Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-13 / 156. szám
6 XIV. ÉVF. 156. SZÁM. A tanonciskolák igazgatói nem tőrödnek a kisebbségi inasok vallásoktatásával Országos akciói kell indítani a kisebbségi vallásoktatás megmentése érdekében (Kolozsvár, juliua 11). A Kolozs-dobokal unitárius egyházkor tegnap délelőtt tartott közgyűlésén, mely az unitárius kollégium dísztermében folyt le, dr. Gál Kelemen felügyelő gondnok és Ürmössy Károly esperes elnöklete alatt, tárgysorozata rendjén részletesen foglalkozott azzal a szomorú kisebbségi helyzettel, amely a nagy politikai hullámzások mellett az iparos-nevelés terén is sújtja az erdélyi magyarságot. Ütő Lajos, el. isk. igazgató, nevelésügyi bizottsági előadó jelentése szerint a nevelésügyi bizottság a hozzá beérkezett statisztikai adatok alapján nagy megdöbbenéssel konstatálta, hogy az iparos tanonciskolák növendékeinek legalább fele egyáltalán nem jár vallásnevelési órákra, mig a másik ötvenszázalékának egy része, szintén csak rendszertelenül látogatja a hittanórákat. A közgyűlés résztvevői érthető megütközéssel hallgatták ezt a bejelentést s a tanácskozás rendjén úgy az oktatói kar, mint az iparos karok tagjai részletes hozzászólásokkal igyekeztek a kérdést minden szempontból részletesen is ismertetni, ami azonban nemhogy megnyugtató hatást tett volna, de ellenkezően, még jobban felcsigázta az elkeseredett hangulatot. A kisebbségi tanoncok vallásoktatási kérdése ugyanis sokkal nagyobb jelentőségű probléma, mint- ahogy az első pillanatban előtűnik s nemcsupán a kisebbségi tanoncok vallásnevelési ügyét jelenti, de kihatással van ezen át a tanuló egész erkölcsi észjárására, műveltségi előhaladására, esetleg épen az ezekben való legnagyobb hiányt idézi elő. Hogy az életben milyen mélységesen elszomorító és lesújtó állapotokat termelhet ki magából a nem megfelelő, sőt hiányos erkölcsi és vallásnevelési oktatás, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a háború utáni években nagy arányokban elszaporodott mindenféle bűnözés. De van egy másik s kisebbségi szempontból szintén igen fontos momentuma a tanoncoktatás vallás-pedagógiai részének. Nevezetesen a tanoncok oktatási nyelve — a legújabb s legmodernebb román közoktatási politika értelmében — teljesen román. Politikai szempontból tudjuk, hogy mit akarnak ezzel elérni a bölcs tanügyi hatóságok. De kulturális szempontból elérik-e a szükséges célt? Vájjon annak a kisebbségi tanulónak, amelyiknek a szakoktatás speciális rendszerét és kifejezéseit még anyanyelvén is tanulnia kell és pedig fokozott igyekezettel és szorgalommal, ha kellő előhaladást akar elérni, helyes és politikus dolog-e megnehezíteni még azzal amúgy is rövidre engedett tanulási idejét, hogy mindezt egy általa külön tanulást igénylő nyelven sajátítsa el?! Olyan nagyfokú kulturális visszafejlődést jelenthet ez a téves politikai belekapcsolódás ebbe a kérdésbe, aţnit a kisebbségi sors viselői semmilyen körülmlények között nem engedhetnek meg s ami ellen annál inkább kell harcolniok, mert hiszen az oktatási nyelv elrománosi- tása folytán a kisebbségi tanulók egyedül csak a val- lástanitás óráin részesülnek saját anyanyelvükön való oktatásba, nem kell, hogy nemzetiségi politikának deklaráljuk ezt a követelést, bár egész jogosan beilleszthetjük a faji elnyomás csoportja alá ezt a kérdést is, de általános pedagógiai és kulturális szempontok teszik parancsolóvá ennek a kérdésnek megfelelő módon való szabályozását. Vannak esetek, amelyek szerint vagy az iskolai Igazgatók, vagy a mesterek nem engedik vallásoktatásra a tanoncokat. Nem kell sem az igazgató urak nagy pedagógiai szakértelmét, sem a mesterek kiváló erkölcsi értékét kiemelnünk e példák sorozatából, mert hiszen az illetőkkel szemben amúgy is kár volna az ilyen irányú feddés. De olyan esetekről is hallottunk ezen a gyűlésen, mint amilyent Sepsiszentgyörgyön produkált az ottani tanonciskola igazgatója, aki pedagógiai és iparospolitikai nagy koncepciójának, teljes mértékben való felszínre juttatásával szombaton d. u. 5—6 óráig állapította meg a kisebbségi felekezetek vallásóráit, hát olyan időben, amikor a kisipari munkahelyekben a legnagyobb munkatorlódás van s amikor egyetlen mester sem engedi el tanulóját a munka garmadájából. A Kolozs-dobokai egyházkor közgyűlése teljes mértékben átérezve e kérdés rendkivüli fontosságát, elhatározta, hogy külön tanulmány tárgyává teszi az iparos tanonc-ok tatás vallás-pedagógiai részét, az egész országból begyűjti a szükséges adatokat s hasonló eljárásra kérve fel a többi felekezeteket, országos akciót (Marosvásárhely, julius 11.) Mióta a román kormányok játékos szeszélye ugv kezeli Borszéket, mint a sakkfigurát, azóta megszokta már a közönség azt is, hogy ennek a természeti szépségekben szinte páratlanul álló fürdőnek megyei hovatartozásával ne legyen tisztában. Ősidőktől fogva Csikmegyéhez tartozott Borszék, a liberális kormány politikai okból Neamţ megyéhez csatolta, a nemzetipártiak jóvoltából pedig ma Marosmegyének második büszkesége Szováta mellett. Igaz, hogy kedvező fekvése miatt számíthat Borszék még arra is, hogyha a körülmények úgy kívánják, egy ügyes sakklépéssel könnyen csatolhatják Besztercéhez is, vagy a bukovinai Cámpulunghoz; do ez már a következő kormányok feladatához tartozik. Hát hagyjuk! Jelen esetben tehát a rnarosmegyei Borszékről lesz itt néhány szó. Itt a kákán is csomót, az ökör alatt is borjut keres a sovinizmus dühe és államellenes izgatást lát még abban is, ha valaki csak említést is tesz a Magyar Pártról. Ambrus József, a borszékiek fiatal r. kát. plébánosa állott tegnap a vizsgálóbíró előtt államellenes izgatás vádjával. Nézzük, mit is vétkezett a szelidlelkü tisztelendő ur az állam ellen? Pünkösd vasárnapján épületes, szép prédikációt tartott a Szentlélek Isten eljöveteléről, a pünkösd első csodájáról: a tüzes nyelvekről s a lélekvárásról. Nem politikai beszédet mondott tehát, hanem ünnepi szentbeszédet, Igét hirdetett a lelkipásztor a hívőnek, a pap beszólt, lélekből, híveinek lelki épülésére. A prédikáció elvégzése után a szokásnak megfelelően felolvasta az aktuális közölnivalókat: házasulandók kihirdetését, iskolai vonatkozású figyelmeztetést a szülőknek, hogy gyermekeiket a tanév hátralevő idejében is pontosan küldjék az iskolába stb. Legvégén kihirdette azt is, hogy a Magyar Párt maroshévizi tagozatának vezetősége aznap délután alakuló gyűlést tart, melyre minden magyar embert szeretettel várnak. Ennyi volt az egész és több semmi s mégis három nap alatt kikelt belőle az állam- ellenes izgatás tengeri kígyója. Ami ezután következik, az már a szokásos sablon. Feljelentés a csendőrség'en, kihallgatás, tanuk megidézése, jegyzőkönyvek, feljelentés az ügyészségre, vizsgálóbírói kihallgatás stb. Tény az, hogy Ambrus plébánosnak halvány fogalma sincs arról, mivel követhette el az elindít a vallásoktatás kérdésének megfelelő rendezésé érdekében. Addig is felkéri az iparosmestereket, hogy átérezve a kérdés rendkívüli fontosságát, a maguk részéről nemcsak, hogy ne tegyék magukévá az iparosiskolák Igazgatóinak gyakran tapasztalt elfogult magatartását, de hassanak oda, a maguk hatáskörében, hogy kisebbségi tanoncaink a legpontosabban és legszigorúbban látogassák saját felekezetűk vallásóráit, mert ezzel nemcsak a törvény által előirt kötelességet teljesitik, de faji szempontjain túl az általános emberi és Kulturális érdekeket is előmozdítják. lene emelt vádat, mert a Szentlélekről prédikálni, házasulandókat hirdetni, magyarpárti gyűlést bejelenteni talán csak nem államellenes izgatás. Ez ügyben máskülönben négy tanú is szerepel, kik közül kettőt: Vakkon J’erenc községi birót és Máthé József albirót a vizsgálóbíró is kihallgatott, de egyikük sem tudott semmi terhelőt mondani a plébános ellen. A második két tanú: Passath György elemi isk. igazgató és Buciuman Traian volt községi biró és volt csendőrőrmester, minden valószínűség szerint tudtak volna ennél többet is vallani, de miért, miért nem, az idézésre nem jelentek meg a vizsgálóbirónál. A kihallgatás után a plébánost s az első két tanút hazaküldték minden további megjegyzés nélkül, a két utóbbit pedig e hó 24-ére újból megidézték. Szeretnők hinni, hogy az államellenes vád borszéki elefántjából a törvény vásárhelyi őrei előtt picinyke szunyogocska válik, mely elzön- gicsél füleik mellett és eltűnik a semmiségben, ahonnan megszületett. Egyébként Borszéken csúnya betegség dühöng. A sovinizmus járványa. Erdélyszerte imitt-amott elég gyakran felüti a fejét ez a veszedelmes kór, de a gyergyói havasok közé —• úgy látszik — egészen befészkelte magát. Passath György gör. kel. lelkész, az állami elemi iskola igazgatója, az elmúlt tanévben teljesen kiküszöbölte a magyar nyelvet az iskolai használatból, pedig Borszék 90 százalékban ma is magyar község, ahol joggal el lehet várni, hogy a tanitás a lakosság anyanyelvén történjék. Borszéknek nincsen egészen 2200 lakója, de határozottan meg lehet állapítani, hogy ebből a számból is 2000-en szinmagyarnak vallják magukat és 200-nál kevesebben románok. A községben van egy áll. el. iskola és külön román iskola is van. Az állami iskolában, melybe mintegy 220 magyar és alig 5 román növendék járt, tisztán román nyelven folyt a tanitás egész éven át. Passath György igazgatónak azonban még más hazafias cselekedete is volt. Egyik nemzeti iinepen román kokárdákat osztott szét a gyermekek között 3 lejes potom árért. Csiky Imre IV. oszt. fiúcskának a zsebéből még ez a csekély összeg is hiányzott s ezért nem vehette meg a kinált nemzeti szinü szalagot. A büntetés természetesen nem maradt el és Csiky Imre nemcsak verést kapott az igazgató űrtől, de a magaviseletből még rossz osztályzatot is. A 8-as jegyét 3-asra rontotta le az igazgató azzal a megjegyzéssel, hogy Csiky Imre IV. oszt. tanuló nem tűzte fel a román nemzeti szinü szalagot. Amikor ezeket halljuk, önkéntelenül is arra gondolunk, vájjon nem voina-e Passath György igazgató ur is érdemes arra, hogy államellenes izgatás vádjával illessék. Mert melyik árt többet az állam érdekének és presztízsének? Ambrus József plébános pünkösdi prédikációja-e, vagy Passath György tévesen értelmezett. üres hazafisága, mely arculcsapja a román közoktatásügyet és analfabetizmusra kárhoztat 220 magyar gyermeket. WWWVNA/WWWVW A nagy Hoggar^gyémánt története« Thackeray klasszikus müve párját B ritkítja a világirodalomban. 188 oldal. Régi ára 84 lei volt, most 34 lei Lepagenál, Kolozsvár. — Küldje be bélyegben és portómentesen kapja. ne sajnálja az utat Marosvásárhely-, Brassó-, Szebenbe és tekintse meg SZEKELY&RETI bútorgyár mintaraktárát. NAGY ÁRLESZÁLLÍTÁS! - KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEK! S. Nag^ László. Állam elleni izgatásért fogták pörbe a borszéki plébánost, mert kihirdette a Magyar Párt gyűlését Az állami iskolaigazgató azonban szabadon izgathat a magyarság ellen és kobozhalja el a gyermekek anyanyelvét
