Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-19 / 161. szám
XIV. tVP. ISI. SZÁM. ilE^iar Sándor beszámol a Keleti llfság^ kiküldött munkatársának A nagjrar pilóták fényes >*ekor«I- teljesítménye - Ifindresz: Lindberg és Costes mellett csak nekünk sikerült megismételni a Bravúrt! (Budapest, j&üne 17.) Ai! egész világsaité óliái érdeklődéssel kommentálja a Justice lor jfiuţ&MW teljesítményét. A „Justice for Hun- ijjíSr-val 13 óva 50 perc alatt repülték át az ÓCftént «S ezzel megjavították a világrekordot, atmelyet az Atlanti óceán átrepülése idáig Fost is Gatty tartottak most június 24-én felállított lő óra 43 perces rekordjukkal. Tulajdonképpen csak akkor kapunk tiszta képet, hogy mit jelentett ennek a rekordnak megdöntése, ha te- ki&letbe vesszük, például, hogy, Lindbergh délbe» 1 óra 58 perckor hagyta el az amerikai pártót és csak másnap délután 3 órakor érke ■sett Írország partjai fölé, tehát majdnem 25 ódájába került az Atlanti óceán átrepülése. Mai szemmel nézve, igazán csodálatos, hagy az óceán első átrepülőinek. Sir John Alcook- nak és Sir Arthur Wh itten-Bvownak mindösz- sze 1B óra és 12 pere alatt sikerült egy meglehetősen ócska háborús bomba vető-géppel átszál niok a, Harbour Graeetől valamivel távolabb fekvő St, Johnból az ir partokig. Ezt a vitás rekordot voltaképpen csak Post- nak és Gattynak sikerült megdönteni, ami már magában véve is bizonyltja, hogy milyen nehéz a rekordja vitás az óceán felett. Az, hogy a két magyar repülő majdnem két órával tett túl Fost és Gatty világrekordján, olyan teljesitmény, amely méltán hivja magára az egész világ figyelmét. Endresz György izgalmas elbeszélése az útról A megérkezés után Endresz György beszélt elészor.' Láthatólag nehezére esik a beszéd a I megerőltető ut után. Kissé idegenszerü kiejtéssel kásáéi magyarul és néha keresi a megfelelő magyar kifejezéseket. . — Minden attól függött, — magyarázta, -- hogy sikerül-e a Justice for Hmigarynak a «tasrtíál a rettenetes megterheléssel felemelkedni. A gép összes benzin tartályait zsúfolásig megtöltöttük benzinnel, mert nem számítottunk arra, hogy ilyen rövid idő alatt sikerül az óceán átrepülése és a tervek szerint is leszállás nélkül akartunk Budapestig repülni. Lélegzetvisszafojtva ültünk helyünkön, amig a gép kezdett gurulni Harbourg Graee-en, a starthelyen, azután, folyton emelve a motor fordulatszámát, mindig gyorsabb és gyorsabb lett a földön való mozgása s végre egész simán és könnyödön elhagytuk a földet. Tehát s start sikerült, most már percek kérdése volt. hogy a gép mindig feljebb és feljebb emelkedjék. Ilyen nagy megterhelés mellett természetesen nem tudtunk rögtön ezer méterre emelkedni, jó néhány percig eltartott, amig a szükséged magasságba emelkedtünk. addig a szárazföld felett repültünk, aztán jobbra az oldalkormányt s ki a nyílt tengerre. Ekkor már könnyebben léiegzettem, pedig most kezdődött csak utunk az ismeretlen- rettenetes viz felett. Az óceán feletti repülés alatt általában kedvező volt az időnk. Köd volt ugyan és szél is, de nem volt tomboló vihar. — Ltunkkal teljes mértékben meg vagyok elégedve. Eddig csak Lindberghnek és Costes- nek sikerült úgy repülnie az óceán felett, hogy ott szálltak le, ahol eredetileg tervezték, A többiek messze a óéitól voltak kénytelenek leszál- lani. Lindbergh és Gastes mellett csak nekünk sikerült megismételnünk a bravúrt. Eire pöltünk egész Budapestig, hiszen mindössze hasz kilométer hiányzott még a mátyásföldi repülőtérig. Biz a tiz perc már igazán nem számit. Elmondották még a pilóták, hogy Magyaţ Sándor értesítette a mátyásföldi repülőtér parancsnokságát a kényszerleszállásról. Nagyon büszkék arra a magyar hős pilóták, hogy huszonöt és fél óra alatt tették meg az utat Amerikából Magyarország fővárosáig. Körülbelül 5600 kilométert repültek egyfolytában, A3 óceánt tizenegy és fél óra alatt repülték át, ami világrekord. Féltizenegyre járt az idő, amikor Endresz György és Magyar Sándor kiléptek a miniszter- elnöki palota kapuján. Hatalmas ovációkban volt részük, a tömeg lelkesedett és éltette a kiváló hősöket. Hamarosan két szál cigány is olo- kérült és vidám hegcdliszóval köszöntötte Endresz Györgyöt és Magyar Sándort. Â két pilóta a miniszterelnöki palotából a Bellevue száHóbaí hajtatott. Magyar Sándor és Endresz György üdvözletüket küldik a Keleti Újság olvasóközönségének — Kiküldött munkatársunktól — Tegnap délután jómagam is izgalmas várakozás között kimentem a Mátyásföldi repülőtérre, hogy az első magyar óeeánrepülők diadalmas leszállásánál ott lehessek- Fájdalom, a Justin for Hungary, amint azt több órai izgalmas várakozás után megtudtuk, kénytelen volt Bicske nél ieazállni és igy késő este volt. amikor End- r<*sz György és Magyar Sándor fáradtan egy idegen repülőgépből szállottak ki és lemondóan legyintettek a kezükkel: elfogyott a benzin, a cél előtt huszonöt kilométerrel. Beavatott helyen megtudtam, hogy Endresz György ős Magyar Sándor a Bellevue forraszán fognak vacsorázni- Magam is odasiettem, hogy megvárjam őket. Este tizenegy óra tájban, a Bellevue szálloda függökertjében az ünnepélyesen feldíszített asztalok körül izgalmas mozgás keletkezett. Kánom magasrangu repülőtiszt kisó- reíében, teveszörkabátban, sovány, magas ur jelfát meg: Magyar Sándor. Természetesen ez a? időpont még nem volt alkalmas arra, hogy az ócránrepüiőkhöz közelítsek. Közben ugyanis megható családi jelenetnek voltam tanúja. Megérkezett Endreszué, aki kitárt karokkal szaladt a-Űrje-elé, megölelték egymást, ezután Endresz vidáman szólott a feleségéhez: — No látod, ugye megmondtam, hogy ennek az útnak sikerülni kell! Alkalmas pillanatban odaléptem Magyar Sándorhoz. Bemutatkoztam neki és átadtam sze rencsés repülőút ja alkalmával az erdélyi magyar sajtó üdvözletét. Magyar Sándor megbató- dottan mondott köszönetét és nem törődve a vacsorával. külön beszélgetésbe elegyedve velem, röviden tájékoztatott az ut egyes szakaszairól. — Huszonhét óráig ültem ugyan egy helyben. de amint látja, nem vagyok túlságosan fáradt. Az útból fájdalom, nem sokat láttunk, mert nagy köd volt os nem láttuk még az Óceánt sem. A köd miatt Franciaországban meg kellett változtatnunk irányunkat és igy Svájcon át- Fried richshafenig menve folytattuk utunkat. A fran- oia Ardenneek fölött hatalmas viharba kerül tünk. Ltunk alatt először aggódtunk, hogy kellemetlenségek érhetnek. Amikor Győr fölött voltunk, Endresznek az volt az érzése, hogy a motor megáll — benzinhiány miatt- Endresz összekaparta a benzin1, ami naég volt a tartályban. Tanácskoztunk, abban a megingathatatlan hitben voltunk, hogy el fogunk jutni Mátyásföldig. Fájdalom, a benzinből nem futotta és igy el kel lett határozzuk, hogy Bicske fölött kényszerleszállást végzünk. Alacsonyan repülve, észrevettünk egy rétet, ahol a leszállás pyugodtnak ígérkezett. A réten azonban nem mertünk leszál- lani, mert emberek voltak rajta és attól tartottunk, hogy megsértünk valakit. A rét helyett, as országút, melletti kukoricásba szállottunk ie,‘ a többit már tudja, nagyon jól érzem magarű&L boldog vagyok* hogy megtehettük az utat. Az óceánt tizennégy óra alatt repültük át és remélem. rövidesen fogok még néhány hasonló utalj tenni. Magyar Sándor, kellemes, lebilincselő egyéniség. Tetőtől talpig* férfi, amellett van valami» lyen gyermekes kedély benne, amely minduntalan kiütközik. Nem a fáradtság miatt szűnt meg folytatni utjának kalandjait, de szerénységből pontot akar tenni útja után és már úgy viselkedik, mintha nem is ő mögötte lett volna a huszonhét órás útnak a fáradtsága. Buesuaásurtkfcor ő is. Endresz is megajándékozták a Keleti Újság olvasóközönségét üzeneteikkel és visszamentek társaságukba, amely kedélyesen a késő éjjeli órákig volt együtt. Éjtél után cigányzene mellett mulattak,'»2 aszfalton Magyar édesanyja. Magyar Sándor pedig fáradhatatlanul táncolt, arcán boldog mosollyal mintha azt akarná kifejezésre juttatni, hogy annyi ülés után mozoghat is az ember. A hangulat kitűnő volt, úgy mellesleg magammal hoztam a pilotabankett menükártyáját: Consommé tojással, kacsastílt uj burgonyával és vajjal, megyesrétes és pezsgő. Vitéz Olaszteieky Károly. 1 minőségileg utánozhatatlan, teljes garanciái nyújt. A RIADALMAS MAGYAR REPÜLÖK AUTOGRAMJAI A KELETI ÚJSÁG KÖZÖNSÉGÉNEK.
