Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-19 / 239. szám
r XIV. ÉVF. 239. SZÁM. A legtöbb fertő*és kapuja a száj és a torok. AZ EGGER-FÉLE EGGOMINT kelem»* cukorka formájában fertótteniti a szájat és így megvéd a hűtéstől és a torok fertőzésétől. — Az 6GGOMIKT igen hatásos szer, hogy gyermekeinket iaegvédiük veszélyes és fertőző betegségektől. — Minden gyógyszertárban és dröguériábftn kapható. Október végéig elkészül az uj kereskedelmi törvény tervezete Az uj kereskedelmi kódex, értesülésünk szerint, november 1-ig elkészül és azt a terjedelmes indokolással együtt az igaxságügyminisztériuna mindjárt az ülésszak elején beterjeszti. Az uj kereskedelmi kódexei kapcsolatban az utóbbi időben érdekes viták zajlottak le. A jasii ügyvédkon gressznson ezzel kapcsolatban részletesen megvitatták a törvény egységesítő tervezeteket is és azt a javaslatot tették az országos ügyvédszövetségnek, hogy bizottságot küldjön ki az egységesités legjobb módjának megkeresésére. A törvényhozó tanács is megszólalt a kérdésben és kijelentette, hogy sértésnek tekinti magára nézve, hogy az egységesítésnél véleményét ne vegyék figyelembe, noha 1925-ben éppen azzal a céllal kreálták, hogy az egységesi- tésí előkészítse. N. Gane, a törvényhozó tanács elnöke levelet küldött Naumeseuhoz, a romániai ügyvédszövetség elnökéhez, amelyben vázolja azt a munkát, amelyet az egységesités irányában már a tanács végzett és a munkálatok jelenlegi helyzetét. Gane a leghatározottabban ellene nyilatkozott a meglevő ókirályságbeli törvények egyszerű kiterjesztésének, mivel ezek csaknem valamennyien elavultak. A kereskedelmi kódex ügyében Gane a következőket jelenti ki: — Mintán a kereskedelmi kódex tervezetét a közvélemény elé bocsátották, a törvényhozó MMUMUK.- T!HI»ILMIUim «4» Asszonyok, férfiak, kicsinyek és nagyok csak BRAZAY sósborszeszt vásároljatok. « » F a I - » ij tanács kiválasztotta és értékesítette nagyrészét azoknak a megjegyzéseknek, amelyek a javaslattal kapcsolatban tétettek. A. dolgok befejezése érdekében a tanács az utóbbi hónapokban az összes egyetemek kereskedelmi jogi profesz- szoraikoz fordult, akiket a törvényhozó tanács ideiglenes tanácsoséivá neveztek ki. Ezek a bizottságok naponta üléseket tartanak és most történnek a tervezeten az utolsó simítások. Erdély részéről a munkálatokban résztvesznek V. Poruţiu, kolozsvári egyetemi tanár és Pop Viktor, a kolozsvári tábla elnöke. A bukovinai jogászokat Balaşeseu és Haomann, esernovici egyetemi tanárok képviselik. A kereskedelmi kódex végső megfogalmazásában az európai törvényhozás legújabb elveit és rendelkezéseit érvényesíti. Százmilliók gyűlnek be a repülőbélyegekből, de még nem fordították a repülés céljaira A nagyszebeni gyűjtőakció és a kaszárnyákba bevitt selyematsebkendők (Bukarest, október 17.) Az Ordinea szombati számában kérdést intéz lorga miniszterelnökhöz afelől, hogy mit csinált a miniszterelnökség a repülőbélyeg elárusitásából befolyt jövedelemmel. 168 napja már annak, hogy élet- belépett a repülőbélyeg kötelező használata s eddig körülbelül 350 millió lej folyt be azoktól a polgároktól, akiknek sokszor még kenyérre sem telik. Az Összeg az év végéig biztosan eléri a félmilliárdot, A törvény rendelkezései szerint a befolyt összegek fölött a miniszterelnökség rendelkezik, de azt kizárólag a repülés fejlesztésére szabad fordítani. Tudja-e a miniszterelnök -— kérdi a lap. — hogy a hadügyminisztériumnak több légi gyakorlatról le kellett mondania, mert nem állott rendelkezésére a pénz. A folyó év angnsztns hónapjában 29 katonai repíi- lőszerenesétlenség történt és a gépek jelenlegi állapota után ítélve, a szám még csak növekedni fog. Miért nem fordítja a miniszterelnök a pénzt a törvényben előirt célra? Ugyancsak az Ordinea foglalkozik egy érdekes nagyszebeni esettel, a nagyszebeni helyőrség parancsnokságának a hősök napján rendezett nyilvános gyűjtésével kapcsolatban. A gyűjtést Malanuceanu ezredes vezette, aki a hősök napjának estéjén vacsorára hivta össze « gyűjtésben résztvett hölgyeket. A vacsoráról azt írja az Ordinea, hogy hihetetlenül elfajult és a költségeket a begyölt pénzből fedezték. Résztvett ezen a mulatságon egy bizonyos Ran- ner nevű is, aki a következő napon felhatalmazást nyert a térparancsnokságtól, hogy a különböző laktanyákban a Dnraitrésen esendőriábornok által előirt selyem- zsebkendőket árusítsa. A VI. hadtest parancsnoksága Malanuceanu ezredest kötelezte az elmulatott összeg visszafizetésére és szigorú vizsgálatot rendelt el aziránt, hogy Kanner hogyan kapott felhatalmazást a zsebkendőérnsitásra. A lap ígéri, hogy, következő számaiban ujahb ilyen jellegű érdekes szenzációkkal fog szolgálni. ÚTI LEVELEK VIII. Kairouan, a szent város Irta: Or. Jancsó Elemér Annyian ajánlották Kairouan megtekintő sét, hogy tunisi tartózkodásom harmadik napján elhatároztam a távoli arab város meglátogatását is. Kairouan Timistől többszáz kilométerre bent a száraz földön van. Kora reggel indultam ei. hogy a nap melegét, kikerüljem, de már !) órakor tűrhetetlen volt a hőség és amiben a tengerparti városokban nem volt részein, utolsó nap megismertem az afrikai hőséget. Egy darabig a tenger partján repültünk tova és itt ismét az Algériában megszokott lát vány fogadott. A vasút mentén ültetvények, tanyák, falvak és forgalmas országutak hirdették az európai civilizáció gyors előretörését. Különösen szépek voltak a soussei olajfa ültetvények, amik betöltik zöld lombjaikkal az egész láthatárt. Azt mondják utitársaim, hogy a legnagyobb ültetvénytelep most a háború után keletkezett Sl'axban, ahol egy francia tőke-csoport nem kevesebb, mint egymillió olajfát és több- százezer narancsfát ültetett. Elképzelhetni, hogy mekkora hasznot fog huzni európai tulajdonosainak ez az óriási telep. A gazdasági krízist itt Tunisban sem igen érzik az emberek. Az ültetvények termékeit nagyrészt maga az anyaállam veszi fel s ami még ott eladatlan marad, az eddig más országokban mindig elhelyezésre talált. Tunisia előtt is óriási lehetőségek állnak még miként Algéria és Marokkó előtt. A termékeny- nyé tehető földnek még csak 20%-a van kellőkép kihasználva, a többit fokozatosan vonják művelés alá. Sousaetől nem messzi egy vicinális vonatra kellett átszáiianom. A lassan döcögő és nagyokat püífögö masina a Torda— ahrndbányai vonatot juttatta eszembe, amelyik közel 6 órán át tette meg az aránylag rövid utat. Ahogy a fővonaltól eltávolodtunk, mind kevesebb és kevesebb nyomával találkozunk az eraheri életnek. Az utasok közül is csak égy-két európai volt, ,a többiek ünnepre menő arabok. Már itt, Kairouan közelében, kezdődnek azok az óriási pusztaságok, ahol sokszor 60—80 kilométer távolságban lehet csak tanyákat, oázisokat találni. Kairouanon túl már csupán 180 kilométerig visz a vásut, azon túl a pusztaságok beleolvadnak a Szahara végtelen homoktengerébe. Déli egy óra volt. amidőn a távolban Kai- rouan hófehér falai feltűntek. A meleg tűrhetetlen már a zárt fülkékben, de ha kinyitottam az ablakot, pár perc alatt megteltünk apró, kis finom homokkal, amivel a szél megtöltött mindent. A sivatagból kiemelkedő fehér város meg kapó látvány. Amint egyre közeledtünk a régi várfalakhoz és a rájuk hajló miuarettekbez, úgy éreztem, mintha a csalóka délibáb festette volna elém a pusztaságból hirtelen kiemelkedő középkori alomvárat. Már a vasúti állomás és a környéke jelzik, hogy kis városba jutottunk. Kai- rouannak mindössze 15.000 lakója van. De jelentőségét nem a nagysága, hanem múltja és val lási tradíciói adják. Alapitói a legelső muzulmá nők voltak, akik Krisztus után 671-ben vetették meg a virágzó város alapjait. Itten ütötte fel székhelyét a mohamedánizmus egyik legnagyobb terjesztője Okba Ben Nafi és kényszeri- tette a próféta hitére a tartomány egykori la kőit. Már ettől az időtől kezdve vallási központ Kairouan és eklesiastikus jelentőségét mindmai napig meg iS íarotta. Az áglábiták alatt rövid ideig az egész ószakafrikai arabság fővárosa lett, de a politikai súlypont nemsokára Tunisba, majd más arab városokba tevődött át. Attól fogva Kairouan kiesett az arabok egymásközti és az európaiakkal vívott harcaik utjából. Csendes, vallási központ maradt, amelybe elevenséget és életet csak a nagy ünnepekre messziről idezarándokló muzulmánok hoztak. Ez a jelentősége megmaradt még és Kelet Moghreb távoli lakói éppúgy elzarándokolnak ma is ide. min* egykor őseik. A véletlen szerencse úgy hozta magával, hogy még tartottak a városban Mohamed születési évfordulójának többnapos ünnepségei. Az ősi falak között eleven élet fogadott. Közel 10.000 zarándok jött el a távoli oázisokról hódolni a nagy próféta emlékének. A kis uceák és terek telve voltak festői viseletű arabokkal és tuaregekkel, akik tevéiket kézen vezetve mentek lakást keresni maguknak. Legtöbben közülük kint aludtak a falakon kivül sátraikban, vagy egy-egy mdszké tövében húzódtak tömegesen meg. Kairouan tiszta arab város. Egy pár tisztviselőn és katonán kivül még véletlenül se igen látni európait. Házai kizárólag arab-stílusban épültek, lapos tetővel és díszes köböl faragott kapuikkal. A tradició szerint ezeknek a gyönyörű kapuknak nagy részét még az első arab hódítók hozták el Karthágóból Ezt a hagyományt kezdik megerősíteni azok az újabb ásatások, amik több helyen ezekhez hasonló emlékeket hoznak napfényre. A város legfőbb látnivalói régi moszkéi. A legrégibb közülük a nagy moszké. amelynek hatalmas udvarán és oszlopai között több ezer ember fér el. A moszkékat Afrikában éppúgy, mint mindenütt, nem szívesen mutogatják a „hitetleneknek“. Előzőleg külön engedélyt és jegyet kellett váltanom, ami minden nehézség nélkül történt. Majd kénytelen voltam vezetőt fogadni, mert az arabok máskülönben még jegygyei sem szívesen engedik be templomaikba az idegent. Vezetőm egy szimpatikus arab, aki meglehetős jól beszélt franciául és minden kérdésemre pontos és kimerítő választ tudott adni. A nagy moszké oszlopai szerinte szintén Cártha- gó romjaiból valók és idehozataluk a járatlan utakon és nagy távolságon át nem tartozhatott a legkönnyebb feladatok közé. A moszké tele van gyönyörű szőnyegekkel, melyek közül némelyik egy egész falat is betölt. Sok a próféta leszármazottjaira vonatkozó emlék. Régi kardok és arab írással beirt ágyuk láthatók a templom egyik előtermében. A minaret tornyába is felmentem. Húsz percbe telt, amíg a többszáz éves régi lépcsőkön a melegtől fáradtan felértem. Fent gyönyörű kilátás tárult elém. Az ég felé nyúló minaretek között a fehér házak százai úgy húzódtak meg, mint a bárányok az őket őrző pásztor körül. Körülöttük a nagy falak és túl rajtuk a végtelen puszták izzó vörös színben pompáztak a nap beömlő sugaraitól. Végignéztem 5—6 moszkét, mindenik valami újat és különlegest nyújtott. Miután a .városi
