Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-16 / 158. szám
XIV. ÉVF. 158. SZÁM. iJF * MINDEN DO&OZ DOTY PUDER vásórtója egy üveg valódi EFi ERAU DE deCOTY • P A k £ U M Ö T melle«- a csoaahatásu CÖTY CR.EMET ha sznalja EREDETf TÉGELY LEi 130 NAGY TUBUr " 85 KIS TUBü; " 35 A* első „népszámlálási per64 a kolozsvári törvénvszékcn Izgalá^i iád Szász Endre vezércikke sn>aíí, ameljbeo nsszautasitotia a Jíagfyar Párt ellen emelt vádat — Aa tijyyész öt esztendőt kért Szász Endre ellen, de a törvény®* szék Is áram hónapra taksálta a népszámlálás kritikáját (Kolozsvár, jnlius 14.) A nemzeti parasztpárt népszámlálási kampányát az egész romániai sajtó megkritizálta. A kritika legélesebb fegyvereivel' azonban a kisebbségi lapok éltek, amelyek súlyosan megbírálták a népszámlálási közegek hatásköri túllépéseit és azt a különös magatartást, hogy' önkényesen felülbírálták a megszámlált polgárok saját elhatározásukból és sajátkezüleg irt vallomásaikat. Az ügyészségek részéről az volt erre a válasz, hogy a népszámlálási perek egész légióját indították meg. Légtöbb esetben államelleni izgatással vádolták meg az újságírókat, akik közül elsőnek Szász Endre, a Keleti Újság felelős szerkesztője került sorra. Ma tartott ebben az ügyben főtárgyalást a kolozsvári törvényszék Viorean —Breban tanácsa. Az inkriminált vezércikk. A Keleti Újság 19öl február 14.-iki száma közölte Szász Endrének a vád tárgyául szolgáló vezércikkét, amely abból az alkalomból Íródott, hogy a kolozsvári tartományi igazgatóság sajtóirodája cáfolatot adott ki a népszámlálásra vonatkozó lapközleményekre. A cikk mindenekelőtt azt szögezte le, hogy a tartományi igazgatóság, amelynek a legjelentéktelenebb kérdésekben sincs kompetenciája, úgy igyekszik megszolgálni a fenntartására fordított milliókat, hogy a népszámlálással kapcsolatban elkövetett visszaéléseket cáfolni igyekszik. Ebből az alkalomból Szász Endre felsorakoztatta u magyarság népszámlálási adatait, a névvegyelemzés alkalmazásút, a szatmármegyei sváb származású magyarok megiéjemlitését, a kolozsvári népszámlálási kormánybiztosnak azt íí ténykedését, hogy zsidóvallásu magyaroknak visszaküldték a népszámlálási lapját azzal, hogyha nem változtatja meg vallomását, a szi- gurancához kap idézést és még több itten esetet sorolt fel. A cikk ezután igy folytatja: „Ilyen tényeket csak Kolozsvárt és Nagykárolyban százszámra tudunk bizonyítani. Mit akar tehát a tartományi igazgatóság akkor, amikor összehord egy csomó ferdítést és azzai próbál bennünket és az egész magyar sajtót piegcáfoíni? Mit gondol, van-e, aki elhiszi azt a szemensze* eleit hazugságot, amit kommünikéiben lenyom tat: hogy Nagykárolybaín a Magyar Párt rög- iratokat terjesztett arról, hogy a népszámlálás, voltaképpen népszavazás és eldől függ a határszéli részek hovatartozása. Hiszen, ha ez igaz volna, akkor -a nagykárolyi Magyar Pártnak ma egész vezetősége vizsgálati 'fogságban ülne, pedig tudtUnkkal még vizsgálat sem indult meg elleneA cikk azzal végződik, hogy a népszámlálás objektivitását nem cáfolatok, hanem tények döntik el. A vádlott megindokolja a cikk felháborodott hangját. Szász Endrét hallgatták ki mindenekelőtt, aki előadta, hogy a cikk megírására az adta az impulzust, hogy a tartományi igazgatóság a tényekkel homlokegyenest szembehelyezkedő váddal illette a Magyar Pártot és az egész magyarságot. Az a tény, hogy éppen egy ilyen magas funkciót betöltő hivatal rágalmazta meg alapúdon irredenta váddal a magyarságot, megindokolja azt a felháborodást, amely éles szavakban talált kifejezést. Viorean elnök ismételten megkérdi, hogy miért kellett olyan súlyos szavakat használni a .cikkben \ n Szász Endre: Ha a tartományi igazgatóság vádja beigazolódik, vagy ha cáfolat nélkül marad, a magyarságon rajtamarad az a vád, hogy a határszéli részek elszakitására izgatott és ezt, mint súlyos fegyvert használhatták volna fel ellene. Az alaptalan és semmivel sem indSkoit beállítást teiiát olyan módon kellett visszautasítani, hogy azt észre is vegyék. Végül kijelenti Szósz Endre, hogy nem érzi magát bűnösnek és állításait kész bizonyítani. Nem engedik a bizonyítást. Ehrlich István dr. védő kifogást emel az ellen, hogy a törvényszék a cikket csak az ügyészség által megfogalmazott fordításban ismeri, amelyet tehát hitelesnek elfogadni nem lehet. Javasolja, hogy a tárgyalást napolják el és kötelezettséget vállal arra, hogy hiteles, közjegyzőileg is aprobált fordítást bocsát a törvényszék rendelkezésére. A tanács a védő előterjesztését elutasítja, valamint azt a javaslatát is, amelyben a bizonyítás elrendelését és a tanuk, elsősorban Moldovan Vaier dr., volt tartományi igazgató be- idézését kéri. Az ügyész Soérve, hogy a vádlóit nem tud románul Colfescu ügyész tartja meg ezután két órás vádbeszédét, amelyet azzal kezd ugyan, hogy ő nem ellensége a kisebbségeknek, ezt az állítását azonban önmaga cáfolja meg hosszú beszédében. Mindenekelőtt azt morálja, hogy a vádlott Szász Endre ellen már az is súlyosan esik latba, hogy tizenkét év alatt nem tanult meg románul, holott magas intelligenciájánál fogva ezt könnyűszerrel megtehette volna. Ebben a tényben ő annak bizonyságát látja, hogy Szász ellenséges érzelmekkel viseltetik a román állam iránt s különben is lehet, hogy tud románul, csak nem akar óáni vele. Ezután a régi magyar uralom szerinte elnyomó politikáját támadja, megállapítván, hogy a magyar rezsim a románokat teljesen el akarta magyarosítani. Most, amikor a Nemzetek Szövetsége figyelemmel kíséri az államak belső életét, az erdélyi magyar sajtó minden alkalmat megragad arra, hogy a román államot diszkreditálja. A legsúlyosabb büntetést kéri Szászra, az öt évi szabadság- vesztést. A védő megállapítja, hogy a magyar uralom nem volt elnyomó. Ehrlich István dr. tartotta meg ezután vé- döbeszédét, amelyben részletesen reflektált az ügyész állításaira. Szerinte az ügyész nem objektiv. amikor a magyar uralom fölött kritikát gyakorol. Felemlíti Deák Ferencet, báró Eötvös Józsefet, akik már a XIX. száazdb&n a ieglibe- válisabb nemzetiségi politikát hirdették. Ha elszórtan voltak is közigazgatási túlkapások a kisebbségekkel szemben, ebből általánosítani nem lehet. Ha szenvedett a románság, vele együtt szenvedett a magyarság is, hiszen az osztrák elnyomatást mindenki egyformán érezte. Kifejti, hogy Szász Endre hosszú újságírói működése alatt soha büntetve nem volt, egész tevékenysége azoknak a nagy magyar tudósoknak és államférfiaknak a szellemében folyik, akik a békés nemzetiségi politikát inaugurál- ták. Foglalkozik a zsidó kérdéssel és kifejti, hogy nem lehet súlyosbító körülménynek venni azt, hogy a vádlott nem tud románul, hiszen a mai generációban még románok is vannak olyanok, akik teljesen kifogástalanul nem beszélik a román nyelvet. Az ügyészség nem működhetik Don Quiolte szellemében, nem láthat veszedelmet ott. ahol annak nyoma sincsen. Hogy a népszámlálást nem végezték kellő precizitással, azt tudja mindenki. Ennek bírálata nem lehet alap a büntetésre. Az ügyész és a védő replikája után a bíróság Ítélethozatalra vonul vissza. A délelőtt tiz órakor megkezdett tárgyalás, amelyet az ebédidő megszakításával délután folytattak, este hét órakor fejeződik be az itéletkihirdetésseí. Eszerint a törvényszék bűnösnek találta Szász Endrét, akit izgatásért három havi fogházbüntetésre és tízezer lej mellékbüntetésre ítél. Az ítélet kifejezetten megmondja, hogy Szász polgári jogait a törvényszék nem f üggesztette fel. Az ítéletet Szász- a bűnösség megállapítása miatt megfelebbezte. Budapest dédelgetett „FRUTTY SCHEME" énekes jazz ' i : nőt zenekara I ] rövid idáig a ,.Ssl««iu «leraahsn, 1 Deák Ferenc ueca 33 sz. hanperssnp;, j mi
