Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)
1931-06-06 / 125. szám
XIV. EVP, 125. SZÁM. 5 A TÖRTÉNTEK UTÁN... Megkontreminálom Jorga székelyek származásáról szóló elméletét, sőt nyelvtörténeti alapon bebizonyítom, hegy a román miniszterelnök^ősi magyar származással dicsekedhetik... Ismeretes Iorga Miklósnak, a tudósnak az a humoros elmélete, (mert remélem őmaga sem vette egy pillanatra sem komolyan, hogy az er délyi székelyek a románoktól származtak. A kedélyes tudós ugyanis megsimogatta bársonyos szakállát és kimondotta a székelyek eredetéről világraszóló szentenciáját, de a bizonyítással a mai napig adós maradt. Illetve, amit a tudós állított, azt a miniszterelnök szerette volna bizonyítani, a politikus, aki a székelyföldi választásokon terrorral és esendőrszuronnyal az urnákba dobott székelj' szavazatokat megdöbbentő metamorfózison vezettette keresztül. A színtiszta székely vármegyékben lenyűgöző kormánytöbbséget mutatott fel. Mi ez? Csak türelem. Mindjárt kibújik a szeg a zsákból. Habár az egész világon a tudós bizonyít és a politikus állít, a Iorga esetében minden megfordítva történt. A tudós állított és a miniszterelnök bizonyított. A székelyföldi választások szomorú eredménye a — „bizonyíték“. Az előzményekhez tartozik még, hogy az egyik kormánypárti kortes, nevezzük fiók-Ior- gának, Székelyudvarhelyen hosszasan puhította az atyafiakat. Mint ilyenkor szokásos, Ígért füt-fát, földet és eget, igért mindent. A székely atyafiak csak hümmögtek és bólogattak, de nem álltak kötélenk. A fiók-Iorga ekkor elsütötte a nagyágyút, amint mondani szokás, kivágta a rezet: — Tudjátok ki az a Iorga? — ökegyelme, a miniszterelnök, — volt a székelyek öntudatos válasza. — Nemcsak miniszterelnök, — dörögte a főkortes, — hanem a legnagyobb tudós is!... — Ami igaz, az igaz, — volt az opportunus válasz az atyafiak szájából. — De azt nem tudjátok, — sült el a nagyágyú, — hogy Iorga bebizonyította: a székelyek román származásúak!... Erre a székelyek egyöntetűen bökték ki a megmásíthatatlan véleményüket: — Ammá, nem igaz! És a faképnél hagyták a főkortest, aki dühösen még a székelyek után kiáltotta: — Majd az urnák fogják Iorga állításait igazolni. Mi gondoskodunk róla. A „kiszellőztetett“ urnák Iorgának, a miniszterelnöknek valóban.igazat adtak, de erre a „bizonyításira a tudós nem lesz büszke. A tudós talárján a hamis urnák foltot hagynak. Mi azonban nem kortesekkel, nem urnákkal, nem miniszterelnöki hatalommal, hanem a nyelvészeti tudomány világosságánál fogjuk dokumentálni, hogy Iorga Miklós, Románia miniszterelnöke ősi magyar származású. Hiába mondja magáról, hogy ősei görögök (vagy bolgárok?) voltak, mert mi bizonyítunk A legrégibb magyar nyelvtörténeti emlékkel, a „Halotti beszéd“-del. Mindenki tudja, bizonyára Iorga tudós professzor is. hogy a legrégibb magyar nyelvemlék a XIII. század harmadik tizedéből való, amelynek a magyar nyelvezete az Árpádházi királyok ősi magyar nyelvét és kiejtését tükrözteti vissza. Sőt, a legrégibb magyar nyelvemlékre az iskola padjairól még a laikusok is emlékeznek. Mint tudjuk, a „Halotti ,beszéd“ ,igy kezdődik: Latiátuc feleym zumtuchel... Aztán jönnek az alábbi sorok is: 100 százalékos biztonságot és 8—12 %-os netto kamatozást Dyujtó arany dollárról, svájci frankról, angol íontról szóló, legelsőrangu, óvadékképes j értékpapírok legelőnyösebben beszerezhetők dr .Ligethy I Miklósnál Cluj-Kolozsvár. Strada Merao- j rândului 16. Sorsjegyiroda — Díjtalan i levéli felvilágosítás — Telefon 833. Vimádjok uramk Isten kegyelmét ez lélekért, hogy jorga-son üneki, és kegyedjen és bolcsássá mend ü bűnét stb. íme a csalhatatlan bizonyiték — jorga-son üneki, ami a magyar nyelven annyit jelent, ir- galmazzon őneki. Az idők folyamán a jorg alapszóból irg lett, tehát jorga, az ősi magyar nyelven az irgalom szónak felelhetett meg. Csodálkozhatunk tehát, hogy Iorga a székely szavazatoknál megtagadta a nevét és a magyar szavazatoknak nem irgalmazott, hanem kidobatta azokat az urnákból. Tehát jorga a legősibb magyar szó, amiről nemcsak a tudós, hanem a miniszterelnök is meggyőződhetik. Felesleges ezért Budapestre fáradni, a legrégibb magyar nyelvtörténeti emlékek sorában lexikonokban, magyar irodalmi müvekben, nevezetesen a Beöthy Zsolt-féle képes irodalomtörténetben is megtalálhatja a régi magyar nyelvemlék hiteles reprodukcióit. Tessék, tudós professzor ur, ön eddig a székelyek eredetéről csak az urnákkal próbált bizonyítékokat felmutatni, mi azonban tudományos alapon állunk és nyelvészetileg bizonyítottuk be, hogy a miniszterelnök ur magyar származású. Mielőtt állításainkat megkísérelné cáfolni, előre kell bocsátanunk, hogy a cáfolatot feleslegesnek tartjuk, mert a székelyföldi választások és terror után magunk is azt hisszük, hogy a magyarság a tudósra talán büszke lett volna, de a — politikusra nem. Olajos Domokos. n S választások a legnagyobb rend hm és szabályosan folytak le (Kolozsvár, junius 4.) A román választások történetében gyakran szerepelnek csendőrszuronyok. A mostani választások alkalmával azonban az egész közigazgatási apparátust mozgósították. Hogy a terror milyen súlyos kö- vetkezménj'ekkel járt az ellenzékre, illetve »a magyarságra nézve, azt felesleges is említenünk. Ellenben azt még sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a kormány máris kiadta a rendeletet a választási bűnjelek eltüntetésére. Táviratot menesztettek a tartományi igazgatókhoz, amelyben elrendelik a prefektusoknak, hogy „szigorú“ vizsgálatot inditsanak a választási visszaélések ügyében. Argetoianu ur rendelete az ilyen kérdésekben tapasztalatlan embereket könnyen megtévesztheti. Az egész kérdés olyan színben tűnik fel, mintha nem is Bu' arestben születtek volna azok a rendeletek, amelyek a népjogot és az alkotmányt a szó szoros értelmében kicsufolták és lábbal tiporták. Mi azonban azt is tudjuk- hogy az említett rendeletén kivül mást is kaptak a prefektusok és pedig bizalmasan, hiszen nagy „államtitokról“ van szó. Az utóbbi rendelet arról beszél, hogy a prefektusok az előző rendeletre egyhangúan azt jelentsék: „Mindenütt a legnagyobb rend és csend uralkodott. A hatóságok a legudvariasabban bántak az ellenzéki jelöltekkel, a féktelen terrorról szóló sajtójelentések a fantázia birodalmában születtek.“ A prefektusoknak rendeletére rendkívül nagy szükség van/ A kormány igenis, tudatában van annak, hogy a parlament megnyitása után a jogos és komoly alappal rendelkező választási panaszok egész zuhataga árasztja el. Szükség van tehát valamire, amivel „megdöntő sék“ az ellenzék állításait. Az ország hetvenegy prefektusának az egyhangú jelentésével akar a kormány válaszolni: — Mi a legszigorúbb vizsgálatot indítottuk be, de semmiféle visszaélésről nem kaptunk hivatalos jelentést. Eltekintve az ellenzéki emberek terrorjától. Nagyon téved a kormány, hogyha azt hiszi, hogy ilyen kijelentésekkel meg lehet dönteni az igazság sziklaszilárd oszlopait. Nagyon régi recept ez. Úgy a liberálisok, valamint az avereseánusok ezzel a kibúvóval válaszoltak az interpellációkra. Ének ellenére azonban úgy a bel-, valamint a külföldi közvélemény mégis alaposan informálva volt arról, hogy nálunk v „jogokat“ szuronyerdő árnyékában szokták kivégezni. Román képviselőjelölt, aki tanúja volt az udvarfielymegyeí urnamanípulációknak (Kolozsvár, junius 4.) Dr. Fersigan Romulus kolozsvári ügyvéd, dr. Lupu kamatellene1 pártja listavezetője volt Udvai’helymegyében s ebben a minőségében már napokkal a választá sok előtt, leutazott a megyébe propagandakor utat tartani. Dr. Fersigan kedden tért vissza Udvai’hely- , megyéből, szomorú tapasztalatokkal gazdagab ban. Munkatársunknak alkalma volt beszélni a lupista képviselőjelölttel, aki olyan dolgokat mondott nekünk, amelyek egy román politikus szájából szinte fantasztikusan hangzanak. — Egész lelkemből fel vagyok háborodva és meg vagyok döbbenve azokon a dolgokon, amelyeket Udvarhely megy ében tapasztaltam. Ha nem is vártam tiszta választásokat és el voltam is készülve visszaélésekre, azt azonban rpár a legcsapongóbb fantáziával sem tételeztem fel. gondoltam rája, hogjr olyanok történhetnek, mint ami a valóságban megesett. Hogy egy román kormány hasonlókat cselekedhet, ez sohasem hittem volna. — A választás napján Udvarhelyen voltam, a prefektusi engedélynek birtokában reggel autón neki akartam indulni a megyének, hogy végigjárjam az egyes szavazókörleteket és kontrolláljam a választást. Az összes utak, a vasúti állomás és a városból kivezető minden nyílás csendőrökkel volt elállva. Előmutattam nekik a prefektus engedélyét, amelyen rajta volt a csendőrkapitány szignója is. Mindez azonban hiába volt. a csendőrök kijelentették, hogy nekik csak Marinescu csend- örőrnngy parancsol s ’ külön rendeletük van arra, hogy mástól senkitől sem vehetnek figyelembe semmiféle engedélyt. Felkerestem a csendőrőrnagyot, aki nagy szi- vélyességgei felajánlotta, hogy saját autóján kivisz a megyébe Nem fogadtam el azonban jóindulatú feíkinálkozását, mivel alapos gyanúm volt arra, hogy az őrnagy valamelyik országút közepén egyszerűen kitett volna az autóból és otthagyott volna, hogy kontrolláljam a néptelen vidéken a szavazást, hacsak éppen ezt akarom. — A megye 13 szavazókörlete közül nyolcban egyáltalában nem engedték be, sőt, még a szavazóhelyiség közelébe sem a bizalmiférfiakat, sem pedig a jelölteket s egyedül a kirendelt biró és a jegyzője voltak jelen a szavazásnál. Az egyik udvarhelyi körletnél valahogy bejutottam a szavazóhelyiségbe és ott voltam a szavazatok összeszámításánál. A vezetöbiró sajátkezüleg vette ki az urnából a szavazatokat s anélkül, hogy bárkinek megmutatta volna azokat, olvasta egymásután: kormánypárt, kormánypárt. A választói törvény értelmében követeltem,, hogy mutassa fel nekem is a szavazócédulákat, bogy magam is meggyőződjem arról, hogy a pecsét hova van ütve. A biró erre megjátszta a sértődöttet és persze azután sem mutatta meg a szavazatokat. Közben egy egész szakasz csendőr vette körül az urnákat és akadályozott meg minden kísérletet, hogy annak közelébe juthassanak. • v
