Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-14 / 209. szám
,>■ - ->■ j b<* n c / o. í h ŞSffŞ »J 1 SS * A. hí:-í-jT6.(v;* TELEI»PUTE$19 OSS ÖVEKKEL Vezérképviselet: Vértes Vilmos, mérnök, Arad. Heipíjglentes 22 mwlM peíPoleumfFantPól Katonaság szállotta meg a petroleumkiilakat, addig nem szabad termein!, aasl? a$ árak nem emelkednek Genftöl Hágáig és vissza Ezen a héten ismét afelett töprengett az emberiség, hogy hát hol vannak azok az intézmények, amelyektől még lehet várni valamit, ebben a cudar világban? Mert szép dolog az „önsegély“, bizonyos mértékig hasznos is, de kezdünk rájönni, hogy Európa szénáját még akkor sem lehet rendbe hozni, ha minden állam kiüön-küíon hozzákezd sajátmaga szanálásához. Együttesen kell dolgozni, kéz a kézben; problémák nem oldhatók meg elszigetelten; nemzetközi együttműködésre feltétlenül szükség van; ismét föl kell tenni a kérdést azonban; hát hol vannak ezek a nemzetközi intézmények?! Azt mondják a Népszövetség. Briand, akinek előző években úgy várták a népszövetségi teljes üléseket való megnyilatkozásokat, mint valami ritka-ritka csemegére, Caruso áriára, Davis-Cup mérkőzésre, ezúttal is szólásra jelentkezett, de szónoklata hatástalan maradt. Tavaly még fölreppenthette a páneurópai gondolatot, a megelőző években még szárnyalhatott francia-német megengesztelések felé — ebben az esztendőben már nem volt mondanivalója, nem tudott biztatni, csak a Népszövetséget védte erősen, ösztönösen érezve, hogy soha annyira nem volt szükség a Népszövetség vé- dclmezésére, mint épen most. A Népszövetséget jóformán senki sem bántja, nem intéznek ellene támadást, nincsenek olyan konfliktusai, amelyek teherbírásának sorsdöntő erőpróbái lennének, egyszerűen nem vesznek róla tudomást, nem tartják érdemesnek, hogy túlságosan sokat törődjenek vele és, hogy békét hagy mindenki a Népszövetségnek, senki sem tapogatja ki, hol vannak a sebei — ez talán a Népszövetség sorsában a legtragikusabb. Briand minden igyekezetével ajánlja az európai közvélemény figyelmébe ezt a derék, jóra való intézményt, de az élet mást bizonyit: a világ sorsa nem Géniben dől el, a Népszövetség semmit sem tud csinálni. Az a nemzedék, mely megnövesztette ezt az intézményt, saját generációjához mérte, bizonyos szkepszissel veszi észre, hogy ez az intézmény korszerűtlen lett, megöregedett és csendesen a lomtárba került. A politikai eszmecserék ünnepélyes aktusai, akár Népszövetségnek hívják, akár más nemzetiségű konferenciáknak, eljelentéktelenednek akkor, amikor a politikába beleszól a gazdasági szükség, a példátlan világválság az anyagiakban. Genfet át kellene formálni, politikai tribün helyett egyetlen gazdasági üzem irodahelyiségévé kellene tenni, de erre ez a mii' elképzelésénél, alkatánál fogva is teljesen képtelen. Az európai közvélemény kíváncsian, egyben türelmetlenül forgatja fejét más irányban: talán van még intézmény, amelyben meg lehet bizni? Genfnél mindenesetre tetszetősebbnek látszik Hága, amelynek nemzetközi intézménye ugyancsak ezen a héten vizsgázott. Genf még a nyers és önös érdekei alól fel nem szabadult nemzeteknek az arénája, ahol bár minden nemzet tiszteletben tartja a másik nemzet zászlóját és színeit, de mégis csak: mérkőzik, erőt akar mutatni, fizikai fölényt, győzni akar, ellenben* Hága a politikai tömegeknek tetszetős akrobatamutatványai helyett a jog tömegektől elzárt szentélyeibe vonni vissza és nem tetszelegni, hanem az igazságot hűvösen kimérni igyekezik. Genf az érzelmek fórnma, de Hágában az érzelmeknek nincs helye, ott a desztilált igazság veszi át a szót. így élt Hága néhány optimista képzeletében mindaddig, amig az osztrák-né met vámunióra való döntés meg nem érkezett. Nyolc szavazattal hét ellenében a vámunió ellen döntött a magas birói testület és ez a számarány is elárulja, hogy mennyire ingadozott a jogi felfogás, amikor csak egy szavazat billentette el a serpenyőnek a nyelét. Ilyen szavazás után mindig visszamarad egy kis keserű iz az emberi lélekben, a jogi mérlegelésnek a problé- matikussága, de az ember megnyugtatja magát: nyolc jogi jogásznak ez volt a véleménye, hét jogásznak amaz, tehát a többség győz. Igen ám, ez mind rendben volna, de ha magunk elé tesszük a hágai törvényszék szavazatait, bíróikkal együtt és pedig, hogy a nyolc vámunió ellen szavazó biró San Salvadornak, Lengyelországnak, Franciaországnak, Kubának, Spanyol- országnak, Olaszországnak, Kolumbiának és XIV. ÉVF. 209. SZÁM. Ismeretes, hogy milyen nagy szerepet játszott a háboruelőtti idők politikájában, magú riak a háborúnak folytatásában s most a háború utáni idők politikai és gazdasági alakulásaiban is a petróleum. Vannak, akik szerint az egész nagypolitikai osztozkodásban a petroleumterüle- tek játszódják az egyik leglényegesebb tényező szerepét és igy könnyen érthető az az érdeklődés, amely mindenütt a petroleuinipar helyzetét és az értékes termék áralakulását kiséri. Az utóbbi betekben nagyon érdekes hírek érkeztek az amerikai petroleumterületekvől. Az egyik nagy olajállam, Oklahoma kormányzója hadiállapotot hirdetett a petróleum források területén és katonai segédlettel záratott le több mint háromezer olajforrást, azzal a kijelentés sei, hogy a zárlatot csak akkor fogja megszüli tetni, ha az olajárak lényegesen emelkedtek. Rövid idővel ezután a texasi kormányzó is kö vette az oklabomai példát és a termelés korlátozása érdekében katonai megszállás alá helyez te a nagy kelettexási petroieummezőket. Mind a két cselekedet igazán érdekes a nagy tőkének egy olyan klasszikus országában, amilyen Ame rika, annál is inkább, mert éppen az Egyesüli Államokban évtizedeken át harcot folytattak minden price fixing — ármegállapítás — ellen Ezek az állami beavatkozások azonban na gyón is érthetőek. Az amerikai petróleum terme lőlc figyelmen ki vili hagyva az állami termelés korlátozó intézkedéseket, a föld ingyen adott kincsét minden mérték nélkül szívják ki és ad iák el, aminek az a következménye, hogy az árak rohamosan esnek és a nagy társaságok rop pant veszteségekkel zárták le az év első felének mérlegét. Kelettexásban, ahol a legnagyobb Romániának a képviselői, ellenben a vámunió melletti szavazók Északamerika, Németország, Hollandia,. Kína, .Japán és Belgiumnak történetesen flamand bírái voltak, úgy ez a névsor azt az érzést plántálja belénk, hogy amiként Géniben nem tud szabadulni egyetlen nemzet sem a maga politikai külön színétől, úgy nem tud szabadulni Hágában sem, ahol a jogi véleményt a politikai érdek színezi alá, az argumentumokat a rokonszenvek döntik el, Justicia istenasszonynak nemzeti népviseletben kell a fórumra állania, egyszóval: Hága sem az, aminek lennie kellene, Hágában sem bizhatik meg az emberiség. Egyelőre ez a két nemzetközi intézmény mutatta ki a „farbá“-ját, a többi nemzetközi amerikai olajterületek vannak, hihetetlen mértékben, havonta közei száz százalékkal emelkedett a termelés és épen ez a terület az oka az amerikai petroleumipar jelenlegi kétségbeesett helyzetének. Annak különben, hogy éppen az oklabomai kormányzó adta meg az első példát az árak katonai rendszabály ozására az, hogy Murray kormányzó szeretne a legközelebbi elnökválasztáson, mint a demokraták jelöltje fellépni és most népszerűséget akar szerezni magának. Az ilyen rendszabályok, amelyek betekig foglalkoztatják az amerikai sajtói, nagyon alkalmasak arra, hogy a népszerűséget növeljék és jó sok reklám- költséget megspórolnak egy elnökjelöltnek. Hogy ez a politikai háttér valóban ott volt Murray gondolatában, azt az is bizonyítja, hogy a rendelkezést akkor adta ki, amikor a nyersolaj ára már emelkedni kezdett, A kormányzó ultimátumszerűén egv dolláros árat követelt s mivel ez jóval fölötte volt az akkori árnivónak, a termelők nem engedelmeskedtek s ekkor következett be a források katonai lezárása. Közben az egyik társaság már hajlandó is volt az egy dolláros árra, Murray azonban az összes többiek kapitulációját is követelte. Ekkor történt a texasi katonai megszállás és a helyzet még mindig tart. Az amerikai petroleumhistória egyik legérdekesebb epizódja a jelenlegi furcsa gazdasági alakulásoknak. Előállott ugyanis az a nem mindennapi szituáció, hogy az államhatalomnak katonai erővel kell arra kényszeríteni a termelőket, hogy kevesebbet termeljenek és hogy az intézményeket, mint minores gentiumhoz tartozókat ne is emlegessük. Ismételten bebizonyi- tódik, hogy intézmények csak úgy válhatnak nemzetközi egységes akarat hangszereivé, ha már a lelkekben kész a melódia, amelyeket e hangszereknek meg kell szólaltatniok. Ha a kéz hibásan huzza a nyirettyűt, ha az ujjak tétován ütik te a billentyűt, jogos a feltevés, hogy a szív ütemei nincsenek begyakorolva, mágneses, áram nem löki őket az ujjak hegyére. Talán ez égi muzsika, bármennyire is prózainak tessék, szállását nem is a szívben, nem is az agyban, de a gyomorban Jeli fel és millió gyomor korgásából fog megszületni az a melódia, amelynek megszólaltatására az emberiség szive még eddig képtelennek bizonyult. (1, e.V ZEE3SR ■P -'XfrQ ->» ik légi, de fő a Slöfei* hintőpor, krém és szappan! A áruikat drágábban adják.
