Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-19 / 213. szám

6 JSQggarasgaafa; ‘XIV. ÉVF. 213. SZÁM. II X! a a a a a a a 0 Akar Ön jó gép selymet dolgozni ??? ihGttter mami gépse! yiiiet fííitÉpvfselBt i0i Eamóniia: EmasiueS Wisher, Bucureştii Eoulevord Marla No. 8. Akkor vegyen p B 0 0 B 0 0 0 Belgrádi Királyi rokonokkal magyar asszony pörli Henriette belga királynő télmilliárdos örökségét dicsekszik a magyar földmives család Tolicsné belgrádi ügyvéddel is képviseltette magát az érdekes örökösödési perben. A bel­grádi ügyvéd meg is bízott egy brüsszeli ügy­védet a képviseletükkel, azonban a brüsszeli ügyvéd vissza küldte a megbízást és azt irta a levélben, hogy ö még miniszter szeretne lenni cs nem szíve­sen avatkozik bele ebbe a rendkívüli bonyolult, örökösödési perbe, mert a jelenlegi belga király hallani sem akar a vagyon kiadásáról. (Belgrad, szeptember 17.) A budapesti sajtó néhány hónappal ezelőtt hirt adott arról, hogy Henriette néhai belga királynő több milliárd belga frankot érő hagyatékáért a pörök lavi­nája indult meg. Az örökségre nemcsak a bel­ga királyi család szükebb tagjai tartanak igényt hanem még Tapolca környéki magyar kisgaz­dák is jelentkeztek, akik szintén perrel támad­ták meg a belga királyt és a testamentum sze­rint rájuk eső többszáz millió belga frankot érc vagyon kişzolgâltatăsât követelik. A belga királynő vagyonáért pereskedő családoknak egyik sarja, Tolics Gizella Belgrád ban él. Egy újságíró az örökösnőt felkereste la­kásán. Tolics Gizella a fantasztikus örökség ügyét rendkívül érdekesen adta elő. A királyokkal pereskedő Tolics Gizella egy­szerű nemesg'ulácsi földmives szülők gyermeke, akinek a férje Belgrádban több háznak a ke­zelője. Egyszerűen, szerényen élnek, egyetlen szórakozásuk a rádió, amely ugylátszik a lakás­ban egész nap szól és még akkor sem állítják el, amikor látogató érkezik Tolicsné született nemesgulácsi Horváth Gizella lakásába. Ami kor megtudja, hogy mi járatban vagyok, elsár­gult, iratokat csomóz ki a fiókjából és abból a következő érdekes tényállást lehet megállapí­tani: Élt 1761-ben Vasmegyében egy Horváth Já nos nevű dúsgazdag ember, aki egyben Vasvár­megye alispánja is volt. Hortváth Jánosnak volt egy Katalin nevű leánya, akit a Dunántúl akkoriban leggazdagabb nemes embere, Enye- di Pál vett feleségül. Enyedi rövid házasság után elhalálozott, és az örökösök hiányában az egész vagyonát a feleségére hagyta. A szép Ka­talin azonban nem sokáig viselte az özvegyi fá- tyolt és rövidesen Esztcrházy László grófhoz ment feleségül, aki azután az egész vágyóét bekebelezte a saját vagyonába. Az Enyedi-féle vagyon már azokban az időkben is igen nagy értéket jelentett és már az egykorú feljegyzé­sek 20 millió rénes forintra becsülték Enyedi özvegyének a hozományát. A szép Horváth Ka­talinnak Eszterházy gróffal történt, házasságá­ból egyetlen leánygyermek született, aki szép­ségben még az édesanyját is felülmúlta. Ez a szép leány egy német Hohenzollernhez ment fe­leségül. Ebből a házasságból született azután Henriette hercegnő, aki II. Lipót belga király­hoz ment feleségül. Henriette belga királynő 1901-ben balt meg. A belga királyasszonynak igen nagy privát vagyona volt és a végrendele­tében rendelkezéseket is tett nagyarányú va­gyonának a felosztásáról. Henriette királynő tudta nagyon jól — mondja Tolicsné, — hogy nekik is joguk van a vagyonhoz és ezért a vég­rendeletben nem is feledkezett meg róluk. A belga udvar azonban már harminc éve huzza- halogatja az örökség kiszolgáltatását. A nemesgulácsi kisgazdák azonban nem hagyták annyiban a dolgot és az idén tavasszal a végére akartak járni az egész örökségi ügy­nek. Tolics Gizella asszony nővére, Péterffy Franciska elutazott két svájci ügyvéd kíséreté­ben Brüsszelbe és ott a belga udvarral az örök­ség kiadása ügyében tárgyalásokat folytatott és megtekintette a Brüsszelben levő örökségi vagyontárgyakat. A két svájci ügyvédnek si­került is a dolgot már annyira rendbehozni, hogy az egész ügy ma már a párizsi belga-ma­gyar döntőbíróság elé került és ebben a kissé fantasztikusan hangzó ügyben már október fo­lyamán döntés is történik. Tplics Gizella asszony; állításának az igazo­lására több okmányt mutat fel és azt is elme­séli, hogyha az örökséget megkapják, akkor valószínűleg egész Középemópában ő lesz egyik leggazdagabb asszony. Tolicsné nővére a közeli napokban isméi kiutazik Párizsba, mert jelen akar lenni a nagy örökségi ügy tárgyalásán. Tolicsné nővére egy pár levelét olvassa fel, amelyben Póterffy Frau eiska brüsszeli útjáról számol be. A levelekben élénk bőbeszédűséggel azt adta elő az asszony, hogy Brüsszelben az udvari hivatalban a. csalá­dot rokonnak ismerték el, bár a rendőrség nem nagyon szívesen látta a rokonok brüsszeli tar­tózkodását. A vagyont két és félmÜliárd belga frankra becsülik, amely még lehet, hogy sokkal többet fog kitenni, ha a nagyértékii vagyontár­gyak értékesítésére kerülne majd a sor. Tolics asszony különben rendkívül érdekes körülmények között került Belgrádba. A hábo­rú alatt a férje, Tolics Peíár, aki Szmederevó környékéről származik, hadifogoly volt Ma­gyarországon. Itt ismerkedett össze és innen jöttek vissza Belgrádba egzisztenciát keresni. (Csíkszereda, szeptember 17.) Nem titok, sőt szomorú valóság, hogy a közös gazdálko­dásra alakult székely közbirtokosságok anyagi helyzete jelenleg a pusztulásnak olyan megdöb­bentő és sivár képét mutatja, amely fölött két­ségbe kell esnie minden fajáért igazán aggódó embernek. Nagyobbára ingatlan vagyonuk fö­lött olyan mértékben gyámkodnak az állam felügyeleti hatóságai, hogy maholnap annyi jövedelmük sem lesz, amelyből adminisztratív kiadásaikat fizetni tudják s emiatt évről-évre költségvetésük ijesztő deficitet mutat, úgyhogy az igazságtalan és jogtalan adók, taxák, bírsá­gok tömegének fizetésére sem találnak már kellő fedezetet, nemhogy érdekelt tagjaiknak, ebben a borzalmas nyomorúságban, valamelyes segítségére tudjanak sietni. Az adókivetéseknél többek között, az a leg­méltánytalanabb eljárás, ami minden kétségen felül a Közbirtokosságok tervszerű leszegényi- tésére enged következtetni, hogy eltéröleg min­den más közintézménnyel, sőt privát vállalatok­kal és kereskedelmi egyesülésekkel szemben ki­fejlődött joggyakorlattól, ahol a személyi és dologi kiadásokat az adóalap megállapításánál levonásba hozzák, a közbirtokosságok adójának megállapításánál sohasem hozzák levonásba az adminisztratív és személyi kiadásokat s igy olyan hatalmas összegű adóalapot kreálnak, amely tulajdonképpen a valóságban nincs is meg.. A mértéktelen adózáson kivül a közbirto­kosságok anyagi csődjének másik oka, a teljes rendszertelenség, amely különösen a különböző hatósági intézkedések ferde szellemében nyilat­kozik meg és nem nélkülözik a sajnálatos vexa- túrák és zaklatások jellegét sem. Nem ritka, hogy minden hatáskör, illetékesség és törvé­nyes alap nélkül avatkoznak be a különböző hatóságok a közbirtokosságok autonóm ügykö­rébe anélkül, hogy, igazi feladatukhoz híven A nemesgulácsi Horváthok azonban nagyon ügyes és vállalkozó szellemű emberek lehetnek. Nem hagyták az örökségüket, még az angol ki­rálynőnek is Írtak, hogy támogassa őket örök­ségük elnyerésében. Az angol királynő csupán csak a második levélre válaszolt — mondta To­licsné — és akkor azt irta. hogy minden erejé­vel azon lesz, hogy a Horváthok hozzájussanak az őket megillető örökséghez. Távozóban Tolicsné még azt iz előadta, hogy Henriette királynő, amikor a 90-es években Ma­gyarországon járt. ellátogatott Tapolca kör­nyékére, volt Guláesiban is és ott kísérete tag­jaihoz igy szólott: „Ezek között a szegény föld- mivesek között nekem számos rokonom van." A jó Henriette királynő — mondja tovább To­licsné — nem is feledkezett meg rólunk s re­méljük, hogy már nem kell sokáig várnunk ar­ra, hogy örökségünket megkapjuk. Ezzel az akkorddal búcsúzunk Tolicsnétől, aki vissza ül a rádió mellé... A tőzsdekurzusokat hallgatja és számitgatja, hogy hány milliárd dinárt tesz ki egy félmilliárd belga frank. csak a szükséges felügyeletet és ellenőrzést gyakorolnák. Ezek a rendeletek sokszor igen nagy munkával és költséggel készülő rengeteg kimutatást és más statisztikai adatszolgálta­tási eljárásokat kívánnak, amelynek minden közbirtokosság legjobb tudása szerint igyekszik megfelelni, de nem egységes, hanem különböző módon, holott egyöntetű eljárással úgy a mun­kában, mint a költségekben igen nagy megta­karítás volna elérhető. Ezekhez még hozzájárulnak az utóbbi idő­ben nagyon megszaporodott és költséges bűn­ügyi eljárások végnélküli sorozatai, amelyeket az összes csik.megyei, 52 közbirtokosság ellen vezetnek le, sokszor minden feljelentés nélkül, a falusi székelyek között gyanakvásra és indo­kolatlan vádaskodásra alkalmas módon, úgy­hogy Pál Gábor dr. orsz. képviselő által kezde­ményezett akció, amely a hatalmas vagyoni ér­téket reprezentáló székely közbirtokossági va­gyonok megmentéseire irányul, minden elisme­rést megérdemel. A közbirtokosságok aktuális kérdéseinek megvitatására, már másodizben hívja össze kö­zös értekezletre Pál Gábor dr. a csikmegyei közbirtokosságokat, ezúttal október hó 11-ére a Csíkszeredái közbirtokossági székház közgyűlé­si termébe, amelyen a közbirtokossági szerveze­tek kiküldöttei vesznek részt, hogy a birtokos­ságok exisztálásának lehetőségeit megtárgyal­ják és határozataikkal kifelé is olyan erőt do­kumentáljanak, hogy egységesen tudjon fel­lépni minden autonómiájukat érintő sérelmes ügyben. Gyerekeit isiién kapnak könyvjegyzéket, órarendet, be­tétkönyvet, vásárlásnál szép, jó ajándé­kot Lepage*nAif Cluj-Koiozsvár. A székelységet majdnem össze­roppant ja a súlyos adóteher Október ll«re hívta össze 2*ál Gábor dr. a csikmegyei közbirtokosság közös értekezletét

Next

/
Thumbnails
Contents