Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-21 / 215. szám
ELŐFIZETÉS MAGYARORSZAOOH t I évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negjredtm 15 pengő. CIoj-KoIozsvár, 1931 szeptember 21 Héttő I 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 le& egy hóra 100 lej. [iAP i Szerkesztősé^ és kiadóhivatal: Fiaţa Unirii (Főtér)' % Telefon: 5-08, 6-04. taüá pósVala üla'- TITÄ IN NUMERAR No. 24256—927. Ára 6 lej. mzammmm XIV. évfolyam 215-ik szám. Egyes szám ára 29 fillér. Tisztu jan a fögsionrnrl Szó ’ran arról, hogy Románia alkotmánya itt is, ott is módosításra szorul. Egyik álláspont szerint nem elegendő benne a királyi felségjo gok rendje, másik szerint nem elég szabad az államnak a magántulajdonok feletti rendelkezési joga, harmadik szerint nincs kellő befolyás biztosítva a nép számára, hogy a maga ügyeit igazán maga intézze. Olyan kifogások és észrevételek ezek, melyek a gyakorlati életben tá madt sok bajt és nehézséget, magát a ma dúló nyomornak a válságát is arra vezetik vissza, hogy éppen az alkotmány hiányosságai és tökéletlenségei okozzák a közélet megkötöttségét, s ezzel a helyzet folytonos rosszabbodását. Tehát a helyzet javulásáért látják szükségesnek, hogy az állam alaptörvényét a kellő állami képesség kifejtése érdekében módosítsák, kiaga az alkotmánytörvény is megadja ilyen módosításhoz a lehetőséget, csak külön törvény - hozás összehívását kívánja erre a célra, s abban az ország képviselőinek kétharmad többségét írja elő, hogy érvényes változtatást tudjanak kimondani. kiár most megjelen egy alkotmánytervezet, mely az alkotmány hiányaira lényeges módosi fásokat ajánl. A Boila-féle tervezetre gondo lünk. Ez a tervezet abban látja a bajt. hogy a kiegészített államban túlságos a központosító uralom, tehát decentralizációval kell «segíteni ezen a bajon. A külön fejlődésii országrészeket külön törvényhozási és kormányzási hatóságokkal kell ellátni, s ezeket az állam legfőbb dolgaira nézve egy magasabb egységben kell ösz- szefoglal.ni. Ez a tervezet lényege. Jó-e, vagy rossz-e s helyes-e, vagy félben hagyott és az alapeszmével ellenmondó a részletek felépítése: ezen lehet vitatkozni. Mi például — az ország magyar népkisebbsége — vitatkozunk, hogy az alapeszme jó, annak a tervezetben való részletes fölépítése azonban helytelep. Annyira helytelen, hogy a magunk nép- egyéniségét is veszélyezteti. Megmondanék ezt a véleményünket, s sze- retnök, ha meghallgatnának az ország minden táján, az ország minden felelős helyén. De visz- sza kell riadnunk, ha azt az izgatott lármát halljuk, ahogyan a román, sajtó legnagyobb része az alkotmánytervezet megjelenését fogadja. Kész a vád: a szerző és pártja szeparatizmust, állambontást akar. Egy követ fuj az irredenta magyarokkal. Főbe kell lőni, börtönbe kell dobni. akik regionalizmust akarnak, s akik önkor- mányzati rendszerekre törekszenek. Beteges idegállapot ez, mely igen izgatott rémüldözésekre és ilyen terrorista kiszólásokra ragadtatja magát. Végtére is csak arról van szó, hogy milyen belső kormányzási módszerek megfelelőbbek? Melyek azok, amik jobban biztosítják az ország minden vidékének a cselekvő és fokozottabb részvételét az állam életében? E kérdésekre van egy vélemény s mindenkinek lehet véleménye. Az alkotmány is módosítható, s annak előkészítésére az eszmék és nézetek folyamata és kicserélődése megindítható. Mindenkit érdemes meghallgatni, aki sorsának az államon belüli elrendezésére nézve kívánalmakat támaszt és javaslatokat hoz elő. Az óllamélet belső rendezése nagyon összetett és szövevényes probléma. Egyfajta nép államában is vidékenként, vagy foglalkozási ágak szerint, illetve vagyoni és szellemi különbségek tagozódásaihoz képest más és más érdekkörök jelentkeznek. Mindeniknek megvan a maga belső és külső fontossága. Mindeniknek homlokegyenest ellenkező lehet a felfogása valamely közéleti rend irányára nézve. De nem az egyiknek. vagy másiknak az erőszakos elhallgattatása lehet a mód, ahogyan a sokféle érdekkörJapán megtámadta Kínát ás megszállotta Muhdent A távolkeleten kifejlődőben van a háború A mandzsuriai sereg visszavonult, de sokfelé véres csatározások vannak (London, szeptember 19.) Váratlanul érkezik a hir arról, hogy Japán katonai csapatokat indított Kina ellen és olyan területeket szállott meg, amelyekre már régóta vágyik. Most azt hozza fel a támadás indokául, hogy merényletek megtorlásaképpen lépte át a határt. Valószínű, hogy ez csak ürügy s a mostani időt alkalmasnak találta régi tervének a végrehajtására. Kina a mai rendezetlen állapotai kzött sem fog belenyugodni a történtekbe s igy a konfliktus nem fejeződik be a japánok előnyomulásával. Az Association Press távirata szerint japán haderők félórai bombázás után váratlanul megszállották és birtokul , - v tték Mukdent, Mandzsúria fővárosát. Mahden elfoglalása vérontás nélkül folyt le. mert Csang-Csu-Liu marsall, a mandzsuriai főparancsnok, a japánok előnyomulásának hírére csapatait visszavonta a városból s fegyveres ellenállás nélküli visszavonulásra adott ki parancsot, de ellentámadásokra készül. Sanghaiban meg vannak győződve arról, hogy a japánok nem fognak megelégedni Mandzsúria déli részének megszállásával, hanem folytatni fogják előnyomulásnkat északra, az egész tartomány birtokba vétele végett. Úgy hirlik, hogy a japánok Mukden megszállását megtorló intézkedésnek szánták az általuk eddig is megszállva tartott területen több ízben egymásután előfordult vasúti hidrobbantások és vasúti pályaudvarok elleni merényletek miatt, melyek elkövetésével a mandzsuriai bandákat vádolják. A kinai lapok szerint a japán előnyomulás végső láncszeme annak a hosszú ideje tartó propagandának, amelyet japán katonai körök tartanak ébren s amely mindig arra uszított, hogy Japán igyekezzék egyszer már erélyt tanúsítani Kínával szemben. Távolkeleti háború. Londoni diplomáciai körökben meglepetéssel fogadták a bírt Mukden megszállásáról. Attól lehet tartani, hogy a japánok további előnyomulása komoly távolkeleti konfliktust okozhat a hatalmak között. A népszövetségi köröket is meglepte a hír és a nyugati nagyhatalmak magatartásáról még nem lehet semmit tudni. Csmgtau vidékén is folynak a csatározások A japán-kinai konfliktus napról-napra élesedik és az összeütközések, valósággal formális csaták egymást érik. Mukdent a japánok megszállották és a várossal megszűnt minden ösz- szeköttetés, a japánok nem engednek ki semmiféle hirt. Peitaing várost a csatározásokban a japánok lerombolták és itt állítólag 500 ember pusztult el. Egy moszkvai távirat olyan pekingi híradást közöl, mely szerint Csingtau környékén is harcok vannak a japán katonai csapatok és a kinai karhatalmi csapatok között. A japánok várterületéből, e jelentés szerint a környék kinai lakosságát sanyargatták s mindegyre összeütközéseket provokáltak a kinai helyőrségekkel, mig ezek az összeütközések egésze^^Dajnltak^^ rel helyesen elbánhatunk. Hanem összeegyeztetést kell találni mindenik között. Többfajta nép államában méginkább meg van a közéleti problémák szövevényessége. Itt tehát az államrendezés bölcsessége méginkább kell, hogy törekedjék a különböző felfogások meghallgatására és összeegyeztetésére. Másképpen elnémított problémák maradnak a lelkekben, melyek elégedetlenségeket okoznak. Az elégedetlenség pedig vagy a nép bizonyos rétegeit teszi tönkre, még pedig elsősorban magukat az elégedetlenkedőket; vagy az állam egészséges életműködését akadályozza. Mindkét folyamat végsősorban az államra nézve károsodás. Kár tehát, ha az alkotmányrendezés érdekében fölvetődő eszméket ledorongolásokkal fogadják. s főbelövő, bebörtönző és kiátkozó visz- szariasztásokkal akarják elnémítani. Az egész A Times jelenti Tiencsingből: A Tiencsing- mukdeni vasútvonalon a japánok előnyomulása miatt beszüntették a forgalmat. Az előnyomuló japán csapatok túlhaladtak a városon és a Mukden- charbini vasútvonal két oldalán, a magaslatokon helyezkedtek el. Mukden északi külvárosaiban mandzsuriai csapattestektől elmaradt kinai osztagok és a japán előőrsök között tűzharcok voltak. Komolyabb harcra azonban nem került sor. Japán részéről gyalogság, lovasság és tüzérség vesz részt az előnyomulásban. Mukden megszállásakor japán repülőgépek keringtek a város felett, Valószínűnek tartják, hogy a japánok egész Délmandzsnriát meg akarják szál* lani a Tsitsikar-Charbin- Nikolsk-Usuriisk vonalig. világ tudományában, s történeti, társadalmi és politikai tapasztalataiban a központosítás és deeentrálizáció, az önkormányzat és az önkény- uralom, a mindenre kiterjedő egységesítés és az országrészenkint változó regional izmus olyan irányok, melyek állaaidó megvitatás alatt állanak. Az ilyen megvitatásra törekvés tehát nálunk se lehet hazaárulás, hanem egyszerűen gondolkozó munka az ország minél jobb és iid- vösebb belső rendje érdekében. Sőt tovább kell mennünk a megállapításban. Azt kell észrevennünk, hogy az egész világ tudománya és tapasztalata kedvezőbb véleménynyel van a decentralizáció, az önkormányzat és a regionálizmus kormányzati módszerei felől, mint ezek ellenkező formáiról. Az állam haladását és fejlődését inkább az előbbiektől látja függőnek, mint az utóbbiaktól. Hiszen világos, hogy a decentralizáció, az önkormányzat és a
