Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-05 / 175. szám

XIV. ÉVF. 175. SZÁM. «J Tuljól sikerült élethü bandita -muri a newyorki „BűnökKlubjában“ XII. REtCttENBERGl MINTftVÁSÁR 1331. augusztus 15 21»lg. E'el világositások: MESSEAMT REICHENBERG, TSCHECHOSEOVAKE! A pazar dkapacslokál egész közönségét kifosztották és hét embert telőtíek az igazi haramiák (New*York, augusztus hó). Ncw-York az utóbbi időben sokat tanult a külföldtől, első sorban Párizstól. Az amerikai idegenforgalom egyre inkább az ország belseje felé terelődik és miután az amerikaiaknak elvük, hogy először saját hazájukat ismerjék meg, a nagy városok idegenforgalma egyre jobban emelkedik. Ez természetesen magával hozza, hogy a szenzá­cióra éhes külföldiek és belföldiek olyant kívánnak látni, and fantáziáju­kat egyébként is erősen foglalkoztatja. Á newyorki csikágói 'banditaélet, amelyről a turisták annyit olvashattak, természetesen na­gyon érdekli az ezekbe a városokba érkező ide­geneket és ezt az érdeklődést élelmes vállalko­zók fel is használják. A newyorki lapokban néhány héttel ezelőtt hatalmas hirdetés jelent meg: Okvetlenül keresse fel Knr> ti eljiseget, a Bűnök Klubját! Ne feledkezzék meg róla, hogy barátainak és ismerőseinek szenzáció­val szolgáljon. Szenzáció! Abszolút bizton­ság! óriási izgalmak! A helyiségnek csakhamar igen nagy sikere lett. Benszülött newyorkjak, idegenek, külföl­diek keresték fel a pazar fénnyel herendezett lokált, amelyben a legszebb lányok léptek fel, banditáknak maszkírozott színészek minden éj­jel eljátszottak néhány rablást, gyilkosságot és rendőri beavatkozást. Az amerikaiak ámuldoz­tak a gyönyörűségtől. Olyan élethűen végez­ték a színészek a dolgokat, hogy az izgalom csakugyan felért egy valódi rablás vagy gyil­kosság izgalmával. A rendőrség természetesen állandóan kép­viseltette tnagát. a Bűnök Klubjában és ügyelt, arra., hogy komoly baj ne történhessen. Minden rendben is ment egészen tegnap előttig, amikor véres események játszódtak le az ominózus lokálban. Szokás szerint éjjel 11 órakor megkezdődött az előadás. Lehajolt és keze valami meleg, folyós anyagba markolt. Rémülten rohant ki és se­gítségül hívta, a civilruliás rendőröket, akikkel visszatért a íővil Ágost tó fülkéjébe- Itt. kis ké­zilámpájuk segítségével a rendőrök megdöb­benve állapították meg, hogy a fővilágositót meggyilkolták. Tovább kutattak és az igazgatói irodában megkötözve találták a mulatóhely vezetőjét. Ekkor kezdtek rosszat sejteni! Roszssejtehnük helyesnek is bizonyult. Alig egy óm alatt ki­derült, hogy a rablók nem játszottak, hanem * 1 komolyan fogták fel hivatásukat és a magán­tulajdon elvének legteljesebb semmibevevésé­vel vitték el a mulatóhely értéktárgyait. Ami­kor ezt hírül adták, a,közönség dühében a bútorokat kezdte összetörni. Csak nagyobb rendőrcsapat mentette meg a Bűnök Klubját a teljes megsemmisüléstől. A klubot ugyanaznap este bezárták. De akár nyitva is tarthatták volna. Ezután már nem igen merészkedett volna más a tájékára, mint akinek csakugyan valami köze van az amerikai büntetőtörvénykönyv marasztaló sza­kaszaihoz. Az eset egyébként nagy feltűnést keltett és egész New-York a Bűnök Klubjának póruljárt vendégein mulat, akik között több igen előkelő társadalmi állású egyén is volt. A hat elemit végzett perceptor beismerte, hogy az adóhivatalt ő rabolta ki, de a pénzt elrejtette (Csíkszereda, augusztus 3.) Tegnapi szá­munkban közöltük, hogy Pârtii Nicolae, ditrói perceptor bevallotta, hogy a több mint három- százezer lejt ő lopta ki a kasszából, anélkül, hogy ellenzárosa abban bűnös lenne. Amikor a kasszát a lopást megelőző este szabályszerűen kelten bezárták, akkor már a pénz nem is volt a kasszában, már regen Párt-imái volt. Vagyis ott sem, mtírt a perceptor bevallotta ugyan, hogy sikkasztásai eltakarására kilopta a pénzt, de a nyomozó hatóságoknak olyan felvilágosí­tásokat adott, hogy hová tette, hogy eddig még semmi pénzt megtalálni nem sikerült. Találtak egy 60.000 lejes betétkönyvet, de a többi pénz­ről hol azt mondja, elásta, hol hogy kollégáinak adta bölcsön, szóval a hatóságokat még mindig félrevezeti. Időközben természetesen a minisz­tériumból megtették az intézkedéseket, hogy a kincstár kárt ne szenvedjen.' így legközelebb az illetékes kincstári ellenőr és a megyei pénz­ügyigazgató vagyonára zárlatot rendelnek el, mint akik másod, illetve harmadfokon felelő­sek a hatáskörükbe tartozó tisztviselők ellenőr­zés óér ţ, Egyébként ez a Párfu hat elemi iskolával került egy ilyen felelősségteljes funkcióba, mig nagyon sok képzett magyar tisztviselőt csak azért kellett elbocsátani, hogy az ilyen embe­reknek hely jusson. A Káli-patak nincs kitakarítva, az iskola- kerítés hiánya: ezekkel az Űrügyekké! oszlatták fel Dicsőszentmárion tanácsát Két és félmi'liő lej volt a városi pénztárban, amikor átvette az interimár-hizoiiság — A magyarokat itt is háttérbe szorították A közönség zsúfolásig megtöltötte az éjjeli klubot. Felvonultak a görlök, a step-táncosok is lekopogták számukat, amikor hirtelen elsöté­tült a terem és minden oldalról zseblámpák vi­lágítottak a’közönségre. Ugyanekkor hangos Hands up! kiáltás szólította fel a boldog izga­lomtól félig áléit közönséget, hogy tartsák fel a kezüket és senki se moccanjon. Egy kissé berúgott férfi nevetve előre­támolygott, mire revolver dörrent és a férfi összeesett. A közönség izgalma egyre nőtt. Tit is, ott is suttogták, hogy a lelőtt, férfi milyen remekül játszotta szerepét. Másodpercek teltek ok n zseblámpát tartó férfiak mellől ugyancsak re­volverfis férfiak léptek elő és percek alatt elszedték a közönség hölgytagjainak ékszereit és értéktárgyait és a férfiak pénzét, óráját, meg a mi egyéb értékes rajtuk volt. A közönség tovább mulatott a dolgon és szí­vesen belement a „játékba“. Senki sem moc­cant, mindenki hagyta, hogy alaposan kifosz- szák. Az ogyik sarokban ültek a rendőrtisztvi­selők, azok ülve maradtak, a banditák nem is bántották őket, sőt az egyik még nevetve oda­ment hozzájuk és barátságosan kezet fogott, mint aki azt mondja: kedves kis hecc! Mindez alig tartott öt-tiz percnél tovább. A jólvógzett munka után a banda hirtelen el­tűnt és a közönség nevetve tárgyalta, hogy mi­lyen ü;gyesen rendezték meg a rabliást. A zene megszólalt, de a csillárok csak nem akartak ki gyűlni. Jó negyedóra nmlt el, amíg az egyik pincérnek végre eszébe jutott, hogy utána nézzen, miért nem gyújtja fel a lámpát a fővilágositó. Kiment a fővilágositó fülkéjébe, ott is sötét volt és amint belépett az ajtón, egy földön fek­vő testbe ütközött, (Dicsőszentmárton, augusztus 3.) Még a múlt héten történt, hogy a prefektus kiküldöttje, Dán Emil itteni főszolgabíró, egy vármegyei Írnok­kal megjelent a városházánál, jegyzőkönyvet vett fel, amelynek tanúsága szerint az alábbi ki­fogásokat emelte: 1. A primőr nem hívta össze a tanácsülést és nem tárgyaltatta a prefektus rendeletét a plafon 2-17.00(1 lejjel történt túllépéséről. 2. A július 17-i gyűlésen a tanács szétoszlott a költ­ségvetés letárgyalása nélkül, mert nem volt ha­tározatképes. 3. A gyűlésen nyilatkozatok hang­zottak el, hogy a prefektus költségvetési módo­sítási utasításával a tanács nem rendelkezik töb­bé autonómiai jogával. 4. A tanács működése alatt mint uj tisztviselőket alkalmazták Boila Niculájt, Ujfalacant, Fodor Annát és Gligor Dumitrut. 5. A városon keresztül húzódó állami ut rossz karban van, a tanács nem gondoskodott annak helyreállításáról. (». A vágóhid körül nincs meg a kellő tisztaság. 7. Az elemi iskola kerítése egy helyen hiányos. 8. A Káli patak nincs kitakarítva. Ezekről az égbekiáltó bűnökről felvett jegy­zőkönyvet a főszolgabíró felterjesztette Roşea megyei prefektushoz, akinek döntése azonban csak folyó hó 30-án délelőtt érkezett meg, ami­korra éppen össze volt hiva a tanácsülés a költ­ségvetés másodszori tárgyalására. Délelőtt megjelent a szabadságon lévő Boila Dániel primárt helyettesítő Pekri Géza h. pol­gármester irodájában Vulcuţiu loan állami is­kolai igazgató, Goga Theodor ügyvéd, Major Sándor volt bankigazgató és Domiau Pompei segédtanfelügyelő cs bemutatták a prefektus rendeletét, amelynek értelmében a városi taná­csot feloszlatja, a primárt és subprimárt állá­suktól fölfüggeszti, mert a főszolgabíró jelenté­se szerint a városi adminisztráció és a gazdasági vezetés nem felel meg a követelményeknek. Egy­ben értesíti a subprimárt, hogy Vulcuţiu, mint az interimárbizottság elnöke, Maior mint he­lyettes elnök, Goga, Demian és dr. Pálffy Ferenc mint interimárbizottsági tagok az esküt a pre­fektus előtt le is tettek és azért jelentek meg, hogy a hivatalt átvegyek. Pekri Géza helyettes polgármester erre meg­kezdte a hivatal átadását. Az összes hivatali he­lyiségekéi és a referenseknél levő aktákat át­adta, valamint a pénztárban levő 151.259 lej ti bani készpénzt és az Albina banknál levő 1 mil­lió lejről szóló betétkönyvet, ezenkívül a város­nak több, mint egymillió lej biztosan behajtható követelését, úgy hogy a város pénzvagyona! az átvétel alkalmával több mint 2 és félmillió le jre lehet értékelni. A városnak semmi néven neve­zendő fedezetlen tartozása jelenleg nincsen. Az átadás megtörténte után Vulcuţiu elnök megköszönte Pekri Géza helyettes polgármester­nek eddigi működését és elismerte, hogy az át­adás a legnagyobb rendben folyt le s hogy a városházán mindent a legnagyobb rendben ta­lált. A feloszlatás után Pekri Géza helyettes pol­gármester megállapította, hogy ez a törvényte­len feloszlatás nevetséges ürügyek alapján tör­tént. A város pénzügyei sohasem voltak ilyen rendben.. Kijelentette, hogy a magyarság min­dent el fog követni, hogy az uj választást ki­sürgesse. A magyarság körében kellemetlen benyo­mást keltett, hogy a prefektus csak egy magyar interimárbizottsági tagot nevezett ki dr. Pálffy Ferenc ügyvéd személyében, dacára annak, hogy a város lakosságának kétharmudrésze ma­gyar.

Next

/
Thumbnails
Contents