Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-26 / 245. szám
CL -K ozsvár, 193i október 26. Hétíő TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24256—927. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa ünirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6-94. Egyes szám ára 6 lej. XÎV. évfolyam, 245.-t!s szám. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. A lapelkobzások sdrii eseményei izgatják a bukaresti közhangulatot Averescu marsall elhatározta a visszavonulást és mindenképpen igyekeznek lebeszélni — A miniszterelnökség zsaroló újságoknak mondja a liberális lapokat — Maniu Bukarestben tárgyal delte el a nyomda megszállását, és a hires zseb- kendős tábornok emberei egész nap bajszát folytatnak a lap ellen. Argetoianu ép úgy bilincsbe akarja verni a sajtót, mint a pizsamás parasztbelügyminiszter. Az uj ritmust követő Iorga- kormány úgy látszik folytatni akarja azokat a jogtalanságokat, amelyeket elődei honosítottak meg. Argetoianu teljesen elveszítette a fejét, amit az ököllel akar helyettesíteni. Azért koboztatta-e el a lapot a belügyminiszter, — kérdi az Ordinea, — amiért közölte azokat a kommünikéket, amelyeket a belügyminiszter adott ki és amelyek pár nap előtt izgalmat keltettek az országban és a külföldön? Vagy azért-e, amiért nem akart tömjénezni a nagy pénzügyi kapacitásoknak, hanem könyörtelenül megírja azokat a hibákat, amelyekkel Argetoianu az oisszágot végromlásba dönti? Azért kobozták-e el az Ordineát, mert leleplezte Argetoianu jó barátját, a sikkasztó Schullert és megírta azt, hogy Schuller a külföldön terjesztett kincstári bonokkal rontja az ország hitelét? Ugyancsak az Ordinea Írja' azt, hogy Iorga is belátta volna Argetoianu súlyos hibáit es most a pénzügyminisztert lemondatni akarja, mert egyébként a pénzügyi manőverek az egész kormány bukását idéznék elő. Â miniszterelnökség zsaroló újságokról beszél a párt vasárnapi kongresszusán visszautasig a a párt elnökévé való újbóli megválasztását. A marsall nagy politikai expozét fog tartani s ennek a végén fogja megtenni a bejelentést, amely szerint többé nem óhajt a párt elnöke lenni. Az Adeverul úgy tudja, hogy a kongresszus nem fogja elfogadni a lemondást, nem is veszi tudomásul a bejelentést, újra megválasztja a párt elnökévé a marsallt, akit lelkesen és tüntetőén fognak ünnepelni, hogy ezzel is megmutassák, mennyire feltétlenül hozzájárulnak a marsall bármely irányú újabb politikai tevékenységéhez. A néppárt egyik vezető embere, az Adeverul munkatársának arra a kérdésére, hogy igazak-e a pártban dúló ellentétekről szóló hirek, igy válaszolt: — Várjon Ön holnapig s majd meglátja, hogy mindnyájan együttérziink a marsallal. (Folytatás a második oldalon.) Többet ér egy karaj kenyér A gazdasági bajokból keresik a kifelé vezető utat világszerte. A pénz gondja ellepett mindenkit; azt is, akinek nincs, azt is, akinek van. Hangzanak a megállapítások: fogyasztási válság van, termelési válság van, hitelválság van, bizalmi válság van. Közben itt iş, ott is egy-egy .nagyhírű és nagyösszeköttetésü bank becsukja a boltot, nagy vállalatok szélnek eresztik az alkalmazottaikat. Olyan ez, mint mikor az árvízi elömlésben nagy robajjal összedől egy-egy kiemelkedő épület. ítéletidők vannak, mikor az ember alkotásai rendre, vagy rendet- lepül megrendülnek. A közgazdasági tudomány, s a vele élő gyakorlat bizony megdöbbenve áll az ilyen jelenségek egymásra omló sorozata között. Minden kiszámítást lehetetlenné tesz a felborulások szabálytalansága, s hogy azok nem az eddig ismert gazdasági törvények szerint történnek, tehát azok szerint meg se előzhetők, le se csatornázhatok. Még legáltalánosabb az, hogy eţbben a tehetetlenségben hajlandók mindenütt valami nagy végzetszerüséget látni. Olyan vitáig jelenséget, ami helyi orvoslásokkal nem gyógyítható. Mindenütt a bajokra az az egy kifejezés;'' vigasztalásféle hangzik el, hogy másutt is, az egész világon ilyen bajok vannak. Az annyiféle válság együttvéve: világválság. Csak a világ fog segíteni rajta. Várjunk a világra. És igy a gyötrelmek között megjelenik a világképe, mint valami életbeli fensőbbség, valami misztikus rendező hatalom. Dehát ki a világ? Melyik sarkán fog először megmozdulni? Ki fogja megmozdítani? Ki meri vállalni a világ nevében a gyógyító, a helyrehozó cselekvést Nagyhirü államférfiak, pénzemberek, politika csinálok járnak, utaznak, nyilatkoznak tengereken ót, szárazföldeken keresztül, sőt a levegőben is. Ki közülük a világ? Eddig még egjdkse. Vagy nem merik, vagy nem tudják vállalni, hogy a világon, az egész világon segitsenek. És úgy gondoljuk, ha mernék is ennek a nagy- igényit cselekvésnek a megkezdését, mégse tudnák végbevinni. Akármilyen nagyranőtt is valaki a kortársai szemében, vagy akármilyen magasra emelkedett a válságig jutott körülmények összetorlódásának a tetején, végtére is csak egy ember. Csak egy nagyon kicsi ember, ki a világ részleteibe se belehatolni nem tud egyszerre,““se összefoglalni nem tudja azokat egyetlen elhatározó életakarásba. Pedig az a misztikus világ csakugyan megvan, s csakugyan az fog segíteni a dolgokon, de az sohasem fog megszemélyesitve megjelenni. Az összes állapotok össze is rázódnak, majd szét is hullanak, bizonyos helyzeti csoportosulásokat kapnak, aztán szét is oszlanak, s addig- addig vergődnek, mignem egyszer csak egyes részletek megtalálják az egyensúlyukat. Melléjük és köréjük telepednek a többi lehulló részletek, azok is valami uj életformába mélyülnek bele s igy rendre-rendre több lesz a megnyugvások gyökérverése a mai nyugtalanságok és gyökértelenségek helyén. Mi fogja ezt ho^ni? Az úgynevezett nagyemberek erőlködése, vagy világraszóló kitalálása? Lehet. De mi lesz addig, amig az ő erőlködésüktől és ötletüktől a közgazdasági élet ujjászülethetik? Mi lesz addig a bajba jutottak nyomorgók sokaságával? Mi lesz az eddigi gaz dasági élet megpróbáltjaival és számüzöttjei- vef? Mi lesz a fázókkal, az éhezőkkel, az otthontalanokkal, a hazátlanokkal? A közgazdasági (Bukarest, október 24.) A bukaresti közhangulat, amely egy héttel ezelőtt fásult és közönyös volt, most már izgatott k#Zd lenni, amihez hozzájárulnak a lapelkobzások és azok visszhangjai. Maniu nem mutatott hajlandóságot a visszavonulás abbahagyására s most Averescu köti magát ahhoz hogy visszavonul. A kormány most a liberális pártlapokra is rávetette magát, ami annak a jele, hogy ez a párt már egészen szemben áll a kormánnyal. Elkobozzák az újságokat. Tegnapi számunkban megírtuk, hogy a belügyminiszter rendeletére u ' dearest! rendőrség elkobozta az Ordinea qimu lábat. A szombati napon újból elkobozták az Ordineát, a Viitorult és a Luptát. Pénteken este pedig az Universul postai csomagjait bontották fel és kutatták át. A lapok éles hangon tiltakoznak az elkobzások ellen. Szombaton délben az Ordinea és a Lupta nyomdáit elállották a rendőrök és megakadályozták a lapok szétosztását, majd később a példányokat a nyomdában kobozták el. Az Ordinea szombati számában a legélesebben tiltakozik az elkobzás ellen, amelynek — mint mondják — mindaddig ki lesznek téve, mig a jelenlegi rezsim uralmon lesz. A belügyminiszter — írja — minden ok és indokolás nélkül renA lapelkobzások ügyében a miniszterelnökség hivatalos nyilatkozatot adott ki, amely a következőképpen hangzik: — A mai rendkívül súlyos körülmények között, amelyek nálunk ép úgy, mint más országokban is fennállanak, a román sajtó átérezte a pillanat súlyát és a maga részéről — legalább is a legtöbb lap — messzemenő támogatást adott az államnak, hogy a bizalom és nyugodtság fen- tartható legyen. Két zsaroló újság azonban állandóan megfeledkezett legelemibb kötelességeiről és a legfelforgatóbb híreknek nyitotta meg hasábjait, hogy ezekkel bizalmatlanságot keltsen. A belügyminiszter sajnálattal ugyan, de közérdekből kénytelen volt ezeket a lapokat elkoboztatok Meg akarják akadályozni Averescu visszavonulását. A főváros egész politikai életében s különösen néppárti körökben, a legmélyebb benyo-l mást keltette az a hir, hogy Averescu marsall | válság ezeknek a kérdéseknek a pontján érintkezik a társadalmi válsággal. Az anyagi élet megmenteni akarása itt folyik össze a nyomor tömegtünetével, mely elmerithet mindenféle mentő akarást. A világnak, annak a misztikus világnak nemcsak nagyakaratu és világraszóló közgazdasági ötletekkel kell és lehet magán segítenie. Mert mig azok az ötletek az emberek egyszerű életkörébe eljuthatnak, addig az emberiség felerésze belepusztul. Ahogyan a világ segíteni tud magán, azt inkább képzeljük azon a módon, hogy névtelen jótevések kiskörű, láthatatlan megnyugtatása hozza létre egy-egy részlethelyen a megnyugvóbb állapotokat. Ennek a jótékony elterjedése lesz az, ami végül is minden részlethelyen gyógyitóan átfolyva, meggyógyítja az egész világot. Valahogy igy segit az a nagy misztikum, a helyi bajokon való segítések összeegyeződésével.
