Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)
1931-07-12 / 155. szám
«5 ßüwetemaatt mmmm XIV. EVP. 155. SZÁM. A szabadkai határban egy börtönbői szabadult szerb földmives merényletet követett el egy nyolc éves kislány ellen, _, ,, „ azután felakasztotta Csak a véletlen mentette meg a haláltól : a zsineg elszakadt s a kislány elmenekült (Szabadka, július 10.) A rendőrség egész detoktivtestülete lázas munkában van, hogy bizonyítékot szerezzen Sztantics -Jakab földműves ellen, aki hétfőn délután bestiális kegyetlenséggel erőszakot követett el a Szabadka határán levő szőlőben egy nyolcéves kisleányon, akit beteges hajlamianak kielégítése után egy elhagyott csőszkunyhó gerendájára felakasztott és csuk a véletlenen múlott, hogy a szerencsétlen gyermek nem esett halálos áldozatául az embertelen gouosztettnek. Rózsás?,in szalag az áldozat szőke hajában. Hepehupás homokos ut, sok zökkenő és a távolban feltűnik a tömeg, amely a helyszíni szemle hírére sereglett össze a szőlő körül. Az egyik ütött-kopott zsellérház előtt nagy csoport, középen egy fakó bajusza, alacsony, ijedt szemű ember, aki egy sápadt, szőke kisleánykát tart a karjaiban. A merénylet áldozata, akit kihoztak a helyszíni szemlére. Az apa és leánya. Megállók előttük és látom, hogy a tömegben sok asszony sir. Az egész szőlővidéket megbolygatta a kegyetlen merénylet hire. A kisleány görcsösen átöleli apja nyakát. Vézna, sápadt, szőke kis gyermek, szemei még mos! is véresek és a nyakán ott van egy sötét barna sáv: a hurok nyoma, körülötte pedig karmol ások ktsebb-nagyobb pontjai. A sebek a nyaktól egészen a válláig és le a mellkasig húzódnak. A gyermek testileg fejletlen, alig több huszonöt kilónál, vékony, törékeny teremtés. Mind a két kék szeme erősen véraláfutásos a fojtogatástól és az akasztás következtében beállt fuldoklástól. Szőke hajában széles rózsaszín szalag, pici átlátszó fülében olcsó kékköves fülbevaló. Igénytelen, sovány zsellérgyerek a fegyenc áldozata. A borzalmak kunyhója, A kis vályogfalu kunyhóban alig fér el bárom ember. A kunyhó alján még ott bever a burok. — Mutasd meg kislányom, hogy mivel fojtogatott az az ember? A kisleány a rongyszalagra, majd a zsinegre mutat. — Hogy csinálta? A gyermek saját nyaka köré fonja a rózsaszín burkot és belefiizi a másfél méter hosz- szu zsineget. — Ez volt rajtam, mikor leestem — mondja, majd a gerendára mutatva hozzáteszi: ide húzott fel. — Hát emlékszel rá? Miért nem kiabáltál? — Nem bírtam. — Másra nem emlékszel? Meddig voltál itt? — Nem tudom, csak tudom, hogy leestem és levettem a nyakamról „ezt“ — és rámutat a hurokra. — Akkor mit csináltál? — Kiszaladtam. Ö már jött vissza és ásó volt a kezében. Itt a kisleány megmutatja, hol állt ő és hol volt Sztantics, mikor kilépett az ajtón. A távolságot lemérik és feljegyzik. . — Merre szaladtál? — Erre — mutatja — de nem szaladtam, mentem, mert arrafelé láttam egy nénit. Ez volt a megmentője és ezért nem merte Sztantics üldözni áldozatát, hanem megadta magát sorsának. Elmondja még a kisleány, hogy mikor a S^ai^Jóisef; A modern górt* cSolkddÉi. Gondolkodásunk technikája és iránya minden korban változó; a kitűnő íílo- zófus ebben a könyvében a legmodernebb eszmeáramlatokat és azok forrásait ismerteti meg. 222 oldal Régi ár 136, uj ár 51 lei — Küldje be bélyegben Lepagenak, Kolozsvár és portómentesen kapja, —• vagy utánvéttel portóval. — Kérje az olcsó könyvek jegyzékét. kunyhóba léptek, Sztantics egy lécdarabbal betámasztotta az ajtót, miközben befogta áldozata száját, majd egy zsákot dobott a leányka fejére és tépdesni kezdte róla a ruhát. Eközben karmolta össze a gyermek nyakát. Az akasztás után a bestiális gonosztevő magával vitte a zsákot saját szőlőjének kunyhójába és ott ledobta, közben elkerülte figyelmét, hogy a zsákon két-károm nagy vérfolt maradt. Sztantics megközelítő számítás szerint 15—20, esetleg 25 percig maradt távol, amikor az ásóért ment, hogy áldozatát eltemesse. Ezalatt, valószínűleg rögtön távozása után elszakadt a zsineg, a leányka 5—10 perc múl vgf magához tért aléltsá- gából és elmenekült. Ha az ásóért nem kellett volna olyan messze menni, akkor a sezrencsét- len kisleány valószínűleg áldozatni esik a beteges hajlamú szörnyetegnek. Beismerő vallomás, A szőlő egyik sarkában a rendőrgyürü közepén megbilincselve áll a rém. Tagbaszakadt, .18^ centiméter magas, rossztekintetü ember. Piszkos nadrág és kabát van rajta. A véres ingét bűnjelként őrzik. Kalapja zsíros, szennyes. A merénylő prototípusa a sexuális gonosztevőknek, amellett mint volt fegyenc, raffinált és erősen mimeli a dadogást, bár kétségtelen, hogy beszédzavarokkal küzd, de leginkább csak olyankor dadog szinte kínos fuldoklással, amikor fogas kérdésre kell felelnie. Eleinte tagadni próbál, majd a keresztkérdések tüzében I beismerő vallomást tesz. Letartóztatták. 1 itemlétező Zakab Kata nevén vette feí Hangád megge bárom prefektusa a szolgai iltetméngt Az ügyész csalással vádolta az ex-prefektusokat, de a törvényszék felmentő Ítéletei hozott (Déva, július 10.) A dévai törvényszék Iva- nescu—Alexandreseu-tauácsa előtt a vádlottak padján tegnap nem közönséges gonosztevők foglaltak helyet. Vallomásuk szerint nem is bűnösök. Nem követtek el csalást, mint ahogy az ügyész a vádiratban vádolja őket. Ezek a személyek ismert emberek. Legelői ül dr. Oncu Jacob volt hunyadmegyei prefektus, utána sokkal rezerváltabban Candrca Valér, Hunyadme- gye utolsó prefektusa, aki 35 éven át szolgálta a vármegyét, magyar időben mint árvaszéki ültlök s utána a legismertebb, a lupényi bős — ahogy az idők folyamán ez a név ráragadt — személy szerint dr. Rozván István volt prefektus, jelenleg kezdi vásárhelyi közjegyző. Dr. Rozván a legelevenebb s a legjobban reagál mindenre. Szinte hihetetlen előtte, éppen olyan hihetetlen, mint a lupényi vérfürdő, amelyet — nem tudni kiknek a jóvoltából — még ma is sötét homály takar. A bárom nem mindennapi vádlottat egy egész csomó ügyvéd védi: dr. Grossmann Miksa, dr. Selariu Emil, dr. Tirea Mihály, a hunyadmegyei nemzet ipar tnak e két utóbbi oszlopos tagjai, ugyancsak az dr. Nerva Oncu, aki a vádlott Oneunak csak névrokona és Ma- rineseu dr. Cam!ven alispán védője. Köztük foglal helyet a vármegye képviselője, dr. Tatar Eugen vármegyei tiszti, főügyész, akinek a védőkkel aziránt támad vitája, hogy a megye mai vezetőségének nincsen joga képviseletet küldeni. A védelem az illetékesség ellen is tiltakozik. mivel a vármegyei költségvetés keretébe tartozó ügyről van szó, tehát csak a legfőbb számvevőszék ítélkezhet benne. Másodszor a vármegye nem léphet fel sértett félként, mivel az állandó bizottság március 30-án hozott határozatában úgy döntött, hogy a megye a prefektusok ügyében nem érzi magái károsultnak s igy nem is lép fel sértett félként a bíróság előtt. Igen ám, de ezt határozatot az ideiglenes bizottság megmá Holta. Akörül folyik tehát most a vita, hogy - a u'.egmásítás tulajdonképen törvénytelen vagy érvényes-e s végül is dr. Tatai* főügyész véleményét fogadják el, hogy a törvényszék nem dönthet ilyen dolgokban s a tárgyalást megkezdik. A konkrét vád az, hogy dr. Oncu és dr. Rozván prefektusok felvették egy szolgának a fizetését, aki nem is létezett és Jakab Katának a nevét Írták be, holott ez a név költött volt. A vádlott prefektusok szerint a szolgai fizetés pausálkónt járt s indifferens volt, hogy az összeget kinek fizették ki. Errevonatkozólag kihallgatták az egész megyei számvevőséget, Vladone Sándor, Bordus Cornél, Jonasc Liviu számvevőségi főnökök, Pozsonyi Antal, Tho- roezkay Ferenc. Dinu Niculae, Niculae loan, Vitán Gábor, Rain Remus, majd dr. Câmpean Simon volt prefektus, dr. Atirescu Jeronim volt megyeelnök kerültek kihallgatásra, azután az összes megyei szolgák s végül dr Cäpu- şan Laurentíu közigazgatási vezérfelügyelő, aki ebben az ügyben vizsgálatot folytatott le dr. Oncu Jacob prefektus ellen a prefektus saját kérelmére. A számvevőségi tisztviselők bizonyítják, hogy a szolga fizetését ők vitték fel a prefektusoknak. Dr. Rozván állítja, hogy azt hitte, hogy a szolgai fizetés pausáléképen van felvéve a könyvben és nem személy szerint, most tudja, hogy mindenütt Jakab Katát szerepeltette a számvevőség. Candrea alispánnál kiderül: a megyei szolgáján kiviil még két cselédje is volt, ugyanez bizonyosodik be dr. Oncu prefektusnál s dr. Rozvánnál pedig három személy látta el a szolgálatot. Az egyedüli ténymegállapítás az, hogy a számvevőség által szerepeltetett Jakab Kata sohasem létezett, azt a személyt senki sem ismerte, de helyette volt szolga mindegyik prefektusnál és subprefek- tusnál. Érdekes megemlíteni, hogy dr. Atircs- eu felfüggesztett megyeelnöknél a védelem annak a megállapítását kivánja tanúvallomásában, hogy az elmozdítása törvénytelen volt s ellene kontestációval élt az elnök. A kétnapos tárgyalás végefelé az a vélemény alakult ki, hogy a prefektusok jóhiszeműen jártak el s legfeljebb hanyagságról lehet szó. De legsúlyosabb volt Căpuşan közigazgatási vezérfelügyelő vallomása, aki vallomásában állítja, hogy a régi magyar 1887-ből való vármegyei szabályrendeletnek a prefektusi szolgákra szóló része ma is érvényben van g emiatt Irreleváns, hogy személy szerint kit szerepeltettek, mivel a szolgai fizetés a prefektusnak s a sub- prefektusnak mint átalány jár. Az elnök hangsúlyozottan teszi fel a kérdést a vezérfelügyelőnek, hogy ez neki csak egyéni véleménye, amire a, vezérfelügyelő kijelenti, hogy nem az ő véleménye ez, hanem ez a szabályrendelet intézkedése, amely ma is érvényben van. Az ügyész a Btk. 50. §-ába ütköző csalást lát az ügyben s emiatt Ítéletet kér. A védők a legnagyobb felkészültséggel bizonyítják, hogy nem csalásról, hanem a számvevők tévedéséről van szó. Dr. Tirea Mihály védő kifejezetten politikai hajszának minősiti a pert, amire az ügyész idegesen ugrik fel és tiltakozik ez ellen az állítás ellen, amit azonban dr. Tirea még- egyszer megismétel. Végül maguk a vádlottak tartanak maguk mellett védőbeszédet. A legszerényebb Candrea Valér, aki elmondja, hogy 35 évi tisztességes közhivatali munkáján ne ejtsenek foltot. De a legeredetibb dr. Rozván István, aki elmondja, hogy nem ő kérte a pénzt, hanem a számvevő kínálta s igy nem lehet csalás. Ha valakit megcsaltak, akkor engem csaltak meg — mondja végül dr. Rozván. A bíróság a Btk. 326. §. 1. pontja értelmében mind a három vádlottat felmenti bűncselekmény hiányában. Az itólpt ellen az ügyész nem íelebbezett s igy az jogerős. A vármegye nevében dr. Tatar tisztifőügyész jelentett be fe- lebbezést a jogerőre emelkedett Ítélet kihirdetése után.
