Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-19 / 239. szám
0 XIV. JSVF. 2S9. SZÁM. wsss* Lélekmentés a Gara de Nordon Erdélyi magyar lányok a nyomorúság sodrában — Missziós nővérek veszik gondjukba a székely vármegyék hányódottjait (Bukarest, október 17.). A bukaresti északt pályaudvaron minden reggel szürkeruhás hölgy áll az érkezési oldalon. Nem polgári öltözet az, ami rajta van. De nem is kimondottan apácaöltöny. A bukaresti ember nem is tudja hirtelen, hova könyvelje el. Mi, erdélyiek már jól ismerjük. Missziós nővér. A Szociális Testvérek rendjének tagja. Ez év tavaszán megkezdték működésüket Bukarestben is és a fővárosba érkező magyar leányok gyámolitása, pártfogolása körül fejtenek ki azóta felbeesülhetetlenül értékes munkát. Egyelőre ketten vannak itt. S egyik minden Erdélyből érkező vonathoz kimegy az állomáshoz. Porró nyári napsütésben, kora reggeli szürkületben, esőben, csúf szeles időben, őszi ködben, éppúgy, mint a friss, derűs délelőttö- kök. És kint lesz majd a januári zimankóban is. â áürü havazásban és a sötét, téli hajnalokon, amelyekben a havasok zúzmarájával vastagon belepve robog be az erdélyi vgnat a főváros pályaudvarának nagy üvegcsarnoka alá. Minden áldott' nap minden vonatnál ott áll az em- beríolyate partján, amely a vasúti kocsiktól a kijárat felé hömpölyög és fiatal, egyedül jövő erdélyi lányokat keres az idegen áradatban, akik szintén idegenül és riadtan kutatnak köröskörül, mintha az elmerüléstől való félelmükben menedéket keresnének á parton. — Jöjj ide hozzám, — fogja ki a gyámoltalan kiş falusi lányt, aki talán most először kerül a fővárosba és szinté-szinte fojtogatják a torkát a forgalom, a zaj és idegenség első benyomásai. A kis székely leány örömmel figyel fel a magyar szóra, megáll és a szürke rendi ruha, amelyet hazulról is jól ismér, talán az ezer székely *leány ünnepéről, bizalmat ébreszt ben- neá-Nagy kő esik le a szivéről. Honnan jössz! — kérdezi a nővér. S a felelet rendesen igy hangzik: — Hétfaluból... Ősikből. Háromszékből. Udvarhelymegyéből. Egyre jobban öntik magukból a székely és csángó vidékek a szolgálni jövő fiatal lányokat. — Egyedül jöttél? — hangzik a további tudakozódás. — Igen. — Van valakid Bukarestben? — Senkim. — Akkor velem jössz, a mi otthonunkba. És a székely leány, akit két perccel azelőtt még ezer veszély fenyegetett, már biztos védelem alatt áll. Kis idő múlva már a Szociális Testvérek újonnan berendezett, szerény, de tiszta kis otthonában rakhatja le úti motyóját. A' nővér kijelöli fekhelyét: fehér vaságy, patyolat ágynemű. —. Itt fogsz hálni addig, amig valami tisztességes, jó házhoz el nem helyezünk. Egyelőre harminc ágyas a kis otthon és ritka eset, hogy egy is üresen álljon közülük. Né- na bizony a padlóra is kerül egy-egy szalmazsák. A leányok naponta tizenöt lejt fizetnek lakásért, de nem azonnal; a nővérek hitelezik nekik a lakbért addigiamig első fizetésüket föl nem veszik. Azt mondják: soha se fordul elő, hogy valaki is adós maradna. De nem is gyűl fel sokra a szállásnak az ára. Szabály szerint két hétig tartózkodhatik az otthonban egy leány, de senki sem él a hosszú terminus kedvezményével. A legtöbb esetben sikerül elhelyezkedni hamarább. Megint csak a szociális testvérek jóvoltából. Az elhelyező irodán. Mert van egy másik intézményük is a bukaresti szociális testvéreknek és ez az elhelyező iroda. Kiegészítője az otthonnak és a hatholi- kus, Baraţra nevű plébánia udvarán székel. Első sorban az otthon lakóinak igyekeznek itt. elbelső templomait megnéztük, vezetőm kivitt a falakon túl fekvő régi moszkéhoz is, mely éppen akkor tele volt zarándokokkal, kik papucsaikat levetve imádkoztak a díszes szőnyegeken. Festői látványt nyújtott a tevék ezrekre menő tömege, amint a nagy várfal és a moszké tövében a homokra ülve pihenték ki a. hosszú ut fáradalmait. Nem messzi a moszkétől megtekintettük, az aglabiták ezer éves nagy vízmedencéjét,- melynek átmérője több mint kétszáz és mélysége 10 méter. Visszajőve! egyik régi kapun jöttünk át, amelynek festői bástyáját több százéves kőrajz és írás tette még érdekesebbé. Különös látvány tanúja voltam itt. A kapu előtti ucea. keresztezésénél fehér kesztliis közlekedési rendőr irányi- totta-hol. az.autókat, hol a tevekaravánokat. A régi 'és az uj világ haladt el itt egymás mellett mintegy szimbólumaként annak a harcnak, mely. az Uralkodó és a legyőzött nép között folyik. De az európaival való versenyben az arab éppúgy lemarad- mintahogy a teve nem tud versenyre kelni a robogó autóval.- '. Vezetőin elvitt egy arab házba. A gyönyörű kaput látva, azt gondoltam, hogy valami jobb család házát fogom látni. Annál nagyobb volt csalódásom, midőn a legelső szobában egy tehénre és a borjára akadtam. Az arab házban a legjobb helyet a család valódi feutartója, a háziállat foglalja el. Csak utána jön a hálószoba, sokszor az előbbivel egybenyíló ajtóval, vagy attól vékony fallal elválasztva. Azonban ne gondoljunk itt sem a modern hálószobára. A földön gyékéüyek pótolják az ágyat, amelyen költői összevisszaságban hever'apa, nagyapa, feleség és 8—10 apró gyerek. A négyszögletű udvar körül 4—5 ilyen lakás van. érthető tehát, hogy ilyen higiénikus viszonyok mellett annyira elterjedt minden járvány az arab lakosság között. Kairouan is, miként Tunis, tele van sukhok- kal, azaz hosszú fedett uccákkal, amiknek naptól védett árnyas üzleteiben ezerféle szines portékát lehet vásárolni. Kairouan legnagyobb iparága a szőnyeggyártás. Akármerre megy az embey,.jóformán minden második üzlet szőnyeg- kereskmlés, Férfiak, nők és gyerekek szorgalmasa» készítik azokat a csodaszép és olcsó keleti szőnyegeket, amiket nálunk oly drágán lehet csak fmeg vásárolni. A forró meleg dacára Kairouan uccái emberekkel vannak tele. A tereken férfiak táncolnak és egy-két dobos peregte! különös melódiát a még különlegesebb testmozdulatokhoz. Egyik nccasarkon kigyóbiivölőnő áll, körülötte nagy tömeg. Á nő, vékony testén hatalmas kigyó kúszik körül és szembe sziszeg a nézőkkel. Majd előveszi a nő a furulyáját és a furcsa hangokra a kigyó leereszkedik á földre és testével mintegy követni látszik a dal ritmusát. Érdekes látvány és a hálás közönség alaposan megjutalmazza 50 és 25 eentimesjeival a bátor nőt. Elhaladok Kairouan egyik legérdekesebb inoszkéja: a borbélymoszké előtt, mely nevét a próféta egyik kísérőjétől kapta, aki mindig magánál hordta a Mohamed szakállából való és tőle kapott három szőrszálat. A templom mellett teölogus-iskola van. A szűk kis szobák nyomorúságom szenyről és elhanyagoltságról tesznek bizonyságot. Itt látható a moszké szentélyében Sidi Sahab sirja, körülötte gyönyörű fafa- vágványok és szőnyegek, amiket a gazdag hívők ajándékoztak a próféta szakállát emlékül hordó „nagy szent“ tiszteletére. Este felé mégegyszer bejárom a várost. A régi uccákon ugyanaz az élet folyik ma is, mini 500, 1000 vagy 1400 évvel ezelőtt. Az idő úgy haladt el a minaretek karcsú tornyai felett, mintha a világ semmit sem haladt volna. Pedig kint az uccákon a tülkölő autók figyelmeztethetnék a próféta hiveit, hogy a régi világ letünőben van már és aki az élettel akar tovább menni, annak meg kell a lenyűgöző szokások és a fejlődést gátló tradíciók béklyóitól szabadulni. A mult szeretete bármily szép, nem ad többé kenyeret az arabnak. A jövő pedig: az annyira szépre festett tulvilági élet nem kárpótolja huriaival a jelen nyomorúságát. Az élet könyörtelen realitásaival számolni kell és ezt itt nem érzik Kai- rouanban. Az ifjú tunisi mozgalom tüze éppúgy nem gyújt lángot a szokások rabjaivá lett szivekben, mint az Európát annyira foglalkoztató nagy világáramlatok. Mi lesz e szép kis város sorsa, mely ma még eleven szimbóluma a sírjából visszatérő múltnak? Felébred-e a születő uj világ ébresztő ütemére? Vagy kialszik, mint a tengerbe bukó nap és álommöszkéit a gúlákhoz hasonlóan befedi a Szahara homokja? helyezkedést biztosítani a nőverek. De már tudomást szereztek az irodáról a többi, Bukarestben hányódó magyar leányok is. Mondhatni, szünet nélkül tömve van a kis iroda jelentkezőkkel. Jönnek ki szerényen és alázatosan, ki a nagyváros iskolájában már némi végzettségre való magatartással. Vannak közöttük majdnem a koldus-sorsig leszegényedettelc és elhagyatottak. Vannak, akiket friss egészségben, jókedvben tartott meg a kivételes jószerencse... Igen, gyakori a panasz levont bérek, visszatartott ruha, ki nem elégítő étkezés, rossz bánásmód miatt. S a szociális testvérek időt szakítanak arra is, hogy a helyszínen, a cselédtartó gazdáknál győződjenek meg arról, hogy mennyiben fedik a panaszok a tényeket. Megteszik a lépéseket a kisemmizett megkárosított leány jogvédelmére és ha kell, keményen perbe szállanák a nagyságákkal, amelyik házról bebizonyosodik, hogy „rossz hely“, az fekete listára kerül és nein kap többé leányt az elhelyező irodától. * , És nem kapnak leányt azok a helyek, amelyek erkölcsi szempontból kifogásolhatók, vagy gyanúsak.... Érdekes, hogy még sehol nem jelent meg újsághirdetés, vagy felhívás a szociális nővérek elhelyező irodájáról és mégis tud nár róla mondhatni az egész főváros. Magyar családok kizárólag itt gondoskodnak háztartási alkalmazottakról. De előszeretettel visznek innen leányt az előkelő román familiák is. Gazdag bojárok, magasrangü katonatisztek, bankigazgatók, minisztériumi vezető tisztviselők, ragyogóan elegáns dámák jelennek még az egyszerű kis irodában, a fáradhatatlan, ügybuzgó Andrea nővér íróasztala előtt. — Kérnék egy rendes kis magyar leányt, — mondják. . Keletje van a magyar háztartási alkalmazottaknak... „Csak tanítónői oklevelem van“. Az egyszerű székely leányok mellett nagyon gyakran jólöltözött intelligens arcú, nehéz munkához nem szokott kezű, fiatal magyar nők is sietnek a Str. Barátin-utcai elhelyező iroda védőszárnyai, alá. Elszegényedett, sokszor nyomorba jutott erdélyi úri családok leányai, akik talán az utolsó kis értéktárgyukat adták él, hogy előteremtsék a Bukarestig szóló vasúti jegy árát és. Ya|amilyen elhelyezkedést találjanak itt. Nem sokáig áltatják magukat a reménnyel, hogy irodában alkalmaztatást találjanak. És mégis szörnyű lelki válság számukra, mikor felelniük kell az elhelyező irodán kérdésekre. — Alit tud? Milyen alkalmazást keres. Mert ilyenkor végérvényesen rá kell ébredniük a valóságra, hogy az a kis zongorázni-, varrogatni-, foznitudás, amivel az erdélyi magyar urilányok általánosságban rendelkezni szoktak, még akkor sem elegendő valami úri szempontból elfogadhatóbb munka vállalására, ha kevéske román vagy német nyelvismeret is járul hozzá s ha magyar irodai munkában is szereztek valami jártasságot, valahol egy erdélyi ügyvédnél vagy kis, vidéki banknál. — Szóval — jegyzi őket elő a nővér. — Lehetőleg kizárólag gyermek mellé. De ha nem akad ilyen hely, akkor elmegy kiszolgáló leánynak, szobaleánynak, vagy mindenesnek. Könnyekkel bólint reá a valamikor más jövőre készült iirileány: — Igén. De vannak, akik mosolyogva, elragadó igénytelenséggel néznek .szembe a szörnyű reá- litással. A napokban csinos, fiatal leány jelent meg az elhelyező irodában és tanítónői oklevelet mutatott fel. — Ennyi az egész, amit tudok, — mondta minden különösebb keserűség nélkül. — Semmit se tanultam egyebet s ennek a diplomának nem tudom semmi hasznát se venni. Kérem egy mindenes] állást előjegyezni nekem... j, b. ■ ......... Ml MIMI«........... .......II ■■■IWIW »III HM llllimiW Fizetésképtelenségeket gyorsan egyeztet HIRSCH DÁVID Brassó &f> Portit (Kapu>utca) 31. Megbízhatóságáról 33 év óta előnyöse» ismert. Ipcrigazolványos kereskedelmi ügynök.
