Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-15 / 157. szám
XIV. ÉVF. 157. SZÁM. A kolozsvári népszámlálásnál megfeledkeztek egy utcarészről Negyvenhatmiiliő lej pólhifeít szavaztak meg a népszámlálási munkálatok kiegészítésére (Kolozsvár, julius 13.) Pár nappal ezelőtt emlékeztünk meg a „tudományos“ alapon végzett multévi népszámlálásról, amely bizony korántsem volt olyan precíz és tökéletes munka, mint amilyennek a kormány elgondolta. Most az is kiderült, hogy Kolozsváron a Fürdő uccá- ban egy egész házcsoportról feledkeztek meg a népszámlálási biztosok. Még nem lehet biztosan tudni, vájjon a Fürdő uccában szándékosan mellőzték a lakosok megszámlálását, avagy hanyagságból? Bármiként álljon ez a dolog, a tényeket azonban nem lehet eltüntetni, mert a fennti eset eklatáns bizonyítéka annak, hogy a népszámlálásnál nagyon sok hibát követtek el. A napokban irt cikkünk nem marad visszhang nélkül- Helyboii és bukaresti román sajtóorgánumok siettek felhívni a hatóságok figyelmét a mi közleményeinkre, hangsúlyozva, hogy tendenciózusan foglalkozunk a kérdéssel és arra törekszünk, hogy a népszámlálást a külföld előtt politikai aktusnak tüntessük fel. A támadásokra volna egy szerény megjegyzésünk. Próbálják bebizonyítani azt, hogy egyáltalán semmiféle visszaélés sem történt és hogy az ország lakosait éppen olyan kifogástalanul számlálták meg, mint amilyen preciz munkát végzett volna, mondjuk a román statisztikai intézet elnöke. Azt a román sajtóorgánumok is megállapíthatják, hogy mi pusztán a feltűnőbb anomáliákról emlékeztünk meg, — ez viszont újságírói kötelesség. Egyébként pár órával ezelőtt olvastuk az egyik kormányt támogató parlamenti csoport, a Vl'ad Tepes liga Epoca cimü sajtóorgánumának a népszámlálással kapcsolatos egyik közleményét. Éppen az Epocă az, amelyik szintén foglalkozik a népszámlálás fogyatékosságaival. A lap szerint át kell dolgozni az egész anyagot, ez a körülmény viszont negyvenhatmillió lejbe kerül. A kormány már meg is szavaztatta a szóban- forgó pótbitelről szóló javaslatot. Vájjon még hány millió lejt kell feláldozni a statisztikai tudomány oltárán, amig az adatokat nyilvánosságra hozzák? _____ Ugrón István ötven éves érettségi találkozója Három véndiák találkozott a segesvári szász gimnáziumiban (Kolozsvár, julius 13.) Az elmúlt szombaton és vasárnap megható esemény színhelye volt a segesvári szász főgimnázium. Ötvenéves érettségi találkozó alkalmából megjelent az ősi intézet falai között három véndiák. Annakidején haton mondtak búcsút az intézet legfelsőbb osztályának, közülük azonban csak hárman jelenhettek meg a régi iskolában, ahol egy félévszázaddal ezelőtt letették az érettségi vizsgálatot. A három ünnepelt között ott volt Ugrón István v. b. t. t., nyugalmazott, meghatalmazott miniszter, az Országos Magyar Párt volt elnöke is, aki annak idején jelesen érettségizett, szintén leutazott Segesvárra, hogy legalább gondolatban visszavarázsolja azokat a boldog gyermekéveket, amelyek érdemekben gazdag életének legkedvesebb emlékei. A fél évszázaddal ezelőtt végzett diákok nevében Ugrón István mondott megható beszédet, hangsúlyozva a szász kisebbség hires kultúrintézményének óriási jelentősegét, amelyben sohasem ismerték a felekezeti, vagy nyelvi különbséget. A rektorprofesszor meleg szavakkal köszönte meg az öregdiák ajkáról elhangzott bensőségteljes szavakat. Segesvárról való hazatérése után felkerestük Ugrón Istvánt, a segesvári véndiákot. Ugrón kegyelmes ur ismert előzékenységével, nagyon kedvesen fogadott. Az újságíró előtt ujból lepereg az ötven év előtti film. Akkor még a diákság kizárólag csak tudományos kérdésekkel foglalkozott, nem gyötörték az egzisztenciális gondok már a diákokat is. — Az a négy év, amelyet diákkoromban a segesvári szász gimnázium falai között töltöttem el, a komoly tanulás jegyében folyt le. Most, hogy újból felkerestük a régi iskolát, örömmel állapíthatom meg, hogy az intézet megőrizte, sőt emelte tudományos színvonalát. Holitzer igazgató személyében kétségtelenül kitűnő pedagógus és a legjobban felkészült tanár került az intézet élére. — Szinte felesleges hangsúlyoznom, hogy nagyon szívesen fogadtak, hiszen mi is úgy kerestük fel a gimnáziumot, mint amikor az ember legkedvesebb ismerőseivel találkozik, örvendetesen lepett meg azonban az a rendkívül magas színvonalú tudományos értéket reprezentáló muzeum, amely a város és környéke régiségeit tartalmazza és amely a mi érettségi vizsgánk óta született meg. — Régi ismerősökkel találkozott-e a kegyelmes ur? — Diáktársaim közül ott volt Both profasz- szor, aki negyvennégy évig töltötte be a helybeli leánygimnázium igazgatói tisztjét s most nyugalomba vonult. Harmadik diáktársam a rozsnyói pap. Mindnyájan nagyon örvendtünk a találkozásnak. Igen — jegyzi meg mosolyogva — igyekeztem az iskolán kívüli régi ismerőseimmel is találkozni. Azok a hölgyek, akikre, mint fiatal tizennyolc éves szép hajadonokra emlékeztem, ma már tisztes matrónák, s aiig-alig lehet felismerni a hetven évben járó arcváltozás mögött a régi vonásokat. — A város? — nagyon sok magyar szót hallottunk. Az uccafeliratok pedig a többi erdélyi városoktól eltérően három nyelven szerepelnek: német, magyar és román. Egy város, ahol most a békés egyetértés szelleme találkozik. Mafostíjvárf s ©s fürdő • U!oa*a Erdély közepében, modern kád- és gőzfürdő, azonkívül szabadfürdő „Strand“ 4 km. távolságra a Bukaresti-Nagyváradi fővonal Rázboeni (Sz. Kocsárd) állomástól. Gyönyörű parkok, fenyvesek, katonazene. Elsőrendű étkezdék. Szezon: Junius 1-től Szeptember 15-ig. Reumatikus és női betegségek ellen ajánlva. Prospektust ingyen küld a Fm-döigasgatóság Uioara. nagy szerepnek is, melyet az ezidőszerinti elnök, Svinhufvud, a fiatal finn-szabadság kiharcolásakor és megvédésénél játszott. A személyének kijáró tiszteleten és szereteten túl azonban a magyaréval rokon természetes tekintélytiszteletet is kellett látnunk azokban a külsőségekben, melyekkel minden alkalomkor az államfő személyét körülvették. A főünnepségek három nyelven folytak, még pedig az egymásiráutvaló érdeklődésnek demonstrálására, a szónokok lehetőleg a másik népnek nyelvén szólották a hallgatósághoz: a finnek és észtek többnyire magyarul, a magyarok pedig finnül és észtül beszéltek. Ennek a gesztusnak végtelenül megható és lenyűgöző volt a hatása. A sajátságos, az európai népi együttesben annyira magányos nyelvek hallatán az embernek előbb önkéntelenül a maga népi árvaságát és elhagyatottságát kellett éreznie, hogy a következő pillanatban, amikor észt és finn kiválóságok ajkán hibátlan tisztasággal megszólal ez a mi magányos magyar nyelvünk, mélyről feltörő meghatódottsággal érezzük, hogy mégsem vagyunk egészen egyedül, hogy vannak más, hozzánk hasonlóan magányos és egyedüljáró népek, melyekkel ime ötezer esztendős és sok ezer kilométeres távolságok ellenére találkoztunk. S ugyanakkor éreznie kellett mindenkinek, hogy ha ebben a találkozásban alig is rejtőzik valamilyen politikainak, vagy gazdaságinak nevezhető haszon, vagy előnyösnek ígérkező kilátás, — annál jobb, mert annál tisztább, annál szellemibb, annál mélyebben emberi a lényege. Ennek az önzetlen barátságnak, ennek a kölcsönös megbecsülésnek és érdeklődésnek hasonló demonstrálásával különben minden kínálkozó alkalomkor találkoztunk. Az ünnepi istentiszteletek a lutheránus hitvallás szertartásai szerint történtek, mert hiszen mind az észt, mind a finn nép közel kilencven százaléka ehez a felekezethez tartozik. (A finnek közül például csak két ezrelék a kátho- likusok, körülbelül ugyanennyi a zsidók száma, mig a más felekezetiek nagyobbik része az orosz uralom alatt orthodo^fokká erőszakolt finnekből és észtekből kerül ki). Ezeken az ünnepi istentiszteleteken is szabály volt a három finn-ugor nyelv párhuzamos használata. A nyelvi nehézségeket pedig az előrelátó rendezőség úgy hidalta át, hogy az istentiszteletek egész liturgiájának, valamint szentbeszédeinek szövegét a három nyelven hasábosán kinyo- matvn előre kezébe adta a templomi hallgatóságnak. így nemcsak figyelemmel kisérhette mindenki az istentisztelet fogását, hanem meg is érthette a mélyenszántó beszédeket, melyek a valláserkölcs szemüvegén át nézték és méltatták a kongresszusi napok jelentőségét. A három kongresszusi nap alatt színházi előadások és különféle kiállítások gondoskodtak a közönség nemes szórakoztatásáról. A művészi esték közül, épen úgy, mint Tallinnban. Helsinkiben is messze kimagaslott az a hangverseny, melyet magyar, finn és észt művészek adtak az egyetem dísztermében. Egészen rendkívüli volt, ahogyan a finn közönség Felvinni Takács Alizt, az elragadóan bájos és nagytehetségii hegedű művésznőt ünnepelte: sokan a szó szoros értelmében sírtak elragadtatásukban. Igen nagy sikere volt ezen a hangversenyen Kallhvoda Olgának, a világszerte ismert magyar rádióénekesnőnek is. Kalliwoda a magyar dalt, s mefprditva is, őt a magyar dal csaknem valamennyi nagyobb nyugati és északi rádióleadó állandó müsorszámává tette. Helsinkiben kis jubileumot is ültünk tiszteletére. Itt énekelt ötvenedszer külföldi rádióba régi és modern magyar dalokat. Nehány nappal előbb ugyanilyen alkalomból Tallinnban voltunk együtt, s egy bét múlva Koppenhágában ismét találkoztunk: az itteni stúdióban már várta a távirat, mely Lyonba hivta magyar dalprogramjával.■ - A kongresszussal kapcsolatos inkább pedagógiai jellegű kiállítások közül messze kimagaslott a modern finn képzőművészek gyűjteményes kiállítása: a fiatal fipn festők, és szobrászok messze előljárnak a modernségben, s mégis feltűnt, hegy híven népi jellegzetességükhöz a szokásos túlzások dolgában figyelemre méltó mérsékletet tanúsítanak. A. záró ünnepségen Setälä, ki nemcsak névszerint fővédnöke a kongresszusnak, hanem minden finn-ugor törekvésnek legfőbb istápolója és gyámolitója, nyelvészeti bravúrral kápráztatott el: nemcsak finnül, magyarul és észtül búcsúzott el a kongresszusi közönségtől, hanem sorra megszólalt az összes finn-ugor nyelveken számszerint, vagy tizen. Ezek közül voltak is egyeseknek képviselőik jelen. így a Leningrad leörül lakó ingerieknek és a finn-orosz határvidéken élő karjalaiaknak nehány reprezentánsa, javarészt menekültek, vagy orosz földön élő szülőknek finn egyetemeken tanuló gyermekei. A záró akkordja ennek az ünnepségnek 8 azzal együtt az egész hivatalos kongresszusnak az az ünnepélyes meghívás volt, mellyel az észt kormány megbízottja a kongresszust 1934 június havára Tallinba, Eesti fővárosába invitálta. A finn és az oszt kormányok már most gondoskodtak a maguk részéről a jövendő finnugor kulturkongrpsszusok sikeréről: jelentős alapítványokat tettek azzal a rendeltetéssel, hogy azoknak a jövedelme biztosítsa a finnugor kulturmozgalom folytonosságát. Bizonyos, hogy magyar részről sem lesz hiány e fajta gesztusokban. A ta11 inni kongresszusig eltelő három év alatt sokkal nagyobb szükség lesz arra, hogy a szétszórt és szét is hasogatott magyar társadalom a maga teljességében ismerje fel azokat a kiapadhatatlan erkölcsi erőforrásokat, melyek ebből a valóban ideális mozgalomból buzognak. Dr. Sulyok István.
