Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-10 / 180. szám
XIV. ÉVF. 180. SZÁM. MSBSSKSZ Gheorghe Miile meghalt, gyilkosa maga Szabó Dezső „Ha pedig a magyar álarcu idegen orgyilkosok gaz uszítással ítéletet merészkednek szemtelenkedni az én örökkévaló magyarságom védelme ellen, arra sem méltatom őket, hogy megvetésemet arcátlan arcukba köpjeml“ — mondja Szabó Dezső félredobott coriolanus-i gesztusáról — Augusztusra Kolozs. várra készül Szabó Dezső és három előadást tart irodalmi problémákról Szokásommá vált, hogy egy-két napos budapesti tartózkodásom alatt ellátogatok a csöndes budai kávéházba, a Philadelphiába, amely ott húzódik meg az alagút tövében és psak a nyári hónapokban ölt mozgalmasabb szint, amikor a Budai Színkör felébred téli álmából. Annakidején én voltam az, aki előtt a Philadelphia hires vendég^, — akinek a kávés nyugodtan adhatna százalékot á bevételből, hiszen nincs olyan nap, hogy 10—15 ember csak azért ne ráu- dnlna át a budai oldalra Pestről, hogy szembenézzen Szabó Dezsővel, — elmondott egyet- mást a Gheorghe Millé-afférról és dacosan, kategorikusan jelentette ki, hogy igenis, szakit a magyarsággal, román nevet vesz fel, román iró lesz és kötött időn belül repatriál Romániába. — Románul tanulok, napról-nápra előveszem a román szótárt és a nyelvtant, néhány hónap alatt már precízen fogok beszélni románul. Hogy hova fogok költözni? Alighanem Bukarestbe. De erről korai volna még beszélni Amióta Szabó Dezsőnek ez a kijelentése e1 hangzott, sok viz folyt le a Dunának nemcsak magyarországi, hanem romániai szakaszában is. Pár hónappal utóbb ismét beszélgettem Szabó Dezsővel. Már a kilátásba helyezett terminus után. Még mindig fenpfartotza a „román orientációdra vonatkozó álláspontját, de mintha csendesebben, kevesebb meggyőződéssel . . . — Sokat haladt e román stúdiumaiban? — kérdeztem. — A dolog komplikáltabb, mint gondoltam. Franciául, latinul beszelek, olaszul is va ember, ha él, s ha reggel hattól nyolcig furja- faragja a deszkákat, hasítja a butor-tönköket. Ül tehát Gábor és közben kiveszi ezüst óráját, mely apjáról maradt rá, — hogy megnézze az időt. Szegény öreg a Doberdón halt meg idestova tizennégy éve. Tizennégy évvel ezelőtt ott fenn nézte a hegyeken az időt — az apa... miközben jött a golyó, lehet, hogy mosolyogva nézve, — né már éjszaka van, tizenkét óra, mindjárt reggel lesz, vége ennek a rossz álomnak, a háborúnak... Az óra aztán hazajött — egy öreg népfelkelő cókmókjával és a Gábor zsebébe került, aki most hat órát állapit meg a mánusok állása szerint. Szegény apám, jött a fekete golyó..„ Fekete golyó, fekete nő... Fekete nő... Ne! itt a csoda — ujong fel hirtelen és mereven néz a park szélén húzódó ösvényre, amely jobbra vezet el, a villasorok felé, ahol a Pénfc, a Tőke, a Szerelem, Könyv, Muzsika, azaz a „minden jó“ tanyázik. ’Az urak „fertája“ húzódik amott s most arról jön egy nő. Magas, fekete, karcsú. Átjön a keskeny hidon, az ösvény végén van már... Szoknyáját kecsesen lebegteti a szellő, bokáján szürke selyemharisnya. Arca sápadt, vértelen, — keskeny ivü a szája. A regénybeli — fekete asszony. Gábor feláll és puha ködök hullnak a szeme elé. Tudatalattija lázasan működik, reszket fiatal teste: hátha... A szerelem pillanatok alatt jön — suttogja. Feláll és lassú, táncos léptekkel, mint egy idegsokkos beteg, mint egy álomjáró, mint egy lázas fanatikus — megindul a fekete nő felé. Odaér, szeme nekikerekedik, szét,löki karjait, mély meghajlással, majd feléje nyújtja két napbarnított, munkától durvult lapáíszerü kezeit.... Mint a regényben... A nő meglepődik, majd megbocsátón, megértőén elmosolyodik... Gyorsan retiküljébe nyúl. kivesz két fénylő pénzdarabot s a fiú kezébe dobja... Aztán gyorsan és kecsesen tovamegy a kopaszodó őszben, puha, hullott falevelek fölött... lamicskét, Szóval a román nyelvek titkai a kisujjamban vannak. És mégis azt kell mondanom, hogy a román nyelv minden iátszöla- gos könnyűsége mellett a lehető legkomplikáltabb, nyelvtani szabályai ötletseerüek, szinte megemészthetetlenek. A legenda szétlősz! ik Nyelvi nehézségekkel indokolta tehát előttem is, maga előtt is, hogy egy elkeseredett pillanatban megtett elsietett kijelentéshez annyi következetességgel, sőt csökönyösséggel ragaszkodott. — Tanul-e románul?-T- Nem, nincs türelmein hozzá. Amit akkor megjósoltunk, az bekövetkezett. A Coriolanus-legenda szét foszlott, Gbeorghe Miile meghalt, mielőtt megszületett volna. Maga Szabó Dezső döfte le. Ez a kérdés láthatólag nem kellemes beszédtéma Szabó Dezső előtt. Nem mintha a bátorsága hiányozna hozzá, egyszerűen azért, mert nem érdekli, untatja a dolog, egy szeszélyes felvillanás volt, amelynek semmi más célja nem lehetett, minthogy megrázza, felébressze a gyilkos és igazságtalan közönyt, amelyet Szabó Dezső, az Elsodort falu írója igazán nem érdemelt meg a magyarságtól. A politikus. A kérdést ezzel le is zártuk. Helyette egy rövid és szikrázóan szellemes elméletet kaptam a középeurópai kis népek együttműködésének életszükségletéről. Feszülten hallgatom, igyekszem minden figyelmemet azokra a frappáns mondatfüzésekre terelni, melyekben egy-egy szó úgy hat, mint az éles pörölycsapás, fénylik, világit és jobban megmagyaráz mindent, mint hivatalos irodalmi nagyságok féloldalas körmondatai. De rajta- csipem magamat azon, hogy sokkal jobban érdekel a Szabó Dezső zengő magyar beszéde, mint az a politikai koncepció, amelyet annyi lelkesedéssel idéz elibém. Arra kell gondolnom, hogy Szabó Dezsőnek nemcsak az a tragédiája, hogy kegyetlenül, igazságtalanul ejtették el és zárták ki még a legszükösebb egzisztenciális lehetőségekből is, hanem, hogy ő sem ismeri eléggé önmagát. A magyar nyelv legnagyobb stilusmüvésze félreismert politikusnak tartja magát, egy mellőzött Kossuth Lajosnak, aki ba akarná, meg tudná menteni Európát. — Mindenről különben alaposabban tájé- kozódhatik, ha elolvassa uj tanulmányomat, amely a napokban jelenik meg. Ha érdekli, elküldöm. A tanulmányt aztán csakugyan megkaptam. A címe: „A németség ntja“. „Örökkévaló magyarságom.“ Elolvastam, szinte faltam Szabó Dezső legfrissebb megnyilatkozását és pontosan azt a hatást idézte elő nálam, mint a philadelphiai beszélgetés. Megrészegültem a száguldó gondolatok háborgásától, szavainak muzsikájától —- mintha uj Kazinczy Ferenc toppant volna be a mi kis magyar világunkba — politikai koncep ciója azonban nem tudott lekötni. De, hogy Ízelítőt adjak az uj magyar írás Peturjának őserejéből, ideiktatom tanulmányának bevezetéséből azt a passzust, amellyel így zárja !e végérvényesen a Gheorghe Mille-ügyet: „Ha én cirogatom a magyart, az nekem nem bölcs üzlet, hanem kitagadtatásom az életbő!. És ha belerúgok, az az én égetőbb fájdalmam És ha elmegyek innen, az azt jelenti, hogy világgá kell hordozni a sir szélére maszlagolt faj sebeit. Iía pedig a magyar álarcu idegen orgyilkosok gaz uszítással Ítéletet merészkednek szemtelenkedni az én örökkévaló magyar- ságoiu védelme ellen, arra sem méltatom őket, hogy megvetésemet arcátlan arcokba köpjem.“ Hogy hogyan látja Szabó Dezső a németség útját, kapcsolatban a tragikus magyar sorssal, erre most nem térek ki. Ez egy következő cikkem témája lesz. Most folytatom a vele való beszélgetést. Azt is meg kell említenem, hogy Szabó Dezsőt soha ilyen frissnek, életegészségtől duz- zadóaak nem láttam. És amikor azt kérdem tőle, hogy min dolgozik, mégis ezt feleli: — Semmin. Egyedüli gondom az, hogy az életemet mentsem. Nem irok uj regényt, amire pedig kedvem is, időm is volna: megírni a véleményemet a forrongó máról, a magyarság rettenetes jelenéről és homályba vesző jövőjéről, arra terrénumot sehol sem kapok. De nagyon sokat gondolok Kolozsvárra. Az a szándékom, hogy augusztus vége felé lemegyek néhány hétre. Felvetem a kérdést, miért nem tart előadást Kolozsvárt, mikor tudom azt, hogy Budapestem Szegeden és Szlovákiában valósággal megrohanták az előadó termet és százak szorultak ki onnan. Miért nem ajándékozza meg szülővárosát is? — Szívesen megteszem. Sőt már ki is alakult az agyamban három egymással összefüggő előadás gondolata. Egyik a mai magyar irodalomról szólna, a másik Ady Endréről, a harmadik a saját irómüvószetemről. Anélkül, hogy el bizakodott lennék, állíthatom: ha az első estére csak félig telik is meg az előadóterem, a többiekre elkapkodják előre a jegyeket. Errenézve már tapasztalataim vannak. Ezzel váltunk el: — Az augusztusi viszontlátásra! Szász Endre. EGYESÜLETI ÉLET A* Alvern» mai ünnepségének részlet«« műsora. 1. Déleiéit 8, 10 és fél 12 órakor szentmisék. IX. Délután fél 3 órakor a Srentpéterl Szivgárdisták szentségimá- (jása, XII. Délután fél i órakor az összes egyesületek közös ünnepélye. 1. Beethoven: Dicsölt Téged... Brekii az Erzsébet énekkar. 2. P. Jánossy Béla: Erdélyi Aívernán, szavalja: Nedeczky Ferenc. 3. Ünnepi beszédet mond: P. Szöcs Dénes. i. F. Szabó Poltkárp: Giorificavit, énekli: az Erzsébet énekkar. 5. »tael Ferenc: A hála beszél,., előadja: Domby Böske. 6. Rezik: a) Jézus szive Szentélye. b) Üdvözlégy örök Királyunk, énekli: az Erzsébet énekkar. IV. Délután fél S órakor Gyermekdélután, rendezi: László Marcella. V. Este 6 órakor: Litánia. Körmenet a lurdi barlanghoz. Az ünnepség bezárása. Autó- buszjárat a Karolina térről. Büfféről gondoskodva. Ma országos uszóverseny Kolozsváron, Ma délelőtt 10 órakor a városi strandfürdő medencéjében országos uszóverseny lesz, melyen az Universitatea, KAC, Románia és Haggibboron kívül a teljes vásárhelyi és váradi uszógárda is indul. A verseny sikerét biztosítja az, hogy annak fővédnökségét Professzor Tatar Coriolan, az in- terimárbizottság elnöke, vállalta. Az uszóversenyt yizi- pólómérkőzések zárják be. * Szülők! Leánygyermekeitek havi 1000 lejért jó nevelést és teljes ellátást kapnak a székelyudvarhelyi Irgalmas Nővérek zárdájábau. Román leáuylicenm és ref. tanitóuőképző a kórosban. Egyetlen a maga nemében! CZELNAI! Cukrászai és hideg bttff é 140 lei beküldésére portómentesen szállítjuk. — Utánvéttel 20’— lejjel több. Az egyetlen jó büffé- és cukrászkönyv. Kapható a Minerva könyvkereskedésben Cluj-Kolozsvár, Regina Maria 1 sz.
