Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)
1931-06-08 / 127. szám
XIV. ÉVF. 127. SZÁM. 13 Kire ír! a Falusi szomszédomtól, egy román földművestől a választást pár nappal megelőzőleg megkérdeztem, kire szavaz? Gondolkozott egy keveset, de csakhamar válaszolt: „Hát ugyan kire szavazzak? Akárhogy csürik-csavarják a román urak, nem választás az, ha elém tesznek egy sereg listában egy sereg nevet, akik közül egyet sem ismerek, azt sem tudom, ki tehene, borja, és akkor beparancsolnak a deszkafülkébe, hogy üssem rá valamelyik jelvényre a „votat“ pecsétet. Kinek van joga arra a listákra rávezetett neveket megállapítani, hogy csak azokra szavazzak, akik ott vannak a listán és ne szavazhassak például a falum, vagy járá- sombeli urra vagy parasztra, akit ismerek és akihez, ha bajom van, bizalommal fordulhatok? Régebben tudtuk, hogy kit választunk, többnyire ismertük, de most? Hát kérem választás ez, vagy csak olyan lutri? így eddig sem tudtam, kit választottam képviselőnek vagy szenátornak s ezután sem tudom“. — Ezek fiam, pártlisták, amiket a pártok vezetői állítanak össze — magyaráztam — ezek vannak képviselőknek vagy szenátoroknak kijelölve. Azt csak tudja, hogy melyik párthoz húz a lelke, vagy ellenzéki, vagy kormány- párti? — Hát eddig tudtam, mert Maniuhoz húzott a lelkem, akkor is mikor ellenzéken volt, akkor is, mikor kormánypárt lett, de most nem szavazok sem ellenzékre, sem kormánypártra, inkább kaszálok lucernát a malacoknak és ha már választani kell,"akkor Mendit választom, a falu zsidóját. — A falu zsidóját, Meadit? Ugyan miért? — Hát uram, Mendi zsidó, ha drágán is, de a pénzemért ad valamit. Gyufát, hogy az Isten akárhova tegye, meg sört, meg olykor, ha jut, pálinkát, de a kormány, akár Bratianu, akár Maniu, akár Averescu, csak beszedi adóba a pénzemet, és nem ad érte semmit, Azután ömlött a panasz: — Nem uram! A városokon állampénzen iskolák, imaházak, mindenféle középületek épülnek, Bukarestben mindenfelől ömlik a pénz. Még a gyámságom alatt álló árváknak a pénzét is odavitték és nem tudom onnan ki vájni. A városoknak aszfaltozott útjaik vannak, drága pénzen fentartott virágos kertjeik. Államalkalmazottak ezrei felesleges számban uraskodnak, a mi keserves keresetünkből kisajtolt közadókból. Az úri gépkocsik egymást verik le, mi befulladunk a sárba, az utak elromlottak, terményeinknek, marháinknak nincsen ára, de amit a városon vásárolnunk kell, azt mind a régi magas árakon adják. Előljár az állam az árak felverésében. Megdrágult a dohány, a gyű fa ,a pálinka, a posta, minden, amit az állam adhat. Ha kovás gyújtót csinálunk magunknak katonaságtól elhozott patronokból, ezrekre bűn tetnek, úgy, hogy kénytelenek vagyunk száz évvel visszamenni az acél, kova, tapló idejébe, vagy egymástól vinni a szenet házról-házra. Aztán a bankadósságok. Eddig csak ha méregdrágán is, de valahogy pénzhez jutottunk, del szavaz ? Dózsa Endre mióta kamattörvény van, nem kapunk pénzt sehonnan. Hát úgy sem volt jó, de igy még rosz- szabb. Verhetik most a szájukat kormánypárton is, ellenzéken is, hogy igy vagy úgy lesz, mi csak azt látjuk, hogy minden ígéret^ marad s mindenik kormány az elődére kiáltja rá a milliós lopásokat és panamázásokat, de egyik sem dolgozik a népért, mindenik csak a maga tűzhelyéhez hozza a szenet. Hát hiszen büszkék vagyunk a román uralomra, de az éhes gyomor és az üres zseb nőm sokáig tarthatja fenn ezt a büszkeséget. Attól tartok, hogy a folyton növekvő leszegényedés utat nyit a kommunizmusnak, azt pedig én láttam Oroszországban, hogy mi az, Isten őrizzen tőle. így beszél egy román paraszt, akinek a világháború látókörét a mostani sorsán jóval felül emelte. A tömeg, amely még ezen szintén jóval alól áll, egyelőre mély letarghiábam morzsolja le a napjait, de máris könnyű zsákmánya a bujtogatásnak. Egyik központi fekvésű községben a Iorga-párt előkelő kortesének beszéde közben közbekiáltott egy paraszt: „Vegyétek el a zsidóktól a bankokat, ahogy elvetAggodalmas arccal ült le férjével, az előkelő nyári vendéglő egyik intim lugasában. Olyan helyet választott, ahonnan a bejáratot szemmJel tartották, hogy majd íaa megjelenik iskolatársnője, a gyerekkori pajtás, az ünnepelt színésznő, — inthessenek neki Már délután meg- hánta, amikor az ura készülődését figyelte. Máskor, ha miniszterekkel kellett találkoznia, nem válogatott annyit az ura nyakkendőkben, gallérokban, cipőkben, mint most. Pedig máskor életbevágóan fontos kérdések dőlhettek el egy-egy társadalmi nagysággal való beszélgetésben, de mit várt embere ettől az estétől, amelyen végre is nem ő találkpzik gyerekkori pajtásnőjével, hanem) az asszony?... Óh akármilyen tökéletesen éltek is, — igazi bensőséges harmóniában, — a bosszú egyuttlát unalma, valami uj nagy izgalom elé törtetes volt abban, ahogyan r kormányfőtanácsos ur erre a talalkozasra készülődött. — Könnyű, puha, világos kalapot adjatok ide!... Valamivel bohémesebb nyakkendőt, no... Eb, ne ezekből a vacak zsebkendőkből!.... Az asszony eleinte kacagta. Tetszett neki az nra gyerekes izgalma s nagy hahotázással még ugratta is. Csak amikor méltóságos párja semmiképpen sem volt hajlandó vele kacagni, hökkent meg és meredt el mélyebb elgondolásokra. Mire készül ez az árva ember? Alit akarhat egy ilyen futó, egyszerű találkozástól? Elkomorodva vonult vissza a maga öltözőjébe. Az autóban egy szót sem szóltak egymáshoz. Az urának ez sem tetszett. Szinte ráförmedt: — Maga egész este ilyet fog játszani? — Mit fogtok játszani? — Sükctnémaintézeti növendéket... Ez már durvaság volt. Nem is felelt rí, csak akkor, tétek a magyar uraktól a földeket s adjátok nekünk a pénzt, hogy vegyünk marhát a földek-* hez. Akkor rátok szavazunk, de addig nem.“ Ma meg az ilyen kitöréseket a nép nem teszi magáévá, ma még az apátia csak: addig terjed, hogy minden igyekezete kárba vész, arra nézve, hogy sorsán segíthessen. Ma még a „minden mindegy“ álláspontján hidegen nézi a politikai pártok egymással szemben folytatott harcát, legfennebb annyit mond reá, hogy a politika „tâlhărie domnilor!“ De már olvassa az újságokat, számon tartja a milliós panamákat és amint sorsa mind nehezebbé válik, mindenik kormányzatban csak az előző kormány tehetetlenségét látva, nem bízik már egyikben sem. Ez a csüggedés, ez a reménytelenség megcsappanja munkaképességét és a munkaképesség meg- zsibbadása rohamosan növeli a nyomort és a nyomor mindig, mindenütt rossz tanácsadó, Az nj parlamentnek és vele az uj kormánynak, haladéktalanul olyan munkába kell fognia, amely a nép anyagi sülyedését meggátolni képes és bizalmat önthet a népbe, hogy munkája eredménye a panamákkal és más utón nem kallódik el. Ebben az országalkotó, sőt most országmentő munkában a magyarság támogatására bizton számíthat akármelyik kormány. Akár lorga, akár más áll az élén. mert különben megbukik... Erre viszont a férje nem felelt. Leültek a lugasban s a férje végre 'észbekapöíL Hirtelen minden átmenet nélkül kedves és beszédes igyekezett lenni. De, istenein, mikről beszélt?... Ilyeneket mondott: —- A modern Színjátszás nincs kon taktusban á maí élettel. Figyelte már kedves, a múltkor is abban a darabban, amelyet együtt néztünk meg, emlékszik? Már, akkor felhívtam a fjgyeimét, hogy a színdarabokban, nem rólunk van szó. A mai színdarabot nem rólunk és nekünk, hanem a színészeknek és a színészekről írják... Emlékszik, már akkor megmondtam?.,. És, és most neki is megfogom mondani! Az asszony előbb csodálkozik egyet, aztán kicsit föl- szabadultán elmosolyodik: — Csak nem akar verekedni a barátnőmmel? Nagyot csattan a kacagásuk, amikor az ura betySrosan visszavág: — Dehogyisnem!... Ha kikezd velem... A nevetés némi biztonságot ad s valamivel enyhébb félórájuk telik. Aztán megjelenik a díva. Az asszony elébe fut éa odakalauzolja asztalukhoz. Nevetve, majdnem osszeolel- kezve közelednek s a bemutatásnál a nő, aki megszokta a játékot, mindjárt attakiroz: — Ej, ilyen szép urat választottál magadnak? Brávó! Remélem, érdemes őt követni tűzön-vizen át, okosságában és oktalanságában, vagy hogy is van ez?..« Az asszony pajkos bosszuállással rögtön leleplez: — Jaj, ne bántsd! Már igy is áfe bírok vele, amióta Rád vár... » — Ah, uram! — s a művésznő játékos szemrehányóan elkomolyodik. Leülnek, rendelkeznek, esznek és pereg a könnyű szó megálíhatatlanul. A férfi idegesen figyel s várja, mikor kapcsolődhatik bele a diskurzusba, mikor mondhatja el, hogy a modern színjátszás nincs kontaktusban az élettel. Pereg a könnyű szó s ő nem szólalhat meg. A felesége ölelkezik lélekben a gyerekkori pajtásnövel. Könnyű hangulatok hullámtaréján megjelenik a régi kisváros akácos korzója, bakfisörömök és bakfisbusulá- sok érzelmes épószai, egy-egy emilyen János és amolyan Pista pompás ifjúsága, vagy gálád gőgje, a becsapott tanárnők és guvemántok hosszú sora..Aztán egy férfinév!... Ésizre sem veszik, melyikük ejtette ki, ‘de hirtelen mind a ketten elnémulnak. A rúzs és puuer alatt is sötétvörösre gyűl az arcuk. A szemük összevillan. Óh, erre nem is gondoltak, hogy ez is van köztük! Hogy-hogy„ nem gondoltak rá, mielőtt ezt a találkozást itt, ma estére megbeszélték? Szinte lehetetlen! Kinos már a csönd... A férfi idegesen feszeng köztük s hogy a zavart feloldja, pincért hiv, bort rendel. Már isszák a bort, amikor a színésznő végre megszólal : — Te láttad azóta? Halk és fojtott a hangja. Az asszony két-három ideges, -mély lélekzettel kap csak szóra: — Talán kétszer, yagy háromszor. — Milyen? Szomorú mosoly, csöndes vállvonitás és mégis sokáig kel! várni a feleletre: — Nem igen változott. amikor kiszálltak: — Remélem, maga is valamivel mulatságosabb lesz, (ORADEA ELLETT) 42 C. természetes, meleg, kénes, rádiumos hőforrás, reuma, köszvény, ischias, csonttörések és női betegségeknél. Romániában első újonnan épített hullám- és strandfürdő Versenyuszoda. Napi penzió fürdővel .................ISO Leitől Újonnan berendezett rituális étteremmel. H a JAI és ölesén akar főzni vegye meg az én „Szakács- könyvemet“ irta Dr. Szentpétery Laj osné 8 0 3 kipróbált recepţiei és igen 6ok illusztrációval minden háztartásban nélkülözhetetlen. — Fiatal háziasszonyok, gazdaasszonyok és szakácsnők helyes útmutatója ez a könyv a konyhaművészet minden ágában. Tartalmazza a levesek, eültek, főzelékek, tészták, krémek, fagylaltok és minden ételnemüek gazdaságos, kitűnő és könnyű elkészítési módját. Zöldségfélék, befőttek eltartási és befőzósj módját is. — Kapható minden könyvkereskedésben és Tordán a kiadónál: Füssy József könyvkereskedésében, fűzve 100 Lei, diszkötés- ben 130 Lei KySjegrijeit Désen, a lal Kodori völgyben 27 szám alatt “ meleg sósfürdő. : Gyerekkori pajtások Irta: RozvSnyi Vilmos.
