Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-19 / 161. szám

XIV. ZVF. 16b SZÁM. Budapesten papírvárként omlott össze a Szent Lászlö-uton egy épülő­félben levő négyemeletes bér ház Két halott, rengeteg sebesült (Budapest, július 17.) Angyalföldön, a Szent László utón, a szegény emberek lakta vi­déken, néhány hét óta egy négyemeletes kisla- kásos bérház épült. A négyemeletes ház tegnap délután fél négy órakor összeomlott és maga alá temetett több mint ötven munkást. Egy pillanat alatt papirvárként omlott Össze a hatalmas épület. Csütörtök délután az emeletek külső részén folyt a munka. Amig a Szent László ut 70. számú háznál az uccára néző állványok már le voltak szedve, mert dacára, hogy a meszelés és vakolás már befejeződött, a 72. számú háznál az állványok a tető magasságig értek, tehát kö­rülbelül tizennégy-tizenöt méter magasságig. . Munkások álltak az állványokon, munká­sok dolgoztak a szobák belsejében, munkások dolgoztak a felső emelet be nem fedett tetőré­szén. Csütörtökön délután három órakor javá­ban folyt a munka, amikor egyszerre az uccára néző fal egész hosszában és szélességében, a negyedik emelettől a talapzatig, re- csegni-ropogni kezdett és néhány perc alatt összeomlott, mint egy papirvár, az állványok szintén szétestek és a homlokzat is összeomlott. Az épület belső része ezek után természetesen szintén széjjelesett és pillanatok alatt a házból csak az oldalfalak maradtak meg és az udvarra nyiló lakások egyes szobái. Az épület belsejében hatalmas, tátongó ür támadt. Több méter magasságra emelkedő óriási rom­halmaz gyiilt össze többszáz métermázsa suly- lyal. Olyan volt a kép, mint földrengéseknél. Egyes munkások a recsegés pillanatában a második-harmadik emeletről leugrot­tak a földszintre, mert életösztönük azt diktálta, hogy inkább a mélységbe ugorjának, mintsem a romok alá ke­rüljenek. Más munkások, akik a Szent László ut 70. számú ház közelében dolgoztak, beleka­paszkodtak az épen maradt falakba és perce­ken át kezükkel és körmükkel tartották az egyensúlyt. Percek múlva az épen maradt fa­lakon keresztül és a keskeny lépcsösávokon át menekültek le a földre. Körülbelül hatvan munkás a mélységbe zu­hant az omladozó faiakkal együtt és majdnem mind a hatvan munkás a törmelékek alá került. Akiket csak kisebb romréteg boritott, saját ma­guk kaparták ki magukat a vékonyfalú sirból. Ilymódon kisebb sebesülések árán harminc­negyven embernek sikerült életét megmenteni. A IV. emelet magasságában hat mun­kás volt, akik a 70. száma házból kiemel­kedő gerendákban kapaszkodtak meg és a levegőben lógtak. A. tűzoltók létrák segítségével elérték a veszély­ben forgó munkásokat, köteleket vittek maguk­kal és igy sikerült a hat munkást a földre le­hozni. Egymásután húzták ki ezután a romok kö­zül a sebesülteket, akiknek egyike-másika su- iyosabb állapotban volt. A legtöbbnek a feje volt összezúzva, másoknak a lábán, kezén és (Dés, július 17.) Több alkalommal irtunk a szamosmegyei lakosság elviselhetetlen helyzeté­ről. Statisztikai adatok szerint pontosan fél- milliárd lej bekebelezett agráradóssága van a megye íöldmiveseinek. A nyugdíjasok pedig négy hónapja semmi pénzt sem kaptak. Távira­tokat majdnem minden nap menesztonek a pénz­ügyminisztériumhoz, teljesen eredménytelenül. A Keleti Újság kiküldött munkatársa beszélge­tést folytatott Bănuţiu prefektussal, aki előtt feltárva a megye siralmas helyzetét, az iránt érdeklődött, hogy milyen intézkedésekkel akar­ják ellensúlyozni a fokozódó válságot. Bhnuţiu prefektus rendkívül udvarias em­ber, aki készséggel áll rendelkezésünkre. — Teljes mértékben tudatában vagyok sú­lyos feladatomnak. Azonnal tennünk kell vaia­a testén voltak sebek, egyesek csonttörésekkel, belső vérzésekkel kerültek elő a romok alól. Az első halott. Az egyik jobboldali zugból, ahol az épület lakásainak a falai látszottak, került elő az első halott: Czipesz István kőműves- segéd. Koponyája teljesen szét volt zúzva, végtagjai teljesen széttörve, mellkasa behorpadva, egyet­len bordája sem maradt épen. Az egyik oldalon egy romhalmaz alatt tá­tongó rés keletkezett, ahonnan félelmetes se­gélykiáltások hallatszottak: — Jaj, végem vau! Vizet! Meghalok! Gyer­mekeim! A segélykiáltásob női hangok voltak. A melységben láthatták a mentők az eltemetett nő testrészeit is. Délután fél négykor fedezték fel ezt az el­temetett testet és csak hét órakor tudták sza­baddá tenni, mert mellette, körülötte, min­denütt fnázsányi törmelékek emelkedtek. Az asszonyt Kálmán Istvánnénak hivják, harminc­hatéves h‘áp számosnő. Délután hat órától kezdve azután dermesz­tő csend lett a romhalmaz alatt. Emberi hang nem hallatszott. Megállapították, hogy még hat-hét munkás hiányzik, köztük két ácssegéd és négy kőmíivessegéd. A halottak száma ed­digi megállapítás szerint 7, de igen sok a sú­lyos sebesült. mit, mert a falu helyzete tűrhetetlen. A napok­ban érintkezésbe léptem a Nemzeti Bank helyi fiókjának a vezetőjével, lássuk, nem e lehetne minimális kamat mellett a lakosság támogatá­sára sietni. Első lépésem eredménnyel járt. Ter­mészetesen naivitás lenne azt képzelni, hogy az esetleges hitelnyújtás teljesen megoldaná a köl- íísönkérdést. Mindenesetre pillanatnyilag segí­tettünk a ncpen. — Hogyan gondolja el a prefektus ur a terv gyakorlati keresztülvitelét? — A helyű hatósági vezetők és a mezőgazdák érdekképviseletének vezetőivel bizottságot ala­kítottunk? hmely kölcsönhiegszavazásokkal fog­lalkozik. Mi, azonban nem ismerjük személye­sen a l#tigénylőket s ezért a jegyzők hivata• los utón "WTó ajánlása alapján döntünk. 'W^/NA/VWS/S/WWVA/WWWVWVWWWWWWS/NA/WW\Ä^\<^ . Szamosmegyében a prefektus a Banca Naţionala utján olcsó kölcsönt nyújt a földmiveseknek SUOMI VH!. Lauitijuhlaft és Elantö Finn barátaink bizonyosan nem tudják mi­re vélni, amikor ezt. a két szót, — egymástól eléggé távoleső két fogalmat, — igy egymás mellett olvassák. Mert olvasni fogják: Suomi- ban anyi meleg és komoly érdeklődés kisér minden törekvést, minden Írást, mely a két nép között kapcsolatot jelent, hogy abból bizonyo­san még ezekre a sorokra 'is jut valamennyi. Kapcsolatot e két fogalom között látni, ehhez az erdélyi magyar sorsnak keserves ta­nulságai kellenek. Laulujuhlat finnül dalosversenyt jelent. A kulturkongresszus figyelmes rendezőségének köszönhetjük, hogy a világhíres finn dalárdák országos dalosversenyüket Helsinkiben tartot­ták s igy részesei lehettünk ennek a ritka élve­zetnek. Az egészen rendkívüli művészeti gyö­nyörűségen túl azonban erdélyi szemmel meg kellett látnunk azt a nagy, népnevelő és nép­szerető munkát, melyet a dal kultusza e két északi népnél elvégzett. Hogy az Elanto szó jelent-e valamit finnül, elfelejtettem megkérdezni. Helsinkiben székelő hatalmas szövetkezeti organizációnak elneve­zése ez, mellyel lépten-nyomon: uccasarkokon, hatalmas áruházak cégtábláin, nesztelenül ro­hanó üzleti-autók oldalain találkozunk. Ha a dal kultuszának szervezete műveli és közös irányba mozgatja a népi tömegeket, gazdasági szükségleteinek ésszerű és olcsó kielégitése nemcsak anyagi érdekszálakkal erősiti a kultu­rális közösségeket, hanem a magasabb, a szel­lemi és erkölcsi célok szolgálatára feleslegeket is termelhet. Élmény és megrendítő okulás volt e számomra, amikor a helslinkii Elanto-szövet­kezetnél ezt a törekvést láttam és azokat a bá­mulatos eredményeket, melyeket ez elért. Az Elanto-szövetkezet 1907-ben kezdte meg működését, még pedig termelő szövetkezet for­májában. Első üzeme egy pókmiihely volt. Eb­ben az országban, melynek oly kevés a gabo­nája, nyilván a kenyérrel való üzérkedés kí­nálta a nyerészkedő tőkének a legbiztosabb üz­letet. Természetesnek látszik tehát, hogy a vé­dekezés ezen a ponton kezdődött. S az azóta el­telt huszonhárom esztendő alatt csodálatos eredményeket ért el. A szerény pékmiihelyből óriási kenyérgyár lett, mely a fővároson kívül még 11 szomszédos város és falu piacain ural­kodik. Van azonban ezenkívül az Elanto-nak saját tehenészete, sörgyára, ásványvizgyára, kolbászgyára, malma és konzervgyára. Van két mezőgazdasági birtoka is, hol összesen kétezer holdon maga gazdálkodik. A termelő szervezet mellett természetesen megvan az áruk szétosz­tását végző fogyasztói szervezete is. Nincs Hel­sinkinek uccája, melyben ne látnánk Elanto- boltot. A fűszer és gyarmatárukat elosztó szö­vetkezeti boltok mellett, melyekkel a mi szá­munkra a szövetkezet fogalma már ki is merül, lőpten-nyomon látunk Elanto-éttermeket, mé­szárszékeket, drogériákat, ruha- és szövetkeres­kedéseket, cipősholtokat és mindennemű köz­szükségleti cikkeket áruló bazárszerü üzleteket. Első üzleti évének végén 1908-ban 1776 tag­ja volt. Tagjainak száma ma 42 ezer. Ennek a számnak óriási jelentőségét azonban csak ak­kor méltányoljuk, ha megtudjuk, hogy az Elanto működésének területén — Helsinkiben és 11 szomszédos községben, — minden hetedik ember tagja ennek a szövetkezeti szervezetnek. A tagoknak 20 százaléka önálló vállalkozó: gazda, kereskedő, iparos, szabadfoglalkozású. A többi 80 százalék: tisztviselő, alkalmazott, munkás. Ha egy szövetkezet virágzik, fejlődik és gazdasági téren is helytáll az erők versenyében, már betölti'hivatását. Az Elanto azonban ezzel a siker.reinem .elégedett meg s épen ez az, ami egészen rendkívülien felkeltette érdeklődésün­ket irányában. 1924. óla az Elanto-szövetkezet minden tag­ja, akin ele; ovi vásárlásai bizonyos minimális összeget mérnek, ötszáz finnmarkára szóló élet­biztosítási kötvényt kap. Ez az összeg a vásár­lások arányában emelkedik. A rendszer szociá­lis jelntőségét mutatja, hogy 1929. évben 17.256 tag élvezte ezt a biztosítást s ugyanebben az évben az elhalt szövetkezeti tagok 1342 hátra­maradottja 671 ezer finnmarkát kapott kézhez, ami 3 millió lejnél nagyobb összegnek felel meg. Az Elanto-nak azonban még más szociális berendezései is vannak tagjai javára. Az egyik: a takarékpénztára, a másik: a tagok segély­alapja. Az Elanto takarékpénztárak szervezeti egységet alkotnak magával a szövetkezettel. Az elmúlt esztendő végén 22.404 betevőnek a pénzét kezelték s a betétek összege 47 millió finnmárka körül jár, ami 4 és egyfélszer annyi lejnek felel meg. A tagok segélyalapja egészen sajátos Elan­to intézmény. Úgy keletkezik, hogy a tagokat megillető visszatérítéseket csak részben fizetik ki. Kisebbik részüket ehhez az .alaphoz csatol­ják, mely az elmúlt év végén 7 millió finnmár­ka körül járt. A munkanélküliyp lett vagy egyéb okokból gazdasági Ínségbe került tago­kat ebből az alapból segél37ezík olyformán, hogy ilyen esetekben az évek során tőlük visz- szatartott összegeket kamatos kamatjával kifi­zetik nekik. Ez a szociális tevékenység nyilvánvalóan kettős haszonnal jár, Nemcsak közvetlen előnyt

Next

/
Thumbnails
Contents