Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-30 / 196. szám

4

IBEPStilSaafe

XIV. ftVF. 196. SZÁM.

Dr. 'Boros György püspök Qatatmas megnyitó öeszébe vezette öe az Tfíuzeum így let háromnaposvánborgy ütéséi

Az erdélyi gondolat jelentőségét fejtette ki a vándorgyűlés elnöke a nagyenyedi diszgyülésen — Dr. Kristóf György Kazinczy Ferencről és erdélyi útjáról tartott előadást

(Nagyenyed, augusztus 28.) Az Erdélyi Muzeum Egyesület ez évi vándorgyűlése ma vette kezdetét rendkívüli érdeklődés mellett Nagy- enyeden. A tudós előadók és érdeklődők az ország minden részéből a délutáni négyórás vonattal érkeztek Nagyenyedre, ahol az állomáson üdvözölték őket. A vendégek elhelyezése után, a résztvevők az ősi kollégiumba mentek, amelynek dísztermében este hét órai kezdettel kezdetét vette a műsor. A zsúfolásig megtelt teremben nagyszámú hölgyközönség is részt vett, dr. Boros György püspök, az EME legrégibb tagja, vándorgyülési elnök mondott beszédet.

Dr. Boros György többek között a követke zőket mondotta:

— Muzeum Egyletünket 25 év emléke fűzi Enyed kedves városához, mert már 1906-ban is vendégül fogadott. A szives hivő szó hová vihette volna illőbben az Erdélyi Muzeum vándorait, mintsem hozzád, Enyed? Falaid romjai közül nem Erdély rcgés hősei szólnak-e hozzánk?

— Titkolható-e, hogy köveiden a virágot tápláló vérfoltok, nemzetünk zokogásának visz szatérő hangját ismételik:

Hősvértől pirosult gyásztér!

— Ide minket nemcsak a szives hívás, hanem

az a meggyőződés is vonzott, hogy az enyedi polgárság hosszú múltjából olyan uj ismeret-anyag fog nyilvánosságra kerülni,

amely gazdagitni fogja Erdélyi Múzeumunk birtokában már együttlevő történelmi, régészeti, irodalmi és természettudományi gyűjteményeinkből táplált ismereteinket. A muzeum embereinek az a szokásuk, hogy mindig az anyaföldre szegezve hordozzák fejüket. Mindig keresnek valamit. Mindig akarnak fölfedezni. Mindig azt hiszik, hogy a mélyen szántó eke nyomában kincset találnak. A geológus az uj fundamentumot készítő munkás ásójára kerülő földtömegben szeretne ismeretlen elemekre találni s az archeológus hiszi, hogy Erdélyünk domborulatai alatt az ős műveltség ismeretlen kincsei rejtőznek. Miért ne sikerülne az a pahi- dai aranylelethez hasonlóra bukkanás itt, hol a Maros vize folyik csendesen.

— Szabadjon nekem arra gondolnom, hogy Vándorgyűlésünk előhírnöke az a rendkívül becses tanulmány, amely Enyedet két nagyszerű nő tollából írásban s képekben beszélteti az „Erdélyi Helikon“ lapjain. R. Berde Mária és D Berde Árnál Enyed múltját megjelenítette és a mi múzeumi gyűlésünk munkájához olyan ke retet létesített, amelyből a Muzeum Egylet népszerűsítő tudományos előadásai otthoniasan fognak kihangzani.

Mert a tudás, akár a mult ismerete, akár a jelen, látása szól belőle és általa csak úgy válik értékké, ha forgalomba jöhet. Azok, akik jelen vándorgyűlésünkre felolvasásaikkal és előadásaikkal fölkészülve jöttek el, céljukat csak úgy és akkor érik el, ha tudásuk és munkájuk befogadó elmékre és lelkesedni tudó szivekre talál.

— Mt. hallgatóság! Muzeum Egyletünk nem azért lépik egyik-másik város közönsége elébe, hogy tagjai tudományával és szellemességével dicsekedjék, hanem azért, hogy a tudás iránti érdeklődését ébressze. A tudomány közkincs. Ezzel a kinccsel ki lehet újabbakat, még ismeretleneket váltani. Azt hisszük, hogy haliga tóink között ifjak és idősebbek is többen vannak, akikben lappang a felfedező tehetség.

Arra számítunk, hogy ifjúságunk némelyikében talátt éppen gyűlésünkön fog fölébredni a tehetségének megfelelő tudomány iránti komoly érdeklődés.

Azt pedig mindenkitől joggal várhatjuk és el is várjuk, hogy Erdélyünk dicső múltjáért lelkesedni tudjon.

Nem tagadjuk, hogy mi propagandát fejtünk ki nemzetünk múltjáért. De midőn őseink életéért, munkásságáért cs hagyományáért lelkesedünk, ugyanakkor harcolunk az ellen a

túl modern törekvés ellen, amely gyermekeink szivegyökerét ki akarja tépni abból az anyai kebelből, amely vérével táplálta és élethez jut tatta. Mi a haladás zászlóján akarjuk látni nem csak a sast, a fölkelő napot és holdat, hanem a hét várat is, mert mi ez alatt a jelvény alati látjuk azt az archimedesi pontot, amelytől uj országunk közműveltségét tovább lehet tökéle tesiteni.

— Teljesen érthető, hogy a XIX-ik évszázad Erdélye öröklött arculatát a három nemzet: magyar, román és szász faji jellegével, kívánta beleilleszteni a tudomány és művészet e nagy szerű századának életébe. Egyenlő buzgósággal siettek a magyar, román és német testvérek megszervezni tudóstársaságaikat: az Erdély: Muzeum Egyesületet. A Verein für Siebenbüi- gische Landeskundét, az Astrat.

— Ezek a tudományos társulatok első te kintetre, úgy hatnak, mintha egymás ellen ala kultak volna, de tényleg alakultak azért, mert ami Erdélyben annyi száz esztendő alatt itt éh és halt, itt a létért való harcban erőbe kapott, jelleget nyert, azt csak a jól iskolázott faji elme tudja a maga egészében fölfogni, értékelni, megbecsülni és tovább képezni,

de bármennyire egyéniek is társulataink, Erdély közös talajától nem tudnak elválni,

sem a Kárpátok hatalmas bérckoszoruja, sem an nak nyúlványai, sem azok a folyók, melyek méltóságteljes erdőkkel koszoruzott hegyekből szív ják nedvüket, nem kérdezték soha, hogy milyen nyelven énekel az arató fiú vagy leány. A csalogány meg a pacsirta is minden szívnek egyaránt szól és rábízta, hogy egyszerű viskó jában, vagy tornácos tulipános házában, olyan nyelven mondja tovább, ahogy anyjától tanuk De mégis, ki r.e venné észre, hogy népünk dalaiban, ruházatában, nyelvében meg vannak azok a jellemvonások, ismertető szinek, hangok melyek erdélyivé teszik és minden lépten-nyo mon visszavezetik az ős édesanyához: szép Erdélyhez.

Csak akkor fog megiródni Erdély igaz és hű históriája és hozzá néprajza, amikor e három nemzet kulturhőseit egymás mellé egy foglalatban állítja a művész tolla és ecsetje.

Amikor a fajon keresztül ismerjük meg a nemzetét formáló hatást.

Az együttlét, az egylevegő, a közös jelleget anélkül adja meg, hogy az eredetiségtől megfosztaná. A többnyelvűség Erdély népét oda fejlesztette, hogy a magáé mellett a világnyelvek fölvétele iránt is a közönségesnél nagyobb hajlandóságot mutatott.

— Ebből az elgondolásból legyen szabad egy következtetést vonnom le, Mt. vándorgyűlés: azt, hogy Erdélyi Muzeum Egyesületünk keressen és találjon érintkezést a másik két erdélyi egyesülettel. Ha Erdélyünk múltja erre nem intene eléggé, a tudomány, az ismeret-szerzés és gyarapítás vágya hasson ránk és a mi erdélyi testvéregyesületeink irányitó tagjaira. A tudomány és ismeretek mezején legyen közöttünk Unió.

— Még néhány percet ajándékozzon az elnöki széknek a Mt. vándorgyűlés. Enyed városának tartozom leróni tiszteletünk és hálánk adóját, azért a különösen termékenyítő hatásért, melyet az enyedi kollégium és Enyed város közszelleme Egyesületünk alapitójára, Gr Mikó Imrére gyakorolt. A gyermek ifjú itt tanult. Itt készült elő a második felelős magyar minisztérium bársony székébe. Itt találkozott az enyedi kollégiumot alapitó és uj nemzeti dicsőséget vivő Bethlen Gábor szellemével. Ide tért vissza bujdosó lelke, midőn „Enyed pusztulása“ szomorú hírével találkozott. S ha már a politikai magyar nemzetről le kellett mondania, vájjon nem megváltás volt-e lelkének a tudományos Erdély fölépitésénok gondolata Kísérjétek lépteit a mult éviizáz ötyen.es éveidben s nagyszerű példájából megtanuljátok, hogy. nem az menti meg nemzetét, aki a vagyonát vesztett gazdag Jób módjára, a föld porában fetreng és átkozódik bánatában, hanem az, aki, mint a törzséből kivágott tölgy megvárja a tavaszt és dús és gazdag uj hajtásokat tővel ki, föl az ég kárpitja felé, honnan soha sem apad el az isteni életerő. Ennek az életerőnek létezésében hitt Mikó Imre és nemzete ólő törzséből fölszökkent az Erdélyi Muzeum és annak egyesülete. A rideg és pesszimista tudománnyal szemben vitatta és bebizonyította első igazgatója Brassai, hogy „létezik az életerő.“ öt a testi életerő megtartotta az emberi kor legvégső határáig. Ki volna oly kicsiny hitü, hogy a lelkek szövetkezetének ezt a máris 72 éves egyesületét eltemethetné az egyes emberek életkorában lezárulni szokott idő. Az idő örökkévaló, éppen, mint a hit. A hit pedig, — az apostol mondja — sziklákat mozdít ki helyéből s minden változás újabb anyagot és újabb okot szolgáltat a tudománynak, hogy gyűjtse össze, szórja szét az ismereteket, valamint ez a mi vándorgyűlésünk fogja szórni Enyed város érdemes közönsége elébe. Legközelebbről pedig a mult harcosai, hősei iránti tisztelet adóját rójjuk le Kazinczy Ferencnek, aki hazája iránti áldozatos hevülettel beutazta Erdélyünket, meglátogatta Enyedet és oly szerencsés vala, hogy láthatta a „Bethlenianum Collegium“ gazdag könyvtárást s más drága kincsét a forradalmi pusztulást megelőző épségben.

— Hogy kitűzött munkánkat megkezdhessük, vándorgyűlésünket megnyitom.

Dörgő taps fogadta dr. Boros György magasszárnyalásu beszédét, utána dr. Kántor Lajos az EME főtitkára tett előterjesztést, illetőleg javaslatot:

Az Erdélyi Muzeum Egyesület nagyenyedi. vándorgyűlésének előkészítésében igen tekintélyes részt egy helybeli bizottság volt szives vállalni. E bizottság — élén dr. Garda Kálmán ügyvéd úrral, mindent elkövetett, hogy vándor- gyűlésünk minél jobban sikerüljön. A vándorgyűlést előkészítő nagyenyedi rendezőbizottság munkája teljes elismerést és minden dicséretet megérdemel. Midőn az Erdélyi Muzeum Egyesület elnöksége és választmánya nevében hálás köszönetünket van szerencsém kifejezni, tisztelettel

javasolom, hogy az előkészítő bizottság elnökét, dr. Garda Kálmán ügyvéd urat a vándorgyűlés tiszteletbeli elnökének közfelkiáltással válasszuk meg.

Dr. Garda Kálmán közfelkiáltással történt megválasztása után a különböző hatóságok és egyesületek részéről történt különböző üdvözlések következtek. Az elnök válasza után dr. Kristóf György egyetemi tanár, ismert kiváló irodalomtörténész

Kazinczy Ferenc emlékének áldozott. Kazinczy Ferenc és erdélyi útja volt előadásának tárgya, amelyet a hallgatóság mindvégig figyelemmel hallgatott és honorált.

Az EME disziiléséről a következő üdvözlő táviratokat kiildötték el:

Őfelsége Kabinetirodája,nak, Bukarest.

Kérjük, kegyeskedjék tolmácsolni őfelségének, a Királynak, az Erdélyi Muzeum Egyesület Nagyenyeden tartott vándorgyűlése hódolatát. Adjon Isten Őfelségének hosz- szu, boldog és szerencsés életet. Adja Isten, hogy Őfelsége uralkodása a tudomány terjesztésének és előbbrevitelének pártfogásával, mely törekvéseknek Egyesületünk is szolgálatában áll, az ország összlakóinak javára legyen.

Dr. lorga Miklós miniszterelmök, vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák, Bukarest.

Az Erdélyi Muzeum Egyesület nagyenyedi vándorgyűlése önnek, Miniszterelnök TJr, tiszteletteljes üdvözletét küldi. Az Erdélyi Muzeum Egyesület, mint hetvenkét éves magyar tudományos és társadalmi egylet, egyetlen célt követ: a tudománynak anyanyelvűnkön való terjesztését és előbbrevite- lét, igy tehát az ország általános kultúráját viszi előbbre. Tiszteletteljesen kérjük, Miniszterelnök Vr, Kegyeskedjék az Erdélyi Muzeum Egyesület törvényes igényeit megoldani, hogy a kulturális működés akadályai elhárittatván, Egyesületünk teljes erejével dolgozhassák az összes polgárok javán. A disziilés befejeztével a vendégek részére a ■Soidl-étteremben ismerkedési estély volt. {Szombatra tizenhárom szakelőadás megtartását tűzték ki. ... '