Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-21 / 215. szám
FGsmtmsaßt XIV. ÉVF. 215. SZÁM. regionalizmus rendszer közelebb viszi az államot az ország minden népéhez és néprétegéhez, s igy tartalmasabb és szervesebb államéletet tud létrehozni. v. Mégis valami fogalomzavar van, ahogyan éppen ezeket a kormányzati irányelveket nálunk nézni és értelmezni szokták. Összekeverik az elszakadási mozgalmak rémképeivel, s azonosítják az állambontás fogalmaival. Pedig elméletileg is, gyakorlatilag is az önkényuralmi irányok, az egyes országrészek fejlődésével ellénkező erőltetések az államegységet föltétlenül jobban veszélyeztetik, mint az arra való törekvések, hogy az államon belül minden nép és minden népréteg saját akarata szerint megtalálja az elhelyezkedést és a belső békességet. Ha ezek a saját akaratok nem érvényesülhetnek, hanem ahelyett központosító hatalmaskodások akarnak úrrá lenni mindenen, akkor elkerülhetetlen, hogy a helyi viszonyokat ne tévésen lássák, s igy sérelmeket és elégedetlenségeket egymásra ne halmozzanak. A kormányzati tévedések aztán csak az állam iránti bizalom meglazulását idézik elő, a. az önként való ragaszkodás erkölcsi ereje a népekből kipusztul. Ezt a pusztulást csak kényszerítésekkel, s azok folytonosságával lehet pótolni, ami végtére a legerősebb állam erejét is csak kimerítheti. Mikor az újabb idők mind- jóbban demokráciát, vagyis népuralmat követelnek az államoktól, éppen az állam ilyen erőkimerülése ellen akarnak védekezni. Nem tagadhatjuk, hogy vannak nagy gondolkozók és jeles állambölcselők, kik a demokráciával ellentétes irányokban, a legjobbak kis körének a feltétlen uralmában keresik egy állam boldogulását. így tudják megindokolni a diktatúrák, az önkényes hatalomkezelések lét- jogosultságát. Lehetséges, hogy bizonyos át- ífféüeti időkre, s bizonyos sziikebb területekre nézve csakugyan gyakorlatilag is meg tudott felelni az ilyen hatalomkezelés és sikeres ered ményeket is hozhatott. Á történelmi tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy minden ilyen szorosabb gyeplőtartásra az engedékenység és a nép szelleméhez való közeledés következett. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a legjelesebb állambölcselet se tudhatja a népakaratok sem raibevevését örökös kormányzati iránnyá ten ni. Ha a „legjobbak“ kis körének az uralmát akarják is megvalósítani, s evégett az államo! mintegy elvonják is a nép rendelkezése alól és mindezt tiszta idealizmusból cselekszik is: bál ramarad az a feladat, hogy ki kell válogatni a „legjobbak"-at, akik hivatottak a kizárólago: uralomra. Ki fogja kiválogatni? Megint a nép nyilt, vagy hallgatólagos hozzájárulásában keli megtalálni erre nézve az erkölcsi alapot. Szóval: a népakarat állami részesedése mégse olyan kiátkozandó eszme és fogalom, melyre az államélet veszélyeztetését lehetne ráfogni. Még a népuralom elvi ellenzőinek is szükségük van a népakarat jelenlétének a föltételezésére és számbavételére. Annál inkább figyelembe keli, hogy vegyék az olyan államok, melyek kifejezetten a népuralom alapjára helyezték magukat, mint ahogyan tette ezt Románia is az ő mindenkori alkotmányaiban. Az alkotmányosság igy lett azonos fogalommá a népuralommal, s az uralomnak a nép megbízásából való gyakorlásával. Nos, a decentralizáció, az önkormányzat, a regionálizmus mind ilyen népuralmat jelent, a népuralom jelenlétét és közelségét minden helyi körben. A központi hatalomkezelésnek az egyes vidékekkel való megosztását, vagyis az államidét elmélyítését minden országrész felé. Az államnak a népidegekbe való áthasonitása ez, az állam életének a nép önkéntes érzéseibe és ragaszkodásába való belevitele ez, amire az állam minden idealistájának szivből-lélekből törekednie kellene. S mégis a jelzett kormányzati irányok körül támadt fogalomzavar éppen ettől a népbe hatolástól félti az államot, s ezt tartja állambontó vészéiyességiinek. Ha ebből a fogalomzavarból kitisztázódhatnánk, sok jó eredménye lenne annak. Tisztábban látnok életproblémáinkat, s több volna a magunk közötti bizalom és nem emésztené a gyanakvás, az egymástól félés, az egymás kicsinylése és gyűlölete az ország energiáit. A magunkfajta népkisebbségek is megkapnák a megbecsülésüket és az életük arányáuak megfelelő elhelyezkedést. A politikai pártok is csak egymást érlelő véleménykülönbséget jelentenének, s nem egymás kiirtáséira törekvő szenvedélyeket. Kölcsönös felvilágosodás lenne, annak a nyomában belső egyensulyozódás, béke és közös haladás. Csak ne volna az a sok fogalomzavar! (Pd.) A nyugtalan Ausztria 1 stájer puccskisérlet — Kavargás az elnökválasztás körül Kiélesedtek a pártharcok — Monarchisztikus aknák? — Bécsi levelezőnktől. — Most, utólag, könnyű lekicsinylő gesztussal elintézni a Heimwehr stájerországi puccsát. Könnyű, mosolyra rânduit ábrázattal, zöld fickók borgőzös okvetetlenkedé- sének minősíteni. Hiszen egészen stílszerűen, a szombatról vasárnapra virradó hajnalon, a lumpok órájában, esett a nagy ricsaj. És könnyű igy, utólag azt is kisütni róla, hogy operettekbe, még pedig régimódi bécsi operettekbe való megmozdulás volt csupán. Vasárnap történt a puccskisérlet és Bécs ábrázatáról egyszeriben eltűntek a vasárnap élénk színei. Uc~ cái valósággal kihaltak. Érthető ez a nagy elcsöndcse- dés, hiszen a pártok szigorított készenlétbe helyezték fegyveres alakulataikat és a bécsi garnizon is utraké- szen állott. A férfiak javarésze tehát kivonódott a forgalomból és a família többi tagjai helyesebbnek Ítélték, ha odahaza kuksolnak. A gondtól terhes, titokzatosan csendes és csak újabb riasztó hírekkel élénkített órákban — Grác a puccsisták kezébe került, szólott a fáma, — senkisem sejthette, miféle következményekkel járhat a helyi hatóságok szimpátiájával is, még pedig okkai, számoló stájer megmozdulás. Bécs súlyos eshetőségektől félt, mert tudta, hogy a fascista mintára tervezett „Mars Bécs ellen“ nem lehet egyszerű menetelés, nem maradhat mindössze bakkancskoptatás. Puskapor és ólom is kell hozzá okvetlenül. Mert a Helmwehr, ha a katonaság esetleg nem is tartaná vissza, vagy éppenséggel mellé áll, további elötörésénél a szociáldemokrácia felfegyverzett híveivel találja magát szemközt. Vérontás nélkül tehát nem ragadhatja magához aa államhatalmat, Azt is mindjárt megszimatolták Bécsbeo, hogy a puccs mögött magasabb hatalmak lapulnak meg, mint az a bizonyos államfő-prókátor, akit jónak láttak előtérbe tolni, s aki rövid és üresen kongó kiáltványában egyetlen paragrafussal megszüntette Bécs tartományi Önállóságát. Alsóausztriához csatolta, e tartomány székhelyeként, hogy a kisvárosi és paraszti lakossággal ellensúlyozza a szociáldemokrácia kellemetlenül nagy, erőit. Gyűlölködő pártok. Azt hiszem, hogy itt, a kiáltványnak ebben a pontjában található meg a puccs alapvető gondolata és az a cél, amely a Heimwehr erőit a forradalom útjára lökte. Ausztriában ugyanis ismét kivezető nélküli útvesztőbe tévelyedett a pártharc. A két legerősebb párt: a szociáldemokrata és a keresztényszociálista fogcsikorgatva néz farkasszemet egymással és eddig semmi lehetősége nem mutatkozott erőik egybekapcsolásának az ország javára. A MacDonald—Baldwin példa itt nem talál követőkre. Ellenkezőleg, a legélesebb „Csak azért is!“ politika járja itten és egyik párt sem hajlandó akár egy jottánnyit is feladni programmjából. Alkotmányos utón, a választók ulbóli megkérdezése révén, nincsen cadentla a pártharc letompitására. A választások ismételten, szinte matematikai pontossággal ugyanazt az eredményt adták. A Heimwehr tehát karddal kezében próbálta kettévágni az osztrák politika gordiusi csomóit. Erőszakkal akarta magafelé billenteni a serpenyőt, minekutána a demokrácia módszerei révén nem tudott nyeregbe ülni. A fegyveres erő fölénye Hogy az osztrák gazdaság mai krízise és az osztrák valuta mai bizonytalansága mellett, amikor az öiftzág fokozottabb mértékben szorul a külföld hitelére és bizalmára, egyenesen bűn volt a pártok fegyveres készenlétben állását gépfegyverropogással demonstrálni ország-világ előtt, — ez evidens. De ép igy nyilánvaló, hogy a puccs gyors megfeneklése viszont a központi hatalom, a csendörség és katonaság fölényes ereje mellett bizonyit, s Buresch kancellárnak, aki a puccs kitörésének és leveretésének napján (mert ez a kettő ugyanabba a 24 órába esett) utazott Genfbe, hogy a gazdasági élet talpraállásának elengedhetetlen feltételét: a külföldi kölcsönt kikönyörögje, bizonyára sikerülni fog ezzel az érveléssel a feltörő bizalmatlanságot eloszlatnia. Hogy ez az érvelés kézenfekvő, bizonyitja a sok hivörc talált mende-monda, hogy a puccs egyenesen megrendelésre kszült, a kormány erejének igazolására, Snlyos feladatok. A puccs nyomainak takargatásán kivül, még más súlyos feladatok várnak Genfben Buresch kancellárra. A kiszivárgott hírek szerint a nemzetközi nagytőke, Franciaországgal az élén, segíteni akar Ausztrián, de segítségét mindenekelőtt a büdzsé egyensúlyba hozásától teszi függővé. (Amióta a cikk íródott a nemzetközi kölcsönt meg is kapta Ausztria. Szerk.) Ausztriának tehát jelentős takarékossági intézkedéseket kell foganatosítania. A pártok a maguk világnézete szerint más és más oldalon akarnak az államháztartásban takarékoskodni. A nagytőke külföldi képviselőivel együtt a ke- resztényszociálista párt, akárcsak Angliában a munka- nélküli segély jelentős leszállításában látja a megtakarítási lehetőségek legfőbbjét. Ennek a tervnek persze a szociáldemokrácia élesen ellentmond. A hadseregnél, a rendőrségnél és csendörségnél, a minisztériumokban és a cukorgyáraknak juttatott szubvencióknál akarja a költségvetés egyensúlyozásához szükséges összegeket megtakarítani. A szakszervezetekkel karöltve részletes tervet dolgozott ki, amellyel Ausztria kereseti lehetőségeit és vásárlási erejét akarja fokozni, hogy az ipari termékek számára belföldi biztos piacot biztosítson és az osztrák ipar további aláhanyatlásának és ezzel a munkanélküliség fokozódásának elejét vegye. A terv végcélja, Ausztriának — akárcsak a boldog Franciaországnak — zárt gazdasági testté fejlesztése, nagyon tetszetős, sőt egyenesen megejtő. A célhoz vezető utat azonban nem láttatja velünk világosan és nem tud feleletet a rögtön felmerülő kérdéssorozatra, amelynek legfontosabb ja: Hogyan lehetséges az átmenet nehézségeinek leküzdése, mert hiszen ez a terv a termelés mai egész rendjét felforgatná? A mezőgazdaság támogatása az árak rohamos emelkedését és az élet nagymérvű megdrágulását vonná maga után. Hogyan lehetne ezt ellensúlyozni? A takarékossági kérdésben talán valahol feleuton mégis összetalálkoztak volna a pártok és megtalálták volna a választóikat megnyugtató és voksokat a jövőre is biztositó formulát. Aminthogy a politikában nagyon sok, néha minden a formulán múlik. Ennek a találkozásnak azonban már az első és legfőbb előfeltétele is hiányzik a jelenlegi helyzetben. Ahogy most a dolgok állnak, s ahogyan most az ellentétek kiélesedtek, a kőt párt még tárgyalni sem telepszik le egymással. Néhány hét múlva, pontosan október 18-án mérkőzniük kell újra egymással a köztársasági elnök választásán, Az osztrák köztársasági elnököt a parlament választotta eddig. A jelenlegi elnök, a keresztényszociálista párti Miklas, szintén még a parlament kezéből kapta megbízatását. Az ez évi március 27-én hozott alkot- mánymódositó törvény azonban a nép kezébe tette le az osztrák köztársaság elnökének választását. A keresztényszociálista párt kivételével a pártok a jelenlegi helyzetben meg akarták kímélni az országot az elnök-választás izgalmaitól, s az államháztartást az ezrei a választással járó tetemes, négymillió schillinget, vagyis kb. 100 millió leit kitevő költségeitől. Közös egyetértésben ez egyszer még a parlamentben akarták a köztársaság elnökét megválasztani, A keresztényszociális- ták azonban ragaszkodtak az alkotmányszerü választáshoz, mert.... mert parlamentenbelült választásnál semmi kilátásuk arra, hogy a maguk emberét emeljék a köztársasági elnök székébe. Miklas a jelöltjük megint, mig a szocialisták Rennert, az osztrák köztársaság első elnökét, a nemzetiségi kérdés szakértőjét kandidálták. Közvetlenül választás és tetejében ily fontos választás előtt állva, a pártok nem vizenyösithetlk el prog- rammjukat kompromisszumokkal. Ilyenkor keményen kell hogy állják a papirosprogrammokat és igy természetes. hogy az osztrák köztársaság jelentős kárára, mind a két párt részéről még nekibusultabb^n folyik a harc, mint ahogy folyt eddigelé. Idegeskedés Zita ntazása miatt. Érdekes, hogy a szociáldemokraták monarchiszti- kus törekvéseket látnak rejtőzni ellenfeleik fokozottabb mozgolódásai mögött. Egyre idegesebben regisztrálják Zita császárnő utazásait, terveit és ma már ott tartanak, hogy egy-egy film is, mint például a Becsben mostan játszott és Erzsébet királynőt szentimentális szép színekkel felelevenítő mozidarab, kihozza őket sodrukból. Abból éppenséggel főbenjáró politikai esemény lett, hogy a francia követ megjelent Lipőt Szalvátor főherceg temetésén. Az a világotmegrenditö esemény pedig, hogy valamelyik nyugalmazott generális temetésén nem masírozott fel a szokásos katonai diszszázad, a szocialista sajtóban egész a Zita császárnőig elnyúló és a Habsburg perfidiát igazoló tanulságos legenda kiindulási pontja lett. Akárhogy is legyen, annyi bizonyos, hogy a gazdasági bajok, a puccskísérletek nagyfokú idegességet váltottak ki a lakosságban és hogy legfőbb ideje lenne a pártok egészségesebb megoszlása révén, az osztrák közélet számára nagyobb nyugalmat és ezzel zavartalanabb munkálkodás: lehetőségeket biztosítani. Dr. Füredi József. Református Kórház Kolozsvári Mentők Zsidó Kórház sorsjegyei kaphatók a kiadóhivatalban. — Vidékre 119*— leiért utánvéttel szállítunk. —
