Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-12 / 233. szám
XIV. tVF. tu. SZAM. Wta*f*mato A két Böszörményi Ligeti Ernő uj regénye Ligeti 'Ernő írói arcát húsz év óta figyelem. Költőnek indult, igazi lírát szólaltatott meg lantjának húrjain, mély, őszinte érzések poétája, aztán hirtelen átcsapott az újságírás bozótjába és most utólag megvallom, hogy ezt nála csak „kirándulásnak“ tartottam, amelyből sokáig igy hittem — megtépett ruhával, ösz- szekarmölt arccal fog megtérni. És ebből a ki rándulásból hosszú életút lett, pálya, amelyen csakugyan nem kerülték el a tövisek, de a sikerek, a feltétlen megbecsülés, a komoly értékelés babérága sem. De Ligeti Ernő csakhamar bemutatkozott harmadik minőségében is. Nem tudnám megmondani hányadik regénye a Két Böszörményi, negyedik, vagy ötödik-e, de azt kétségtelenül állítom, hogy regényírói -pályáján mindig felfelé tört, mindig emelkedett és most úgy áll előttünk, mint aki elérte azt a magasságot, amelyet hói kvalitásai számára predesztináltak. Költő, publicista és iró. Mind a három ut egész embert, egész férfit kíván és Liget' emberül állja meg a helyét mind a három poszton. Melyik a legerősebb oldala? Azt hiszem a költőnek adnám a pálmát, annakellenére, hogy uj versét év,ek óta nem olvastam, mindennapi gondok és szomorúságok takarták be a valami kor élesen tüzelő parazsat. De ez a parázs máig nem aludt ki, a költői kedély, a meleg érzel messég ott bujkál a Két Böszörményi sorai között is, ott érezzük azokban a huszonnégy óráig élő publicisztikai cikkekben, amikor Briánd. vagy Mussolini, portréját rajzolja, akkor is ott a márka rajta, hogy poéta ad életet és szint a szürke anyagnak. Mindig csodálkoztam rajta, hogy a mai Erdély Írói a régmúlt történelmére betették rá magukat, szinte szenvedélyesen akkor, amikor hamisítatlan történelem porzik és ziylik a sze műk előtt és mégis óvatosan kerülik az alkalmat, hogy e történelmi napok köronMánoikénl szint valljanak. És ha jól meggondoljuk,, ez az álláspont érthető is. Amikor tgrténglmi re- géuyt Írnak, egy szoros zárt ţell hr ladniok, akarva nem akarva, Alkal^pjZfkocl;iiok kell kódexek, régi ivók, családi és. m-i^nkmany- rárak szűkre szabott kereteihez. S^nki sincs, aki pontosan ellenőrizni tudná léptcijíet. Terhelő és mentő tanuk nem kelhetnek k! á sírból, hogy a korrajz hitelességét bizonyítsak, Vitát provokálhatnak, de nagyon jól tudjuk, hogy ugyanarról a korról komoly tudósok homlokegyenest ellenkező képet adnak, tokái,,a korhű- ség, a történelmi regénynél mindig problémai] kas fogalom. A mától adott hibás, vagy téves kép azohbaii ezrek, sőt tízezrek ellenőrzése alá kerül, A feladat ilyenformán sokkal veszélyesebb, mint amikor múltba tekintünk, á\ ü altnak egy elfeledett fejezetéről hozzuk szét r, kárpitot. Ezért hozom fel Ligeti Ernő érdeméül azt a tiszteletreméltó bátorságot, amellyel a kor életét, problémáit vetíti elénk, teljes jóhi szemüséggel. A Két Böszörményi is itt járkált közöttünk, abban a világban, amelyet kisebbségi életnek nevezünk és amelynek gondjait mindnyájan érezzük, kis és nagy tragédiáit nemcsak látjuk. hanem nem ritkán át is szenvedjük. Valaki azzal igyekezett lekritizálni előttem Ligeti Ernő regényét, hogy a gondolat nem uj; idei t Turgenyev már a múlt század közepén megírta az Apák és fink lelki harcát, tragikus összeütközéseit. Ostoba és komolytalan vád! Hiszen, ha ezt az álláspontot elfogadnék, akkor senki se vegyen tollat a kezébe, az elet, lépten-nyomon látjuk, semmi más, mint egy nagy hamisító, egy nagy plagizátor, aki folyton önmagát ismétli. Hói vagyunk mi a mi kicsinyes életharcainkban a Turgenyev problémáitól? Hol van az orosz lélek a sokat emlegetett „erdélyi lélek“-től. ami voltaképpen egy nagy hazugság, mert akármennyire is hangsúlyozzák, vágják hozzánk a külön -erdélyiséget, én ezt a minden fajt összemelegitő egykapta- fára hozó erdélyi harmóniát sehol sem látom, még azt a nagy faji . és vallási türelmességei sem, amelyet annyit hallunk, a „vallásszabadság klaszikus haza“-járói. Még fajtákra elkülönítetten sem áll ez a megállapítás. Itt is annyiféle kaszt, anyiiele elv és álláspont harcol egymással, hogy alig lehet eligazodni szövevényein. Mindezt nem azért említem, mintha Ligeti ezek ellen a belső torzsalkodásak ellen dörögne vádiratot. Érinti ezt is, mert ki nem térhetett előle, de ö inkább azokba a problémákba merül el. amelyek ma valamennyiünket foglalkoztatnak a régi letűnt világ megcsontosodott és az aj éle! által kitermelt fiatalok alakjain keresztül vázolja fel irói palettájára a kisebbségi élet szia padán megjelenő képet, gonddal, szeretettel, jól látó szemmel. « A drámai összeütközés hősei: az öreg Böszörményi, a vidéki, nyilván kolozsvári örzg orvos és a tanuló évekből férfisorba nőtt ifjú Böszörményi, aki előtt a régi magyar világ csak ködkép, tovasuhanó álom. Az idősebb Böszörményi, az apa pedig a múltjában, a mult emlékeiből él. Holott az élet sodra arra kényszeríti, hogy ne hunyjon szemet a jelen fölött, orvos a betegségéiyzöben, főorvosa román ember, aki respektálja, de csak addig, amig szüksége van rá, amig nem tudja mással pótolni. Az öreg Böszörményi pedig a kötelesség rabja. Járja a külvárost, a nagyrészt ingyenes viziteket s egy ilyen sablonos utón találkozik össze nagy megdöbbenésére a fia szerelmi regényével. Meg tudja, hogy a leány, aki áldott állapotba jutott, fiának a szeretője. És a becsületben, konvencionális tisztességben megőszült puritán orvos, a talpig ur és gavallér, a bűn ösvényére sodródik. Tiltott operációt hajt végre a leányon, egy kis szállodában és az élettől duzzadó fiatal leány meghal. Ez a sötét kontúr a háttér, amely az idősebb Böszörményi portréjára letörülhetet- leniil odarajzolja azt a keserű, mély barázdát, amelyet: még akkor sem lehetne eltávolítani, ba ntthoni életében békés és derűs harmónia fo gadná. Csakhogy az otthon már akkor rideggé változott, amikor a megtévedt asszony Böszörményit kiűzi a házából s azóta szinte szerzetesi magányban éli napjait. Egyetlen reménye a fia. De az uj idők forgószele őt is kisodorja abból a vonalból, amelyben az apa maga mellett szeretné ta'rtani, benne konzerválni a maga érzéseit, vágyait. A fiú azonban lázadozva igyekszik kiharcolni az önállóságot, azt az életet, amely úgy gondolja, a ma fiatalságának életcéljait váltja be. És a mai fiatalság egészen más irányba jut. amikor az érvényesülést, végeredményben a boldogságot hajszolja, mint az a megöregedett generáció, amely a kiegyezés utáni magyar újjászületésben olyan könnyen találta meg a helyét. A fiatal Böszörményi legjobb barátja kommunista eszmékkel kaeérko dik, Böszörményit politikai összejövetelekre ei peli magával, megismerteti húgával, aki külföldön éli a maga „nagy“ életét és ez ugyancsak más, mint az öreg Böszörményi finom és csendes „széptevések“-ből és fehér asztalos dá ridókból összetevődött legényélete. A sokáig ta kart s fojtott ellenségeskedés kirobban az apa és fiú párbajában, szinte természetes, hogy az apa az áldozat, akinek úri gondolkozása, feddhetetlen tisztessége egyébként sem birja el a fel nem fedett, de leikébe mélyen mardosóan beleevő- rlött bűn, a gyilkosság szörnyű titkát. Az öreg Böszörményi a halálba menekül. Menekül a szó szoros értelmében, hiszen hármas oka is van rá. Ez a világ már nem az ő világa, a fia már nem az övé, de a saját élete sem, amelyet bűntudat szennyez be. A fiatal Böszörményi pedig egy tiszta és nemes szerelem vezeklőhelyén váltja meg önmagát. Most már az a kérdés, hogy Ligeti, aki nyilvánvalóan korrajzot akart adni, hogyan oldotta meg feladatát? Megítélésem szerint igen jól Nem tévedt arra a lejtőre, mint egy nemrégiben Magyarországon ugyancsak hangos, sőt tu! hangos sikert aratott regény szerzője, a sérel mek túlzott, sőt nem mindig tényeket fedő ki- hangsúlyozásával. Ligeti nem akart mást, mint helyzetképet adni a városban élő kisebbségi társadalom napjairól. Néhány igazán élesen látott tipust rajzolt meg. Ilyen például Vá mos Hugó, a dilettáns és kissé groteszkul ható „kommunista“, aki a maga kényelmes otthoni szobájában, bő ebéd után szociológiai könyvek olvasása közben kényelmes pizsamában szövögeti világmegváltó gondolatait. Az öreg Bö szörményi is. tipus, a már kivesző fajtából. És mintha a tiltott operáció ki is ütközne a jó! felépített jellemrajzból. Nem mintha abszurdum volna, azonban én Böszörményiben tipust látok, ebhez a típushoz pedig az ilyen szállodai bűnök nem nagyon illenek. Talán legtökélete sebb és legkerekebb Vámos Gréte figurája. Életszerű minden egyes idege, minden porci- kája. Legkevésbé a fiatal Böszörményi alakja sikerült, túlságosan elmosódó, célkitűzéseit sem 7 látjuk tisztán. Való, hogy a mai fiatalságnál gyakori jelenség ez, de az ifjú Böszörményi beállítottsága, egyenes jelleme, a regény mozzanatainál is valamivel töbo határozottságot igényel. Néhány’ remekbe szabott mellékalakja van a regénynek, amelyek x'-í'lektorszeriien világítanak rá egész mai életünkre. Ilyen a Bukarestbe szakadt és előkelő román főtisztivseiőhez férjhez ment magyar asszony, Böszörményi elvált felesége. Hasonlóan pompás karakterrajz vetíti elérik a ióversenyző, gondtalan életet élő bukaresti gavallér alakját. Anna néni, a Böszörményi-ház öfleg bútora is pontosan a helyén van. Ligeti Ernő hailékony, kifejező stílusáról újat nem mondhatunk. A Keleti Újság olvasói számára legalább is. Végső konklúziónk, hogy Ligeti Ernő uj regénye nemcsak az iró talentumának teljes kibontakozását, hanem az erdélyi magyar Írásnak is jelentékeny gazdagodását jelenti. Szász Endre. fl kulturális életlehetőségek problémája Tavaszi Sándor igazgató-professzor érdekes beszéde a református theologiaí fakultás megnyitó ünnepélyén A református theologiai fakultásnak a napokban tartott évmegnyitó ünnepélye nagy közönség érdeklődése előtt folyt le. A gyülekezeti ének után dr. Imre Lajos professzor imát mondott és igét hirdetett. Most Tavaszi Sándor igazgató-professzor bevette az újonnan fölvett hallgatók fogadalomtételét. Huszonhárom uj ifjú papjelölt tette le az ünnepélyes, megható fogadalmat. Az uj hallgatók közt egy fiatal leány is van, aki papipályára lép. Az ünnepélynek, mely gyülekezeti énekkel fejeződött be, legérdekesebb, mondhatni rendkívül becses és fontos része volt Tavasz! Sándor évmegnyitó előadása. Az igazgatói évmegnyitó eime: „A kulturális életlehetőségek problémája.“ Foglalkozik a kultúra problémájával és különösen annak a kritikájával. Megállapítja, hogy a keresztyénség és a hozzátartozó theologia nem ellensége az igazi kultúrának, de éles kritikusa annak a hamis kultúrának, amely ma a civilizáció által nyújtott kereteket betölti. A hamis kultúra fogalma alá két kultúra tartozik, európai-amerikai vonatkozásban, u, m. a nagyvárosi eivilizá- torikus kultnra és a kisvárosi polgári kultúra. Amannak nemcsak az a baja, hogy benne elhalt a lelki ember, nem is csak az, hogy benne az ember elgépiesedett, puszta numerussá vált és igy az emberi élet az ember kérgébe; a testi világba szorult, hanem az történt, aminek mindezek a jelenségek a következményei, hogy megbomlott a test és a lélek, a fizikai és a szellemi élet egysége. A technikai civilizáció meghódította magának az embert és elhitette vele, hogy a fizikai élet az élet egyetlenegy tekintete. A szellem igy az élet halálos árnyékos oldalára jutott, elsatnyult, játékszerré lett úgy tudományos, mint művészeti, mint irodalmi vonatkozásban. Ezzel együtt el kell utasítanunk azt az eltaposott, lapos és erőtelen, triviális kisvárosi polgári kultúrát is, amely a nagyképűségben, a mindent jobban tudó, de valójában semmit nem tudó bölcsességben nyilvánul meg. Ez a kultúra is hamis, mert nem akar semmit kérdésessé tenni, minden vonatkozásban kész és befejezett igazságai vannak, csak a történetivé vált formákról akar tudni. A valóságot olyan kicsinynek hiszi, hogy a világot ki lehet elégíteni és meg lehet menteni egynéhány morális tantétellel. Ez a kisvárosi polgári kultúra hol az önbálványozó náeionálizmusban, hol pedig csak ősz tályharcot ismerő internácionálizmnsban nyilvánul meg. Ezek a kultúrák hamis kultúrák. Helyesebben: ennek a mai világnak szenvednie és nyomorognia kell, mert minden hivalkodása dacára is, alapjában kultúrálatlan. És kultúrálatlan, mert hitetlen. A mai ember ugyanis nem tudja feltalálni önmagát és kultúráját, mert elveszítette, nemcsak önmaga egységét, a testben és lélekben, de elveszítette: élete ősalapjával való egységét is. A kultúra egyetlenegy lehetősége abban rejlik, hogy szóhoz tud-e jutni az emberben az az ősi nosztalgia, amellyel Istent, a Feltétlent keresi és szomjnhozza. A jelenlevő közönség feszült figyelemmel hallgatta és megtapsolta az érdekes előadást.
