Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-05 / 175. szám
7 XIV. tVF. 175. SZÁM. Újabb árvizveszedelem pusziit Székelyföldön A katasztrofális időjárás megsemmisüléssel fenyegeti a termést — Megindult a takarmányspekuláció Nagy veszedelmek fenyegetik a falut (Alsórákos, augusztus 3.) A közel egy hétig tartó állandó esőzés komoly veszedelemmel fenyegette a termést egész Erdély területén. Az idei nyár az elemi csapások sorozatát zúdította. rúuk. Viharok, .jégverések, árvizek és szárazság pusztítottak szilt'-' állandóan az utolsó hónapokban. A szerenoéllen nép, melynek minden reménysége a föld, megrendülve és kétségbeesve lesi az eget. .Máris beláthatatlan az a kár, amelyet eddig az esőzések okoztak. Az aratás jórészt készen van, de az éjjel-nappal szakadó eső miatt a learatott gabona is kivirágzóit. a keresztek tetején zölden lobog áz uj buza. Erőtlen, szerencsétlen kenyér lesz abból is, amit sikerül megmenteni. Vetőmagnak pedig egyáltalán nem használható. Milliókra rúg az a veszteség, ami igy éri a gazdákat. Az u. n. „Ínséges gabonára“ az idén is nagy szükség lesz és boletta nélkül is megdrágul a kenyér. Arról a jelek szerint szó sem lehet, hogy piacra is jusson a gabonából és a nép igy elesik attól a néhány lejtől is, amelyet — ha katnsztrófálisan kicsi ár mellett is — de eddig kapott és amşlyet felhasználhatott adófizetésre, adósságai kamatainak törlesztésére. Az elemi csapásokat a végrehajtások és árverések ezrei fogják követni. Kinek szabad éhezni? Kevés vigasztalást nyújt, hogy a gabona nemzetközi helyzete és a mai modern közlekedési eszközök mellett a problémát nem nehéz megoldani. A nép az Ínséges gabonát, akármilyen olcsó is legyen, képtelen megfizetni, pénzhez még kölcsön alakjában is nehezen tud hozzájutni, az ismert adminisztráció semmi jóval sem biztat, panamák veszélye fenyeget”és azt is a politika szabja meg, hogy ki éhezzék s ki ne. Nem szabad feledni, hogy az idei terméskatasztrófa a jövő esztendőre is kihat. A gabonamennyiség pusztulása a vetésterületek nagyságára lényeges befolyással lesz és igy előreláthatólag a kenyér-veszedelem állandónak Ígérkezik. A"*gabonatörvény számításait igy meglepetésszerül eg huzza át az időjárás. ** Katasztrófák sorozata. A takarmán^spekulációt holtbizouyosun követni fogja az állatspekuláció. A falu parazitái ezzel is tisztában vannak. Az állattenyésztés már régeu megbukott Erdélyben, pedig ez volna a gazdasági fejlődésnek természetes útja. Az ezelőtt két évvel 25—30.000 lejért vett pár ökörért két évi hizlalás után se kap 22—28.000 lejnél többet. Ilyen nagy veszteséggel nem érdemes eladni. — Inkább agyonütöm — mondja az elkeseredett gazda és hajtja haza a vásárról, bogy újabb esztendeig hizlalja és egy év múlva még kevesebbet Ígérjenek érte. A takarmányhiány miatt a télen a falu népe kénytelen tízezrével piacra dobni az eke mellől állatait és ngy adni el, ahogy veszik. Már most ki lehetne számítani azt a horribilis veszteséget, amely ezen a réven érni fogja őket. A város azonban ne gondolja, hogy majd olcsóbb lesz a hús. Fenét lesz olcsóbb. A hns a harmadik spekuláció, amely a jelenlegi szerencsétlen agrárpolitika mellett kitünően megtalálja a számításait. Erre most nem tértink ki, megtanulja majd a lakosság a saját bőrén, hogy mi lesz. Vége az olcsó bornak. Elszorul a torka az embernek, ha ezekre a kitalálásokra gondol, de még az a vigasztalása sem marad meg, hogy elszorult torkát meglo- csolhassa, most a borral is baj lesz az idén. A szőlőt is megette a jégverés és a sok eső. A kitűnő Noé-hagyatékából, amit le nem vert a jég, az megaszott a szárazságtól. Ami megnőni aszott a szárazságtól, az kihasadt a sok esőtől. A szőlősgazdák máris vakarják a fejüket. Sok helyen még a tőkéket is kimosta a hegyekről lezuhanó víztömeg. Hogy mi lesz szüretig, azt a jó Isten tudja. Valami talán a hidegnek, a fagynak is marad, de a szomjas ember torkának kevés. A gyümölcs szintén alaposan megszenvedte az abnormis időjárást. Ehetünk a télen újból pompásan lakkozott és ruzsozott kaliforniai almát, darabonként 10—20 és 30 lejért; — már akinek telik s aki megveszi törjék bele a foga. Vég nélkül folytathatnám ezt a gazdasági szomorujelentést, de ebben a «pillanatban futnak az emberek az utón azzal a kiáltással, hogy: Megjött az újabb árvíz. Nem lepett meg senkit. Elkerülhetetlen volt. Tegnap kaptuk a telefon jelentést, hogy a község tegyen meg minden óvintézkedést, mert hatalmas víztömegek indultak el Csíkból. Ezt mi úgy mondjuk, hogy: — Jön a csíki viz. Félelmetes most az Olt. Nem volna baj, ha megmaradna esztétikai látványnak, de a szőke, szennyes viz az újabb pusztulást hozza. Régen Székelyföldön „lárma-fák“-kal jelezték a veszedelmet. Magas hegyeken felállított, szurkos szalmával befont sudár fenyőszálak voltak a lármafák, melyet veszedelemkor meggyujtot- tak éjjelenként. A láng kísértetiesen futott végig rajta és kísértetiesen lobogott az „őr- hegy“-eken az éjszakában és hegyrőí-kegyre vitte a vészes hirt. Ez volt az ős telefon. Ma a valódi telefon berregi a hirt, már ahol van. Ahol nincs, oda lovas, vagy gyalogemberek futnak ma is. — Vigyázzatok emberek! Jön az árvíz. Hajnalra már itt is volt és beláthatatlan területeken elöntötte a még meglevő termést. Szinte fantasztikus hírek érkeznek más falvakból a pusztításáról. He fölösleges ide minden liir. le lehet olvasni magáról a vízről, hogy mit csinált. A hatalmas fatörzsek mellett, megfullad! állatok úsznak, amott néhány búzakéve libeg a hullámokon, épületalkatrészek forognak ’az örvényekben. A csapzott macska-dög után egy menekülésében elkésett nyul-holttest hajó- kázik végig rajta. Az emberek földjeik mellett állva lesik naphosszat, hogy vájjon nő-e még a víz, elönti-e keserves munkájuknak eredményét. A fejérnépek sírnak ilyenkor, a férfiak sötéten káromkodnak. Aki nincs érdekelve közvetlenül. titkos örömmel azt magyarázza a parton, hogy megírta a csízió: — Öt árviz lesz az idén, sem több, sem kevesebb. Az emberre is, a csízióra is csúfot mondanak a károsultak. Van, aki mikor látja, hogy menthetetlen a földje, beleköpik a szennyes áradatba és megy a korcsmába keservében pálinkát inni. Ez a pálinkaivás egyenrangú az öngyilkossággal. Ugyanazok a belső motívumai. Tehát itt az árviz. — Hogy marad-e valami utána, még nem lehet tudni — kockáztatom még a véleményemet. — Marad uram! — hörgi dühösen, szikrázó szemekkel az egyik ember. — Marad! Adósság! Az ár morajlik, a fák koronáig áznak, az eső esik. Az ég sötét és sir állandóan. Hideg, ködös, aljas, piszkos világ. Jó volna belecsúszni a vizbe és nem gondolkodni, nem látni semmit... —rő. A baj pedig nem jár egyedül, az időjárás nemcsak a kenyeret, hanem a takarmányt is veszélyezteti. Az Olt mentén és majdnem egész Erdély területén eddig négyszer pusztított az árviz. Sok ezer hold területen pusztult el a szénatermés és majdnem az összes rétek beiszanodtak. csak a magasabban fekvő helyeken és erdei kaszálókon maradt, valami. Egész falvak vannak, melyeknek minden termése megsemmisült, amit meghagyott a jég, a szárazság, vagy esőzések, azt elvitte a viz. Ahol széna nem volt. ott sarju se lesz. A széna ára máris emelkedett és az előrelátó emberek igyekszenek kihasználni a szorult helyzetet, a szénaspekuláció máris megindult. Nincs olyan falu. ahol a spekulánsok megbízottaik utján ne igyekeznének a meglevő készletet megszerezni. Az egységár 180 lejben alakult ki métermázsánként. A tél végén, illetve kora tavasszal majd ők szabják meg az árát és a nép kénytelen lesz alapos ráfizetéssel visszavásárolni a takarmányt. A spekuláció jól számit és nincs rá eset, hogy ez a számítás be ne válna. Hiába tudja előre az értelmes falusi ember, hogy igy lesz, mert falun nincs pénz, legtöbb helyen annyi sincs, hogy este lámpát égethetnének, a pénzre pedig szükség van, mert szorítja a bank, az adóvégrehajtó; tehát kénytelen eladni a takarmánykészletét, most látszólag elég jó árat ígérnek érte és nehány hónappal kinyújtja az életét. Egyelőre nem is érzi meg lényegesen, mert állatai legelőre járnak késő őszig — már ott, ahol van legelő, ahol el nem agrárreformálták. Orvosi értekezések, Tudományos munkák, Szépirodalmi müvek, Szaklapok, Mindenféle táblázatok, Levélpapírok, stb., stb. ölesén, pontosan és a legrövidebb idő alatt készülnek a Lapkiadó Nyomdai Rt.-nál Strada Universităţii 3 szám
