Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-22 / 241. szám
JKteewqbaft xiv. err. in. szett, i & Hamis vádak alapján három hónapig fogva tartották Iiyés gyergyószentmiklósi adófőnököt, ami* kor kiderült, hogy az, aki bevádolta, követte el a szabálytalanságokat (Gjérgyószéiltiniklós, október 20.) Hétfőn á Csíkszeredái törvényszék a mai, furcsaságokhoz szokott világban äs féltünéstUéltö ügyet tárgyait. Két vádlott állott bírái elölt: Tlyés István gyergyószentmiklósi adóhivatali fonok és liegen* Viktor, volt adóhivatali tisztvi- sélö, élőbb! hivatalos hatalommal váló visszaéléssel, átdUbl hamis vád, többrendbeli közokiráthamisitás ftí tlzennégyrendbeli sikkasztás és egyebek miatt. Afrtig ódáig jutottak, hogy bir&ik elé kérőitek, Kösz- szu, változatos történet játszódott le. Iiyés István adóhivatali főnök egyszer idézést kapott á vizsgálóbíróhoz. A szerencsétlennek sejtelme sem folt, hogy milliós sikkasztásokkal van vádolva. A vizsgálóbíró dolgozni kezd. A cs'kszeredai törvényszék uj vizsgálóbírója nem ismerte a: embereket. Nem tudta, ki Sicgens, ki Iiyés. Azzal vezette be a nyomozást, hogy Iiyés Istvánt egyszerűen letartóztatta. A szerencsétlen ember hiába hangoztatta ártatlanFA1SK0UK ES SZÓLLŐOLTVÁNYTElf PÉK RT. AMBROSI, FISCHERaCQ, , AIUD, JUD.ALBA ÁRJEGYZÉK DÍJTALAN. ságát, hogy né* sikkasztott egy fillért se és hogy * gyergyószentmiklósl adóhivatalt minden egyes rovan- csolás rendben találta. Hiába volt Iliescu pénzügyigaz-« gátó jóindulatú közbelépése, aki szintén Ilyés ártatlanságát bizonyítgatta. Sikkasztás vádjával terhelten, huszonhárométi Szolgálat után II.Vés István adóhivatali főnök valamivel kevesebb mint három hónapot töltött börtönbe«, vizsgálati fogságban. Ezalatt természetesen egy fillér fizetést sem kapott s családja a legnagyobb nélkülözések között várta, mikor lesz *ár vége ennek a borzalmas lidércnyomáson álomnak, vagy rettenetes tréfának. Kezdjük elölről. Siegen* Viktor, bár n nev* árt mutatja, hogy nem asállbtták Ili őséi annakidején Dragos Voda népévé! WUrmaros hegyin, románnak vallottá magát. Ez égy ■ időben, egyéb kvalifikáció hiján is, elég volt árrá, hogy állami tisztviselőnek kinevezzék. Sok hányódás után a gyergyószentmiklósi adóhivatalhoz került, ahol állásában teljesen használhatatlannak mutatkozott és amellett mindvégig népszerűtlen volt. De jó összeköttetései lehettek, mért bár időnként felettesei is élcsapták, Bu- kárest mindig visszahelyezte állásába. A végén ánnyirá mént a magát igén biztonságosan érző tisztviselő, hogy egyáltalán be *e járt a hivatalba, feljebbvalóival, ha az uccán találkozott, észre se Vette ekét, felvétte a fizetését és a többivel nem törődött. Hivatalival kapcsolatos aktivitása abban merült ki, hogy miadénik feljebbvalója elléh különböző bűnvádi feljelentésekét tett. Végre megtörtént a váratlan éSet: Sifrgens „fegyelmi" büntetést kapott. Büntetésből áthelyezték * bukaresti pénzügyi gazgatósághojt. Az adóhivatal öröme. A gyétgyóiák nágyon furcsának találták az előléptétek teámba menő tiüntetés-áthelyezéSt, hiszen eddig tálán egész Nágyrőínániának fegyelmi utón áthelyezett yáláméhAyi tisztviselője CSiktnégyének jutott, — de azért miftfléftki meg volt elégedve: a város megszabadult tőié. Később azt beszélték róla, hogy minden protekciója ellenére is kihajtották bukaresti állásából. A lorga-kormánnyal egyszerre, ugylátszik, Siegens- nek újra féljött a szerencsecsillaga. Nemcsak hogy újra állásba került, hanem újra feljplentgetni is kezdett. így Ám a szerencsés végzet tigy ákartá, hogy' Siegéns ur is a feljelentésben irt tanuk közt szerepeljen. Sokáig nem sikerült öt kihallgatni, mért elejétől fogva, biztonságosabbnak gondolta, ha a vizsgálóbíróval ném köt személyes ismeretséget. Végül elövezetési paranccsal sikerült rábírni, hogy a Csíkszeredái törvényszéken megjelenjen és egyr»- másra vonatkozólag felvilágosításokat adjon. Kihallgatása szenzációs eredménnyel végződött. Kiderült, hogy igaz ugyan, hogy a gyergyószentmiklósi adóhivatal könyveiben tényleg előfordul hét hamis tétel, jelentéktelenebb összegekre vonatkozólag, amelyekből máskülönben feljelentés tárgyát csak három képezte, de mind a hétét Siegen* sajátkezűire körétté el és éppen Ilyés volt az, aki az esetekét jelentések kap csán feljebbvalói tudomására hozta. Ilyén körülmények között á vizsgálóbíró Stegens* azonnal letartóztatta, Ilyésnek pédig pár nap mülva szabadlábróhelyezését rendelte el. De azért ellené is vállat érdéit. Azzá! vádolta, hogy az adófizfetéseknél kettő lejtől öt lejig terjedő összegeket szedett, a felektől, nyomtatványbeszerzés elmen, amelyre az államtól ellátmányt nem kapott. Mert, rra ií't^xMxr. aiiiic^VViran^ \ícn$ STflRiOL V - MiT £•« EJ Kolozsvár. — Kérjen IÁÉ** HQIa mintát, árlapot!!! már báró* hónapot vizigállti fogságban ült, csak nem lőhetett ellene egyszerűen elejteni a vádat! A tárgyalás« A hétfői tárgyalásig áz ügy már meglehetősen tisztázódott. A kihallgatott tanuk vallomása mindenben Igazolta, hö^y Siégens a sikkasztások és szabálytalanságéit elkövetője éé hógy Ilyést semmi hiba nem terheli, Egyetlen terhelő vállűftiás Ilyés ellen a Siegensé volt, aki, hogy magáról a figyelmét elterelje, mindig vádolni igyekezett volt 'főnökét. Vádjaiból azonban semmit sem sikerült bizonyítania. A legkényelmesebb dolga mindenesetre az ügyésznek volt, akinek a szerepét Siegená Ilyéssel szemben betöltötte, Siegcnssel szemben pedig a vád annyira világosan volt bizonyítva, hogy alig vólt Szükség a tanu- kihallgatáédk alatt ügyészi beavatkozásra. A feladott tanuk legnagyobb részét kihallgatták, amikor Ilyés bizonyítványt csatoit be a pénzügy igazgatóságtól arról, bőgj- a 2—5 leje* Összegekét a pénzügy- igazgató tudtával szedte és az az adófizetők, meg még inkább az állam érdekében történő dolog volt. Miután áz adóhivatal regiszterei nem állották â bíróság rendelkezésére és a megidézett tanuk közül Iliescu pénzügyigazgató hiányzott, akinek a részére az idézés nem volt kézbesítve, a törvényszék a bizonyítási eljárná kiegészítésére a tárgyalást október 28-ra napolta él. Ilyés felmentése biztosra vehető és így a derék magyar tisztviselő keserves meghurcoltatása után végrf elégtételhez jut. ÍÍÍÍÍÍÍHÓÜMriÍÍNMdSÍÍÍláM*ÍÍBllÍhlÍMMÍi a %u&oricaí)án(ás IHé: Tlyirő József Éeékén á ízép öízi estéken javában folyik a kukö- éicáhántás. Mégfiatalodik az ember lelke, ha csak Ili is ejti ezt a ízót. Tele van magyar levegővel, szépséggel, emiékékkél, jókedvvel, kacagással, hűvös, csillagos éjszakával, a kukorica arany színével, szerelemmel, levél- htillátíal, vággyal, költészettel. Ilyenkor Születik a falu ajkán á dal, mese, történetek és úgy hull a szép szó, mint az ártatlan harmat. Cseppentett méz mihdenik! Fesztelenül nyilatkozik meg a nép kedélye, természetessége és olyan mondások esnek, hogy betüvetö embernek kész kihei. Városi ember Almában sém látott olyan édes csókot, amilyent a hűvös éjszakában lopnak egymástól legények, leányok. Arannyá változik áz álig ser- keaő ba jusz » tőle. — Maguk csak feküdjenek le — mondom vacíora után az asszonynak. — fin egy kicsit átmegyek a szorrt- ízédbá kukorica hantánk Hátha hallók valami ismeretien Székely népballadát, mesét, nótát, valami feljegyzésié érdemest. NI menjek magával? gyanakszik a feleségem. — Oh ne! Mlhélt zavarná még á rendes éjszakai nyugalmát! fis — tudja — ha ketten iS ott vagyunk, a fâlusi nép elzárkózik, nem nyilatkozik meg olyan közvétlehül... Nem érünk célt. A kapuból a kutyát is visszariásztom és olyan büszkén indulok él az utón, mintha tnagam is legény vol néfe, ki vizltába megy a babájához. Csak éppen a fütty hiányzik a Szájamról. — Kéll-é segítség szomszéd? — baiátságoskodtatn be áz ajtón á „házba", ahol már körülültek a gerendáig érő törökbuza halmot a bontók. Meleg békessége.* kép k lámpa enyhe fényében. — Hóvá írjük Tel! — pállja le áz öléből a lapít, kukorica finom haját á gazda, az ásSzohy pedig fut a festett székért *z elíö házba, de mire viSsxáfÓrdul már ott illők a halmon egy szép leány meliett.-- Ügyelj Kata. hógy fél ne hűljön a tékéntétés ur, — vég a szemével huncutul a többük áz öreg Huszár Zsigáné. Figurás, szabadszáju, drága kedélyű, kedves vénasszony. Még kell felelném neki. Várják is mér kuncogva a többiek, hogy mivel vágok vissza, de a leány megelőz. ■— Inkább maga ügyeljen Mári néni, nehogy le- ttásszák a falat a legények az ablaka alatt! A kacagással már benne is vannak a fesztélen hangulatban. Most mindannyian a vénSsízonyra esnek rá, aki csillogó kedvvé!, a tréfát elértve mókázik. — Tudja-e, tékéntétés ur, — fordul hozzám a gazda, — hogy hívta haza Bukarestből a leányát Már? nén? — No! — biztatom. — Högy biztosan hazaeresszék, ilyen sürgönyt intettet: „Mcghótam. — Anyád". Mál'i nén kedvesen bólint, hogy úgy volt. — A püspökkel váló esete sem rosfez — veséi át á szót egy kényes, Cifra menyecske és mindjárt ét iá mondja: — Az úgy Vöt, hogy jött a püspök, az ezelőtt való. Az ártatlan leánkákat tiszta fejérbe öltöztették s az egyik égy nagy Bükét át tartott a kéziben s hózza verset tanult. A püspök kissé távolabb állott meg. éppen Mari nértém mellett, aki akkor áldott állapotban volt. Mári néni érre odaszólott a püspöknek: — Tessék istállóm elébb ménni. mert nem én vagyok a íejérruhás leánka... Az arcok ragyognak a jókedvtől, de az öregasszony- szemében gyűlölet villán a menyecske felé. Mástól eltűri a tréfát, de ők ketten „nem állhatják egymást1*. Kíváncsi vagyok, hogyan harapja vissza. Nem is várat sokáig magára. — Annál sokkal jobban jártam a leánykáddal, — mondja álnok kedvességgel. — Hány esztendős te? — Most töltötte be a hármat — feleli a rátarti menyecske gyanútlanul. — Drága okos, szép gyermök — dicséri az öreg asszony. — Hasonlít hozzád... Sok pénzetek van-e kérdem tőle a napokban az utön. — „Pénzünk níncíeh, —• felél! a lelkem — de tétüni sincs, mért édesanyám mind megöíté". Az emberek nyúlnak él, úgy kacagják és észre seré. veszik a menyecske sápadt sziazegését, alti szeretné a fejéhez vágni a kezében tartott sárga kukoricätsövet, de jobbnak látja á többivel együtt kácagni. Alig csillapodnak le. az örég Kobold már felém röpíti az uj nyilai. — Vigyázzon a tekintetes ur, mért amit megfogott) az nem törökbuza, hanem a Kata lába!... Csak elbutt * lapi közi. — Perzselni való kied! — mondják elismerőleg a többiek. A leány rám néz. Annyi tűz, üdeség. ifjúság íugár- zik róla, hogy éngem Is elkap az ördög tőle. — Csak galambot simogattam Mári néni! — mosolygok vissza a leányra, aki elpirul és leejti szép fejét. —- Cseréljünk helyet te kecskebéka! rikkant fal áz óreg asszony. Nincs idő felelni rá. Nyílik az ajtó. Uj bontók jön-» nek. Kicsi Szabd Feti ék, ök hozzák az uj hirt. — Hallottátok-c, hogy Pétöréknéi lefoglalták i bé~ hordott förökbuzát. adóba. A rideg étet ezzel bevonult, a jókedvnek vége van. Hej csak az a pénz ne volna! — Suj ette véna meg! — mérgelődik Kosa Marci. — Ebbe a rongyos japán-kinai háborúban bíztam, í énnek és hirtelen vége léve. Meglepődve nézek rá. — Miért bízott maga a japán-kinai háborúban? — Hát hogy felmenjen a marha ára, mint tizén- négyben. — Te boldogtalan! Hiszen azok nem esznek húst, hanem rizskását! — veszi el végleg a kedvét 6 házigazda, de Kósá Marci nem hagyja rá vita nélkül. — Tán könyvben tanóltad? j — Mit tudnak a könyvek! A saját szememmel láttam, mikor fogoly voltam éppen Japánország mellett. Végig kelt hallgatni a fogságbaesés történetét, hogy milyen népek közt hányódott, miféle emberék a tatárok s az ázsiai pusztán hogyan kellett egyszer felkantá- roznia egy tevét. Csak állok tehetetlenül kezemben a kantárral s nézek a magosba a teve fejire. Kiáltom néki Oroszul, tatárul, magyarul, hogy; — tartsd a fejed lejjebb hé! — de az csak a nyálát csepegtette ream. No hadd el — mérgelődöm — mindjárt lajtorját támasztok a pofádhoz. Keresem, de lajtorja nincs. — Farkán kellett volna felmászni reá — véli Kőm Marki, Lecsukják a feljelentőt is
