Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-23 / 242. szám
«s BglMBBBBK Ä nagy válság A mezőgazda, iparos, kereskedő és tisztviselő élete a válság napjaiban Az Ug'ís* aiakétja a világválság okairól I. Az Ufjir kolozsvári körzete ankdoi tartott a válság okairól ás a szanálódéts lehetőségeiről. A kérdés előadója Diamant Izsó vezérigazgató volt. ^I téma közérdekű jellegére vedéi tekintettel, <r. elhangzott ankét rc.zuméját alább kő zöljiik olvasóinkkal és hozzászólásokat is szívesein publikálunk. Mióta a. gazdasági válság tényét már senki kétségbe nem vonhatja és annak kiható, mély következményeit mindenki látja és érzi, a válsággal kapcsolatos viták ugyau.akürül forogunk, mint a uagyháboru alatt, amikor annak félidő zöjét, okozóját mindegyik a. másik félben kereste. Most is a másik osztályt, társadalmi, vagy termelő rétegét kísérli mindenki a beállott helyzetért felelőssé tenni,’illetve a többiek rovására a maga helyzetének a ki reparálását rajta követelni. Ezen viták sokszor ke Upon meg nem alapozott közgazdasági babonákra és téves információkra alapítják föltevéseiket és azért szükségesnek látszik, hogy a dologgal mi is részlete sebben foglalkozzunk. Elsősorban is líiegkisére^jük a négy főcsoportba osztott termolő, illet ge társadalmi osztályt mai válság okozta helyzetében jellemezni és egymáshoz való" relációját a lehetőség szerint megvilágitaaiJ 1. A mezőgazdaság. A mezőgazdasági termények árai súlyosán leromlottak, nagy átlagban 50%-al, sőt még többel is, amilyet ezelőtt nem tartottak volna lehetségesnek. Még rövid néhány évvel ezelőtt a b ma valuta lehetőségét latolgatták több országban, mint amelynek az értéke függetleníthető volna az összes többi árak fluktuációjától, maga pedig elég stabil, fix pontja lehetne az összes többi termelési ágazatoknak és ma ez a bázis egyszerűen halomra dűlt és a legsúlyosabb válságnak lett megindítója. Ennek okai röviden összefoglalva a következők: A mezőgazdaság mcrhanizálása és cbemi- zálása, amint azt Julius Hirsch: ..Die Ursachen der ''.Veitkrise 1D3Í, Heidin“ cimii munkájában megemlíti, a mezőgazdasági termelésnek túlhajtott tempójú fokozását idézte elő. Az autó- és traktoripar kiszorította a fótarlást, aminek következtében a zabtermelést jórészben kenyér- mag termelésével kellett helyettesíteni. Ezen okok által a búzatermelés p. o. az Egyesült Államokban és Kanadában 1924—-1928-ig terjedő időszakban hatszor akkora mértékben emelkedett. mint azt a lakosság számának emelkedése indokolttá tette volna. (Lásd: „Die wirtschaftlichen Kräfte der Weit“, kfcrausgegeben vor. der Dresdner Bank? Berlin 1930.)' Az élelmezési reform is magával hozta a*kenyérmagvak kisebb fogyasztását más termények (gyümölcsös főzelékfélék) javára, amelyeknek termelését a gabonauemiiek termelésének fokozása sem akasztotta meg; — a meginduló válság és baJs~ se-áramlat a munkanélküliségnek olyan mérvét idézte elő, hogy ezek. úgyszintén az alkalmazásban maradt munkások és tisztviselők nagyobb takarékosságra kéuyszeritctt tömegei is kisebb fogyasztásra voltak kénytelenek áttérni; — végül súlyosan latba, esett még az a körülmény is, melyet Julius Hirsch említett könyvében hoz fel, hogy a gabonakészleteket tendenciózusan állandóan kisebbnél-: tüntették fel, míg a közismert newyorki bank-krach révén e manipulációkat fel nem fedték, ami az árak rohamos letöréséhez és e készletek további emelkedéséhez vezetett. A gabonakészletek 1928 szeptember végén 8.6 millió tonnát 1929 szeptember végén 13.8 millió tonnát 1930 szeptember végén 14.7 millió tonnát lettek ki. moly számok leghübb jellemzői a inai mezőgazdasági egyensúly felbiilenésének. 2. Az ipartermelés. Aţi ipartermelés válságának nr,érvét csak a,3j úgynevezett „kulcsipar“ (Schlüsselindustrie), a fém- és szénáraknak termelési válságával együttesen tárgyalhatjuk, punt amelyek ezzel szorosan össze vannak forrva. Jellegzetes, hogy a legsúlyosabb válságba éppen azok az államok jutottak, amelyek extsz- tepeiá,jukkái az ipartermelésre támaszkodnak. Tgv elsősorban: Németország 19% munkanélkülivel Anglia 1 51 '■!% munkanélkülivel Ausztria 15% munkanélkülivel Az Egyesült Államok példája nem olyan tiszta, mert ott látszólag a mezőgazdaságnak is igen súlyos szerepe van a válság felidézésében és kimélyülésében. Ezzel szemben azok az államok, amelyek fémtermelésükre támaszkodnak és ezekben nagy visszaesést szenvedtek, a legsúlyosabb kormányválságokkal és forradalmakkal küzdenek meg, mint szinte az összes középes délamerikai államok, kivétel nélkül, az ezüst-, ón-, ólom-, antimon- és rézbányák teljes üzlettelensége következtében. A válság kiindulópontja mindezekben az országokban a saját országuk határain túl beállott mezőgazdasági válság következményei, exportpiacuk rapid leromlása révén. Az ipar természetében rejlik, hogy viszonylag szűk helyen és viszonylag kisebb munkás- létszámmal nagyobb értékeket képes termelni, mint a mezőgazdaság. Hiszen nálunk is a lakosságnak az ipari termelésben érdekelt 20%-a több értéket termel és több adót fizet, mint a mezőgazdasági termelés. A mezőgazdasági termelők azonban legkönnyebben kerülnek abba a helyzetbe, hogy az ipari termelésről legalább is ideig-óráig, részben vagy szinte teljes mértekben le tudnak mondani, a miáltal az ipari válság előidézéséhez és gyorsabb lüktetéséhez igen nagy mértékben járulnak hozzá. Nem úgy az ipari termelők, akik az agrártermékeket akár élelmezési szem- pontból, akár mint nyersanyagukat nélkülözni nem bírják és leépítésre szorulván, muukásel- bocsátusokkal és üzemi megszorításaikkal válnak az agrárkrízis kiipélyitésériek okozóivá. Ami azonban az ipari válságot még jobban kimélyitette, az a termelési költségeknek Sclima- lenbach által néhány évvel ezelőtt nagyon kihangsúlyozott és ma a válság által beigazolt fix pozíciói, amelyek az iparban némiképpen az előtt is megvoltak, de a racionalizálás által különösen döntő szerephez jutottak a kalkulációban. A racioualizálódó ipar gépekkel helyettesitette a munkások egy bizonyos hányadát. Válságok idejében azelőtt mindig amunkások elho-. csátása révén a gyárak hirtelen könnyítettek súlyos megterhelésükön, miáltal a vállalatok gyorsabban küzdöttek le válságaikat és az elbocsátott munkásokat szukeesszive újra felszívhatták. Ma azonban a gépi-berendezésekben fekvő nagy invesztíciók tekintélyes amortizációt és kamatozást követelnek meg és ezek azok a „fix tételek“, amelyek a termelés olcsóbbodásának útjában állanak, inert súlyos tehertéte- ! ükkel ránehezednek az össztermelésre, teljesen függetlenül a termelt mennyiségtől. így p. o. ha égy üzemnek 10 milliót kell évente amortizációra forditania, jó termés idejében p. o. 400.000 egységet, — cs rpssz termés idejében esetleg csak 32.0.00 egységet termel s így az első esetben 100 lej terheli a termelt egységet, míg a másikban 312.50 lej, vagyis itt szószerint egy deracionálizálási folyamat megy végbe, amely az említett példánál a, fix (ételek terhét kereken háromszorosára emeli. Ezek az arányszámok ténylegesen megfelelnek az IT. S. A. vas- termelési arányszámának 1928. és 1931. első féléve között. Megnyílt az u.f hzáH«(3a Bucureşti NEW-Y0RK Gri'viţei 143 és „MOTEL MARNA“, Buzeşti 3. az északi pálvaudvar mellett. Egy ágvas szobák 100-120 lei, kétágyas szobák 140—160 lei, bezárólag az összes illetékekkel. — Modern berendezés, gőzfűtés, meleg és hideg víz az összes szobákban, fürdő, parkett és kifogástalan kiszolgálás — Hivatalnokok és utazok áreng<?dméaybe n részesülnek. 3. A kereskedelem. A kereskedelmi osztály válságát főképen ha"-' rom ok idézte elő: az árukészletek állandó értékcsökkenése, a kihitelezések bizonytalansága és az ezzel összefüggő nagy veszteségek és a megcsappant forgalom. Bizonyos mértékig kihatott a kereskedelmi osztályra a más nem szabad-pályákról kivetett egyéneknek, tehát a nem szakszerű elemeknek a kereskedelmi pályán való boldogulási kísérletezése, amelyek a versenyt kiélezték. Veszteni valója ebben a versenyben csak a szakavatott kereskedőnek volt, aki saját vagyonát és reputációját vitte bele a küzdelembe, a va-banquo és a hitelező bőrén kísérletező elemekkel szemben. A piaci helyzet megbízhatatlan és normális időkhöz viszonyított, szokatlanul nagy és kiszámíthatatlan ingadozásai azt idézték elő, hogy a kereskedő nem tud már fix tételekkel kalkulálni, egy egyszer el nem adott készlet szeme láttára elértéktelenedik és hogyha kisebb készletekre kíván szorítkozni, a vevőit nem szolgálhatja ki jól. A gyáros pedig, aki sokszor szintén kénytelen készleteit ugyanezen okból minimálisra leszorítani, összezsugorodó készletei miatt nem szolgálhatja ki őt azzal a gyorsasággal, amelyet a megváltozott viszonyok számára kívánatossá tesznek. Ismét csak a merészebb és könnyelmű kereskedők lesznek azok, akik a viszonyokat esetleg jobban tudják kihasználni a maguk javára. A hitelkeretek megszorítása természetesen gátat szab a spekulativ kísérleteknek is, de ma nehéz azt is megállapítani, hogy hol kezdődik a spekulativ és hol végződik a megfontoltság, úgy a hiíel igénybevételénél, mint az áru beszerzésénél és a kibjtelezéseknél. 4. A fix fizetéses állami és köztisztviselők, a munkásság teljes egészében, valamint az orvosok, ügyvédek, pedagógusok stb. a válságot a maguk részéről minden kétséget kizáróan súlyosan szenvedik meg és főképen azáltal válnak szenvedő részeseivé a mai válságnak, hogy egy részük mint munkanélküli, keresetétől egészen vagy részben elesik, vagy pedig a megcsappant kereset és a kisebb foglalkoztatás (Kurzarbeit) és most már az egész vonalon meginduló bérleszállitás következtében nagy nélkülözéseknek van kitéve. A fejlettebb ipari államokban gyűjtött adatok szerint normális időben ezen osztályok évi keresetüknek kb. egytize- dét tudták megtakarításként félretenni. Ezek a megtakarítások teljesen megszűntek, sőt megszűntek jórészt azok a kiadások is, amelyeket lakásberendezési, öltözködési és más hasonló célokra fordítottak, hacsak nem egy feltétlenül fedezendő szükségletről van szó. Jó anyag helyett általában kevésbé jó, olcsóbb minőségre vetik magukat és az úgynevezett luxus, vagy kulturigények (színház, könyvek, rádió stb.) kielégítése tekintetében a legminimálisabbra szorítkoznak. Mivel a mezőgazdasággal és iparral szoros, helyesebben függő viszonyban vannak, az iparnak válságos helyzetét teljes egészében és a szó szoros értelmében saját testükön megérzik. A mezőgazdaság válságát ugyan szintén megérzik, de annak következményeit, a mezőgazdasági árak leromlását némiképpen rekompenzációnak tekintik. Mindamellett meg kell állapítani, hogy ez az osztály a súlyos nélkülözések ellenére is, mind a négy csoport között leghamarabb lesz képes regenerálódni, mert mihelyt ismét teljes foglalkoztatáshoz jut, képességeit teljes mértékben ki is tudja használni. Szükségesnek látszott ezen négy gazdasági osztálynak a válság által megváltozott helyzetét körvonalazni, hogy megállapíthassuk azt a módot, amellyel e válság kihatásait, ha egyáltalában lehetséges, enyhíthessük, viszont teljesen irreleváns a mi szempontunkból annak a megállapítása, hogy a válságot melyik osztály okozta, ha csak a megismerés révén magán az ügyön nem segíthetünk, — magának a rekriminációnak sok értelme nincsen. Az sem kerülheti el figyelmünket, hogy a válság korántsem speciális romániai jelenség és igy szó sem lehet arról* hogy mi a bajt magát teljesen eliminálhassuk. A világkrízis külföldön érezhető kihatásaitól függetlenül, más szóval arra kell törekednünk, hogy Románia minél kisebb mértékben érezze a mai világkrizis kihatásait és ha az általános javulás folyamata megindul, mi is minél hamarább kapcsolódhassunk bele ebbe a gyógyulási folyamatba. Csak nagyképűsködés hitethetné el velünk, hogy mi izoláltan képesek leszünk a válságot megoldani, amellyel más, jobban fölszerelt, gazdagabb és szélesebb lehetőségek felett rendelkező országok sem tudnak megbirkózni. (Folytatjuk.) "XIV. ÉVF. 2i2. SZÁM.
