városon és falun és minden társadalmi kategóriában. Az egyháznak feladata az evangéliumi igének, igazságnak a hirdetése. Sajnos, az utóbbi időben tapasztalható indolencia kizárólag annak tulajdonítható, hogy az egyház szolgái olyan kérdésekkel is foglalkoztak, melyek lehetetlenné teszik, hogy az egyházzal olyan mértékben foglalkozzanak, ahogy azt a lelki élet és az evangélium megköveteli. A pap maradjon papnak s elsősorban kötelességét teljesítse. Olyan jelenségekkel Is találkozunk, amikor a falura kikerült fiatal pap korántsem ismeri azt a területet, amelyen éveken keresetül dolgoznia kell. Éppen ezért nagyon helyénvalónak találja azt a mozgalmat, amely a falu megismerését és azon való segitést célozza. A kitűnő előadót a főiskolások meleg ovációban részesítették.

Meghivó. A Székelyek Kolozsvári Társasága Főiskolás Tagozata műsoros ismerkedési estélyt rerndez főiskolások részére f. hó 14-én (szombaton) este %9 órai kezdettel a társaság Farkas ucca 7., I. emelet (volt KAC) helyiségében. A műsoron: Megnyitó, tartja: Jan- csó Béla, Nelovánkovits József, Bede Emil, Szőke Lajos, Gyárfás Lajos, Sánta Ferenc, Varró Dezső és Ro- ródi Ferenc szerepelnek.

Dr. Tavaszy Sándor előadása. A Székelyek Kolozsvári Társasága Főiskolás Tagozata által rendezett köz- gazdasági és társadalomtudományi szeminárium II. előadását dr. Tavaszy Sándor teológiai igazgató-profes*- szor tartja „A társadalomtudomány filozófiai alapjai" cimen a társaság Farkas ucca 7., I. em. (v. KAC) helyiségében f. é. nov. 12-én este 8 órakor. A társaság vezetőségének határozatából az előadáson és az utána köÉn csak hallgattam

írtra: Jakab György

Az állomás szenderegve aludt a sötét éjszakában, csak a nem rég beérkezett vonat ablakain nyújtóztak ki hosszú, négyszögü fénysávok, de nemsokára már el is oszlottak a sötét gesztenyefák levelei között.

A kocsik alól sisteregve kergették egymást felfelé a vidám gőzfodrok, az ablakok előtti fényben egy pár bukfencet vetettek és ismét eltűntek a sötétben, amely elkapkodta meleg tes- t ükét. r

Mintha senki sem akarná, tudomásul venni, hogy a vonat beérkezett, sehol egy emberi lelket sem lehetett látni, csupán a mozdony körül ugrált, rángatózott egy félénk lámpás a kalauz kezében.

Álmosan kapaszkodtam fel az egyik lépcsőre. Bent az egész kocsi üres volt, csupán az egyik sarokban horkolt valaki, végigfeküdve az egész ülésen. Ügy látszik, messziről jött és itt folytatta megzavart éjszakája nyugalmát. A kocsi levegője szinte perzselően meleg volt, a hűvös őszi éjszaka után. Lehúztam az egyik ablakot, de kellemetlen, fülledt gőz jött be rajta és újra feltaszitottam. Behúzódtam az egyik sarokba, hogy ha esetleg valaki felszál, ne zavarjon az alvásban.

Egyszerre éles füttyszó hasított át a néma völgyön s a vonat lassan megindult. Álmosan verték az ütemet a vonat kerekei és én csendesen himbálóztam az üres kocsiban. De a mozgásra kiment az álom a szememből. Az ablakok előtt eloszlott a pára és kint látszott a söét, csendes falu. Nemsokára a fekete házak is elmaradtak és mentünk, keresztül a sima réten. KeXIV. ÉYF. 259. SZÁM.

m

vetkező megbeszélésen csak főiskolai hallgatók és a társaság tagjai vehetnek ‘részt.

Az EKE előadása. Az Erdélyi Kárpát Egyesület tu- ristairányu propaganda és ismeretterrjesztő vetitetké- pes előadásainak sorrendje: Nov. 14. hunyadmegyel osztályánál, Déva: Bolyongás a bihari őserdőkben, tartja: Papp Lajos. Nov. 14.: Központnál, Kolozsváron:

„Kolozsvár környékének kiránduló helyei“, tartja: Dr. Tulogdy János. Nov. 15.: Czárán Gyula osztályánál, Arad: Bolyongás a bihari őserdőkben, tartja: Papp Lajos. November 29.: Szamosmegyei osztályánál, Dés: „A tél művészete“, tartja: Balogh Ernő. Decemberi, januári, februári és márciusi előadások sorrendjét késöbB ismertetjük.

Rémhírnek bizonyult a csikszent királyi vasúti merénylet hire

(Csíkszereda, november 10.) A Keleti Újság bukaresti tudósítás alapján megirta, hogy Csilcszentkirálv vasútállomásán, a vasúti váltóknál hatalmas vasrudat találtak és a sine- ket tartó csavarok is hosszabb szakaszon meg voltak lazitva. Az ezzel kapcsolatos műszaki vizsgálatot megejtette a vasúti osztálymérnökség és megállapitotta, hogy a hir a közölt formában nem felel meg a valóságnak, ameny- nyiben a sineket tartó csavarok egyáltalán nem voltak meglazítva és az a vasdarab, amelyet nem a váltók közelében, hanem az egyik sinek mentén elfekvő fatelepen találtak, semmiképpen sem volt alkalmas ahhoz, hogy azzal vasúti merényletet kövessenek el, Különben is Csikban és a Székelyföldön nem lehet olyan elvetemült embereket találni, akik védtelen utasok életbiztonságát veszélyeztetnék, nincs itt lappangó kommunizmus és nem célravezető ilyen hírekkel rontani a székelyek hírnevét, akik mindig törvénytisztelő, békés polgárok voltak és maradnak.

*

Árdrágítást kényszerit a mészárosokra a zsilvölgyi bányatársulat

(Déva, november 10.) Minden községben a hatóság arra törekszik, hogy minél olcsóbb árban tudja ellátni a lakosságot. Természetes azonban, hogy ez a vágy hatja át a lu- pényi elöljáróságot is. Sajnos azonban, hogy Lupényban s általában a Zsil völgy ében nemcsak a hatóságok uralják a helyzetet, hanem a dolgokba elég erős szavával mindenkor beleszól a bányatársulat is.

Élénken dokumentálja a helyzetet a következő eset. Lupényban a bányatársulat konzumjában közelebbről 36 lejben mérték a zsírt. Később t'eleaielték 46 lejre. Ekkor a mészárosok 45 lejben állapodtak meg és úgy árusították. A társulat azonban, úgy látszik, ezt a konkurrenciáf nem jó szemmel nézte, mert közölte a lupényi mészárosokkal, hogy a zsír árát tartsák 1—2 lejjel magasabban a konzumi árnál, mert, ha ez nem történik meg, úgy a társulat a bonokkal is tehet valamit. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy a társulat a bonokat megvonná, ami tetemes kárt jelentene.

let felől a szétszakadozó felhők közül már előkandikált a világosodó ég. Hajnalodott.

Nem is vettem észre a vonat fütyülését, egyszerre csak megállunk. Egy uj állomáshoz ér- tülnk.Itt is ugyanaz a némaság volt, az iroda ablakán sárga lámpafény szűrődött ki. Egy mozgó lámpás és egy sötét, nagykabátba burkolt alak haladt el az ablak előtt. És most egyszerre hangot hallottam.

— Siessenek néni, mert indul a vonat! — Ekkor már két hangot is hallottam kintről, gyorsan beszéltek és hangjuk összevegyült a lábuk alatt ropogó kavics csikorgásával. Már újra elindultunk, mikor megnyílt az ajtó és egy falusi asszony jött be, nagy fehér átalvetőt cipelve maga előtt. Hosszába irányítva vitte végig a padok között és letelepedett a velem szemben levő padra. Az átalvetőt letette a két pad közé, újra visszament az ajtóhoz és kiszólott:

— Add ide azt a kosarat, János, hogy tegyem fel. Egy kéz odanyujtott egy tarka, kerek kosarat, amelynek a teteje domborura volt halmozva és fekete ronggyal lekötve. Behozza, felteszi a polcra és leült velem szemben. Utána belépett egy szürke posztóruhába öltözött ember, két kezét a posztóujjas zsebében tartva jött előre és egyik karjára akasztva egy kis tarisznya lógott. Immel-ámal nézett körül, köszönt és leült az osszonnyal szembe. Negyven év körüli ember lehet, de amint a falusi embereknél általában, az arca sokkal többet mutat. Az asszony is kö-. rülbelül ennyi idős, beesett arccal, nagy kiálló szemekkel. Az egész arca mély bánatot fejez ki. Félig lehajtott fejjel ül, állát mellére ereszti, vékony szája ernyedten nyúlik el és kétoldalt határozatlanul konyul le. Beesett, vékony arca felett úgy ülnek kidülledve nagy, szomorú szemei, mint beteg fölött aggódó virrasztók.

Nem beszélgetnek, hallgatva ülnek egymás>

sal szemben. Olyan csönd van, mintha senki sem volna a vonatban. Egyszerre megint fütty hallatszik, uj állomásnál állunk meg.

Vidám kacagás hangzik be kivülről, bucsuz- kodnak, nevetgetnek. Egy erős derekú leány jön be egyedül az ajtón, úgy látszik, a többiek, kiknek vidám kacagása behallatszott, csak kikisér- ték és most visszamentek. Piros szoknyában, fekete blúzban van, mind a kettő jó érős háziszőttes. Nagy átalvetőt hoz ő is magával, alig hallhatóan jóreggelt kiván, felteszi csomagját a polcra és leül az asszony mellé. Óvatosan körülnéz a bentlevőkön, majd ő is nyomasztónak találja a levegőt és leteszi kendőjét fejéről. Két kezével liátrasimitja kissé felborzolt haját. Ahogy hátrahajtja a fejét, a lámpa megvilágítja az arcát. Homloka szokatlanul nagy, széles, csontos arca van és durva bőre.

Mikor a haját kisimította, összefogja a kendőjét és leteszi az ölébe.

— Hova utazik néni? szólal meg halkan.

A bánatos asszony lassan felemeli a fejét, feléje fordul és szinte meg sem mozdul az arca, úgy mondja: ‘

— Kolozsvárra megyünk... Hát maga?

— Én Szebenbe megyek vissza. Két hétre voltam itthon szabadságra, csütörtökön mult egy hete, hogy hazajöttem s már megyek vissza — mondja sietve, szinte hadarva.

•— Hova való? — kapja fel újra a fejét a másik asszony.

— Ide balovásári vagyok, de Szebenben szolgálok, már hat esztendeje nem voltam itthon; mind szolgáltam, mondja látható büszkeséggel.

Jó helyben vagyok s többet ér igy, mintha eltöltőm az időt.

— Úgy biza...

(Folytatjuk.)

Ez történik egyfelől, mert másfelől a mészárosokat a hatóság szólította fel, hogy menjenek le a húsárakkal.

A hatóság látja, hogy az árak úgyszólván mesterségesen vannak fenntartva. Ezt bizonyította egyik legutóbbi eset is, amikor egy vagon sertést hoztak a lupényi piacra s amely a legrövidebb idő alatt elfogyott s csak az volt a baj, hogy nem fizetett adót s emiatt fel is jelentették. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az árak nem mehetnének lejjebb.

A társulat a zsírhoz hasonlóan cselekszik a többi árunál is. így, hogy csak egy konkrét dolgot említsünk, a manufactura áruknál is így van s mivel a bányásznak nincsen pénze, kénytelen magasabb áron „bon“-ért megvenni a társulat raktáraiból a szükségletét. Pedig úgy itt, mint a hüs- és zsiráraknál, a szabad verseny kellene, hogy irányadó legyen s a hatóságoknak kell a szabad verseny szabadságát biztosítania — még a társulattal szemben is, ha kell.