Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-13 / 156. szám

XIV. ÉVF. 156. SZÁM. js*sams& Meddig tart még a kolozsvári városházán az interregnum ? ” Négy hét óta fej nélkül, vezetőség nélkül áll Kolozsvár városa — Személyi harcok mögött elsorvad a közigazgatás és elvérzik az adófizető polgárság . . . (Kolozsvár, julius 11.) A kolozsvári város­háza soha olyan siralmas képet nem mutatott, mint napjainkban. Az ódon falak között zűr­zavar és elképesztő bizonytalanság uralkodik. Egy város, még pedig Erdély fővárosa — fej nélkül, vezetőség nélkül áll négy hét óta. Mert ma négy hete, hogy a belügyminisztérium min­den indokolás nélkül a kolozsvári városi taná­csot feloszlatta. Minden indokolás nélküli Hihetetlenül hangzik, de a valóságot telje­sen födi ez a megállapítás. A szó igazi értelmé­ben Argetoianu belügyminiszter minden indo­kolás nélkül szétkergette Kolozsvár város vá­lasztott tanácsát, a feloszlatást elrendelő vég­zést leküldötte a kolozsvári prefekturára, sőt a feloszlatás ténye a hivatalos lapban is megje­lent. Utóbb ugyan napvilágot látott az a bizonyos egyszakaszos törvény, amely a nemzeti-paraszt- párt kormánya által készített közigazgatási tör­vény legfontosabb paragrafusait hatályon kívül helyezte. Maga az egyszakaszos „törvény“ is csak a törvényesség látszatát akarja kelteni, mert törvényt csak törvénnyel lehet megváltoz­tatni s nem a pillanatnyi elhatározások méhé- ben születendő „egyszakaszosokkal“. A Iorga-kormánynak azonban úgy látszik, sürgős volt a dolog s meghozta az elhamarko­dott feloszlató végzést, a kivitelnél azonban megtorpant. Nem a törvénytelenség miatt vol­tak skrupulusai, ez nem nagy gondot okozott a kormánynak, hanem előre nem látható személyi viharok, illetve akadályok gördültek a koraszü lőtt feloszlató végzés végrehajtása elé. Nekünk ebben a kérdésben természetesen csak az lehet az elvi álláspontunk, hogy a városok lakosságát önkormányzati jo­guktól elütni nem szabad. Különösen ve­szedelmes játék ez ép a mai körülmények között, amikor a gazdasági válság eny­hülését remélhetjük. A kínálkozó alkal­mak bölcs kiaknázása csak alkotmányos városi képviselettel várható. Ma éppen negyedik hete, hogy a feloszlatás megtörtént, sőt már az interimárbizottság is ki volt nevezve és mégis négy hét után Kolozsvár város — fej nélkül, vezetőség nélkül áll s a leg­nagyobb bizonytalanság elé nézhet még hosszú ideig. Mindenesetre megdöbbentő könnyelműség a Iorga-kormány részéről, hogy négy hét óta a kolozsvári városházán nincs felelős tényező és megállt a munka. Mi ennek az oka? — merül fel önkéntelenül is a kérdés. Már előbb jeleztük, hogy tisztán személyi természetű okai vannak. Ma már nyilt titok, hogy dr. Mihali Tivadar polgármester, illetve volt polgármester és országgyűlési képviselő görcsösen ragaszkodik régi állásához és meg­mozgatott mindent, hogy továbbra is a kolozs­vári polgármesteri székben maradhasson. Nem csinál titkot abból, hogy ha választani kell a képviselőség és a polgármesterség között, fájó szívvel bár, de az utóbbit választja. Kétségtelen az is, hogy Mihali Tivadarnak magas összeköt­tetései vannak. Letagadhatatlan azonban, hogy a kolozsvári románság körében rendkí­vül erős áramlat nyilvánult meg Mihali Tivadar polgármestersége ellen. Nincs szándékunkban és nem is tartjuk il­domosnak, hogy felsorakoztassuk azokat az ér­veket, amelyeket polgármestersége ellen ele­mentáris erővel használnak ki. Tény azonban, hogy az utolsó években Kolozsvár város adminisztrációja zsák- uecába került és a polgárság akarata nem érvényesülhetett a városházán, mert egy erőszakos kisebbség minden produk­tiv munkát megakadályozott. Bünös-e ezért Mihali Tivadar? Várospolitikai ellenfelei azt állítják, hogy igen. Már magas kora miatt sem tudott olyan erélyt kifejteni, amilyenre az adott körülmé­nyek között szükség lett volna. Ma eljutottunk oda, hogy a város közigazga­tási és pénzügyi csőd előtt áll és ebben a felf'or dulásban négy hét óta teljes fejetlenség uralko­dik. Ki a felélős mindezekért? Ki felel a város vagyonáért, ki felel azért a közigazgatásért, amelynek nincs feje, nincs vezetője? És ki tud ná megmondani, hogy még meddig tart az in­terregnum? Bukarestben úgy látszik, megteled keztek arról, hogy egy százezer lakóju város élén nem állanak felelős tényezők. Négy hét óta a városházán csak folyó ügye­ket intéznek. Megállt az építkezés, megállt az uccák javítása és megállt minden olyan munka, amire ennek a súlyos adókkal terhelt városi polgárságnak múlhatatlanul szüksége van. Ugyanakkor pedig a helyi revíziós bizottság megnyirbálta a költségvetést, elrendelte egy csomó tisztviselőnek és napidijasnak az elbocsá­tását s nincs, aki mindezeket végrehajtsa. A kulisszák mögött pedig a személyi harcok tovább tartanak. Két, illetve három klikk küzd egymás ellen és mindenik a város élére akar kerülni. Senkinek sem jut eszébe, hogy a szemé­lyi tusakodások mögött egy szerencsétlen, ago­nizáló városi polgárság vérzik. Ha baja van, pa A VILÁG LEGJOBB FÉLKEMÉNY GALLÉRJA. Kapható minden jobb férfidivat üzletben. nasza van, ha az adóvégrehajtó a nyakára lép, nincs kihez forduljon, nincs kinél panaszt emel­jen. Meddig tart a városi interregnum? Négy hét alatt kormányokat neveznek ki, kormányok buknak meg, csak éppen Kolozsvár város egzisz­tenciális ügyében nem tud dönteni a Iorga-kor- rnány? Mindezeket meg kellett Írnunk. Csúnya já­ték ez. Még a mi speciális viszonyaink között ig egyedülálló. Négy hétig megszüntetni a jogfoly­tonosságot, megfeledkezni egy városról, megál­lítani a fejlődés menetét — olyan kormányzati könnyelműség, ami Romániában is példa nélkül áll. Csak egy fejetlen kormány hagyhat fej nél­kül egy százezer lakóju várost. «SWVWVWrfVWVWVVWl/WSAA/WWVVVWWWVVV-rfVWWVV/WW' >WW>Ar\/./WWWl Aki a világháború kitörése óta Európa minden harcterét végígverekedte Az utolsó magyar király futárja, Skultéty Sándor volt vadászhadnagy kiszabadult Illaváról, ahova másiél évvel ezelőtt zárták el (Debrecen, julius 11.) Tegnap délelőtt a Pi ac uccán utánam szólt valaki. Hátra fordultam és ki állt előttem: Skultéty Sándor, 1911. év óta a selmeci, majd a soproni erdő- és bányamér­nöki főiskola polgára, volt császári és királyi 11-es vadászhadnagy, Pilsudszky marsai legio- nistája, IV. Károly király utolsó futárja, jelen­leg Illaváról szabadult fegyenc. Két szélmalomkarját kitárta felém és se szó, se beszéd, a járókelők szemeláttára magá­hoz ölelt: — Szervusz, de régen láttalak... Ezt olyan hangsúllyal mondta, mintha csak tőle függött volna, hogy meglátogasson. — Honnan jössz pajtás? — Illaváról, egyenest Illaváról. Egy trapp­ban tettem meg idáig az utat. Beültünk a Koronához cimzett hivatalba. Skultéty söröket rendelt. Már a harmadik eresztésnél tartottunk, amikor megszólalt: — Emlékszel-e még? Innen-onnan tiz esz- teudeje lesz, hogy először találkoztunk. Kölyök voltál még, kölyök... Az utolsó magyar fellángolás. — Emlékszem. Kint feküdtünk a fertőfe- héregyházi domboldalon. Nyár volt, lomha tes­tű paraszt nyár, de messze bent a rozsdásodás- nak indult nyugati határhegyek mögött már zihált az ősz. Ökörnyálfoszlányok úszkáltak a levegőben s fölöttünk mozdulatlanul strázsál- tak a bárányfelhők. Mintha megállt volna az idő. hogy jobban emlékezetébe véshesse és egy­szer majd megismételhesse az utolsó magyar fellángolást. Valahol messze gépfegyver kattogott. Csil­logó szemekkel néztünk el nyugat felé. Akkor még azt hittük, hogy hamarosan Bécs is szu­ronyvégre kerül. Az osztrák csendőrzászlóal- jak szétszórva hátráltak előttünk. Bizony el nem hittük volna, hogy végefelé jár a nyugat­magyarországi felkelés... Skultéty nagyot húzott a krigliből, aztán sóhajtott egyet. Mind a ketten hallgattunk. Skultéty a zsemlyemorzsákat piszkálta az asztalon, majd kisvártatva megint megszólalt: Csúnyán elbántak velünk 1921-ben ... Megint elhallgattunk mind a ketten. Nem jó arról beszélni, ami ezután következett- So­káig nem találkoztunk. Azt sem tudtam, hogy a nagy futásban hova lett Skultéty. Négy-öt hónap múlva. Szilveszter-estén aztán véletle­nül belebotlottam a soproni Várkerületben. Nagymajtény síkon.. Skultéty ezután eltűnt Sopronból és csak két esztendővel ezelőtt találkoztam vele me­gint. Sátoraljaújhelyen akadtam v. Még akkor az az agyusztált bakaköpönyeg volt rajta, amit a felkelés alatt viselt. „A király futárja vagyok!“ Skultétynak eszébe jutott, hogy jó volna hazamenni a szüleihez. Már 8 esztendeje nem látta őket. Hivott, hogy menjek vele én is. Ele­inte szabadkoztam, de addig unszolt, mig rá­álltam az utazásra. Útleveleink rendben voltak, a cseh határon minden baj nélkül átjutottunk. A vonaton sem volt semmi baj. Közel kétórai utazás után egy vidéki kis állomáson szálltunk le a vonatról. Skultéty ment elől, én utána. Már a kijáratnál voltunk, amikor egy cselt vas­utas éktelen káromkodásba kezdett. A magya­rokat szidta valami miatt. Skultéty dühbejött, odament hozzá és szó nélkül arconvágta. Nagy csődület támadt. Csakhamar előkerült két csendőr. Skultéty nem várta meg. mig rája te­szik a kezüket. Eléjük ment és szabályszerűen jelentkezett: — Skultéty Sándor volt császári és királyi vadászhadnagy, Őfelsége IV. Károly király fu­tárja vagyok. A csendőrök az első pillanatban önkéntele­nül meghökkentek, aztán elvezették. Rám sem nézett, úgy ment el mellettem. Ennek köszön­hettem, hogy ép bőrre) megmenekültem. Azóta csak annyit hallottam felőle, hogy másfélévi börtönre ítélték. Hogy miért, maga mondta el tegnap. Miért került Sknltéty Illavára? •— Úgy volt az — mesélte, — hogy a csehek már régóta köröztek, amiért 1920-ban beálltam a lengyel légióba. Tudod akkor az volt a hely­zet, hogy a lengyelek megtámadják a csehe­ket. De a dologból nem lett semmi. A muszkák mindent elrontottak. A Visztulánál nekimen­tek Pilsudszkynak és bizony szorult a kapca. De aztán szétvágtunk közöttük. Kutya kemény napok. Szóval így történt.... Megyek, felnézek Pestre, hogy mi újság, hátha akad valami dolog a számomra is. Elkísértem az első tanyákig. Aztán kezet fogtunk: — Isten veled, ne busulj, még találkozunk. Megölelt, aztán elindult az országúton. Lyukas bakkancsai nagyokat puffantak a por­ban. Kimérten lépkedett, mint akinek egyelőre semmi sem sürgős. Nyurga alakja lassan elveszett a messzej ségben. Ki tudja, látom-e még valaha... ____________________________________(bj.) ARÁNY ÉR, VÉ GBÉL REPEDÉS VÉGBÉL FÁ JOAL fűAK ellen Masmersan kúp és kenőcs, O í bén kapható a gyógyszertárakban

Next

/
Thumbnails
Contents