Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-19 / 213. szám

«r #*• XZF. ÄFF. 213. SZ'áM.T (Tudósítás eleje az első oldalon) Zsitvay igazságügyminiszter zoko­gásba fulladt beszédben búcsúz­tatta a „nérói szeszély“ áldozatait (Budapest, szeptember 17.) A biatorbágyi merénylet halálos áldozatainak temetése ma délután B órakor kezdődött. Már egy órakor óriási tömegek hömpölyögtek a budai és pesti oldalról a Vérmező felé. A Vérmező déli olda­lán emelt dobogón fekete baldachin alatt he­lyezték el a koporsókat. A katafalknál diszru- hás rendőrök állottak sorfalat, a rendet két századnyi rendőrség tartja fenn. A kormányzó képviseletében megjelent a temetésen Károlyi Gyula gróf miniszterelnök, ott voltak még a kormány több tagja, a magyar főváros részéről Ripka Ferenc főpolgármester, a Budapesten akreditált egész diplomáciai kar, a katonai és polgári, valamint egyházi főható­ságok képviselői és mintegy ötvenezer főnyi közönség. Tizenkilenc koporsót állítottak sorba. A temetés Chopin gyászindulójával kezdődött, mely után az Államvasuti dalkör gyászéneke­ket adott elő. Zsitvay Tibor igazságügyminisz- tér mondott a kormány és a nemzet nevében gyászbeszédet. „Sebzett szivü s megbántott lelkii embertársaim — kezdte beszédét Zsitvay Tibor — a nérói szeszély nyomán támadt lesújtó és vérforraló fájdalom mindenkié, nemcsak a sen­kinek sem ártó vértanuk hozzátartozóié, az egész világé. Az egész nemzet és az egész em­beriség kegyelete kiséri sírjukba az áldozato­kat és virraszt halóporaik felett. — Az egész világ józaneszü embereit te­temre hívom á ravatalhoz s a válasz, amit ka­punk, csak visszautasító lehet, amely megbé lyegzi ezt a borzalmat. Ezt a bombát nem a szerencsétlen utasoknak szánták, hanem mind­annyiunknak, akik szembeszállunk az elvakul t- sággal.“ Zsitvay szavai zokogásba fulladtak s a zo­kogás az egész óriási tömeget elfogta.. Megrázó jelenetek között kezdődött meg ezután a gyászszertartás. A felravatalozott áldozatok közül 12 kath., 3 református, 2 anglikán, 1 unitárius és 1 zsidó. A kath. halottakat Bayer esztergomi püspök szentelte be, a ref. szertartást Ravasz László püspök végezte, az unitárius halottat Józan Miklós, a zsidó áldozatot Kiss Arnold főrabbi parentálta el. Az anglikán egyház búcsúztató ját Theveri skót lelkész mondotta. A magyarországi halottakat a farkasréti temetőben levő díszsírhelyre kisérték, a külföl­di halottakat pedig hazájukba szállították. A temetésen évtizedek óta nem látott részvét nyil­vánult meg. —o— Hétszázezer lejjel csapta be egy szélhámos az Iliescu-zálogházat A Déry-szücsüzlet egész raktára megfordult a zálogházban, de a szolga másnap mindig visszaadta a vendégszereplő bundákat — A véletlen vezetett a tolvajok nyomára (Kolozsvár, szeptember 17.) Raffinált, fővá­rosi szélhámosokhoz illő, ravaszul kieszelt bűn­tény szereplői állottak ma a kolozsvári törvény­szék III. szekciója előtt. A háromtagú társaság feje egy egyszerű parasztember, Strejan Va­sile, aki róla fel sem tételezhető ötletességgcl készített egy olyan tervet, amellyel egy éven keresztül hétszázezer lejjel károsították meg az lliescu-féle zálogházat. Strejan Vasile a zálogház szolgája volt s ebben a minőségében jutott eszébe egy könnyű módszer, amellyel kitünően lehetett keresni. Sikerült társakat is szereznie magának. Elő­ször Bindász Károlynéval állott össze, aki an­nak a háznak házmesternője volt, amelyikben a zálogház is elhelyezést talált. Bindász Ká­rolynéval fogtak neki a szélhámosságnak, amelybe később Bindász Károly is bekapcsoló­dott. Strejan terve a következő volt: Bipdászék bizonyos időszakokban értékesebb tárgyakat helyeznek el a zálogházban. A szolga, akinél az üzlet kulcsai voltak, a betevést követő pa­pon visszacsempészi a holmit és hogy a köny­vekben se lehessen nyomát találni az elzálogo­sított, de közben eltűnt tárgynak, éjszakánként beengedi az üzlethelyiségbe Bindásznét, hogy az a könyvekbe beírja, hogy a tárgyat már ki­váltották és a kölcsönösszeget visszafizették. A terv tetszett Bindásznénak s magára vál­lalta, hogy alkalmas, értékes holmit szerez, amelynek ellenében magasabb összegű kölcsö­nöket folyósít a zálogház. Bindászné a legjobb­nak azt találta, ha bundákat zálogosítanak el. Ezért felkereste a Déry-féle szücsüzletet és ott tárgyalást folytatott Dérynéval, aki hajlandó­nak mutatkozott Bindásznénak bundákat köb csönözni, igy aztán megindult a közel egy évig tartó, kitünően jövedelmező üzlet. Egy hordárral küldték el aa első bundát a zálogházba. A hordár a pénzt felvette, másnap Strejan pedig a bundát szabályszerűen vissza­adta Bindásznénak, aki tovább juttatta a Déry- féle szücsüzletbe. A könyvekbe is bevezették a dolgot s igy kitünően sikerült az első kísérlet. Ezután sűrűn következtek egymásra a bun­da-üzletek. Hogy a zálogházban fel ne tűnjön a dolog, minden alkalommal más-más bundát vitt a hordár. így lassanként — ezt az Iliescu zálogház mondja — a Déry-féle szücsüzlet rak­táranyaga megforJ' ,l ha egy napra is, a zá­logházban. Körülbelül 150—200 bundát vittek be a zálogházba s összesen liétszáz-hétszázöt- venezer lej a kár — jó készpénzben — amit a vállalatnak okozott Strejan Vasile kitűnő ötlete. Hogy a dolgot felfedezték, véletlennek kö­szönhető. Egy reggel Iliescu, a zálogház tulaj donosa meglepődve vette észre, hogy habár a könyvek szerint az egyik becsapott bundát ki váltották, az mégis benn van a zálogházban Erre gyanút fogott s alaposabban megvizsgálta az Írást, mellyel a kivételt bejegyezték s ai egyik tisztviselőjének Írásával sem volt azonos. .Strejan Vasile elfelejtette kiszállítani a bundát ezen a napon s ez volt az a narancshéj, ame« lyen elcsúszott a hosszúidéig gyönyörűen pros« peráló vállalkozás. A törvényszék előtt Strejan tagadta, hogy ő lett volna az értelmi szerzője, azonban Bin­dász és felesége egyhangúan azt vallják, hogy Strejan húzta be őket is az ügybe. — A férjem egy ideig nem tudott semmiről — mondja Bindászné — majd nehány hónapig, mikor mindent elmondtam neki, ő is, velünk együtt dolgozott. De hamar elment a kedve a^ egésztől és azzal fenyegetett, hogyha nem hagy« jak abba, ő fog feljelentést tenni a rendőrségen. De közben kiderült a dolog. Igen érdekes Déryné kihallgatása. Déryné tagadja, hogy tudta volna, milyen célra kell a bunda Bindásznénak. — Hogyne tudta volna — kiált közbe Bin« dászné — hiszen a kasszánál beszéltük meg. — Volt-e valaki még jelen? — kérdi az el« nők. — Csak én és a jó Isten — feleli Bindászné. Ezután a kérdésre térnek át, hogy mennyit fizetett Bindászné a kölcsönbundákért. Déryné azt mondja, hogy alig nehány lejt kapott egy- egy bundáért, Bindászné ellenben arra eskü« szik, hogy sokszor ezer lejt is adott a keres« menyből Dérynének. Az ügyhöz tartozik az is, hogy a vizsgálat első stádiitmában Colfescu ügyész, aki az ügy­gyei foglalkozott, Déryné ellen is vádat emelt, a vádat azonban a vizsgálóbiró nem tartotta fenn. Az ügyész sikkasztás, csalás és magánokirat- hamisítás miatt kérte mindhárom vádlott megbüntetését, A törvényszék meglehetős sú­lyos Ítéletet hozott. Strejan Vasilét két évi, Bindász Károlyt és Károlynét pedig egy-egy évi börtönnel sújtotta. Az Ítéletet a vád és a védelem is megfelebbezte. JÖJJÖN VELÜNK Útlevél és vízum nélküli utazás! Rendkívül olcsó elszállásolás! Részvételi dij: 1480 és 2140 lei! Utazáshoz szükséges okmányok: Személy- és állampolgársági bizonyítványok közjegyzői má­solata, továbbá férji, illetve szülői beleegyezés, katonai bizonyítvány (Livretul) másolata. Kettő darab fénykép. — Jelentkezni sebei: Dante kölcsönkönyvtár (Sír. Jorgu 5.) „keleti Újság“ könyvosztálya (P Unirii 5.) Ötvös Béla Nagy­várad tSchlauch tér). Minerva könyvkereskedés Nagyenyed. Sárközi Mihály Nagybánya. Nagy Péter Dés. — A legjobb utazási alkalom!

Next

/
Thumbnails
Contents