Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-24 / 217. szám

T/VXA POŞTALA PLA. • TITA IN NUMERAR Ko. 24256—927. Clvj-Kolozsvár, 1931 szeptember 24 í.iX)i'iALTEö BELFÖLDÖN S ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP i Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4L Telefon : 5-08, 6~Ö4. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON r 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. 1 érre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej. egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 5 lej. XIV. évfolyam 217-ik szám, Brgefoianii: „Ha a fontesés csak átmeneti, semmiféle itatással nem lesz a romániai piacra!" Â pénzügyminiszter sa;tóexpozéJábasi megindokolta« bogy miért maradt stabil a lej és miért van szükség ujj kölcsönre - Az aranyfedezet háromszázalékkal nagyobb mint kellene — Memcsak a valuta stabil, de a kormány is Angol sakhuzás Ahogyan a világnak módjában volt az an­gol tervszerűséget a világpolitikában megis­mernie, éppen olyan nyugodtak lehetünk affé­léi, hogy Londonban nagyon jól tudják, mit, miért csinálnak. Az a kávéházi konrádkodás — ahogyan ezt a szót örökül hagyták Konrád ve­zérkari főnök nevéből szerezve, a háborús rém­ei dözők — amely az első hirt felkapva, gúnyos jelzőket igyekszik illeszteni az angol jegybank s az angol államférfiak nevei mellé, igen nagy meglepődéssel fog csalódni. Az angol kormány hat hónapos terminust adott az aranyvalutát felfüggesztő törvényjavaslat hatályának s az egész angol gazdasági élet vezetői a legnagyobb egyhangúsággal mutatták meg helyeslésüket, a n parlament két házában nem akadt komoly ellenzés. Londonban minden illetékes ember pa­piroson számította ki, hogy a rendkívüli intéz­kedésnek mi lesz a következménye hat hónap múlva — Angliában. Snowden az amerikai, de főként franciaországi pincékbe elsüllyesztett arany halmazok ellensúlyozásáról beszólt s egé szén bizonyos, hogy a váratlan intézkedésekkel azt a tervet akarják keresztezni, amit Párizs­ban a pincék mélyére gyűjtött aranyhoz fűz­tek. Valamikor a florendeknek volt egy ötletük: aranypénzt kezdettek veretni, az arapy forin tosokat. amik kapóssá lettek a forgalomban s az akkori félvilág adósa lett a kis középitáliai államnak, amely diktálni kezdette a nagypoli­tikát. A franciák most ugyanezt akarták meg­csinálni — nagyban. A balkánszéli kávéházak kiskonrádjai is nagyon régen tudták ezt. hogy ne nézték volna ferde tekintetekkel már régóta ; britt. birodalom gazdasági presztízsének hiya íásos őrei. Akik már régóta kezdették nem­csak elismerni, hanem messzire hallhatóan ki nyilatkoztatni, hogy a háború olyan gazdasági furcsasággal fejeződött be, amit nem lehet sok ideig erőszakolni. A franciák nem akartak hal lani semmi olyan gazdasági egyezményről, ami be mégis kénytelenek voltak belemenni, mer* magával vitte — többek között — az az angol magatartás, amit kénytelen volt követni a sa ját gazdasági érdekei miatt. Az arany segítsé­gével függetlenítette magát Párizs és tervsze rüen fölélje emelkedett az európai helyzetnek, amiben túlságos fölényességgel kezdette meg a diktálást. El sem lehetne hinni, hogy az angol gazdasági organizációnak az irányitói, annak az organizációnak, amely mindig a legegészsé gesebb- legésszerűbb volt, ne számoltak volna a font árfolyamának további esésével. Tudták hogy a valutafelfüggesztés egyik napról a má­sikra nem fogja megállítani az eső folyama tót. de nem is ez volt a céljuk, hanem az a ha tás, amit elérnek majd Amerikában és főkép pen Párizsban. Az a kalmár szándék, ami a vi­lág aranykészletének nagy részét azért sze rezte meg, mert az aranyhalmok tetején ural­kodni akart, nagyon belenyúlt a britt nagyba talmi tekintélybe. Nemcsak a nagyhatalmi tekintélybe, hanem a legbelsőbb gazda­sági számításaiba is: Az angol tervszerűség non szokott olyan ötletszerűségekkel dolgozni amelyekkel rizikós vabankot játszana Az is bizonyos, hogy az angol közéletben nincsenek azok a heves ellentétek a pártok és csoportosu­lások között, araik egyebütt lehetetlen :e teszik a harmónia kialakulását. Az ál a'ános angol gazdasági érdek előtt általános a meghajlás. Angliában ma már valószínűleg nem akadna senki, aki még egyszer aláírná a Versailles! bé­keszerződést. mert. most már a saját, bőrükön, a saját fontjukon hajtja végre a gazdasági tör­vényszerűség azokat a súlyos feltételeket, ami két akkor a szövetségi kötelék diadalának do (Bukarest, szeptember 22.) A román belpo­litika egész figyelme a pénzügyi helyzet felé fordult a londoni hirek hatása aiatt. Argetoianu pénzügyminiszter meg akarta akadályozni az esetleges rémhírek elindulását s maga sietett tájékoztatót adni a közönség számára. A font- zuhanás következményeiről mondott felvilágo Vitása után megerősítette azt a hirt, hogy Jto mánia külföldi köiesi' ' keres. A miniszter a nyilvánossághoz. Argetoianu pénzügyminiszter kedden ma­gához kérette a bukaresti és Bukarestben tar­tózkodó újságírókat és nagy expozét mondott az angliai eseményekről, annak a romániai piacra várható hatásaitól, az ország általános pénzügyi helyzetéről és végű* még a kormány helyzetéről is nyilatkozott. Mint pénzügy mi­niszter és mint u :! ügy miniszter akart nyilatko­zatokat tenni — mondotta Belügyminiszteri minőségében különben arra akarja kérni a sajtót, hogy támogassa a közönség helyes in fór­ra áfása mitnkájában. A hatás Romániában. A londoni események nem végzetesen sú­lyosak — mondotta, — mindenesetre azonban komolyak. A lejt annakidején 813 as árfolya­mon stabilizálták az angol fonthoz vaió viszo­nyában, ami tekintettel arra, hogy a lej 800 és 817 között ingadozott, előrelátással megállapí­tott kurzus volt. Szerinte a stabilizációt ész­szerűen csinálta a Maniu-kormány. Véleménye szerint Anglia jelenleg elvesztette ipari hege mániáját a német verseny, Franciaország. Bel gium és Amerika ipari előretörése következté­ben. Éppen igy elveszett a világk neskechdcii hegemóniája is s azonkívül a külföld a Kredit anstalt összeomlása után megindult folyamat ban kétszázmillió angol fontot vont ki az argó! piacról. Nem szabad elfelejteni, hogy Anglia még mindig a világ elearingháza és igy az ot­tani eseményék a világgazdaság egész rend­szerében érezhetők lehetnek és leszutk. Az angol költségvetés már évek óta deficittel dolgozik aminthogy deficites Németország, Amerika. Hollandia budgetje is és egyedül Franciaor­szág az, amelynek költségvetése aktiv, külkeres­kedelmi mérlege azonban ennek az államnak i. passzív. Az adott pillanatban meg kell vizsgálni, hogy milyen hatással lehet, az angol ‘•'helyzet ;• k ii rp un tál ásak é ppen aláírtak. Az angol kor­úi ány fér fiák elmulasztották akkor a franci; étvágy ellen szót emelni, pedig akadtak angol gazdasági szaktekintélyek, akik tiltakoztak. Annak a békeszerződésnek a következménye az a nyomorúság, ami a világra rászakadt. Most. nehéz napokban, veszi fel a harcot Párizszsal. Nemzeti Bankra, — mondotta — a romániai ma­gángazdaságra és az állam életére. Ha az angol font esése csak átmeneti, akkor az a romániai piacra semmi ki­hatással nem lesz, ha azonban a font katasztrófa felé rohan, akkor számolni kell azokkal a következményekkel, amelyek kikerülhetetlenek, amelyeket azonban előre kiszámítani nem lehet, ö a maga részéről optimista és az a véleménye, hogy világakció fog megindulni aa-uugol font megmentése és az angol pénzügyi egyensúly helyreállítása érde­kében. Veszteség 120 millió. A Banca Nationalat közvetlenül nem befolyá­solja a font esése, ha azonban a fontesés tovább tart. úgy a következményeket a Nemzeti Bank is viselni fogja. A bank eddig csak százhuszmillió lejt veszített, ami - tekintettel a huszmilliárdos bankjegy­forgalomra — teljesen elenyésző. A lej szilárd, a stabilizáció biztos, amit ig utol az, hogy Zürichben a lej szilárdan tartotta magát. Ez a körülmény azzal magyarázható, hogy a stabilizációs törvény értelmében 35 százalékos fdezetre van szükség a lej számára, mig a tényleges fedezet 38 százalékos. A három százalék plusz már luxus, ami azon­ban az adott körülmények között célravezető­nek bizonyul. Akiknek angol fontjuk volt. A másik kérdés a helyzetnek a román magán- gazdaságra várható befolyása. Sokan, akik nem bíztak a lej stabilitásában és az ország gazdasági erejében, külföldi valutákba, külö­nösen angol fontba fektették a pénzüket. Ezek, látva a font esését, a hétfői napon nagy tö­megben dobták piacra a fontot, amit azonban senki sem vásárolt. Érdekes, hogy a Bukarestben tartózkodó albán delegá­ció szintén fontban akarta a számláját kifizetni és a pénzt senki sem fogadta el tőlük, úgy, hogy végül is a pénzügyminisztérium segítette ki őket szorult helyzetükből. — Mert tudják uraim — mondotta Arge­toianu. — hogy az utolsó pillanatban mindenki a pénzügyminiszterhez siet. Mert ez a riadalom voltaképpen duellum a két metropolis között. A végét nem látjuk még, de nem valószinii, hogy a végeredményben Párizs fog győzni. Valami jön. ami a párizsi pincék­ben felhalmozott aranyhoz fűzött reményeket szétrombolja. Londonban most tudják, hogy mit csináltak. (Folytatás a második oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents