Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-02 / 224. szám
ß tewigs XIV. ÉVF. 224. SZÁM Hanwha páter meghatott hangon számol be a székel^návsirheip székely (»recesszióról és a tizenhárom év utáni kolozsvári viszontlátásról Uj: Mehring :2itr Geschichte der Philosophie. 340 lei Lep^ge-nál, Kvár. Kérjen ingyen könyvjegyzéket! aitiiMtintm»m»e Ismeretes, hogy Emnyha Béla jezsuitarendi házfőnök résztvett a székelyudvarhelyi. kath. nagygyűlésen s visszatérőben Kolozsváron is kiszállt, ahol a Szent Mihály templomban egyházi beszédet tartott. Erdélyi impresszióiról most cikket írt a „Magyar Kultúra“ hasáb jain, amelyből közöljük a következő érdekes részleteket: Útban Erdély felé. — Tizenhárom éve nem jártam Erdélyben. — kezdi a beszámolóját Hangba páter — még nem láttam Erdélyt az uj impérium színei alatt Most az erdélyi kathoükus nagygyűlés hivott meg szónokul: le kellett mennem. Erdély súlyos gazdasági helyzete. — Még idejében érkeztem a nagygyűlés első reggelén, hogy részt vegyek az Erdélyi Katholi- kus Népszövetség s az Erdélyt Katholikus Akadémia közgyűlésein. Impresszióimat nehéz volna rövidesen öszefoghtlni. Meghatott az az elszánt törekvés, amely igen mostoha körülmények között is iparkodik megtalálni helyét a nap alatt s nemzeti és vallási kisebbség létére is buzgón pótolja az anyaországgal együtt elvesztett szervezeti kereteket. Csakhogy e pillanatban minden lendületesebb törekvést megköt és megbénít rt nehúz gazdasági helyzet. Vannak, akik azt mondják, a nyomorúság az erdélyi részeken még a mieinknél Is sokkalta nagyobb. Csíkban már a szlnkatholikös székol.v- ség között is terjed a bolsevizmns, a kétségbeesésnek ez a semmire sem jó, de az el kóseredéit ember logikátlanságából érthető, utolsó ütőkár tyája. Ez a szegény hegyvidéki nép eddig is koldusárva volt, szinte korpaciberén élt: most meg már az sincs. Kétségbeejtő helyzet! Akinek sikerült az uj impérium alatt elhelyezkednie, annak meg az államháztartás kínos ingadozásait kell a saját testén éreznie. Van fizetés, de kérdés megkapja-e és mikor? Mindenki sir és panaszkodik. Mi lesz mindennek a vége?... Székely precesszió. Az általános helyzet vázolása után ezeket Írja a páter: — Vasárnap hajnalban különös csilingelős re ébredek. A csengettyű szó egyre közeledik és énekhangba vegyül. Kinézek: falusi processziú jön. Ügylátszik, székely szokás, hogy a zászló mellett mindjárt a csengettyűt is rázzák. Maguknak harangoznak. Este az oltáriszentségOs körmenetben is minden falu, minden „zászlóalj“ külön harangoztnt magának. Az egész város csupa százhangu csilingelős. — Csakhamar egyetlen hullámzó néptenger volt a kicsiny, dombos székely város. Tfizessze- mü, harisnyás székelyek haragos-piros mellé nyü, nemzeti ruhás, imádkozó székely lányok, asszonyok mozogtak mindenfelé. A jó fercnc- rendiek templomában, de még a sekrestye folyósón is és annak minden sarkában szakadatlan sorozatban gyóntak, imádkoztak a derék székelyek. Milyen vallásos, becsületes nép ez! A székelyek öntudata. — Ezek a derék emberek, legények, asszonyok. lányok jórészt gyalog jöttek hepe-hu- pás rossz utakon messziről. Van falu, amely éjfél után kettőkor kerekedett fel. Csak az öregje s módosa jött ekhós szekéren. Itt aztán gyónás-áldozás után alig tartott rövid pihenőt s aztán ott volt a püspöki nagymisé«, utána prédikáción, utána a diszülósen. Bökkenő melegben, reggel 8-tól déli 1-ig, lábon, napon. Délután 4-kor megint gyűlés, este 7-kor jó egyórás körmenet s utána a derék nép megint felkerekedett s ment haza, persze többnyire ismét gyalog, 30—40 kilométer járásnyira a hegyeken át. „Mintha magunk kavarintottok volna“. — Kétféle retorika van: az iskolás és az életbéli. Az egyik csillogó, kieirkalmazott, kicifrázott, betanult vaÜmii; a másik a lélekből fakad s a lélekhez szól. Az egyikért azt mondják uz embernek: előkelő szónok, a másikért nem mondanak semmit, csak a szemek csillognak s lassan átalakul az élet. Az egyiknek jutalma a vállveregetés, az ünneplés, a. címek, a másiké: n lélek kiömlésének boldog tudata, az igazság térfoglalása, a lelkek átizzása, az élet neme«ü- lése. Egyikért az irodalomtörténészek adják a babért, másikért majd talán inkább az Úristen Unnak idején. — Ezen a második hangon iparkodtam beszélni Székelyudvarhelyen s láttam, éreztem, hogy célt érek. A barázdás, verejtékes, gondter- jies székely homlokokon enyhe glóriafónybé ko- Kzoruzódott a nap sugara s a tiiegbékülő, bizakodó mosoly, szent öntudatrakapás és erőt érző megnyugvás ragyogott fel a kifakult szemeken. A székely nép sirt és nevetett, örült és borongott velem. Utóbb szóbaúlltam egy öreg székellyel s életem egyik legkedvesebb elismerésének számítom, amit a derék harisnyás mondott: „Ügy beszélt a tisztelendő ur, mint ahogy magunk szoktunk!“ Szebb dicséret ez, mint akármilyen hangzatos diploma. Vagy ahogy egy másik mondta a vendéglátó gazdáimnak, a ferenceseknek: „Ez a pap úgy tálalta ki a ciberét, mintha mii magunk kavavintottuk volna!" — Szegény jó székely testvérek! őrizzetek meg egy zugot a szivetekben a pesti papnak, aki titeket mindörökre a szivébe zárt. A kolozsvári Madonna. — Utolsó erdélyi estém, — írja a páter, — felejthetetlen marad nekem, amig élek. Nagyon sokszor beszéltem már zsúfolt teremben s templomban, de az az embertömeg. amely ott hullámzott a kolozsvári Szent Mihály templom terén, amely a templomot megtöltötte s amelyből még másfélezer ember az uccán maradt s onnan iparkodott néhány hangfoszlányt elkapni a templomi beszédből, valami egészen.^ különös élmény volt nekem. A XIV. századbeli ősi templom, amely magán viseli a góthika fejlődésének és elfajulásának a nyomait Fadrusz ke- resztrefeszitett Krisztusával, a jezsuitakor gazdag barokk szószékével s lent a szinte egymásba présel ten álló, lélekzetét visszafojtó tömeg, három vagy négyezer ember, akiket tizenhárom éve nem láttam, akik közül sokan csak a rádióból ismernek... a könyek, amelyek a szemekből fakadtak, a simogatóan marasztaló ragaszkodás mosolya, amikor a végén „viszontlátást“ köszöntöttem s fent, elől, az oltáron a gyermekeire mosolygó, fehéren ragyogó, biztató Madonna... — Tartsd meg őket Madonna, a te szerete- tedben, — végzi beszámolóját Bangha — az élő hitben és tartsd meg a te hü, kedves székelyeidet is, akik az ősi esiksomlyói búcsún folytatták az Udvarhelyen megkezdett magyar imádságot! iflEGJELENT HERMES Vosiiíi fctauüp fegu/ehb (XXUi.-ik) téli kiadása I Érvényes 1931. október Utót. Uj időszámítás t — Teljésen uj menetidők F Tartalmazza a C. F. R. összes vasútvonalainak uj* téli menetrendjeit, az október l.-étől érvényes uj időszámítás szerint, a személy-, podgyász-, bérlet-, hálókocsi- és körutazási jegyek díjtáblázatait, valamint ezek váltásához szükséges összes tudnivalókat, a régi és uj állomásnevek betüsoros névmutatóját-, a Nemzetközi vasutak menetrendjeit, térképet. stb„ stb., román, magyar és német nyelven, könnyen kezelhető, praktikus összeállításban. Teljest Tökéletest Pontost ÁRA: 50 LEI. Fenti nagy menetrendünkön kívül szintén megjelent a kis »HERMES ZSEBMENETREND« is, mely kivonatosan tartalmazza a C. F. R. összes vasútvonalainak uj téli menetrendjeit. Könnyen kezelhető, egyszerű, pontos és ára csak 25 Lei. Mindkét menetrend kapható az ország összes könyv- és ujságárusitó helyein, állomásokon és menetjegyirodákban Előfizetéseket elfogad a kiadóhivatal: Braşov, Strada Regele Carol No. 6. lifestés, yegitísztifásban, ugy tömtél mint olcsóságban CZSNSC cég
