Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-17 / 211. szám
% xrr. Évr. ni. szám. Janó vies Jenő nyilatkozik a „színház tröszt“-röl, amelyről azt mondja> hogy nem egyes személyek találták kit hanem az idő érlelte meg „Óriási felelősséget vállaltam magamra, százak és százak egzisztenciája fűződik vállalkozásom sikeréhez“ — Október elején nyilik meg a kolozsvári, szept. 26-án a nagyváradi színház, október közepén az aradi és temesvári Kik lesznek a Janovics^társulat tagjai és mi az első hónapok műsorterve ? (Kolozsvár, szeptember 15.) A Keleti Újság beszámolt már róla, hogy Janovics Jenő dr.-nak sikerült elhárítania az útból azokat a nehézségeket, amelyek a négy legnagyobb erdélyi és bánsági város szinészetének egyesítését akadályozták és október hó folyamán az uj rezsim nemcsak a kolozsvári, hanem a nágyváradi, aradi és temesvári színházakat is rnegnjitja. Hogy ebben a kérdésben mi a mi álláspontunk, azt nem kell bővebben részleteznünk. Mi mind addig, amig csak valamennyire is fennállott az a lehetőség, hogy Kolozsvár évszázadosmultu, állandó színészete ne degradálódjék vándor- szinészetté, küzdöttünk, sőt élesen szembefordultunk a színészet és a színészek elproletárizáló- dása ellen. Még a mult évben is a kerületi beosztás elvének fenntartását sürgettük, azt a gondolatmenetet tartva szem előtt, hogy Nagyvárad a maga mellékállomásaival, valamint Arad-Temesvár megfelelő vezetés mellett elbírhatják a külön színtársulatot. A mult színházi esztendő csúfos fiaskói azonban bennünket is más meggondolásra késztettek. Most is azt mondjuk, hogy korrekt emberek, korrekt színház vezetése mellett egzisztálnia kellene Erdélyben legalább három nagyobb színtársulatnak, csakhogy azok a színigazgatók, akik legutóbb Nagyvárad, Arad és Temesvár színházának ügyeit kézben tartották, nemcsak a maguk hasznavehetetlenségéről, lelkiismeretlenségéről és kiuzsorázó törekvéseikről tettek tanúságot, hanem a magyar színészetet olyan botránykővé alacsonyitották, amelyet egyszer már — ha kell radikális eszközökkel — el kell távolítani, a közéletet meg kell tisztítani a ’feltolakodott salaktól. Ez a magyarázata annak, hogy mi kísérletképpen elfogadjuk a Janovics-féle koncepciót, amely valójában egy nagy színházi tröszt tervének megvalósítása. Elfogadjuk azért, mert az elmúlt 12 esztendő alatt — egy-két kivételtől eltekintve, — Janovics Jenő dr. személye maradt a botrányhullámokban mocsoktalan s ha valaki, úgy egyedül ő alkalmas arra, hogy megszüntesse a színházak körül felburjánzott kalan dor-politikát és Erdély román közönsége előtt is helyreállítsa a magyar színészet iránti bizalmat és a közvéleménybe átplántálódott felfogást, hogy botrány nélkül el sem lehet már képzelni az erdélyi magyar színházak kérdését. Mindezt természetesen a kritika jogának teljes fenntartása mellett tesszük. Hangsúlyozzuk, hogy a színházi tröszt iránti antagonizmu- suok végérvényesen nem szűnt meg és csak a viszonyok kényszerítő ereje alatt helyezkedünk várakozó álláspontra. Janovics Jenő dr. nagy felelősséget vett magára és csak akkor tartjuk beváltottnak a hozzá és alább ismertetett programjához fűzött várakozásokat, ha valóban jó színházat csinál és ezzel cáfol meg minden ellenérvet. Bizunk benne, hogy ez az átmeneti megoldás a viszonyok javulásával feleslegessé válik és nemcsak a száznegyven éves állandó kolozsvári színészet kapja vissza régi rangját, hanem Nagyvárad, Arad és Temesvár szintén visszatérnek arra az útra, amelyről hozzá nem értő színigazgatók kapzsisága és a magyar közönség legyöngült teherbiróképessége téritették el. Janovics Jenő dr. nyilatkozata programjáról Ezek előrebocsájtása után közöljük azt a nyilatkozatot, amelyet Janoric» Jenő dr., az egyesitett kolozsvári, nagyváradi, aradi és te mesvári színházak igazgatója tett munkatársunk előtt és amelyben részletesen körvonalazta programját. * —Azt lehet mondani— mondotta Janovics dr. — hogy a terv, amely most a megvalósulás útjára lépett, nem is egyes emberekben született meg, bennem vagy másokban, hanem az idő érlelte meg. Legalább is erre kell következtek nem abból a tényből, hogy amikor a különböző városokból hozzám intézett felszólításoknak engedve ellátogattam Nagyváradra, Aradra és Temesvárra, mindenütt a legrokonszenvesebb fogadtatásra találtam, nemcsak magyar, hanem román részről is. Tájékozódásaim során úgy informálódtam, hogy a városok egy nagy, kom plett, de egyetlen színtársulatra gondoltak, amely ki fogja elégíteni mind a négy városnak szinházi igényeit. Rövidesen konstatáltam magamban, hogy a megoldás eszerint az elképzelés szerint keresztül nem vihető. Úgy Arad, mint Temesvár közönsége ugyanis ragaszkodott a megfelelő téli szezonhoz, már pedig színtársulatomnak olyan megosztására nem is gondolhat tam, hogy egyidőben játszak Kolozsvárt és a másik három városban. Végeredményben tehát úgy kellett döntenem, hogy három színtársulatot fogok szervezni, két teljes operett és egy reprezentativ drámai társulatot, amely felváltva játszana mind a négy városban. — Hogy miképpen fejlődtek a dolgok idáig? Ugylátszik a városok rájöttek arra, hogy az önálló, független és egész éven át egy helyen működő színtársulat olyan jelszó, amely a mai gazdasági viszonyok mellett a legjobb szándék mellett sem állja meg a helyét a mai Erdélyben Jóslásokba nem bocsájtkozbatom, de teljes energiámmal azon leszek, hogy a terv sikerüljön és rendületlenül bízom benne, hogy ez a nagy kísérlet nem fog kudarccal végződni. Egy pillanatig sem tévesztem azonban szemelől, hogy ez a munka rendkívüli felelősséggel és felfokozott teljesítménnyel jár együtt. De azt sem felejtem el, hogy nekem már múltamnál fogva is snlyos kötelezettségeim vannak Erdély színészetével szemben s a feladat, amelyet válaltam, nemcsak nagy, hanem dicsőséges is. Amikor idáig jutott el Janovics Jenő. egy pilanatra elhallgatott és megállóit az újságíró ceruzája is. Janovicsra néztünk. Mintha uj ember állna előttünk. Láttuk évekkel ezelőtt gondszántotta, sápadt arccal, mintegy magába- roskadtan. Aztán láttuk tavaly is, amikor úgy lézengett idegenül a színházában, mint egy detronizált király. És most: „a meggörbedt, kiegyenesedett“. Az arca sugározza az energiát, csupa lelkesedés, aktivitás ez az ember. Mikor nyílnak a színházak? Aztán igy folytatja: — Teljesen készen van már a munka- programom. Szeptember 26-án nyitom meg a nagyváradi színházat a drámai társulattal, október 1-én Kolozsvárt tartjuk meg a szezonnyitó előadást, október második felében Ara; dón és Temesváron. Ennek a késedelemnek kizá rólag az az oka, hogy Arad és Temesvár városokkal a megállapodás még nincs fixirozva s ezelőtt természetesen az odaszóló szerződések véglegesítésével is várnom kell. Az uj társulat —. Nem tagadom, hogy a szerződtetéseknél és a fizetések megállapításánál messzemenő takarékossági szempontokat érvényesítettem. A jelenlegi gazdasági viszonyok mellett azt hiszem, ez mindenki előtt érthető. Ugyanakkor azonban a helyárakat is leszállítom, mert a színház, amely a közönségből él, nem hagyhatja figyelmen kívül a közönség teherbíró képességét. El kell azonban oszlatnom azokat az aggodalmakat, hogy emiatt valami rövidség érheti a színházlátogatókat. Sem a társulati létszámot, sem művészi célkitűzéseimet nem építem le, ellenkezőleg: máris szerződés köti hozzám Neményi Lilit, aki nemcsak régi és pompás szubrett szerepeiben fog b e m u t a t koz rí i itta be inp f i m adó n na szerepekben is. Amióta Kolozsvárról elkerült, művészete még jobban megérett, tehetsége teljes pompájában bontakozott ki. Ismét leszerződtettem Karácsonyi Ilit, ő neki is nagy szerepet szántam az uj szezonban, annál is inkább, mert úgy tervezem, hogy foglalkoztatni fogom a nagyváradi, aradi és temesvári színházakban is. Kivülök még egy harmadik primadonna szerződtetéséről van szó. Ha annyit mondok róla, hogy a magyar nyelvterületek egyik legkitűnőbb primadonnája, azt hiszem elég is. Tárgyalásokat folytatok- Lengyel Irénnel, akit mint 'állandó vendéget óhajtok lekötni. Az operettársulat többi erősségei Mikíóssy Margit, Balogh Julia, Hegyessy Ica, aki aradi származású és Rákosi Szidi legjelesebb tanítványa volt. Kolozsvári és nagyváradi bonvivánoin Putnik Bálint, aki remélem egycsapással be fog jutni a válogatott Ízlésű közönség kegyeibe. A régiek közül természetesen itt maradnak Tompa Béla, Ihász Aladár, Leövey Leó, Selmeczy Mihály, aztán visszakerül a kedves humora Tompa Sándor, tárgyalásokat folytatok Réthely Ödönnel is. Meglepetés lesz egy tizenkét tagú görl- és boy-csoport, valamint kiegészítem a női és férfikart s a zenekart modern hangszerekkel. Ami a drámai társulatot illeti, változatlanul tagjai maradnak Poór Lili, Kaszab Anna, Benes Ilona, Forgács Sándorné, a férfiak közül pedig Fekete Mihály, Forgács, Balázs Samu, Nyerges, Vértes, Tóth Elekkel pedig csak azért nem tudtam még megállapodni, mert nem tartózkodik a városban. Az uj tagokat illetőleg Hajmássy Miklóssal és Vértes Lajossal tárgyalok, mindketten a Vígszínház tagjai és akármelyikük jön le hozzánk, csak nyeresége lesz a társulatnak. Leszerződtettem Rajnai Sándort, Rajnai Gábor I öccsét, Bárdos Klárit, Gábor Marát s még többekkel folynak tárgyalások. A szezon első bemutatói. — A szezon első bemutatói közül megemlíthetem Fodor László „Ékszerrablás a Váci uccá- ban“, Halász Imre „Meddig fogsz szeretni! színmüvét, továbbá Bőnyi Adorián uj darabját, aztán a Kis Katalint, Szép Ernő Azráját, Boros Elemér, Újházi György stb. darabjait. Jó utón haladnak azok a megbeszélések, amelyek lehetővé teszik Hunyady Sándor „Feketeszára cseresznye“ cimü színmüvének előadását, sor kerül természetesen Hunyady uj darabjának és Ináig Ottó „Toroekói menyasszony“ cimü nagyon mulatságos vígjátékénak bemutatására. — A bemutatandó operettek sorában első helyen említem a Haway-t, amely már világsiker, Szirmai operettjét, a Bajadér-t, a Lámpalázat és Harapós férjet, az uj Brodszky operettet a „Vihar a Balatonon“-t és ezenkívül még egy egész sereg lekötött nagysikerű operett áll rendelkezésemre. — Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy régi szokásomhoz híven a magyar irodalom klasszikusainak is bő teret engedek a műsorban. Megrendezem Kazinczy Ferenc emlékünnepét, a Goethe centennáriusnak a Faust ujrabeállitott szinr eh ozatal á val áldozok, műsorra tüzörn Hoffmannstkal Jedermann-ját, október 10. és' 20-ika között pedig Várady Miklós megérdemelt ünneplésének áldozzuk egyik színházi esténket. Végezetül ezt mondotta Janovics Jenő: — Ismételem, nagy fába vágtam a fejszémet. Nemcsak a vállalt művészi felelősség óriási, hanem azt is tudom, hogy a három színtársulatnál száz meg száz embernek az egzisztenciája fűződik az én személyemhez. Én munkát, energiát, talán — nem szerénytelenség, ha kimondom — hozzáértést ajánlok fel és most a közönségtől várom a támogatást: a sikert. Sürgősen nézze meg a LEPAGE Iskola-kirakatát! Ki vannak állítva az ajándéktárgyak az iskolás vásárlók számára. Mindenki kap ajándékot, az is, akinek vásárlása egész év alatt száz leit tesz ki. Kérjen ingyen betétkönyvet Lepagetól!
