Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-28 / 221. szám
XIV. ÉVF. 22t SZáM. e ÚTI LEVELEK Algéria fővárosában Irta: dr, Jancső Elemér. V. Orantól Algerig 12 órát tart az ut. Talán gyönyörködtem volna a vidékben, ha nem éjszaka utazom. így a sötét éjszakán át csak a ínagas hegyek szilkouettjét láttam és egy-egy vízesés csobogását hallottam a sziklák között. Annál érdekesebb volt megismerkedésem néhány egyszerű, derék arabbal, akiket a véletlen utitársaimul rendelt. Fülkénkben nem ült egy európai sem. Eleinte kissé kényelmetlenül éreztem magam idegenek közt, idegen világrészben, az arab nyelv legkisebb ismerete nélkül. Mellettem nagy vita folyhatott, amire én az éles torokhangokból és heves taglejtésekből következtettem. Közvetlen szomszédom szólított meg. Látta, hogy európai vagyok és bizonyára francia. Lassan beszélgetni kezdtem. Mire megtudta, hogy magyar vagyok, még inkább érdeklődni kezdett a távoli Európáról, ahová bizony ritkán jut el arab utazó. Miután kielégítettem kíváncsiságát és leírtam Európa uj helyzetét, gazdasági krízisét, a kisebbségi életet, mely utóbbi különösen érdekelte őt, én is kérdezősködni kezdtem az algíri életről. Különösen az arabok és a franciák viszonya érdekelt. Kérdéseimre rendkivi.il érdekes felvilágo- sitásokat kaptam és a beszélgetés közben kiderült, hogy az egyszerű kinézésű ember valamikor előkelő és gazdag arab ur volt. Apjától, akinek óriási kiterjedésű földjei voltak, több, mint 5000 holdat vettek el 40 évvel ezelőtt és csak 150-et hagytak meg. A jogcím az volt, hogy nem űz intenzív gazdálkodást, valódi ok, hogy kellelt a föld az európai telepesek számára. Holdanként alig kaptak pár frankot és igy az; egykori gazdag és népes család, mely a nagy kiterjedésű legelőkből GO embernek adott kenyeret, ma teljesen leszegényedett. Most pár éve aztán ügyvédek biztatására pert indított a francia állam ellen és mivel ügye sehogysem akart előrehaladni, legközelebb Genfbe a Nép- szövetséghez küldi fel panaszát. Nem akartam reménységeit szertefoszlatni, amidőn optimizmussal gondolt Genfre, erre az általunk is jólismert városra, hol minden reménységünk süket fülekre talált. De ne gondoljuk, bogy a franciák algériai birtokpolitikája demokratikus! célokat szolgál. Mialatt megfosszák a régi arab birtokosokat és törzseket kiterjedt nagybirtokaiktól, ugyanakkor helyettük európai közép és nagybirtokos osztályt kreálnak és az arabokat ezáltal a proletariátus soraiba taszítják. Pár évtizede folyik ez a kíméletlen harc és még ma is 20—Í30 ezer holdakat vesznek el póton! pénzért az arab törzsektől, hogy aztán tízszeres áron tovább adják az európai gyarmatosoknak. Tgy jöttek létre a termékeny völgyek mentén az európai falvak százai, amiket a francia állam vasúttal, országutakkal, iskolákkal, pénzintézetekkel bőven ellátott. Már már úgy látszott, hogy ezek az európai falvak és a rohamosan fejlődő városok lassan kiszorítják, vagy elfraneiásitják az arab vidékeket is. De a franciák számítása ezen a ponton csődöt mondott. Az utóbbi száz év alatt az európaiak száma SQ0.000 főre emelkedett, de ugyanezen időben az arab lakosság a közegészségügyi és általános knlturnivó hatása alatt megháromszorozódott, azaz kétmillióról hatra emelkedett. Â francia egyke rendszerrel szemben az őslakosság 6—7 gyerekrendszere áll. Nem kell tehát a leszegényedett arabságot a kihalástól féltenünk, mert ősereje még ma is töretlen. Szóba kerülnek a marokkói lázadások és Abd el Krim is. Arab ismerőseim szemei fellángolnak, amikor a rif szabadság hősének nevét kiejtik. Elmesélik, hogy az egész Moghreb (az arab Északafrika összefoglaló neve) feszült figyelemmel várta Abd el Krim előnyomulását. Ha győz Marokkóban, akkor maga mellett találta volna Afrika összes arabjait és e győzelem rögtöni következménye Algéria, sőt talán Tunis elvesztése is lett volna. Nem osztom arab ismerőseim véleményét, mert ismerve az erőviszonyokat, a francia hadsereg minden komolyabb törekvést már csirájában elfojtott volna, amely Algéria függetlenségét tűzte volna maga elé. De a francia uralomnak van még egy erős támasza és ebben utitársaim is alátámasztották véleményem és ez az arabok nyelvi, faji és törzsi széttagoltsága. Hiszen tudvalevő, hogy Abd el Kader leveretése is csak úgy sikerült 80 évvel ezelőtt,’ hogy a franciák ügyesen kihasználták az arab törzsek egymásközti állandó viszályait. Amint igy beszélgettünk a kisebbségi sors kegyetlen voltáról Európában és Afrikában, vonatunk megérkezett Algérba, Algéria fővárosába. Alger a legszebb fekvésű városok közé tartozik. Kikötője félkör alakú és tele van villanegyedekkel, gyönyörű bulvárdokkal, amik bármelyik nyugati nagy város diszéiil szolgálhatnának. A kikötője rendkívül forgalmas. Naponta rendes hajójárat köti össze Marseillel, de indulnak innen Egyiptomba, Afrika és Amerika minden fontosabb kikötőjébe is hajók. Alger negyedmillió lakosának kétharmada európai. Különösen a délfranciák jönnek szívesen ide, mert a klíma, növényzet teljesen azonos Marseille vidékének éghajlati viszonyaival. Ami már első pillantásra meglep, az a rengeteg épitkezés, mely lépten-nyomon folyik. Itt egy iskolát, amott egy 12 emeletes szállodát építenek és akármerre megyek, az európai negyedben mindenütt ugyanazt látom. Azt mondják, hogy itt nemcsak a munkanélküliség ismeretlen, hanem nyáron munkáshiány is van. Napszámost szöllőszedésre, vagy mezőgazdasági munkára csak napidijjal és igy is nehezen lehet kapni. Ezért nyáron Olasz és Spanyolország kikötőiből sok ezer munkanélküli jön át a tengeren, hogy legalább a nyári hónapokra biztosítsa exiszteneiáját. Végigmegyek a Boulevard Carnoton. Az árkádos épületek, a rue Bivoli házsorait idézik elém. Mindenütt szép terek, szobrok. Az egyetem szintén szép fekvésű. Azt mondják, hogy egyike a legjobb francia egyetemeknek. A hallgatók száma közel négyezer. Itten képződik ki európai műveltségben az arab intelligencia., Sok itt az arab elemi iskola, sőt van középiskolájuk is. Moszkéi nem nagyon különösek, annál érdekesebb maga az arab negyed a Kasbah. Ez a tengeröblöt körülvevő hegyoldalon épült és szűk kis utcáival, régi kopott épületeivel a dél- olasz és délfrancia városokra emlékeztet. A, szűk kis utcák csendjét állandó vásári zaj és gyereklárma veri fel, de aki végignézi ezt a negyedet, az betekintést nyer nemcsak a mai arab, de a régi Alger életébe is. Ez a negyed századok óta jóformán semmit nem változott. Faragott kapui, erkélyei, régi feliratai jelzik, hogy itten évtizedek suhantak el anélkül, hogy a városrész átépült volna- A régi házak egyrésze már diiledezőben van. Hatalmas fatörzsek támasszák alá az omladozó épületeket, mert ennek a szegény lakosságnak uj hajlék emelésére bizony nem telik. A szűk utcák üzletekkel, kávéházakkal, mulatóhelyekkel vannak teli. Különösen népesek a borbélyüzletek. A borbély itt még régi hivatását, az orvostudományt is űzi. Nem ritka látvány, ha arab fodrászhoz lép be az ember, hogy az éppen valamelyik kliens fogát huzza ki és azután rögtön borotvál tovább. De a foghúzáson és hajvágáson kívül mást is csinálnak Északafrika borbélyai: ők a pletykák és hirek terjesztői. Üzleteikben minden rendű rangú arab megfordul és az egyiktől hallott hirt a mester mindjárt továbbadja következő kliensének, de természetesen kiszínezve. Jaj annak az arab asszonynak, akit a borbély szájára vesz, mert általa az egész városnegyed és természetesen a férj is megtud mindent. Alger és a többi arab város is tele van velük, de a modernesedésnek is sokat ártott. A francia iskólát járt és a francia városokban élt arab már szakit ősei szokásaival, de nemcsak a nyűgös tradíciókat veti el magától, hanem a ruházatát, szokásait, sőt legtöbbször nemzeti érzését is. Az arab munkás 6—8 évi európai tartózkodás után a ielmüvelt ember igazi mintaképévé válik. Az intelligencia pedig, amely pár ezer orvosból, mérnökből és tisztviselőből áll, anyagi érdekei miatt teljesen behódol és a franciák szokásait, életmódját majmolja. Alig egy-két ezer azoknak a lelkes és képzett araboknak a száma, akik progresziv harcosai népüknek. Az ifjú tuniszi és algíri mozgalomra gondolok, mely alig pár éves és az ifju-török mozgalmat próbálja utánozni, de sajnos, eddig minden különösebb eredmény nélkül. Nemcsak a számuk kevés, de anyagi eszközeik is elégtelenek, hogy a francia Északafrika 14 millió alvó arabját megmozgassák. Algerról nehéz egy rövid cikkben beszámolni. ügy az arab, mint az európai város annyi bájjal, látnivalóval rendelkezik, hogy arról cikksorozatot lehetne irni. Villanegyedei, kilométeres pálmasétányai, múzeumai, régi utcái, moszkéi, s végül maga a környék tele van látnivalóval. Mindjárt Alger mellett kezdődik a Mitidja, a tartomány egyik leggazdagabb vidéke, tele ültetvényekkel, amelyek Hollandia és Dánia legszebb mintagazdaságaira emlékeztetnek. Azután ott vannak a magas hegyek közvetlen Alger mögött, festői várromjaikkal és hófehér arab falvaikkal eleven hirdetői az iz- lám múltnak. De talán legszebb látnivaló a Jardin d’érsai több száz holdra kiterjedő alléival, hol a legváltozatosabb déli növények gyönyörködtetik a látogatókat. A hatalmas bambusz-sétányok közt Afrika közepén érzi magát az ember, amelyet a természet erdőkkel, növényekkel százszor inkább megáldott, mint a száraz Észabafrikát. Alger mint minden arab város, tele van utcai árusokkal, kéregetőkkel, hordárokkal és Isten tudja még milyen foglalkozású emberek ezreivel, akik az idegent lépten nyomon molesztálják. Sehol annyi cipőtabaritót nem látni, mint itt. Jóformán minden második gyermek cipőpuccolással foglalkozik és ha az ember a kávéházban ül, egyszer csak azon veszi észre magát, hogy egy arab gyerek fényesíti cipőjét. De ez az elénk vásári élet, mely elönti Alger egész arab negyedét, nem unalmas, rendkívül szines és mindig uj és uj látnivalót nyújt. Az arab élet itt az utcákon tanulmányozható legjobban. Beülök egy arab kávéházba. Körülöttem kis székeken arabok, berberek ülnek és hallgatják az előttük levő kis térségen táncoló arabok zenéjét. Két dobos egyhangú ütemére különös furcsa tánc pereg le szemeim előtt. És az ének, ami kiséri, a legkülönösebb. Az arab zene nem ismeri a harmóniát, hol méla- bus, hol vidám, de egyik végletből akkor szalad át a másikba, amikor az európai zenéhez szokott ffil legkevésbé várná. Valami furcsa fájdalom és nosztalgia árad ki a dalból, ősi szaggatott, felfeltörő sirás talán az elvesztett szabadság, vagy a Szahara végtelen messziségben levő oázisai iránt, nem tudom, de amikor ezeket a különös melódiákat hallom, mindig Bartók jutott eszembe és az ő dalain át a távoli ősi Erdély. A Sir. ídenorandyluí 19 sx. hásnál egy teljesen jó, vendéglősnek is alkalmas majolika főzőkemence eladó. Megtekinthető ugyanott, naponként délután 2 órától a házmesternél. He csüggedten $ hogy rosszak a viszonyok, mert AZ : a mma még mísísSIg a legolaibbaii vásárolhat. Nagy tétel ruha és kabátszövet érkezett raktárra. Str. Neculcea (v. Korniss u.) Bejárat a kapu alatt. Miifestés, úgy iiiuífel mint olcsóságban CZINK cég »eset U
