Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-10 / 180. szám

4 KÖNYVEK KÖZÖTT----------- IU—I / Erdélyi Műhely Llgcli "Ernő Két Böszörményi című két kötetéé regénye megjelent az Erdélyi Szép- műves Céh kiadásában. A müvet Kolozsvári Sándor az ismert grafikus stílusos fametszetei ékesítik. — Tamási Áronnak ttj elbeszélő kötete jelenik meg. A könyv kiadását az Erdélyi Szépmüves Céh vállalta. —Szántó György két színdarabot fejezett be a n5rár folyamán. A szín­darabok előreláthatólag az ősz elején bemu­tatóra kerülnek. — Dózsa Endre két kötetes regényt irt a világháború utáni összeomlás éveiből. A mii egy része Oroszországban ját­szik. —- Az ősz folyamán megjelennek Kunos Aladár összegyűjtött munkái. A mii két kö­tetes, az egyik kötet az elhunyt író Szépirói, a másik kötet kritikai tanulmányait fogja kö­zölni. — Hunyadi Sándor Karlsbadban nyaral. Befejezte üj színmüvét, amelynek témáját az erdélyi főúri környezetből vette. — Szilágyi Andrásnak, az ismert baloldali orientációjú írónak uj regénye jelenik meg. E regénynek tárgya az előbbihez hasonlóan a falusi nép szociális témaköréből került ki.— Olasz Lajos­nak, az ismert költőnek hosszú hallgatás után uj köitéülénykötete jelenik meg. Ugyancsak uj könyve készül Bdrd Oszkárnak, aki Liszt Ferencről irt hatalmas terjedelmű, érdekes nlesészövésii darabot. Thuty Zsuzsa: A Szenfpéfery pyermekek (Erdélyi Szépmüves Céh kiadása') Uj név az erdélyi irodalomban. Thury Zsuzsa: leánya az ismert, sötét látású Thury Zoltánnak, húga Thury Lajosnak, aki szintén, mint regényíró ostromolja ama bizonyos ka­pukat. Ami Thury Zsuzsánk kedves, fiatal teremtés, az ifjúság minden előjogával és frisse­ségével. Apróbb skiccet, nyúlfarknyi novellái, amelyekkel hol egyik délutáni lap, hol pedig a pesti lapok hasábjain találkoztunk, mindig el­árulták, hogy ennek a leánynak szeme van. Most regénnyel jelentkezik a könyvpiacon, Az első regény. Az első hosszú ruha. Regény- Milyen rugalmas műfajt takar el mostanság ez a megjelölés. Jelentheti egy prózai írás hosz­szabb terjedelmét. .Jelentheti a közlésnek azt a formáját, amikor valami érdekesnek látszó eseményt akarunk belletrisztikai formában elmesélni. Tudósítást is jeleuthet. A szórakoz­tatás egy nemét. Jelentheti azt az egyetlen komoly műfajt, amelyben az iró maradék nélkül megvalósíthatja önmagát. Jelentheti a Háború és békét és jelentheti a Wallace furfangos lo­gikai játékát. Mit jelent a Thury Zsuzsa regénye? Érde­mére legyen mondva, nála is a műfaj tisztasá­gát. Munkája belső szükségből született meg. Több az átélés, mint a kitalálás benne. Inkább magának ir, mint az olvasónak. Ez sokszor tiszteletre méltó. Szeretem a témáját. A családi élet szétsze­dését. amely még ma is érdekesebb változato­sabb, mintha valaki a világot akarná nagy gflrral szétszedni. Chcstertoilnal tartok, hogy az otthon négy fala érdekesebb utazásokat és ka­landokat. igét-, mint egy körutazás a Coókkal, Szeretem mondatait is, keresetlenek, könnyen felszállók, ha nőm lehetne érinteni őket, éreznék a fűtőtest egyenletes melegét rajtuk. A figurák, akiket előhív valahonnan, azzal az egyszerű­séggel, aliogyau rászólunk uccun ismerőseinkre, mindert idegenkedés nélkül kedveseinkké vál­unk. (Csak az a kár, hogy Ismeretségünk felüle­tes marad velük.) Tehetséges elkezdőnek biztató megindulása e könyv. Ne becsüljük túl, de ne becsüljük le. Az ilyen szunnyadó selyem gubokból lesznek majd a pillangók. Egyelőre: az írónő érzései még nem eresztik be horgaikat elég mélyre. A mií szerkezete tétova. Már hajlandók vagyunk a mii mögé olvasui történések törvényszerű­ségét, de mindezt csak a magunk gyöngédsé­géből. Sorsok uem fonódnak eléggé össze, csak egymás mellett vannak, de nem tapadnak. A reminiseenciák felébresztik ugyan az elmúlt élet halvány izét, de nem Válnak uj élet forrá­saivá. Ha megelégszünk a gyümölcs testi formá­jává], amely sejtetni engedi a későbbi izt és zamatot, szeretnünk kell c könyvet, ha leakar- juk szedni, kielégítetlenek maradunk. Mindez csak mellékes körülmény. Egy fiatal írónő állt a starthoz és úgy látszik birja a tem­pót. Szivünkből kívánjuk, hogy minél többet találkozzunk a nevével. (1. e.) Gáspár és a fekete nn Irta: Sztojka László Gáspár szivébe hosszan és mélyen belesaj- gott valami furcsa érzés. Szomorúság, bágyadt melankólia, edes-bus lankadtság képezte az ér­zést, mely a fiatalember lelkét elfogta... Bána­tosan elmosolyodott, szemét kissé összehúzta és letette kezéből az elolvasott könyvet. Végighevéredett a kopott zöldes ágyteritőrt és felnézett a plafonra. Igen... Mindig ez a furcsa érzés... Valahány­szor könyvet olvas, mindig rájön ez az érzés. Elér egy-egy mondatig, a mondat mélysége, szépsége megérinti, leteszi a könyvet és eltöp­reng... Gondolkozni szeretne ilyenkor, gondol­kozni mint egy egész, egy törésnélküli ember, filozófus — mondjuk. És nem tud. Az akarat meg van, de ahogy elkezdi gomolyitani a fona­lat, egyszerre összezavarodik, megáll a gondo­lat vize. Homályos, nehéz gát áll előtte, uem tud átfolyni rajta, a messzire fekvő aranyos, drága vidékekre. Kovács, aki a műhely esze és egyben a szo­ciáldemokrata párt helyi szervezetének titkára, igy magyarázta meg neki a dolgot, mikor egy- izben előadta és magyarázatot kért rá. — Fiam, a lelked egy burjános kert. Nem volt időd tanulni, művelődni, mert, ugy-e, tiz éves korodban már ideadtak a gyal'upad mellé. Nincs kiművelve agyad, lelked, nem tudsz gon­dolkozni. Nem a te hibád, az élet és a társada­lom hibája ez. Szegény pária vagy te is, mint a többi sok ezer, csak tapogatózol, csak nyúl- kálsz, de nincs karmod és nincs lelked, amivel felfelé kapaszkodj és megértsed a dolgokat. így áll tehát ;i dolog, mert Kovács mondta, — aki pedig mindent tud, gimnáziumba is járt' néhány hónapig s mint szezon-munkás még Ró­mában is megfordult. Meg aztán titkár a párt­ban s mint ilyen rendelkezésére áll mindenfaj­ta jó és értékes könyv, ahonnan bölcsességeket meríthet. Az ő lelke nem burjános kert, tisz­tább és gondozoltabb... Hogy valamennyire „gondozza“ lelkét, — üres óráiban, ha szabadult a gyalupnd mellől. — terpentin, firnájsz, festék és pác szagok ten­geréből, mohón vetette magát a könyvekre. Ol­vasott mindent, detektivregényt, szerelmes-re­gényt, tudományos munkákat. Végignyult az ócska ágyterltőn és falta, mély és sóvár tudás­vággyal a sorokat. És sokszor meg-megállt, mert a gondolat vize gátak elé hömpölygőit, nem volt lehetséges tovább folynia... Egy alkalommal egy kékfedelii francia re­gényt lapozgatott Gábor, az asztalossegéd. Réz- utca lü, első emelet, balra második ajtó. Éppen ott tartott, hogy a bős, aki szép, nyúlánk fiú, — sétál az illatos őszben.... Szín: park, hullott fa­levelek, jobbra — utak, balra kijárat, háttér: sárga bokrok, levegő: napfényes. A hős valami nagy és mély meleg szeretetve vágyik ebben a magános, hús őszben... Jön egy nő... Fekete, ma­gas, karcsú, arca halovány. szája sápadtan ver­teién. De szeméből az anyák és szeretők édes jó- ságu melegsége csillan... A fiú, mintegy álom­ban, — feléje siet. kitárja karjait és feléje nyújtja, gömbölyű ívben két tenyerét. A nő sze­mein átcsillog a napfény, elmosolyodik ott a puha, csöndes őszben s parányi fehér kezét a fin tenyerébe fekteti. Magánosuk, az ősz és az. élet szomorú, s a szerelem... pillanatok müve... olyan hamar jön az... Igen-igen. pillanatok miive. — gondolja Gá­bor... Ö is ilyenfélére vágyik, egy meleg, jó nagy-nagy szerelemre, melyben maradéktala­nul feloldódjon szürke élete, szürke napjai át- fcnycscdjcnek ebben a hatalmas, mély, édes szerelemben. Most ősz van, szeptember, az élet különös... Miért ne lehetne « regény valóság, A szerelem pillanatok müve, csak épen elébe kell sietni, Meg kell próbálni... Félóra múlva Gábor utrakészen áll. Két he­tes, vadonatúj, kék zakkó feszül testén, amit segéddé avatása napján, tehát pont két hete vá- sárolt. Lábán tüzvörös színű félcipő, nyakken­dője négy különböző árnyalatot képvisel, gal* Dr. Gyalul Farkas. A Döbrentei pályázat és a Ránk-bán. Az Erdélyi M tizen in Egyesület kiadásában most jelent meg dr. Gyulai Farkas értékes tanulmánya á hifeS DÖbrentey pályá­zattal kapcsolatosan mellek körülményekről. Amint ismerétes, at irodalom történet úgy tudja, hogy a darabpályázaton a Bánk-bán is pályázott, de teljesen észrevétlen maradt. E tényből súlyos vádak kovácsolódtak a pá­lyamű elbíráló bizottság ellen és ha úgy igaz a hír, ahogyan azt az irodalomtörténet és a ha­gyomány átörökítette, nem is jogtalanul. Dr. Gyalui Farkas azonban vette magának a fá­radtságot. szorgos kutatásokat végzett cs utána­járt a pályázatnak. Megállapítja, hogy a dráma- pályázaton benyújtott Bánk-bán nem azonos n későbben megint, átdolgozott remekművel, ehnek csak egy fogalmazványa szerepelhetett, elbírálandó mii gyanánt. Másodszor a bíráló bizottságnak egy olyan színdarabot kellett volna koszoruznia, amely színházban elő is adható, már pedig a Bánk-bánt a Habsburgokra való állndálása folytán a cenzúra úgy sem en­gedte volna színpadra. Vájjon, hogy ha a pá­lyázat bírálói nem akarták volna kitenni U Bánk-bánt és n darabot a visszautasításnak, magukat a fölösleges izgalmaknak és ha nem akartak volna ártani a színház ügyének, gou- doltak-e távolról is arra, hogy ily darabot púiyadijjal jutalmazzanak? — veti fel jogosan u kérdést, említett tanulmány Írója. Végül az sem nyert beigazolást, hogy a Katona József által pályázatra beküldött darab tényleg meg­érkezett-e. Mindezek olyan szempontok, amelyek felvetése nagyon is indokolt és alkalmas rehabi­litálni az utókor előtt a nyilvánvalóan jóhiszemű pályamű biróságot. Dr. Gyalui Farkas az ide­vonatkozó gondolatait nagy felkészültséggel és módszerességgel fejtette ki és tanulmánya meg­érdemli, hogy szélesebb körben ismerkedjék meg vele a közönség. GCZF. WF. 180. SVAM. ZSOLDOS tanintézet Dudarest, VII, Dohány u. 84. Telefon: 1-1—47. Magyarország legrégibb és legjobb előkészítő tanintézete (2-t. tanév). — Előkészít Közép- Iskolai maginvizsgákra és érettségire felelősség melleit. lórja — magas, kemény, francia divatu. Fejéri zöld, oldalt vadászjelvényü kalap, baljában cit­romsárga cérnakeztyü, jobbjában vastag, gum- mivegü sétabot, melynek belső részében be van vésve: Gábor, asztalossegéd. Az bizony, segéd, ki kell azt irni jól. mindenüvé. Gomblyukában fehér őszi rózsa, a háziasszony cserepéből csen­te kt, most frissiben. Aki Gábort így látja, le­gyint: ime egy kiöltözött mesterlegény. De Gá­bor meg van elégedve magával, büszkén moso­lyog, kis élete e pillanatban lázas sókajtozás, édes-reruegcs, s igy, «ifrán és daliásán megin­dul — a szerelem elé. A parkban is ősz van, hullott falevelek stb. És vasárnapi népség, vasárnapi sétálók. Ltfil egy padra. Várakozik. Közben szemléli a sétáló „népséget“. Az ar­cokat, mosolyokat, bánatos tekinteteket. A eél- lövő bódé előtti katcyiákat, a körhinta síkon gó cselédkéit, a száraz füvű őszi mezőt, a fehér hattyúkat a zöld tavon s a nagy, kerek eget.... Valamikor igy nézte innen a pádról az ap­ja, a nagyapja s asszonyaik a kopaszodó őszt. Mind jámbor, istenfélő, egyszerű asztalosmes­terek. így nézték a sétáló katonákat, liiutáó cselédkéket, hullott faleveleket, a kerek, kéklő egot. Nézték és nem értették, csak bámulták s csak meghaltak, mert az apjuk, az anyjuk is meghalt, mert már ennek igy kell lennie itt a földön, Valaki jön, valaki meg elmegy, hogy helyet adjon. Hadd vegye ki mindenki részét a földi gyönyörűségekből. Ez az igazság. Gábor azonban elgondolkozott a dolgokpn... Az ősz, falevél, emberek, kéklő cg... Mi tartja össze mindezt, hogy össze nem omlik, egybe nem esik. És mért kék az ég. mért sétálnak az emberek és miért nem sétálnak egyszer.... Gon­dolkozik, majd hirtelen elakad, megint itt a gát, vissza az egész, nem lehet tovább menni. Melankolikus mosoly ül ki a szájára. Bána­tosan, szemével hunyorít. Nem lehet tovább, milyen hamar nem lehet tovább,... Nem lehet tovább, meg kell igy. bután halni, „burján osan“. Csak az a szerelem jönne, az a nagy, mély, jó, meleg szerelem. Ennyit igazán megérdemel az

Next

/
Thumbnails
Contents