Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-18 / 212. szám

XIV. ÉVF. 212. SZJM. Kfa&rs&fájúi Imi ........ mii ■awn» I I'M1........«a* Dak elméletben decentralizációs a Eoiia professzor alhotmánymódositó teroezeti A sokat támadott tervezet alkuszik a demokráciából Az indokolás bátorságáig eljutott a szerző, de a gya­korlati megvalósításnál csak félmunkát végez (Kolozsvár, szeptember 16 ) Az a hir, hogy Boila Romulus dr. egyetemi tanár s a nemzeti parasztpárt politikusa alkotmánymódositási tervezetet dolgozott ki, igen sokféle hullámve­rést idézett elő a román sajtóban. Ideje, hogy részletesen nézzünk bele ebbe a tervezetbe, amiről sokan azt mondják: felforgató. Mások azt mondják: meghozza a megoldást. Komolyan áttanulmányozva a füzetet s belenézve az el­képzelésnek a részleteibe, mi is megmondjuk a magunk véleményét.: ennél sokkal többet vár­tunk. Senki sem mondhatja, hogy a kritikai megállapításokban vannak tisztult megítélései, azonban nem mond semmi olyan újat, amit már ne mondottak volna el különböző román pártállásu államférfiak, olyanok t. i., akiket államférfiaknak lehet nevezni. Azt lehet mon­dani csak, hogy Boila Romulus nem kortesszó­lamokban, hanem elméleti felkészültséggel írja, amit ir. De aki a világszerte elismert el­méleti alapelvekre helyezkedik, az nem is mondhat mást. Decentralizáció. Ezt ma nem kell indokol­ni, ez a kor elismert szükségessége. Boila Ro­mulus azonban az elméleti decentralizációról csak félig-meddig akar lelépni a gyakorlati decentralizáció útjaira. S itt is a tiszta demo­krácia helyett a népek fölé helyezett népnek a szupremáciáját helyezi el az elgondolás nyit­jául. Ez az, amitől féltik a sovinizmust? fis ez az, amitől az alapos megoldást vár­hatjuk? Az ilyen decentralizációnak láttuk ha­sonló példáját a két év előtt meghozott köz- igazgatási törvényben. Elérkezett a meggondolás ideje. A Boila Romulus könyvéből ismertetni akarjuk a lényeget. Igen érdekes a bevezető rész. — Azzal a meggyőződéssel bocsátom a kő zönség elé a jelenlegi tanulmányt — irja a szerző a bevezetésben — hogy elérkezett a fi zenkeţtedik óra. amikor meg kell oldanunk az egyesitett román állam reorganizálásának problémáját. A megoldás módjától függ, szerény véleményem szerint, országunk jövője. Tizen három éve, amióta a román állam életében va­gyok, tanulmányozom az embereket, szokáso kát, intézményeket, politikai pártokat és a kor rnáDyzási módszereket. Ezeknek a tanulmá­nyoknak az alapján arra az eredményre jutot­tam. hogy államunk alaptörvénye legkevésbé sem felel meg a román nemzet életfeltételei­nek. Centralista célzatú alkotmányt kovácsol­tak össze, amelynek van több üdvös alap­elve, de ezeket nem alkalmazták. Van írott alkotnia nyunk, hiányzik azonban az igazi alkotmányos élet A bevezetés végén kijelenti Boila profesz- szor. hogy munkája személyes véleményeket tartalmaz, amelyeket nem befolyásol semmiféle pártdoktrina, annak a pártnak a programja sem, amelynek tagja. Ténykedésével egysze­rűen hazája iránti kötelességérzetének tett eleget. A felelősségnélküli rendszer. Alkotmánytervezetének indokolása követ­kezik ezután, amelyben többek között a követ­kezőket mondja: — Ma, tizenhárom évvel a román területek­nek az ókirálysággal való egyesülése után, — irja — kénytelenek vagyunk megtenni azt a szomorú megállapitást, hogy az egyesitett ro­mán államnak még nincs meg a megjelelő és kielégítő államszervezete, noha közben egységes alkotmányt alkottak. — Azok, akik tizenhárom év alatt csaknem kizárólag vezették a román államot (a liberáli sokra céloz), nem gondoltak egy pillanatig sem komolyan az egészséges, alkotmányos parla­menti élet bevezetésére és ezért különböző ürü gyek alatt halogatták az alkotmány megalko­tását, mig * végül alkotmányozógyülésnek je­lentve ki egy urnalopással, csalással és hamisítással választott és megalakított parlamentet, olyan alkotmányt adtak az or­szágnak 1923-ban, amelynél a liberális párton kívül egyetlen román párt sem működött köz­re. A parlamenti élet, időleges kivételektől el­tekintve, megalakulásában a hamisság bűnében leledzve, távolról sem felel meg az állam al­kotmányos szervezetével kapcsolatos nagy kö­vetelményeknek. Es ami alkotmányos szempont­ból az államélet visszásságát jellemzi, az azok teljes felelősséghiánya, akik poli­tikai, vagy gazdasági értelemben az ál­lam nevében cselekednek. Boila ezután további kritikát mond a bírás­kodásról, a közlekedési eszközökről, a bánya- törvényről, a tisztviselőkkel szembeni elbánás­ról, az oktatási rendszer évenkénti változtatá­sának rossz következményeiről. A tartományok sorsa. — Az egyesített, román államnak kormány­zási rendszere — folytatja tovább, — amelyet az egyesülésit» inatigtiráltak, más területeken is olyan irányokat vett, amelyek főképpen az egyesitett területek részére kiábrándulást és kegyetlen csalódásokat jelentettek. így pél­dául elsősorban a polgári szabadságok terüle­tén. így megadatott nekünk, hogy eljussunk oda, nem is egyszer az egyesülés óta eltelt ti­zenhárom év alatt, hogy a tartományok fiait, akiket régi időben a tegnapi elnyomók csendőr szuronyai között vittek, román csendőrök kisértek, megakadályozták szabad helyváltoztatási jogu­kat és megalázták őket egyéni szabadságukban. Emlékezzünk vissza az éhes kormányok által polgárháborúvá átalakított választásokra, ame­lyeket a neorabszolgaságba leláncolt testvérek vérével pirosítottak. Az exkluzivista és vad re- gionalizmus emberei, akik csak a maguk sze­mélyes és kasztérdekeit szolgálják, ők vádol­ják. az egyesitett tartományok lakóit, regiona­lista felfogással. De ki nem látja a „felszabadí­tott“ tartományokból való „testvérek“ kirekesz­tését, természetes és jogos érvényesülésükből, amelyben része kellene legyen egyesitett álla­munk minden polgárának. így ahelyett, hogy a sokat óhajtott testvéri egyesülést cementez­nék össze, a vértestvérek s ugyanazon eszme harcosai egymásra gyanakodnak és ellenséges­kednek. Veszélyes a centralizáció — Egy centralizáló rendszer, amely időről- J időre fölemeli a maga ijesztő fejét, dezorgani- zál, szétrombol mindent és megállítja ennek az országnak előrehaladását s az egyesített terüle­tekről való fiainak boldogulását, azokét, akik annyi lelkesedéssel siettek a haza keblére. Kö­zeledik a tizenkettedik óra, amikor majd nem menthetünk meg semmit. — Az egyesitett román államnak nincs másként létezési joga csak akkor, ha hátsó gon­dolatok nélkül a legtisztább alkotmányosságtól áthatott államélet alapjaira helyezkedik. Meg kell látni és meg kell vizsgálni, hogy a szerve­zettségnek milyen formája biztosítja jobban az alkotmányos élet alapjait képező javak fenntar­tását és fejlesztését. Mindenekelőtt a felelősségek megálla­pításának lehetőségét kell megalkotnunk, hogy szankciókat alkalmazhassunk mindazok­kal szemben, akik az állam nevében dolgoznak, függetlenül a betöltött működési körtől. Olyan állam-mechanizmust kell találnunk, amely né­pünk különböző frakcióinak mentalitását, ál­talános kulturális fokát, jogi-, szociális és gaz­dasági helyzetét egyformán szolgálja, biztosít­va a polgári szabadságokat. Véglegesen meg kell oldani a kisebbségi, vallási és felekezeti problémát is. Meg kell előzni és enyhiteni kell megfelelő intézkedésekkel az osztályharcot s főként a szociális igazság jeligéje alatt a meg- valósitások maximumát kell munkálni. Központi kormány és államtanács A tervezet olyan megoldást ad elő, amely az egyesitett román állam egységét és osztha tatlanságát akarja egy olyan szervezettség for­májában biztositani, amely a decentralizáció elvének csak igen enyhe alkalmazásán épülne föl’. Megállapítja ugyan, hogy a kormányzás és törvényhozás exkluzív és centralisztikus alap elve veszélyes és elismeri, hogy a központi par­lamentet, mint a törvényhozás egyetlen szer­vét, kompromittálni lehet, a törvénytelen, ha­mis megalakulási módszerekkel, valamint rossz munka-módszerekkel is, de ennek a megállapi tásnak nem vonja le a következményeit a ter­vezetben egészen. A központi parlament helyett a tervezet egy államtanácsot vezet be, amely összetételében a neki adott tág hatáskörrel és tagjainak csekély számával abban a helyzetben lesz, hogy tekintéllyel teljesíthesse mindazt, amit a mindettől megfosztott parlament nem tudott megtenni. Ez a nemzet legkiválóbb fiaiból összetett központi szerv állandó és ki­fogyhatatlan kifejezése lenne az állam egységé­nek és oszthatatlanságának. A központi kor mányzás és törvényhozás azokat az államügye­ket és problémákat intézné, amelyek szoros kap­csolatban vannak az állam létezésével, egységé­vel és oszthatatlanságával. Központi kormány Félrevezetik, ha „OLLA“ helyett silány utánzatot ajánlanak. szerepel a tervezetben, amelynek tagjai a parlamenti elv szerint az állam­tanács kebeléből kerülnek ki, azonban a közös problémák adminisztrálása, job ban mondva végrehajtása a külügyek és a had­sereg ügyein kivül a decentralizált szervezet hatáskörébe tartozik. A tulajdonképpeni ajitás lenne a tartomá­nyi ülés (Dieta) és a tartományi kormány beve­zetése, amelyek Munteniában, Moldovában és Erdélyben szervezve, arra lesznek hivatottak, hogy létezésükben letéteményesei legyenek az állam alkotmányos életének, annak minden jótéteményével, mint a meg nem hamisított parlamenti élet, a közszabadságok uralma, a közügyek embereinek felelőssége az egész vo­nalon. becsületes közélet, törvényesség, jogbiz­tonság és jogfolytonosság. A tartomány-gyűlés egyetlen testületből áll, összes képviselőinek száma azonban nem lesz nagyobb, mint a jelenlegi központi parlament két házának. Az összes képviselőtestületek, mint az államtanács és a tartománygyülések, együt­tesen alkotják a nemzeti képviseletet, amely, megadja a lehetőséget a romáp nemzetnek arra, hogy államéletének döntő pillanataiban kimond ja a maga szavát. A tervezet semmiben sem érinti a királyságra vonatkozó intézkedéseket, legfeljebb precizirozza az uralkodó jogait. Decentralizáció felé halad a világ. Boila professzor ezután a decentralizáció védelmében ir érdekes sorokat. Nem akar vitát. üfsstáa, yegytísztitdibon, úgy hlvifel,mint olcsóságban vezet!!

Next

/
Thumbnails
Contents