Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-20 / 214. szám
/ Az angol flotta minden hajója megkapta a parancsot a gyors hazatérésre A Sápadó íen^erészekkeí megkezdik a tárgyalásokat — támadások hangzottak cl az alsóháziban s Macdonald miniszterei nők nyilatkozott a tengerészek magatartásáról (London, szeptember IS.) Angliának súlyos problémája a tengerész-lázadás. A lázadás azonban angliai fogalmak szerint mást jelent, mint a kontinensen. Az angoloknál nem szokás a rombolás, összeütközés, vérontás és a munka egyszerű felmondását is már lázadásnak minősítik. Az angol hidegvér országában egészen mást jelent a tengerészlázadás, mint amit jelentene akármelyik más európai országban. A tengerészek zsoldjának a kérdése azonban igen sok nehézséget idéz elő. Ha a leszállítás megtörténik, a zsoldszolgá latot ez az elégedetlenség nehezíti s az egész haditengerészet akcióképességére kihat. A leszállítástól azonban most már nem állhat el a kormány. A tengerészekkel megkezdik a tárgyalásokat. Befutnak az összes hajók. Az Atlanti óceáni flotta útban levő hadihajói parancsot kaptak a hazai kikötőkbe való leggyorsabb visszatérésére. A hajók mindenütt teljesítik a parancsot a legnagyobb pontossággal. Az Atlanti óceáni flotta csatahajói három csoportban anya-kikötőik feló tartanak. Hat hadihajó Devonportba már befutott, mig a másik két csoport még nem érte el Portsmouth, illetve Chat&m kikötőjét. A matrózok változatlanul követelik az eddigi legala* csonyabb zsoldok fenntartását. A tengernagyi hivatal által kiküldött bizottság szombaton kezdi tárgyalni a hadihajók legénységének panaszait. MacDonald a tengerészek magatartásáról. Az alsóház ülésén munkáspárti részről támadták a kormányt a közterhek egyenlőtlen el osztása miatt. Snowden külön is támadásban részesült azért, hogy nem igyekszik semmit sem tenni a tőke külföldre menekülésének megakadályozására. Újabb viharos jelentek közben ismét felszínre hozták a matrózok elégedetlenségéből származó incidenseket, mire MacDonald miniszterelnök szót bért és ismertette a parlament előtt, hogy a munkáskormány volt minisztereinek többsége is magáévá tette a zsoldleszállitásokat s Alexander, az ad- miralitás akkori első lordja biztosította a munkáskor mányi arról, hogy a hadiflotta matrózai nyugodtan fogják fogadni a zsoldmérséklést, ha az összes igazgatási ágazatokban és a hadseregben is végrehajtják az illetmények leszállítását. Hajnali megérkezés New- Yorkba Harangzúgás köszönti Amerika kapujánál a bevándorlót — Sötéten és baljóslatuan emelkedik ki a ködből a Szabadság-szobor —- Newyorki levél. — A nyolcadik nap hajnala. Nyolcadik napja, hogy az óceánt szeli a hajónk. Hét csendes, nyugodt, derűs nap. S most virrad ránk a nyolcadik. Még köd veszi körül a hajót. Szürke köd. A hajó fedélzete nedves a hajnali párától. De mindenki a fedélzeten tolong. Borzongva és köpenybe burkolózva. És . mindenki mereszti a szeméi. Szeretné átfúrni a ködöt. A nyolcadik nap hajnala. Ezt senki sem felejtette el. A hajóstársaság ágensének ezek voltak az utolsó szavai Cherben rgban :--- A nyolcadik nap hajnalán fogják megpillantani Amerikát, Newyorkot. MIÜDENDTT BESZÉLNEK az előkelő Bristol szállő olcsó árairól, ® » * Szobák (a fekvéstől függőenl kitűnő napi ellátással, már 12 pengőtől kaphatók. » « 0 Dunai szobák kilátással a gyönyörű budai hegyvidékre méltányos áron. <!> s » Bristol menü 2 pengő 40 fillér. Mindennap ötórai tea és tánc. Kávéházi árak. Vacsora rendes polgári árakon. Tánc. Hosszabb tartózkodás esetén további engedmények. BRISTOL SZÁLLÓ BUDAPEST-DUNAPART 'Amerika kapujánál. A nyolcadik nap első és egyhetes hajózásunk utolsó fogásának Ígérte a társaság Newyorkot. A társaság minden Ígéretét betartotta s most mindenki Newyorkot várja. Tegnap már találkoztunk Amerika kapujának előőrseivel: a két őrhajóval. Estefelé már halászhajók tűntek fel a láthatáron. És most köd. Sűrű köd, A hajó szirénája felbug, szinte félelmetesen és rekedten. Lassan kezd áttetsző lenni a köd. Mintha oszlana vagy pedig a nap sütné rá valahonnan előrebüldött sţugarât. Harangzúgás. Igen, Newyorknak, a hangos, az ezerféle zajtól hangos Newoyrknak ez az első szava: harangzúgás. Legalább is mi, akik mosl először érkezünk Newyorkba, harangzúgásnak balljuk a meghimbált bóják szavát. Ezek a ha jók hajbókolnak előttünk, amerre a hajónk megy. Hunyorogva pislákolnak és harangoz nak. Newyork előtt. Furcsa. A köd oszlik s valahol a sötét félhomályban, mintha- az égbetörő gigászi város karjainak árnyait s körvonalait látnók. De még semmi zaj. Csak a harangzúgás és hajónk motorjának egyhangú duruzsolása. A világitó tornyok éles szemei már messze elmaradtak mögöttünk. Szürkén párás már a levegő. A köd felszállott. Jobb oldalt a régi Newyork felhőkarcoló negyede ágaskodik az ég felé. Mint valami óriás gyermekek kockából épült játék-városa. Komorsága, sötétsége, vigasztalanul nagy tömege rácáfol rögtön játék mivoltára. Nem, ez nem játék. Ez valóság. Ez a felhőket átlyukasztó, bábeli magasságba törő épülettömb, ez élő valóság, ez Newyork teste, vagy karja, vagy nem tudom, hogy mije, de Newyork, félelmetesen és kérlelhetetlenül az. De hol a Szabadság-szobor* Igen. Hol a Szabadság-szobor? Amelyet > £/r. wF. m, azért épitettek a kiköffi síé, itíCHzir« a vároiBW, nagynak és monumentálisnak, boga ai érkötő idegen ezt lássa meg először, mielőtt amerikai földre lépne s arra gondoljon legelőször, Mogjg a szabadság hazájának a földjére teszi pár órán belül a lábát. Ez az önkéntelen kérdés szaladt ki az egjjk utas száján: hol a Szabadság-szobor? És az ntashad keresni kezdi s átlódnlf a fiajó baloldalára. S innen látni. Piszkosan, lomposan, feketén és otrombán emelkedik ki a vízből. Nem ilyennek gondoltam, hanem szépnek, ragyogónak és lenyűgözőnek. fA reggeli józanodé fényben lesújtóan hétköznapi ós elvesző, A túlsó oldalon és a háttérben, mind félelmetesebben és hatalmasabban bontakoznak ki a felhőkarcolók, a régi és az aj, felhőkarcolók a előttük alacsony törpévé sülyed a nagy, szobor, a nagy momentó. Mintha ez az óriási épület- koszorú lassan ráfeküdne a szoborra. Mintha mindaz, amit ezek az épületek jelentenek, fojtogatná a szabadság istenasszonyát, a szabadság ég felé nyúló fáklyája, mintha az épületek árnyékában, a vízben fuldokló segély tkérő karja lenne. Ez az ellentét fogad. Ez Amerika első üdvözlete. . * Már veszedelmesen közel érkeztünk a felhőkarcolók elé. S már hangosan nyüzsög a .város. Megelevenedik körülöttünk a viz. Kompok és révhajók tömege szántja a vizet. Mint valami rendetlen és rakoncátlan gyerekfiad tolongja körül a nagy óciáni óriásokat. Sípolnak, dadáinak és bőgnek. A háttérben, nem, nem is ott, fianem közvetlenül mellettünk már az égig nőtt az óriások phalanxa, A város pedig morajlik, tompán. Felébredt s megkezdte mindennapi életét. Partraszállás. Most, mintha az óriási dokk közeledne felénk, hirtelen elbőbukkanva valahonnan. Pedig nem. Csak pár kölyök-hajók húzzák és lökdösik ezt az úszó-várost a dokk felé. Már itt is a dokk. Szemközt velünk. Talán egy kéznyr.jtásnyira. S integető emberkoszoru csüng rajta. Szavak repülnek át a vizen. Mintha, megelőzve a hajópallót, hidat akarnának verni a hajó és komp közé. Parancsszavak. Kíméletlenek és durvák. Rekedt kiabálások. Szörnyű láncrobaj. A vasmacska most szaladt le. Kötelek csikorognak és nyöszörögnek. A dokk, ez a nagy acélgerendá- zat mintha meginogna. Éles kattogás. Palló kört mér össze a dokkal, ömlik a hajótöltelék kifelé. Hajónk ontja magából egy hetes zsákmányát. A hidakon embergolyó, a levegőben vaskarok nyúlnak a hajó gyomrába. S észrevétlenül már itt állunk a hatalmas dokk belsejében. Pokoli zűrzavar, kiabálás, a hajó fáradt gőzének sistergése, a csomagok bar- rikádja között ijedten próbáljuk megtartani egyensúlyunkat a tolongásban. Valahogyan én vagy a csomagom lökdö- sött jobban, vagy valami rend ebben a rendetlenségben taszított egymás felé, de megtaláltuk egymást. Fáradtan le akarok ülni kofferemre. De nem lehet Egy rekedt hang vámvizsgálatot emleget s egy izzadt, hatalmas, kerek néger koponya hajlik felém. Összerázkódva felállók. Igen. Megérkeztünk Newyorkba. (te.)
