Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-19 / 239. szám
4 37F. ÉVE. m. SZÁM. ILaval javaioliii fojtja Wa^lúiigtoubaii» S*»fy ajabfi) inoraiériimi tielyett «(ven százalékkal szálliSsák le a jévátéldelkeí Kísértetek — a nagy háborúból Tizenhat éve rA héten a nagyváradi vasúti restiben meg- szántott egy köpcös, bekecses, csizmás utas, aki úgy nézett ki, mint egy jómódú vidéki mészáros. Nem az önkéntes nr a harmincötös tüzérektől? Kérdezte olyan hangon, mely egyszersmind köszönés is volt, üdvözlése a felfedezett régi ismerősnek, aki hosszú idő után hirtelen felbukkant. Az önkéntes indában én voltam, az a bizonyos harmincötös tüzér, akit egy napon kirángattak a kolozsvári éjszakából, icaffenrokkot, csizmái parancsoltak rám s kardot kellett Szíja zzak az oldatomra. Hazudnék ha azt mondanám, hogy valami nagyon szívesen hagytam ott a szerkesztőségben az. asztalomat, a segédszerkesztő urat a kutyájával, mely két év után barátom lett s nem ugatott meg, de hiába, kiparancsoltak a jól kiült színházi székből, a New- York étteremből, ahova akkor még jártak az emberek, reggel ötkor kelleti, felkelni, szalutálni a cigánybakának a kapuban s megismerkedni a katonaélet, gyönyöreivel, kezdve a kirukkol ásóktól a tűzmesterig. A bekeeses, csizmás, aki megszólított, a tűzmesterem volt. Én igazim nem találtam volna ki. de ő sietve megmondta. Büszkén, mint akinek érdemei vauinak, mint akinek köszönettel, örök hálával tartozom, egy egész életen át. — Hogyne emlékeznék rám... Én voltam az önkéntes nr tűzmestere! Úgy mondta most is, hogy önkéntes ur. Bizalmasan, leereszkedéssel, mert az önkéntesnek nem jár az úrázás. A sarzsim tehát ma sem nagyobb, önkéntes ur maradtam neki, pedig éppen most ősszel tizenhat éve annak, hogy először kirukkoltam a fagyos szántóföldre és megtanultam, hogy az igazi ur az egycsillagos forrná jszter n él kezdőd ik. — Jó idők voltak akkor, pedig háború volt, szaladt ki egy őszinte sóhajtás a bekecsből, ■melynek gazdája, a tűzmester ur, e percben bizonyára azokra a szivarokra, borokra és vacsorákra gondolt, melyekben tőlünk, önkéntesektől sűrűn része volt, Ott álltam a restiben a bekecses emberrel és nem tudtam vele mit kezdeni. — 'Az önkéntes ur mindig az újságba ir — érdeklődött. — Aztán tud valami jó hirt? Mert rosszat én is tudók eleget! Ezen (részemről nem egészen szívből) nevettünk egyet, — Hát Ön mivel foglalkozik? — kérdeztem. — Van egy kis üzletem, aztán a viarhake- reskcdöknek dolgozom. Vásárra járok, meg a szállítmányt kisérem, — Van egy kis földem is — tette hozzá. —• Meg is nősültem, — mosolygott. — Van két fiam — csapott jókedvűen nádpálcájával a csizmájára. Mindezekért egyszerre gratuláltam neki. — Hát ne tessék haragudni, hogy megszólítottam, He jól esik, ha az ember látja a régi, hogy is mondjam csak, tanítványait... Nem tetszik tudni, mi lett Jugerrel? — Melyik 'Jugerrel? — csodálkoztam rémülten. . —’.ßf* a tűzmesterrel az Íródéiból. Az a kicsi, kövér, vörös ember. Az gazdagodott meg igazán... Bolond is lelt volna, ha nem, lop. He nem tudom, hová lelt. Elnyelte a föld. Megrántotta magán a bekecset. •— Hát Isten áldja meg önkéntes ur. ’Jó egészséget kívánok. A többi már mayától jön. , Végre elment. A csizmája végigkopogott az éttermen, Katonásan, keményen. így szalad el az embertől katonás lépésekkel tizenhat esztendő. Az önkéntes hősi halála Ezt az emléket a nyáron hoztam magammal Szonátáról, Úgy hiszem, hogy aki elolvassa, úgy jár vele mint én: sohasem felejti el. Szonáta fürdőn a fürdőtelep fölött vau egy kis kápolna, melyhez talán minden fürdővendég kirándul, A kápolnához vezető utón a járókelőket megállítja egy bekerített sir, de látszik, hogy évek óta senki sem törődik azzal, akit ide temetlek, A sir egyszerű fejfáján áll ez az írás: Itt helyeztük nyugalomra , : SCHWA BZ PÉTER 18. gyalogezredben hadapród jelöltet. Hősi halált hall ezen a helyen, 1917. julius 26-án. (Paris. október 17.) A Malin hosszabb cikket ir Laval washingtoni útjáról. A lap szerint a francia miniszterelnök javasolni fogja, hogy Amerika a mo:atóriumtervezet helyett szállítsa le ötven százalékkal Franciaországgal szembeni követelését, hogy ezzel Németország tartozása is megfelelő arányban csökkenjen. Franciaország általános és fokozatos lefegyverzést hajlandó elfogadni, ha az Egysiilt Államok és a többi nagyhatalmak kötelezik magukat, hogy mihelyt valami (Bécs, október iV.) Matuska Szilveszter szombaton délelőtt tett szenzációs vallomásában, miután kertelés nélkül bevallotta a biatorbágyi és jüterborgi merényleteket, vállalta az anspa- ehi merénylet elkövetését is. Bevallotta, hogy mindhárom merényletet egyedül követte el. Azt állítja, hogy ' áprilisban Németországban Jüterborg köze'ében újabb merényletre tett élőké- szir .eket, de ez aztán mégis elmaradt. Szándékában volt vasúti merényletet elkövetni az Amsterdam—Párizs—Marseille—Ventimiglia vonalon is, amikor is a ventimigliai állomáson bombát akart helyezni egy ott áthaladó vonat számára. Vallomását nagyon szakadozottan, gyorsan tette meg, úgyhogy azt egyelőre csak gyorsírói jegyzetekkel lehetett követni. Matuska nagyon fantasztikus indító okokkal hozakodik elő. Azt mondja, hogy Csantavéren, az ottani templom részére nagyobb adományt akart adni, pénzügyi helyzete azonban ezt az adakozást jelenleg nem engedte meg. Ez a körülmény bántotta annyira, hogy való sággal elveszítette normális gondolkozását. Szegény Schwarz önkéntes kegyeletét nem fogom sérteni, ha megírom hiteles információk alapján, hogyan halt hősi halált a, hazáért. 1917 ben Szonátán egy katonai osztag volt elhelyezve, melynek parancsnoka egy százados volt. A százados felesége azzal szórakozott, hogy fényképfelvételeket küldött be a Tolnai Világ- lapjánafi. Ilyenkor a férje háborúsdit játszatott az embereivel a felállított fotograf áló masina előtt. S hogy minél élefhübb legyen a felvétel, melyért egyébként ti Tolnai Világlapja egész jói fizetett, egy alkalommal kézigránáttá ma dúst rendezgetett a bakákkal. A kézigránátba re I kitünően sikerült: Schwarz Péter hadiapród jelölt konfliktusnál egy államról a támadás tényét megállapítják, a támadótól minden segítséget megvonnak, Franciaország kész Németországgal a fizetések uj beosztásúban is megegyezni és általában minden tekintetben segítségére lenni. Ezenkívül a francia kormány a valutarendszereknek tiszta arany tartalékra való alapozását óhajtja. ügy érezte, hogy valami nagy dolgot kell elkövetnie, olyant, ami sokmillió ember figyelmét fel fogja kelteni. Ezért törte a fejét folytonosan merényleteken. Még egy egész sorozatát készítette elő a vonatrobbanásoknak, kísérletei azonban nem sikerültek. Megállapítást nyert az is, hogy a letartóztatása óta állandóan emlegetett Bergmann, aki állítólag szuggerálta volna a gonosztettek elkövetésére, csak a fantáziája alkotása. Matuska munkatársakat verbuvál, A szombati nap folyamán a Zemplénmegyei Pacin községből egy Kerekes István nevű asztalosmester jelentkezett a cseh hatóságoknál. Elmondotta, hogy évekkel ezelőtt Becsben lakott, ahol mint egyszerű munkás az egyik kommunista irodában dolgozott. Olt ismerkedett meg Matuskával, aki akkor nagy szerepet vitt a kommunisták között. Nyolc nappal a biatorbágyi merénylet előtt Matuska megjelent nála és azt mondotta, hogy kétezer pengőt ad neki, ha valamilyen munkát elvégez. Kétszáz pengőt előlegnek át is adott, az elvégzendő munka milyenségét azonban nem jelölte meg. —o— őrmester és egy közlegény, akik ugyláts?:ik,nem tudtak eléggé bánni a kézigránáttól, véresen a harc színhelyén maradlak, Az önkéntesnek, aki későn dobta el a gránátot, a gyomrát tépte ki, a másik háborút játszó katonából nyomorékot csinált, A halottal katonai előírás szerint szépen eltemették s kitüntették azzal, hogy a fej- fára ráírták: hősi halott volt. A századosáé a fényképpályázaton bizonyára dijat nyert, Schwarz Péter pedig néni lubickol a Medve- tóban, hanem a kápolna kis Ivar tjében alszik már tizennégy éve. He még jobban alszik azoknak a lelkiismeretid::, akik újabb háborút akarnak esen a nyomorult földön, T. S. MATUSKUIAK RÖCISZMfJ Azért robbantott vonatokat, mert nem építhetett templomot Csantavéren A szombati kihallgatáson minden kertelés nélkül beismerte az anspacM merényletet is
