Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-26 / 245. szám
XIV. ÉVF. 245. SZÁM. $ Takarodás (ALSÓRÁKOS, október 24.) Távol, a horizont szélén a fogarasi havasok, a tél nagy fehér kutyái hevernek és készülnek beugrani a rozsdaszinü őszi erdők fölött az Olt még zöld völgyébe. A reggeli napfényben úszó réteken — virág virág mellé szúrva — virít a kikerics, mintha üde, zöld abroszon violaszin pohárkák ezrei volnának felterítve a harmatnak. Az ősz csodálatos színei égnek minden kicsi bokron. A bükkök aráfnya alatt a kecskerágó fürtjei pi- roslanak, az iszalag selymes haján a dér köny- nyei ragyognak, a nyírfáról sárga pénz hull alá, melyre Isten arca van ráverve. Kár, hogy ntyics értéke. A vén cserefák már félig alszanak s az alattuk elcammogó medve őrzi őket. Az erdő szélen cigányasszony vérző ujjakkal szedi a vadrózsa piros bogyóit, mintha az alig letűnt éjszaka fekete kezei nyúlnának ki sietve a lombok közül, hogy a föld ragyogásából még valamit ellopjanak. A harmat olyan nagy és hideg, hogy a réten álló ökör irtózik a fűhöz érinteni a száját. A töröbuzákat a dér mái megütötte és a hosszú dombokon szinteleyiül, holtan zörögnek a reggel borzongásában. A kibomlott pólyákból sárgán csüng a fold felé a nehéz termés. A tövükben meghúzódó nyúl bajsza ezüstösen mozog és riadtan lapul meg, mert érzi, hogy láthatatlan kezek most terítik rá a világra a szemfedőt... Eljött a betákarodás ideje. Az utakon hosszú sorokban már jönnek is az emberek üres szekerekkel. Ellepik a mezőket és mielőtt a menekülő nyúl elérné az erdőt, már meg is kezdődik a pusztítás. Recsegni, ropogni kezd a kukorica sárga erdeje, elszánt arcú emberek bujkálnak közte nyakba vetett zsákokkal, tovább kasza villan a sarju fölé, ekék hasi* tanak bele a földbe, sarlók tépik a kocsánt, ásók forgatják a krumplit, káromkodások riannak. Olyan az egész kép, mintha a mennyország terített asztalát rohanták volna meg az emberek és rögöt dobnának a menekülő alngyalok után. Fáj látni őket, a mohóságukat, keserűségüket, a durván gyilkoló kezeket. Legalább dalia enyhítené, — mint régen — a nagy tolvajlást mely a mindennapi kenyér megszerzésének neveztetik. Én emlékszem: régebben, még a nagy háború előtt, úgy kérték el a földtől a termést, szinte szerelmes kedvességgel, mimt a szép leánytól a csókot, de ma?... Rettenetes arcul- ütni egy virágot, hogy az enyém legyen. Fáj, hiába tudom, hogy ők nem hibásak, mert régen megszűnt az a Hagy közösség, ami a föld emberét, a folytonos világteremtőket lelkileg is összeköti az utolsó fűszállal is és drága mosoly környezte az ajkát a legszegényebbnek is, mikor kimondotta: „Ez az enyém!“ Az enyém, mert ép teremtettem, növeltem hol könnyemmel, hol verejtékemmel, ápoltam markom melegével, arcom színét adtam neki színül, áldásomat tápláló erőül, életemet életéül. Eljegyezte magának az „áldást“ már abban a pil lanatbctn, mikor arra gondolt, hogy mit fog vetni a földjébe és azon órától kezdve testi, lelki közösségben maradt vele egészen a megsemmisülés fenséges percéig. Ez a tudat, ez az érzés ma mintha teljesen meghalt volna bennünk, mikor a termést betakarítjuk. Mintha keserű kárörömmel néznénk rá a véletlenül a földre hullott kukoricaszemre: „Ezt legalá nem kell másnak adnom!“ Ezer baj és teher, kötelesség és átok tátja a száját munkánk gyű mölcsére. Elidegenedtünk tőle és nem tudjuk hogy mire hazavisszük, mi baj éri. Úgy vagyunk vele, mint a Teremtő, kinek a kezéből kiütötték a világot. Saját képünk és hasonlaWEI^SISTVÁI : (A mai társadalom £ A jelenlegi Magyarország első rész- £ letes táradalomleirása. Alapos tanulta many, élvezetes olvasmány. Nemes papíron, egész vászonban 300, színes kar- 5 tonkötésben 240 lei. A pénz előzetes beküldésére portómentesen küldi a I »!HL\i:UVA« KOLOZSVÁR, B STR. REGINA MARIA (DEÁK FERENC U.) 1 SZI RR fl7(VY sosBORSZESz I a Ä magas fokú, hatása bámulatos tosságunk lekopott a kenyerünkről, az élet és nagy világgazdaság fertőzött pecsétjét ráütötték már a lábán. — Hijj tehát Rendes, Bogár! Húzzátok ti átkozott dögök a más zsebébe ezt is! Hogy a farkasok egyenek meg tűtöket es! És a szekér ropog, mintha az alá ja feküdi emberek csontjait ropogtatnák a kerekek. Nem nézünk körül, hiába halad a. szép ősz előttünk színes fáklyájával mutatva a barázdát. Hiába kezdi el a nótát a szomszéd rögre szállott madár régi szokás szerint. Fújja az, akinek kedve van. Elől megy az ökör, utána az ember, az ember után a halál és ütik egyik a másik hátát. Huzni kell az élet igáját összeroskadás nélkül. Terhes és kietlen az egész nap. A tegnap' is az volt, a mai is az, a holnapi is az lesz. Nehéz az olyan fejet az égre emelni, amelyen rongyos, éhes gyermekek szenvedő testei csünge nek. És nincsen nyugalom, nincsén pihenés. A nagy folytonosságnak nem szabad megszakadnia. Ma leszedjük a termést, széthordjuk Isten asztalát, holnap vetni megyünk, újra meg terítjük. De vájjon kinek?... Milyen jó, hogy ma még nem kell felelnünk erre a kérdésre! Milyen jó, hogy most rövidek a napok és hamar esteledik. A havasok sötétednek el leghamarabb és lassan szürkülni kezd a világ. A horizont fekete köre mind összébb szorul. Elnyeli előbb a rőt erdőket, az őszi szinpompát, a kikericses réteket, a hegyeket, völgyeket, a fájdalmas földeket, a házakat, a falu fehér tornyát és végül bennünket is. Északa van. Megesszük az árvalevest, a maradék ételt és elnyúlunk a vackon. Milyen jó legalább pár órát aludni, nem gondolkozni, \nem érezni, megfeledkezni, végre emberré lenni az álom, a kis halál utján. Hát adjon Isten jóéjszakát! NYIRÖ JÓZSEF. Teljes a. pesszimizmus a francia-amerikai tárgyalásokon Laval a világ’ egyetlen fontos problémájának Franciaország biztonságát tartja — A francia pénzpiac szünetlenü! kontreminálja a dollárt (Washington, október 24.) A párizsi reggeli lapok amerikai tudósításai Laval látogatásához oly értelmű kommentárokat fűznek, amelyek inkább harcias, mint barátságos jellegüeknek tekinthetők, miként általában Franciaországban az a vélemény uralkodik, hogy a washingtoni találkozó konvencionális részén túl inkább éles harc, mint barátságos eszmecsere. Az Agence Radio tudósítása szerint Laval és Hoover kölcsönösen ellenzik egymás főcélját. Laval súlyos ellenkezésre talál azzal a kívánságával, hogy Amerika a francia leszerelés előfeltételéül, egyezményt írjon alá, amely Franciaország biztonságának amerikai garanciáját jelentené. Ezzel szemben Laval az amerikai elnök gazdasági programján talál sok kivetni valót. A lap tudósítója szerint legfeljebb úgynevezett konzultatív paktumról lehet szó, amely talán létrejön Washingtonban. Az Ere Nouvelle szerint Franciaország csak akkor léphet a leszerelés útjára, ha a biztonsági kérdés megoldást nyer. Franciaországot az érdekli, hogy Amerika mennyiben hajlandó garanciát nyújtani esetleges támadóival szemben. Igen pesszimisztikus hangon ir a franciák egyik legjobb külpolitikai újságírója, Pertinax is. Az Amerikában megjelenő lapok nagyrésze hasonló pesszimizmussal tárgyalja Laval new- yorki nyilatkozatának azt a részét, amely a béke megszervezett biztosításáról szól. Hoover erre aligha adhat garanciákat, mert az amerikai szenátus nem hagyná jóvá. Borah szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke fogadta a francia miniszterelnökkel együtt Amerikába érkezett párizsi újságírókat. Kijelentette, hogy véleménye szerint, Franciaország nem folytat helyes politikát, amikor a biztonság kérdésében a Versailles! békeszerződés változatlan fenntartását előtérbe állítja. Borah azt hangoztatta, hogy a békeszerződések okai a világ gazdasági válságának is. Laval a Newyork Herald Tribune munkatársa előtt Borah sajtónyilatkozatára csak azt a megjegyzést tette, hogy nem azért érkezett hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba, nogy Borah szenátorral vitatkozzék. A nem egészen barátságos kölcsönös nyilatkozatok ellenére is Laval és Borah, Stimson vidéki villájában fognak találkozni, négyszemközti tárgyalásra. Francia lapok bizonyosra veszik, hogy Borahnak hízelegni fog ez a meghívás és az amerikai politikának ez a jelentékeny alakja bizonyos vitás pontokban engedményekre lesz hajlandó. Mialatt Laval és Hoover éles vitát folytatnak egymással, a kulisszák mögött zavartalanul folyik tovább az amerikai és a francia pénzpiacok harca. A franciák továbbra is kontreminálják a dollárt. Tegnap 18 és félmillió dollár értékű arany hagyta el ismét Amerikát és ötmillió értéküt írtak át idegen számlákra. Az aranyexportból 11 millió dollár értékű Franciaországba kerül. Több amerikai lap annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a francia spekulánsok aranyrohama mögött hivatalos tényezők irányitó kezei rejtőzködnek. Laval egyébként tegnap is négy óra hosz- szat tartó eszmecserét folytatott Hoover elnökkel a Fehér Házban. A lapok hűvösen Ítélik meg ennek az eszmecserének várható eredményeit is. A Newyork Evening Post szerint diplomáciai és pénzügyi körökben nem sok sikert várnak az újabb tárgyalásokból, amelyek még fokozottabban domborították ki a két ország ellentétét. Mégcsak az hiányzik — jelenti ki gúnyosan egyik new- yorki napilap — hogy Laval kérésére Amerika fegyveresen siessen Franciaország biztonságának segitségére. CÉGÜNK FENNÁLLÁSÄMÄX 25 ÉVEN JUBILEUM %. al«aím va! vevőinknek ebben az évben . x écSdiginái is nag/ab> kedve menyek?! n untunk. SZEKELYésRETI ERDÉLYRÉSZI BÚTORGYÁR RT. TÂRGU-M ÜRES. Fiókok: BukaresI, Brassó, Nagyszeben. Kedvező fizetési feltételek! Garantált minőség! Szenzációs árak!
