Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)
1931-06-08 / 127. szám
Efadó ntalomiioreaeiexés : § 22-ös hengerszék, 5 drb. rovátkolt és 2 drb. sima hengerrel-------------- 23000 1 4 4 2 ni. cilinderszita selyemmel------ 12000 ® 1 drb. dupla radialszita selyemmel — 5000 | 1 drb. gyári dupla felvonó, cea 5 m 5000 | 1 drb. gyári szimpla felvonó cca 7 m. 4000 s 2 drb. szimpla felvonó --------------— 4000 | Továbbá transmissiók, szijkerekek, facsövek, | stb. — A teljes berendezés ára 55000 — lei, | esetleg részletre is. — Értekezni: Dr. Werner J Jenő földbirtokosnál Szatmár, Strada Tudor | Vladimirescu No. 18. 1 CseSebv© férfiakra van szttlüség! Ismeretes, hogy társadalmi és politikai szempontból a kis és kézmüiparosság nem reprezentál olyan súlyt, amilyet jelentőségénél fogva, méltán megérdemel. Fel kell egyszer tehát tenni a kérdést teljes nyíltsággal: mi az oka annak, hogy az iparos megmozdulásokat a kormány nem veszi komolyan, mi az oka annak, hogy a kézműipar szörnyű sebe iránt az egész országban olyan példátlan érzéketlenség uralkodik, az iparos megmozdulásoknak nincs kellő visszhangja a közvéleményben, parlamentbeu, sőt néha a sajtóban sem! Sajnos, hogy az ország iparossága még a legsúlyosabb és legkritikusabb időben sem tud egymásra találni, nem tud közös erővel, egységesen saját érdekében fellépni, hanem tespedő közönyben nézi a pusztuló ipar roncsait, az iparosság szervezetének a megbetegedését s a végső katasztrófa felé való rohanást. A magyar kézmüiparosság a múltban sziklaszilárd alapja volt az előrehaladó magyarságnak, ma pedig, amióta kisebbségi sorsba kerültünk, csak egy nagy múlttal biró roncsa kezd lenni a kisebbségi nemzetnek. Nem akarnak egymásra találni, szervezkedni, az uj élet- körülmények hullámzásában egymásra találni. Nem tudnak és nem akarnak öntudatra ébredni, egy szilárd testté és társadalmi szervé ková- csolódni. Az utóbbi időkben nagyobbat romlott a magyar kézműves ipar, mint bármely másik foglalkozási ág és ez idő alatt több kisiparos veszítette el önállóságát, mint annak előtte több emberöltő alatt. Sajnos, a kisebbségi sorsban nincsenek széles lehetőségek a fejlődés felé, épen ezért meg kell azokat teremtem, uj utakat kell vágni az irdatlan csapásban, uj célokat kell kitűzni, uj embereket állítani a vezető posztokra. Ha az ország kisiparosai egymást megértik, összefognak, egységesen lépnek fel, akkor a mindenkori kormányokat kényszeríteni lehet arra, hogy a jövőben a kisiparosság dolgaival többet törődjenek, kisiparos hiteleket folyósítsanak, az állami megrendelések szférájába a kisiparosokat bevonják és uj síneket rakjanak le a kisiparos egzisztenciák életlehetőségeinek az utjain. A közszállitási törvényt liberális szellemben kellene kezeltetni a kormánnyal, hogy az ország kisiparossága is kivehesse a részét az állami szükségletek szállításából. Meg kell győzni a kormányt arról, hogy a jövőben több kisipari hitelt osszanak szét, arányos legyen az elosztás és ott kapjanak segítséget, ahol arra a legégetőbb a szükség. A kisebbségi iparos elsősorban önmagának az egységes társadalmi szervezetét kell kiépítse, az önmaga működését kell összhangba hozza, s midőn ez meg van, akkor keresni kell az utakat, hogy a többségi iparosok egyetemes harcába belekapcsolódjék és kivegye a részét mindazokból a kedvezményekből, amikben a többségi iparosok: részesülnek. Ma még kevés ez a segítség, de ha az iparosság megtalálja a közös frontot, akkor a megsegítés mérlege mind jobb lesz és a kisebbségi iparos is több joggal követelheti, hogy az egyenlő közteherviselés után egyenlő módon élvezze az állami támogatás gyümölcseit is. Éles vita indult az ipartestületi tanács körül, amely még meg sem alakult Mit akar Marosvásárhely és mit mond egy kolozsvári iparos (Kolozsvár, június 6.). Még meg sem alakult az úgynevezett ipartestületi tanács, amit kézműipari tanácsnak is neveznek és máris heves vita indult meg annak kiegészítéséről. Nincs szándékunk ebben a polémiában egyelőre állást foglalni, de szívesen adunk helyet minden értékes megnyilatkozásnak. Az egyik Aradon megjelenő iparos szaklap marosvásárhelyi keltezéssel egy levelet közölt, amelyben a levélíró azt a javaslatot teszi, hogy a kézműipari tanácsot az erdélyi kereskedelmi és iparkamarák egy-egy küldöttjével egészítsék ki. Ugyanezt akarja az ipartestületek szövetsége is. Ö is egy-egy taggal részt akar venni a kézműipari tanácsban. Ismeretes, hogy az ipartestületi tanács megalakulásának az volt a célja, hogy legyen az erdélyi kézműiparnak is egy olyan szerve, amely mpcsolatot tartson fenn az ipar- és keréskede- 'omiigyi minisztériummal és amelyhez a minisz- erium kézműipari kérdésekben véleményadás égett fordulhasson. Ez különben azért vált aktuálissá, mert a kereskedelmi és iparkamarákba a kézraüiparos- ág olyan csekélyszámu képviseletet nyert, hogy érdekeinek megvédéséről egyelőre szó sem lehet, mert itt elsősorban a kereskedelemnek és a nagyiparnak az érdekeit tartják felszínen. Már pedig, ha a marosvásárhelyi javaslatnak a minisztérium helyet fog adni s az erdélyi kamarák egy-egy delegátust fognak beküldeni, akkor a kamarák képviselői túlsúlyban lesznek, pedig ez nem áll a kézműipar érdekében, mivel a Nyaralói. , iif rhát csínálfatpá, néha elmenni színházba, moziba Vágyásról beszél egy kisiparos felesége Klottköpcnyben kint áll a kis üzlet előtt a Ferencz •József utón és a kirakatot törölgeti. A kirakatban négyöt pár cipő básr»ul a járókelőkre. Bemegyünk az üzletbe, ahol magas pult előtt, a cipészek zöld kötényében egy darab bőrt szab a férj. A pult mellett gyerekkocsi, egy ’.sőlichaju kislány, két éves apróság alszik a cipészbolt hűvösségében. Fejünk fölött deszkamenyezet ketté osztja ■i kis üzletet. Fent dolgozik a segéd. Kalapácsának egyhangú kopáesolása lehallatszik ide. Senki sem törődik vele, vgy légy zümmög és a gyerek szőke fürtjei a homlokába hullanak, nyugodtan alszik. — Hogy él egy iparos asszony? —- kérdezi vissza a kisiparos felesége. — Nehéz erre felelni. Ki. Éppen csak él. Mutatja a kezeit: — Tiz évig tanultam zongorázni. Mielőtt férjhez mentem, irodába jártam. Most... Dolgozni kell. mert az iparosnak segítségre van szüksége még akkor is, ha olyan kevés a munkája. — Vágyaim? Nevet. Az ember sok mindenre vágyakozik. Vegyük sorra: szeretném, ha az urammal együtt elmehetnénk néha-néha moziba, vagy színházba. Naev kívánság ugy-e? Szeretnék uj ruhát csináltatni, szép toalettet... Keserűen mosolyog. — Ezek a legkisebb kívánságaim. De... és legyint a kezével. Kis szünet. Most a férje beszél. Három házunk volt Kolozsváron. Az üzlet mind a hármat elvitte. Ez már a második üzletünk. Ismét az asszony veszi át a szót. — Ha már vágyakról beszéltünk, hadd mondjam el a legnagyobb vágyamat. Szeretnék nyaralni menni egy kis erdélyi legolcsóbb fürdőhelyre. Közben az üzleti, feljegyzések között keresgél és cgv csomó írást nyújt felém. Váltók, zálogcédulák. adóintá- sek, végrehajtásról szóló végzések és egy kimutatás arról, hogy az üzlet mennyivel tartozik. — Ez viszi el a nyaralásomat — mondja a fiatal asszony. — Nem mondhatom, hogy unatkozom- Nem azért, mtintha olyan sok vevő keresne fel bennünket. Hiszen megrendelőink egy része rég átpártolt a cipészüzletekhez. Azért mégis van dolgunk: jön az adóiutós, jönnek kamarák valószínűleg erre a posztra is nagyiparost fognak beküldeni s igy a tanács munkája nem fog megfelelni annak a célnak, amelyért tulajdonképpen életre hívták. De ettől eltekintve is. a kereskedelmi és iparkamarának megvan a kapcsolatuk a minisztériumokkal a kereskedelmi és iparkamarai szövetség utján, amely már elég jó szervezettséggel dicsekedhetik, tehát ne akarják a kamarákat oda is beavatni, ahol kizárólag a kézmüiparo- soknak van helye. Marosvásárhelynek valószinüleg az fáj, hogy ebben a tanácsban nincsen kellőképpen képviselve, aminek az az igazi oka, hogy Marosvásárhelyen még a mai napig sincs megszervezve az ipartestület, holott 1884. óta a vásárhelyi iparosoknak erre éppen elegendő idejük lehetett volna. Ami pedig az ipartestületek szövetségét illeti, ennek az ipartestületi tanácsban lesz elég képviselője, mert úgy a brassói, valamint a nagyváradi és aradi ipartestületi elnökök tagjai a szövetségi választmánynak és igy talán fölöslegesnek is mutatkozik újabb delegátusokat beküldeni. Ez egy kolozsvári magyar kisiparosnak a véleménye. Szivesen adunk helyet az ellenkező véleménynek is, ha azt alaposan megindokolják. mert nekünk is nagy az aggodalmunk, hogy az ipartestületek szövetségében a kisebbségi kézmüiparosság nincs megfelelőképpen képviselve és igy könnyen megtörténhetik az, hogy olyan delegátusokat küldenek be a kézműipari tanácsba, akik a kisebbségi iparos érdekeket szem elől téveszthetik. a végrehajtók, itt vannak az árverések. Ezekkel foglalkozunk. Kinn az ucca úszik a napsütésben. A cipész feleség! ott áll a pult mögött, fekete klottköpenyben és elgondolkozva mondja: — A munkc együtt született meg az emberrel, tudom, hogy dolgozni kell. De a munkának, ugy-e, kell, hogy értelme is legyen? Vagy az egyetlen cél az adó, a ház- bér?... Ilyen egy szegény iparosasszonvnak az élete, Esrv csöppet sem irigylésreméltó. Vájjon mikor lesznek már jobb idők? IPAROS HÍREK A csizmadia- és cipésziparosok állat vásárok alkalmával az üzletük nyitvatartásit kérik. A nyilttéren árusító csizmadia- és eipésziparo,- spk Kolozsváron azzal a kéréssel fordultak a kereskedelmi és iparkamarához, hogy szerdai napokon, amikor állatvásár van, a déli órákban is nyitvatarthassák a sátraikat, mert a falusiak szeretnének bevásárlásokat eszközölni, éppen a déli ói’ákban. Tekintettel azonban arra, hogy a déli zárórarendelet miatt még a déli órákban is zárva találják a sátrakat, a vásárosok és föld- oiívesek neu vásárolhatnak és igy az iparosokat súlyos károsodás éri. A benyújtott kérésükben még arra is hivatkoznak, hogy nincsenek alkalmazottjaik s igy még az az eset sem foroghat fenn, hogy alkalmazottaikat a törvényes zárórán túl dolgoztatják. A kereskedelmi és iparkamara a kérést áttette az ipartestületlu.z véleményadás végett. Az ipartestület minden valószinüség szerint javasolni fogja a kérés teljesítését. mass» a legszebb arcot is elékteleniti. A száj kellemetlen szaga visszataszitólag hat. Mindkét szépséghibát néha már egyszeri használat után megszünteti a csodásán üditőizü Chleruá««! fogpőp. Használata titán a fogak gyönyörű elefántcsont fényt nyernek, még az oldalukon is, különösen, ha egyben az e célra szerkesztett fogazott sörtéjü Chh»rotl«at-íoglteSft használjuk. A fog-hézagok közötti, a száj rossz szagát okozó rothadó ételraaradékokat teljesen eltávolítja. Próbál'a először egy tubussal meg. thloroiüoní-fogpép, fogkefe es szájvíz mindenütt kaphatók Valódiak csakis a kék-fehér-zöld csomagolásban „Ohjorodoint“ felírással.
