Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-19 / 213. szám

KBMXfnWSBOSk XIV. ÉVF. 213. SZÁM. % Boila decentralizál, de a nemzeti állam jelszava alatt Tartományok, tartományi kormányok a sokat támadott tervezetben, amely azonban átvette a liberálisok alaptételét Ajk állampolgár a román nemzet tag*ja (Kolozsvár, szeptember 17.) A Boila Romu­lus dr. alkotmányjogi munkája kétségtelenül a legalaposabb érdekessége a belpolitika mostani időszakának. Már csak azért is, mert Bukarest­ben nagy hullámokat kavart fel. Érdekesek a részleteknek az elképzelései s amilyen támadá­sok Bukarestben érik, azok egy jó része azért lát ebben veszedelmet, mert veszedelem felfe­dezésére van szükség a mostani erőviszonyok közötti taktikának. Jó megismerni ezt a köny­vet, nemcsak az érdekességei miatt, hanem azért is, mert ebbe is bele van rejtve a kisebb­ségi boldogulásnak a legnagyobb akadálya. A liberálisok alkotmánytörvénye indult ki abból, hogy nem ismert el más állampolgárt, csak a román nemzethez tartozót. Boila is ab­ból indul ki, hogy a jog és hatalom forrása nem az állampolgárok összessége, hanem a ro­mán nemzet. Hol van akkor a mi politikai jo­gunk! Különben ezt a nemzeti államjelleget alkalmazza a tartományokban összesített ál­lamra, olyan értelmezésben a nemzeti államot, amelyen már túltette magát az uj kor­mány bemutatkozása alkalmával elmon­dott trónbeszéd is. szempontból megyékre, a megyék községekre oszlanak. Több megyéből közigazgatási jellegű nagyobb egységek alakulhatnak, amelyek szer vezetét mindegyik tartomány külön határozza meg. A hatáskör a kormányzásban. A központi kormányzás és törvényhozás ha­táskörébe tartoznak a külügyek, hadsereg, vasút, posta, táviró és telefon, a tengeri, folyami és légiközlekedési ügyek, a bankjegyforgalom, a vámpolitika, az államkölesönök és az állambiz­tonsági ügyek s természetsen a külügy. Az egy tartomány területén levő hadsereg az illető tar­tomány mindenkori politikai vezetőségének ren­delkezésére áll, a rend és a biztonság fenntar­tása idejében. A többi ügyek adminisztrációja a tartományi decentralizált szervek munkája s ezeket a szerveket a tartományi kormány főnö­kének ellenjegyzésével nevezik ki. A központi törvényhozás hozza meg az alapelveket kimondó törvényeket a következő ügyekben: állampol gárság, anyakönyvi okmányok, név, költözködés és kivándorlás, az egyetemekre és az állami hi­vatalokba való felvétel feltételei, szabadalmak, mértékek, hitelesítések, művészeti és irodalmi tulajdonjog* adózási rendszer, monopólium, büntetőjog és büntetőeljárás, továbbá a polgári és kereskedelmi, váltó és tengerészeti jog és eljárás, viszont ezeknek az ügyeknek az ad­minisztrálása kizárólag a tartományok hatás­körébe esik. Az összes .többi ügyek a tartomá­nyi törvényhozás és adminisztráció hatáskö­rébe tartoznak. A tartományi szervek hajtják be az állami bevételeket a maguk területén és a jövedelem­ből meghatározott hányadot, vagy előre meg­állapított százalékot fizetnek be a központi állampénztárba. A tartományoknak .ezenkívül joga van saját bevételek kivetésére és behajtá­sára is. A tervezet egyetlen központi Semmitőszéket és egyetlen legfőbb közigazgatási bíróságot ismer el, amelyeket az egyes területek képvise­lőiből arányosan állítanak össze. Az egyházak egyenlőjoguaknak deklarál­tainak és szervezetük alapja az autonómia elve. A román állampolgárok etoika, nyelvi, vagy vallási különbség nélkül élvezik az alkotmányban és a törvények­ben megállapított jogokat és szabadságokat. A román nyelv az állam hi­vatalos nyelve. Az alkotmányt, sem részben, sem teljességében nem lehet felfüggestzeni, az állam veszélye esetén az általános, vagy rész­leges hadiállapotot törvény utján lehet beve­zetni. Az uralkodóról szóló további szakaszokból megemlítjük azt az intézkedést, amely szerint az uj király megkoronázása trónralépése után legaiább egy éven belül megtörténik Gyulafe­hérváron és bevezeti a koronázásnál a felkenés szertartását. Államtanács és központi kormány A Boila Romulus tervezete végigviszi ezt a szupremáciás szándékot a decentralizált szerve­ken. A tartománygyiilésnél, a tartományok ki- kerekitésénél gondoskodik arról, hogy a kisebb­ségek elenyésző minoritásban ne, érhessék el a létszámuknak megfelelő képviseletnek még je lentős hányadát se. Tartománygyiilés, ameiy nek csak felét választják kerületenként, másik felét a tartomány egész területéről összegezett szavazatok többsége alapján. S igy enyészik el felfelé a kisebbségek képviselete, úgy, hogy a központi államtanácsba semmi sem jut belőle. A részletekben a következő szerveket kép zeli el: Az államegység, Az első szakaszokban leszögezi, hogy Ro- mania egyetlen oszthatatlan államot képez és a hozzáfűzött kommentár hangoztatja, hogy ez a kifejezés az állam összes konstitutív elemeire vonatkozik és igy kizárja a területnek több adamra való osztását, egyetlen állampolgársá- got kreál és noha az államügyek a decentrali­záció rendszerében oldatnak meg, az államszer­vezet egységének meg van a maga kifejezése a nemzeti képviseletben, az uralkodóban és az államtanácsban. A második szakasz szerint területek elidege­nítése, az állam határainak kiigazítása, vagy megváltoztatása csupán az alkotmányozó gyűlés határozata alapiján lehetséges. A harmadik szakasz megállapítja, hogy minden hatalomnak és minden jognak az államalkotó román nemzet a forrása. A negyedik szakasz az államformát mint alkotmányos királyságot jelöli meg. Az ötödik szögezi le, hogy az állam szervezete a decentralizáció elvén alapszik és a többi az al­kotmányban lefekteti elveken és szabályokon. A következő szakaszok felsorolják az állam szerveit, amelyek központi és tartományi szer vek. Központi szervek: az uralkodó, az állam­tanács és a központi kormány. Tartományi szer­vek: a tartománygyiilés s a tartományi kor­mány és az államtanács és a tartományi kormá­nyok alkotják a nemzeti képviseletet. Három tartomány. Három tartományt képzel el: Munteniat, amelyhez tartoznak Dobrudzsa, a Duna-Delta és a kigyószigetek is. Moldovát, amelyhez csa­tolná Besszarábiát és Bukovinát, végül Erdélyt a Bánsággal, a Kőrös vidékkel, Szatmárral és Máramarossal. A tartományok közigazgatási Az uralkodó után a központi irányítás leg­főbb szerve az államtanács, amely a tartomá­nyi diéták részéről választott hatvan, az ural­kodóháznál kinevezett tíz tagból és az uralko- dóesalád nagykorú férfitagjaiból áll. Munte­nia 22, Moldva húsz és Erdély tizennyolc ta­got küld az államtanácsba. Ezt a szervet kon­zultatív jelleggel a törvények megalkotásánál és harmóniábahozásánál támogatja a törvény­hozó tanács, amelynek szava van a végrehaj­tási utasítások összeállításánál is. A törvény­hozó tanács megkérdezése kötelező az összes törvényjavaslatoknál, kivéve a költségvetési hitelekre vonatkozókat. A tartománygyülések listás szavazás utján küldik be a tagokat az ál­lamtanácsba. Egy lista csak akkor bir jelentő­séggel, ha a szavazatoknak legalább tíz száza­lékát gyűjti össze maga mögé. Az államtanács tagjainak mandátuma négy év. Ha valamelyik tag a kormánytól fizetéses állásba való kine­vezést kap, vagy pedig valamely magántársa­ság tagja lesz, akkor elveszti mandátumához való jogát. Az államtanács egyetlen tagját sem lehet üldözni azokért a véleményekért, amelye­Iskolás IlÉpÉIÍ pyorsan és pontosan jutányos árban készítek■ Patefon lemez tartó albumokat raktáron tartok olcsó árban. Bál fiőn§vkőfészef, Deák Ferenc ucca 18 szám. 2 két mandátuma gyakorlása közben hangozta­tott. Az államtanács elnöke a király, aki az el­nökléssel a tanács bármelyik tagját megbíz­hatja. Évente két rendes, két hónapon át tartó Ülésszakot tart, február 1-étől, illetve október 15-étőÍ kezdődőleg. _ _ r A központi kormánynak öt minisztériuma van: a miniszterelnökség, amelynek két szek­ciója látja el az igazságszolgáltatás és állam- biztonság ügyeit, azután a külügy, pénzügy, közlekedésügy és hadügyminisztériumok. A minisztereket a király nevezi ki az államta­nács tagjai közül. A miniszterek szolidárisán felelősek a kormányzás általános elveiért, az uralkodónak az összes miniszterek részéről el­lenjegyzett tetteiért és a minisztertanácson el­határozott ügyekért. Mindegyik miniszter kü­lön felelős a maga tárcája részéről tett intéz­kedésekért. A miniszteri felelősséget alaposan körülírja. A tartományi gyűlés és kormány. A tartománygyülés elé úgy az uralkodó, mint maga a gyűlés terjeszthet be javaslato­kat. Mupteniának 220, Moldovának 200 és Er­délynek 180 képviselőt szán s ezeknek ötven százalékát választják titkos proporcionális vá­lasztójoggal, másik felét kerületi választások­kal. A tartományi ülésnek jogszerinti tagjai a görög keleti, görög katolikus és római katoli­kus metropoliták és püspökök, tartományon­ként az izraelita felekezetek egy-egy képvise­lője az erdélyi diétán a luteránus, református és unitárius egyházak első reprezentáns em­bere, mig Munteniában a mohamedánok egy képviselője is. Képviselővé választható minden aktiv szavazati jogú huszonöt évet betöltött ál­lampolgár, aki ténylegesen az illető tartomány területén lakik. A tanácskozások nyelve a ro­mán. A tartományi kormánynak öt minisztériu­ma leune: elnökség, a belügvek intézésével együtt, pénzügy és földmivelésügy együtt, ipar, kereskedelem és az utak ügyei ugyancsak egy tárca keretében és azonkívül a kultusz- és közoktatásügyi, illetőleg igazságügy miniszté­rium. Az állampolgárok jogairól és kötelességei­ről szóló részben az anyanyelvről szól, aminek csak a magánéletben való használatát akarja garantálni s a külön tartományi ügyek közé utalja a nyelvhasználat egyéb kérdéseit. A ter­vezet részletesen foglalkozik az államszervezet minden ágaival még.

Next

/
Thumbnails
Contents