Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-27 / 168. szám
XIV. ÉVF. 168. SZÁM. ( íme a LYSOFORM -üveg Ez a hires fertőtlenítőszer kimérte nem kapható L YSOFORM i neve egy kütönlegö, szabadalmazott fertőtlenítőszernek. Csakis akinek gyártási szabadalma van, készítheti. Ez a híres, az egész világon használt készítmény csakis sötétzöld üvegekben kerül forgalomba. Minden kimérve, Lysoform név a- latt eladott készítmény, gyanús hessegetni azt a gondolatot, hogy az ő elsőségét veszedelem fenyegetheti, ám lelke mélyén mégis aggódott. De hát miért? Hiszen egyetlenegy fiú nyomhatná őt el a küzdőtéren, a gyorseszü Figura Pista, — de hát az neki hü pajtása, medvecukorral lekenyerezett bizalma sa, az csak nem fogja megpróbálni, hogy őt levesse! Levetni!... A mai kis diákcsemeték már azt sem igen tudják, mi az a levetés — jelentőségét pedig ennek a rémes eseménynek még kevésbé képesek megérteni. De hajdanában a vidéki iskolákban még nagyon járta a levetés — nagy diadalt szerezve egyik félnek, rettenetes szégyent a másiknak. Az távolról sem volt olyan szégyenletes dolog, ha a tanitó ur vesz- szőre Ítélvén egy-egy nebulót, az osztály legnagyobb tanulója hátára vette a delikvenst s valamelyik kiválasztott kartárs — mint bi- zalmiíérfiu — egy suhogó mogyorópálcával néhányszor végighuzoít a büntetést szenvedőnek déli pólusán. A bizsergő testi fájdalom elszál- lott a déli harangszóval — hanem akit levetet tek, azt a lelki megszégycuülés bizony sokáig gyötörte. Utánzatot vásárolni akkor, amikor fertőtlenítőszerre van szükség — amely minden csirát megöljön — tiszta őrület. Kérje nyomatékosan a zöld üveget, lepecsételve, amikor Lysof ormot vásárok Még háromfertály sem volt nyolcra, mikor Kálmánka — szokás szerint homlokon csókol- tatván és megsimogattatván az öreg Jánostól, aki immár negyven esztedő óta állt a család szolgálatában — belépett a tanterembe s kibontakozván téli felső gúnyájából, beült a hosz- szu első pad első helyére — az ő örökébe. Oh. vájjon nem jönnek-e egyszer pogányok ebbe az ő örökébe — gondolta, eszébe jutván az előtte való nap tanult hetvenkilencedik zsoltár, az Ur örökébe erőszakoskodó pogány okról, akik a jámbor hiv szolgák testét a hollóknak adták... Bejött a tanitó ur s az egy hijján hatvan gyerek a szokott éneklő hangon elrecitálta a közös imát: ... Hogy ne legyünk itt hiába, E szent célú iskolába.... Aztán megkezdődött a verseny, önkéntes jelentkezés utján tudódván ki. hogy ki kinek a helyére ácsingózik? Egy pár sikerült s néhány balul végződött próba után a hatodik helyről fölemelkedett az a bizonyos gyorseszü és jóindulatú Figura Pista s jelentette, hogy ő az első helyre betáblázott Kálmánt óhajtaná páros viaskodásra hívni. A guta a nyolcesztendős gyerekeket nem igen szokta kerülgetni, de ha szokta volna, akkor ebben a rettenetes percben Kálmánt semmi esetre sem kerülte volna el. így Kálmánka arca csak savószinüre változott, az osztályon pedig az elszörnyedés csöndes moraja ömlött végig. Ám az utolsó padokból, a szélső demokrácia berkeiből, mint valami örvendező hangok hallatszottak volna, a máris megszoritottnak ítélt „urfi“ felé. A tanitó ur azonban minden szárazsága mellett is biztató- iag tekintett a pipaszár fölött Kálmánra, aki reszketve emelkedett föl s lépett a verseny helyére, az asztal elé. A tanitó ur adta föl a kérdéseket. Először persze a könnyebbeket — mennyi a kétszerkettő, hát az ötször öt — s a versenyzők hangos szóval egyszerre kiáltották a feleleteket. De Kálmánka halványsága nem engedett, a kerti titkos érára visszagondoló csalfa Figura-gyerek képén ellenben a bizakodó reménység fénye hajnallott. Szélesebb árkok következtek átug- ratásra s mintha a hatszor hétnél Kálmán már megingott volna. De mégis sarkantyúba kapta paripáját s alig egy paraszthajszálnyira maradt csak el Figura Pista mögött, úgyhogy a tanitó ur hivatalból nem is állapította meg a késedelmet. De az immár hideg verejtékcsep- peket hullató szegény Kálmán izgalma fokozódott s mikor a tanitó ur — még a pipaesuto- rát is kiszabadítva torzonborz bajsza alól — a rettenetes hétszer nyolcat adta föl versenytételül: Kálmánka gégéjében „szó benszakadt, hang fennakadt“ — s mig Figura Pista dölylos diadallal vágta ki nyomban az ötvenhatot: Kálmán néma lett, mint ama gyakran emlege- ! tett „sült hal“. Miután Kálmánka kedves gye- I rek s jó pajtás volt, ennélfogva a fiuk legtöbb- I jét lesújtotta ez a vészfordulat s ők is sülthallá • kukultak. Ám a hátsó sorok gyűlölködő demokráciája üvöltésszerü halali-ban tört ki. Az igazságos tanitó ur láthatólag elszonytyorodva ugyan, de mégis szilárd hangon hirdette ki az ítéletet: — Figura Pista, te győztél. Ülj az első helyre... ...A második havannának is a közepén járt már a kegyelmes ur, mikor a visszaemlékezés hátramenő ösvényén ehhez a sötét ponthoz ért. Letette a szivart s szétfujta a füstfelhőket. — Igen. igen — mormolta — soha életemben nagyobb szégyen, nagyobb fájdalom és csalódás nem ért, mint mikor harmadik elemista koromban a békási iskolában annak az át- kos egyszeregynek során levetett az én álnok pajtásom. De ha rettenetes volt is — mégis kibírtam. Mint ki fogom bírni ezt a leszavazta- tást is. amit csak a züllött pártviszonyoknak köszönhetek, annak, hogy az a haszontalan Whipper a büffében a fitosorru kisasszony mely összeköti őket az ismeretlen és titokzatos finn-ugor múlttal, s utat kínál azon a tiz évszázadon keresztül, mely az ő számukra egyetlen óriási ür, Nem vette észre, hogy mennyit vettek át a finnek a magyar történelem tanulságaiból? Mennyi tudatossággal hirdetik magukat például a nyugati kultúra legkeletibb bástyájának, melyen megtört a moszkovita áradat? Ezt a tanulságot azonban maguk a magyarok is félreismerik. A magyaroknak csupán a kereszténységük adta kezükbe a fegyvert a mongol, a török ellen. A mongolok viszont a XIII. században még tudták, hogy rokonnépek területén vannak, amikor Magyarföldre érnek. A keresztény történetírásnak nagyon megérthető beállítása például az, hogy a tatárok tűzzel vassal hódították meg Magyarországot. Ez a pusztulás megtörtént, azonban csak a visszavonulásukkor. Megjelenésük alig talált ellenállásra, s a nagykán Saibán személyében ínagyar királyt nevezett ki, aki két esztendőn keresztül tényleg uralkodott, ha erről a keresztény magyar történetírás nem is akar tudomást venni. A tradíció azonban, melyet ezer esztendőn keresztül tulajdonképen csak a magyarok őriztek. az utóbbi emberöltő alatt valamennyi turáni eredetű népben elemi erővel ébredt fel. Haj nehápy évtizeddel ezelőtt a törököt megkérdezte az ember, hogy micsoda, egyszerűen mohamedánnak vallotta magát, épen úgy, mint Ke- letázsia mongolja lamaistának. Ma a török újjászületett nacionalizmus épen ezt a vallási burkot veti el magától a legvehemensebb erővel, s e ruha nélkül bámulatos teljesítményeket produkál: nehány évtized múlva a török ennek a félgömbnek egyik legerősebb, legfiatalabb, legeredményesebb népe lesz. Húsz esztendővel ezelőtt teljes ázsiai mozdulatlanságban élt a mongolság. Szellemi életét tökéletesen lenyűgözték a vallási formák. Ma pedig, ha akármelyik mongolt éjjel álmából verjük fel, Dzsingisz kán nevével fog ébredni s a karakórumi világuralomnak kőemlékeiben már nem boszorkányok és varázslók oltárait látja, hanem történelmi szerepének elpusztíthatatlan maradványait. A tradíció tehát ma már valamennyi turáni nyelvű, turáni múltú népnek lelkében felébredt Ez a komolyabb kulturális és psichológiai tényező s nem a faji jelleg, melyet amúgy sem lehet sohasem megállapítani. Hogy ez a tradíció teremt-e majd még találkozásokat a turáni népek között, melyeket oly nagy távolságok választanak el egymástól, ki tudná azt megmondani. Az azonban szinte történelmi bizonyossággal megállapítható már ma, hogy az egyes turáni népek életében kiilön-külön, ennek a tradíciónak egyre fokozódni fog a szerepe s döntő befolyással lesz e népek életének további útjában. A finn-ugor kongresszusnak is ebből a szempontból van igen nagy jelentősége. Maga ez a gondolat, a találkozásoknak egyszerű ténye, tekintet nélkül a közvetlen kulturális hatásra, amely egészen jelentéktelen is lehet, ápolia és építi a népek lelkében ezt a turáni tradíciót. Azt a tudatot tehát, hogy mások, más tulajdonságaik, más tehetségeik, más hajlamaik vannak, mint azoknak, amelyek között élnek. S mentő! gyengébbek és kisebbek a nagy turáni inváziónak európai maradványai, annál nagyobb szerepet kell játszania ennek a tradíciónak népi egyéniségük, kulturális fejlődésük kialakulásában, ami általános emberi szempontból nézve is csak érdekes és hasznos lehet“. Az amerikai tudós érvelésének meggyőző ereje elől nehéz elzárkózni. Nem szükséges fantasztikus s naiv földrajzi és politikai kalandozásokba bocsátkozni ahoz, hogy tulajdonképem értelmüket átérezze az ember. A lényeg az, hogy kicsi népek számára, mint amilyen a finn, az észt és a magyar is — hiányzik a népesség nagy számának, az ország hatalmas területének és gazdasági erejének biztatása, szilárd perspektívája a jövő számára. Ezeknek a népeknek az életében, s jövő fejlődésében egyre újabb lelki és erkölcsi erők forrása lehet különlegességüknek hite és tudata. Világhistóriai példa erre a zsidó nép történelme, melyben döntő szerepet játszott és játszik ma is az a mélységes vallásos hit, hogy a zsidóság az egy igaz Isten választott népe. Ha a finnek és észtek lelkesedésében és szeretettben, melyről ez a beszámoló csak halvány képet tudott adni. ennek a turáni tradíciónak fellobbantását látjuk, e tartós északi világosságnál élesen kidomborodnak azok a nagy kulturális, s erkölcsi értékek, melyeket népünk számára a tna is elevenen élő — annyi költői formát, lelki irányt mutató — turáni tradíció jelenthet. Ezt azonban igazán, s mélyen csak az érezheti át, ki nehány hétre kiszakadva megszokott környezetéből, a rokonsorsu népek öntudatának tükrében nézi meg a maga népi egyéniségét, melyet mindennapi életének szürkeségében észre sem vesz talán. Erre mindenkinek alkalmat az V. finn-ugor knlturkongresszus fog adui 1934-ben, Tallinban, ahol a kicsi észt nép már most megkezdette a méltó fogadtatás előkészítését. Dr. Sulyok István.
