Keleti Ujság, 1931. július (14. évfolyam, 145-171. szám)

1931-07-12 / 155. szám

5 XIV. BVF. 155. SZÁM. Gyergyóalfalu interímár-bizoitságának elnökét is letartóztatták, mert ő követte el a Weinberger jegyző elleni bombamerényletet Nincs szerencséje a kormánynak a magyar renegátokkal — Az Ávéd- gyiikosság egyik tettesét gyilkossággal és gyújtogatással vádolják (Csíkszereda, julius 10.) Megírtuk, hogy a bombamerénylet tetteseit még a merénylet nap­ján letartóztatták. Több-kevesebb tagadás után mindegyik beismerésben volt. Pál Dénes volt az első, aki beismerő vallomást tett, utána, többszöri szembesítésre, a többiek is vallottak. Le vannak tartóztatva: Ambrns Lajos és Pál Dénes,a tettesek, Ambrus Lajos fia, akit a me­rényletben való részességgel gyanúsítanak, de akire eddig csak egy motorlopás bizonyult rá. Mikor ugyanis az apjának az autóját elárve­rezték és megvette egy alfalvi kereskedő, aki garázsába állította a megvett autót, másnap éjjel a motort láthatólag több órai gondos munka után leszerelték és ellopták. Akkoriban a tettest hiába keresték, most a fiatal Ambrus bevallotta, hogy ő volt a több hónap előtt tör­tént lopás tettese. A negyedik letartóztatott Balázs János alfalvi interimárbizottsági elnök, akit nemrégiben neveztek ki a falu élére és akiről bebizonyosodott, hogy ő követte el a Weinberger elleni merényletet. Most a kineve­zés után ugyanaz a jegyző volt kénytelen vele együtt dolgozni. Pál Dénes lelkiismeretét még egy körülbe­lül két év előtti gyilkosság is terheli. Ezt azon­ban nem ismerte be. Ugyancsak ö gyújtotta fel saját fürészgyárát, miután előzőleg bizto­sította. Ezt sem sikerült akkoriban rábizonyí­tani, de a körülmények annyira zavarosak ma­radtak, hogy a biztositó társaság egyszerűen nem fizette ki a biztosítási összeget s ő nem mert perelni. Ezt sem vallotta be. Ez volt az oka anyagi romlásának, nem Ávéd János. Ambrus Lajos tönkremenetelét rossz spe­kulációi okozták. Az sem igaz, hogy ellene Ávéd tűzette volna ki az árverést. Ávéd bank­jának csak késői rangsorban jövő bekebelezése volt Ambrus birtokára s még végrehajtást sem foganatosított ellene. Az árverést egy másik gyergyószentmiklósi bankfiók tűzette ki. Az ügynek újabb érdekes fejleménye volt, hogy a négy letartóztatott, akik egymáshoz voltak kötözve és igy egész idő alatt szabadon diskurálhattak, miután kedden hajnalban be­kísérték őket a csikszeredai ügyészségre, a fog­házban összebeszéltek és egyöntetűen vissza­vonták beismerő vallomásukat, azt állítva, hogy azt csak a csendőrség veréseinek hatása alatt tették és bármit is vallottak volna, nem felel meg a valóságnak. Erre az ügyész a helyszínére való vissza­szállításukat rendelte el, ahol már egyszer meg is mutogatták, melyikük hogyan járt el, ho­gyan helyezték el a bombát stb., tehát az egész bűntettet rekonstruálták. A helyszínére megérkezve az újabb rekon­struálási kísérlet előtt a bűnösök belátták, hogy átlátszó meséjükkel csak újabb kellemet­lenségeknek teszik ki magukat és visszavonták újabb vallomásukat, megerősítve első beisme­résüket. Ezután szerdán este visszaszállították őket a Csíkszeredái ügyészség fogházába. S. M. A Patria Vaida Sándor missziójáról Közöltük a Pátriának azt a programcikkét, amely Vaida Sándor pártvezér! hivatását és feladatát irta körül. Most a Patria válaszol s azt mondja mindenekelőtt, hogy aki nem tud románul, az buta. Ez nála a polémia-stílus, a józan ész és a kitornászott logika. Van és volt a világon néhány ember, akik nem tudnak s akik nem tudtak románul s ezek közül kerül­tek ki a világ legnagyobb bölcsei, gondolko­dói. Ha akármilyen észszerű értelmezéssel tíz­szer is átnézzük azt a programcikket, annak a tartalma ez: Maniunak nincs szerencséje a ki­rály rokonszenvét birni, képtelen ezt megsze­rezni, Vaida iránt megvan ez a rokonszenv és most Vajdának az a feladata, hogy a bizalmat megszerezze. A Patria tényleg nem mondja, hogy a Mánia számára kell a bizalom megszer­zése. De kérjük tisztelettel: két különböző do­log-e a párt és a politikus Manin ebben a kér­désben? Mert mi azt hittük, hogy itt nincs kü­lönbség. A másik, amit kifogásol a Patria, az, hogy szerintünk aki a király bizalmát akarja megszerezni, vagy visszaszerezni, az a király kegyét kívánja megnyerni, vagy visszanyerni. Mi Vaida Sándor missziójának mélyebb és na­gyobb programot tulajdonítunk, bár távol vagyunk a beavatottaktól. Erre mondja a Pat­ria, hogy mi olyan rosszakaratuak vagyunk, akik nem tartjuk elégséges államférfim és pártvezéri programnak ezt a bizalomkijárást, Nem azt gondoljuk mi, hogy Vaida Sándor ne tudná, mit kell csinálnia, hanem a Pátriának kellene megtanulni ngy írni románul, hogy ilyen kényes kérdésben határozottan, világo­san szögezze le, amit mondani szeretne. minőségileg utánozhatatlan, teljes garanciát nyújt. 'zrzzzz.jg-'fz1 gasTT, j'.rwtx. j:; igr.-iagg lődésbe tudott lendülni. Romokat restaurált, kastélyokat nagyszerű kulturális intézmények­ké alakított át, történelmi emlékeket tisztelet­ben tartott és megőrzött akkor is, ha azok régi urainak dicsőségét hirdetik s általában minden téren, mind kulturális, mind gazdasági intéz­mények terén céltudatosan és biztosan foly­tatni tudta azt a kulturmunkát, melyet német urainak a történelmi fordulat parancsára abba kellett hagyniok. Azonban nemcsak a múltnak holt emlékeit tartotta illő tiszteletben, hanem ezeknek megalkotóit, az észtországi németsé­get is, mondhatni, hálával és tisztelettel kezeli: mindennél beszédesebb bizonyság erre az észt­országi német kulturautonómia s annak kere­tében a német iskolák és egyéb kultúrintézmé­nyek szabad virágzása, élükön a Herder főisko­lával, az uj német egyetemmel. Ezt a jelensé­get más vonatkozásban éppen úgy tapasztal­tuk Lettországban, mint Finnországban is s érthető, hogy mindezek láttán hangulatunk kissé kesernyés lett. Tartuba Rigából a reggeli órákban érkez­tünk meg. Virágerdő, ünnepi zene, óriási lel­kes tömeg, magyar köszöntők fogadtak itt is. Aztán csoportok szerint négyes sorokban, egyetemi tanárok és diákok kalauzolása mellett bevonultunk a bájos egyetemi városba. Áz egyetem központi palotája, mely a város főte­rén áll s ezzel mintegy maga köré csoporto­sítja az egész várost, nemes vonalú görögös épület, nagyon emlékeztet a budapesti Nemzeti Múzeumra. Az egyetemi intézetek a város köz­vetlen közelében erdővel borított dombon festői szétszórtsággal nyertek elhelyezést. A tudo­mány csarnokai mellett gondozott sporttelepe­ket, tenniszpályákat láttunk: ideális együttes a tudománnyal foglalkozó ifjúság számára. A dombot az egyetemi könyvtár romantikus épü­lete koronázza: a kétszáz esztendő előtt leégett hatalmas gótikus dóm romját restaurálták erre a célra az észtek s ezzel nemcsak a múltat be­csülték meg, hanem a félmillió kötetet szám­láló könyvtárnak is pompás elhelyezést talál­tak. Büszkén mutatták meg a könyvtár ma­gyar osztályát is, melynek alapjait dr. Csekey István, az egykori kolozsvári diák vétette meg, ki a tartui egyetemen a közigazgatási jog ren­des professzora s ma már észt nyelven tax’tja, előadásait. Van az egyetemnek még egy ma­gyar tanembere Györke debreceni tanár szemé­lyében, aki a finn-ugor tanszéknek magyar lektora. A tartui egyetem egyébként a jövő esztendőben üli meg fennállásának 300. évét. Gusztáv Adolf svéd király 1632-ben tette le alapjait. Hosszabb szünetelés után I. Sándor cár 1802-ben nyitotta meg újra kapuit. Előbb német, majd orosz nyelven tanítottak benne. 1918-ban a német megszállás ismét németnyel­vűvé tette, míg 1919-ben végre észtté lett. Fel­tűnően népes egyetem: 116 katedrájának kur­zusait ebben az esztendőben közel négyezer hallgató látogatta. És igazi egyetemi városka: úgy tetszik, mintha 40.000 lakosa kizárólag az ifjúság szolgálatára volna rendelve. Egynapos itt tartózkodásunk alatt az egyetemi ifjúság­nak vendégei voltunk, amit el sem lehet itt másképpen képzelni. Valóban pompás, tágas otthonuk van. Egész kis palota, melyben az ét­kezőtermek. szalonok és olvasók hosszú sora inkább előkelő klubra emlékeztet, mint diák­tanyára. Mondanom sem kellene, hogy Tallinnban, az ország fővárosában még lelkesebb fogadta­tás, még nagyobb tömeg várt Gyönyörű közép­kori várost ismertünk meg Tallinnban, mely a Finn öböl partján fekszik, 130.000 lélek lakja (köztük 11.000 német) s Rigával versenyző nagy fontosságú kikötője a mögöttük fekvő terüle-'1 teltnek. A városon a XIV. századból való vár uralkodik. 50 m. magas tornyából, „a hosszú Hermann“ tetejéről szép időben a finn partokig ellátni. Az ugyancsak a XIV. századból való pompás góth dóm, az Olai-templom közelében, a vár­hegyen dús diszitésii orosz katedrális: már ré­gen le akarjuk bontani az orosz uralomnak ezt az emlékét — magyarázza észt vezetőnk — ed­dig azonban nem volt erre pénzünk. A német, kultúra emlékeit azonban annál jobban meg­becsülik A várkastélyba építették be a parla­ment termét. Az észt népművészeti motívumok­nak rendkívül eredeti aplikációja ez a mii. Ép­pen olyan eredeti, mint maga az észt alkot­mány, melyről a parlament termében kapunk tömör ismertetést Az észt köztársaságnak u. i. nincs külön elnöke A miniszterelnök egy sze­mélyben az államfő is s „államvén"-nek hívják. Ez az újítás azonban parlamenti komplikációk­kal jár s ma már azzal a gondolattal foglal­koznak, hogy feladják az ezeréves észt tradí­cióknak folytatását s áttérnek a demokratikus köztársasagok kipróbált formáira. Mint kurió­zumot mutogatják kalauzaink a „Kikkin de kökk“-tornyot, ami középkori németségen kö­rülbelül azt jelenti, bogy „Kukkant a kony­hába“ s az az anekdota fűződik hozzá, hogy a középkori várőrség innen indiszkrét bepillan­tást nyert az alvárosi asszonyok intim életébe. A német múltnak emlékei még a 700 éves vá­rosháza; az ezzel egykorú tőzsdeépület, mely ma ugyanezt a célt szolgálja, több templom és számos magánház. A Feketefejek Szövetségé­nek is megvan itt a maga székháza, a szövet­ség azonban maga már megszűnt. Az újkori észt kulturéletnek beszédes bi­zonysága az Eestónia épület-komplexum: szín­ház, gyönyörű koncerttermek, kulturális intéz­mények székhelyei, pompás éttermek vannak benne. Tallinn! tartózkodásunknak ez az épület volt a központja, Itt adták Felvinczi Takács Alice, az erdélyi származású zseniális fiatal be- gedümüvésznő és a budapesti egyetemi ének­karok közös konzertjüket zsúfolt terem előtt. (Az államvén nem udvari páholyban ült, ha­nem megelégedett a földszint első sorával.) Van Tallinn-nak még egy érdekes középülete: magyarul a „Társadalmi Érintkezés Házának“ lehetne nevezni. Már a neve elárulja célját. Bennünket is itt hoztak össze az észt szellemi­ség vezetőivel: mindenkit azzal a körrel, mely foglalkozásának és érdeklődése irányának meg­felel. Felejthetetlen volt az a közvetlenség, melynek jegyében ez az ismerkedés folyt: mint régi kedves ismerősökkel találkoztunk itt telje­sen ismeretlen emberekkel, találtuk meg azon­nal a beszélgetés közös tárgyát és egészen meg­feledkeztünk arról, hogy útjaink aligha fogják mégegyszer keresztezni egymást. Kirándultunk Tallinn-nak strandjára is, a festői Piritába. Valóban kolosszális méretű zárda-rom beszél itt a középkor dicsőségéről. Fürdésről azonban nagy sajnálatunkra itt sem lehetett szó. Bár jun. 15-e körül jártunk, a viz nem érte el a lö fok C.-t. Hazamenet azonban a kis propelleren egészen rendes tengeri vihar­ban volt részünk s a hirtelen tengeri medvékké előlépett pesti utitársak borongós arccal viha­ros átkelést jósoltak másnap Helsinki-be, utazá­sunk végső céljára. Dr. Sulyok István.

Next

/
Thumbnails
Contents