Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-13 / 156. szám

XIV. ÉVF. 156. SZÁM. Wu&rs1Stoa<&' „Megsokasodtak a suba alatti intervenciók és ügynökök egész sora zsarolja a szerencsétlen nyugdíjasokat!“ A hivatalokba való belépés tilalma súlyos következményiekkel járt — Gyártás Elemér leleplezi „az elégedetlen nyugdíjasok kcmité“"ját és egyenlő elbánást kér a magyar rokkantak számára közbenjárás még a parlamenti tagoknak is tel­jesen tilos. 3. Nem gondolja-e miniszterelnök ur, hogy az a minisztertanácsi napló, amely még a parla­menti tagoknak is megtiltja a minisztériumok­ba való belépést és hogy a „summum jus summa injuria“ elve alapján ez a drákói rendelkezés csak as ügynököknek használ és azoknak, akik bizonyos kapcsolatokat zsaro­lási céllal kihasználnak. A magyar rokkantak ügye. Még az előző ülésszakban április 1-én, az éjjeli ülésen a kamara megszavazta azt a tör­vényjavaslatot, amely szerint az osztrák és magyar hadseregben szol­gált rokkant tisztek és legénységi állo­mányban volt egyének nyugdíj és egyéb tekintetben a román hadsereg rokkant- jaival egyesítő elbánásban részesülnek. A javaslatot az ülésszak bezárása miatt — közben kormányválság is volt — a szenátus már nem tárgyalhatta. Gyárfás Elemér magyarpárti szenátor, te­kintettel a javaslat jelentős voltára, ezt a sze­nátus irattárából kikereste és a házszabály vo­natkozó rendelkezése alapján elkészítette azt a busz aláírással ellátott beadványt, amelyben a szenátus elnökségétől a javaslat tár­gyalásának napirendre tűzését kérte. A beadvány eredményeként a szenátusban ki is osztották a javaslatot azzal a megjegyzéssel, hogy azt a kormány magáévá teszi. Meg kell állapítanunk azt, hogy a magyarpárti szenátorokon kívül a román szenátorok nagy része is lelkesedéssel csatlakozott a javaslat tár­gyalásra tűzésének gondolatához. A javaslat­ból ilyen módon rövidesen törvény lesz. (Bukarest, július 11.) Gyárfás Elemér ma­gyarpárti szenátor a szenátus pénteki ülésén a következő közlést terjesztette elő a miniszterel­nökhöz és a pénzügyminiszterhez: — Amióta minisztertanácsi napló tiltotta meg azt, hogy akár parlamenti tagok is belép­jenek a minisztériumokba, újból megsokasodtak a suba alatti intervenciók s az ügynökök egész sora zsarolja újból a szegény magánfeleket, különösen a sze­rencsétlen nyugdíjasokat. Főként az általános nyugdíjpénztárnál vált tűr­hetetlenné a helyzet. Benyújtok itt egy levelező­lapot, amelyet Fiilöp Alajos, a csikmegyei Szár­hegy községi nyugdíjas kapott és amelyben egy bizonyos „elégedetlen nyugdíjasok komitéja“ (Bukarest, Str. Cernica 4.) ajánlja fel „szolgála­tait" jogainak végleges elintézéséért 4000 lejes fix összeg és más költségek fejében annak elle­nére, hogy abban az időben, amikor a parla­menti tagoknak a minisztériumokba való belé­pése még nem volt megtiltva, én magam szemé­lyesen tárgyaltam az ügyet az illető előadóval, aki az akták kiegészítését kérte s ezek az akták pillanatnyilag nálam vannak. — Kérem tehát a pénzügyminiszter urat, szíveskedjék közölni velünk a következőket: 1. Hogyan és milyen utón tudhatja meg „az elégedet­len nyugdíjasoknak“ ez a hires komitéja azoknak a nyugdíjasoknak nevét és pon­tos címét, akiknek valamilyen ügyük van folyamatban a központi nyugdíjpénztárnál, amikor még a par­lamenti tagoknak is meg van tiltva az ebbe a hivatalba való belépés? 2. Hogyan és milyen eszközökkel intézhet el ez a komité függő ügyeket, amelyekhez az okmányok kiegészitésót kérték, ha mindenféle A tordai primár dr. Gentiu, előzékeny em­ber, aki tiz évig volt polgármestere a városnak, mig a Maniu-rezsim ki nem buktatta. Most ideiglenesen áll a város élén, mert a polgármes­ter ellen fegyelmit indítottak. Egyébként is fel­oszlatás előtt áll a tanács, a jelenlegi tanács tag­jai ülésekre sem járnak már. A primár urat a földgáz ügyben kerestem fel. — Valóban én is úgy látom a helyzetet, hogy, itt arra kerül a sor, hogy a lakosság áttérjen a. fafütésre. A városnak erdei vannak, megkezd­jük a termelést és gondunk lesz arra, hogy a la­kosság megfelelő árban jusson tűzifához. Nincs kizárva azonban, hogy a társaság az utolsó perc­ben meggondolja bagát, mert ha Tordát, mint fogyasztót elveszti, sokmilliós veszteség éri. Amint azonban a lakosság körében hallom, erre nem igen van kilátás. Motas szóba sem áll a fogyasztók szindikátusával. A szindikátus pedig tudja, hogy most kell sarkára állni és megvédeni a jogait, amig nem kerül fűtésre a Mert akkor jön a nyomás Motas részéről, T otdÁtxa pémügyiga^gató­ság texülmletet nyitott Az adóellenőr ur méterre! a kezében árulja a szövetet... Beszélgetés a polgármesterrel a földgáz ügyéről — Adatok, amelyek tovább bizonyítanak... (Torda, julius 11.1 Perdül a dob a tordai piacon, da már annyira megszokott, hogy senki sera figyel rá. Csupán az uj prefektusnak tűnt fel, aki meglepődött azon, hogy az adóhivatal egymásután árverezteti el adóba az üzleteket. Az adó 15—30,000 lej, az áruraktár 500 ezertől másfélmillióig... Azt mondják, hogy ezekből a „tranzakciókból“ mindenki jól jön ki, csak a hitelezők nem. De ki törődik ilyen szempontok­kal? Legfeljebb az következik be, hogy a régi és tisztességes cégek, amelyek ma is tartják pozíciójukat, nem kapnak hitelt. Egész Torda fekete listára kerül lassanként, mondta nekem egy kereskedő elkeseredve s felsorolt öt-hat ne­vet. akiknek „sikerült“ az üzletüket az adóhiva­tallal az alábbi hetekben elárvereztetek S ilyenkor a meglepetésszerűen megtartott árve­rés nehány főből álló „vevőköréből“ gyorsan előáll valaki, aki az egész boltot, úgy, ahogy van, megveszi. Az adóhivatal követelése, a költ­ségek kikerülnek az összegből, egy óra se telik bele s az adóellenőr ur csomagolhatja az iratait, lekerül a régi cégtábla s másnap reggel a régi főnök, — mint alkalmazott — uj firma alatt szolgálja ki vevőit...-----------------------------------------3EE Az adóhivatal akkor sem esik kétségbe, ha az áru a nyakán marad, mert kitesznek egy pul­tot a pénzügyi palota elé, rárakják az árut és a kontrolor ur rőffel a kezében biztatja vásár­lásra az embereket. Amint láttam, leginkább textiláruval rendelkezik az adóhivatal, hatal­mas mennyiségű kötött-szövött áru, szövet fek­szik az uccai üzlet pultján, amelyet komoly ve­vők mellett bámészkodók vesznek körül. — Hogy ez? — kérdi egy vevő — persze ro­mánul — az ellenőrtől. — Száz lej métere. — Negyvenet adok érte, szól a szövet alapo­sabb megvizsgálása után. A hivatalnok a fejét rázza. — Hány méter? Ügyesen, teljes szakértelemmel méri le a szövetet az ellenőr. — Ötvenötöt, adok, mondja a vevő. Hatvanért megtörténik az „üzlet“. Vájjon ki megy szövetet vásárolni a kereskedőhöz, aki­nek holnap szintén adót kell fizetni? És hová vezethet ez a rendszer? Lehet egy egész város kereskedelmét, annak hitelét és becsületét tönk­retenni? sor. amint a múltban „nyomta“ az elosztó társaságo­kat, mig ezek is nem voltak az övé és harcban álltak vele. A „nyomás“ kellő alkalmazása is Motas ta­lálmánya. Igen elmés, bár igen egyszerű Még a magyar szerződésben benne volt, hogy a gáz­kitermelő társaság, illetve a kincstár nem vál­lal felelősséget a gáz nyomásáért. Ez nyilván jogi előrelátás volt bizonyos bekövetkezhető ese­ményekre való tekintettel. Ha például Torda nem kapja meg minimálisan a két atmoszféra nyomást, gázszolgáltatás van ugyan, de a gyá­rak nem tudnak dolgozni, háztartásokban pedig megfagyhatnak a fogyasztók. Motas már a múltban is alkalmazta ezt az eszközt a fogyasz­tók, illetve az elosztók megszelídítésére. Tehát nem kérnek mégegyszer belőle. Hogy mennyire jogosulatlan Motasnak az a követelése, hogy a háztartási gáz ára 1 lej 32 bani legyen, amely a háború előtt 10 fillérbe ke­rült a fogyasztóknak, arra nézve legmegbízha­tóbb szakvélemény Guman mérnöké, aki abban az időben, mikor még nem volt Mota3 alkalma­zottja, tanulmányt irt a földgázárakról egy műszaki lapba s kimutatta, hogy a földgáz ter­melési költsége köbméterenként 5.18 bani, a ve­zetési költség 23.17 • bani, az elosztási 18.19, vagyis a termelési költségek 46.54 banira, rúg­nak. Indokolatlan tehát a 46.54 banis gázért 1 lej 32 banit’követelni a fogyasztóktól, még ak­kor is, ha a tőkebefektetés (amint az előző cikk­ből kitűnt, ez nem olyan sok) nincs is bekalku­lálva. Végül rá kell mutatnom a liberális földgáz­érdekeltségnek egy külön szempontjára. Ennek az érdekeltségnek egyáltalában nem áll érde­kében, hogy a földgázüzemre berendezett gyá­rak és iparvállalatok az ipari gáz olcsó szolgál­tatásával fölénybe kerüljenek az ő érdekeltsé­geikhez tartozó és főleg regáti gyárakkal szem­ben. Az ipari gáz magas ára nemcsak sokmilliós jövedelmet jelent, hanem biztosítja az „egyen­súlyt“, mert a magas gázárak lecsökkentik ezek­nek a vállalatoknak a versenyképességét. S a gyárak még inkább ki vannak szolgáltatva a földgáztársaságnak, mint a magánfogyasztók, mert a mai viszonyok között keresztülvihetet- len, hogy a tordai üveggyár, aranyosgyéresi szeggyár, tordai mészégető stb. más berende­zésre térhessen át. A piac mai felvevőképessége mellett egy okkal több, hogy ezek a gyárak le- álljanak és újabb ezrek legyenek munkanélkü- liek. T. S. Marost* fvátí s ös fürdő UIoafa Erdély közepében, modern kád- és gőzfür­dő, azonkívül szabadfürdő „Strand“ 4 km. távolságra a Bukaresti-Nagyváradi fővo­nal Războeni (Sz. Koesárd) állomástól. Gyönyörű parkok, fenyvesek, katonazene; Elsőrendű étkezdék. Szezon: Junius l-től Szeptember 15-ig. Reumatikus és női be­tegségek ellen ajánlva. Prospektust ingyen küld a Fürdőigazgatóság (Jioara, H3Srg35SKBgggV Mégis csak az „UNIÓ“ fest, tisztit iegoicsóbban. Belvárosi fióküzlet: Cluj Deák Ferenc ucca 11 sz

Next

/
Thumbnails
Contents