Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)
1931-06-29 / 144. szám
ease 16 ßöxertniaia XIV. ÉVF. 144. SZÁM. filhixás kezelése s Prof. Dr. Páter-féle fogyasztó teával, abban külömbözik a többi fogyasztó kúráktól, hogy a Páter tea használata nincs összekötve heteken keresztül tartó koplalással, hanem a rendes étkezési időben lehetővé teszi a jóllakottságot, a tea a szervezetnek nem árt, tisztitó, oldó, levezető tulajdonsága van. harmadszor a fogyással járó kellemetlen érzést és zavarokat elviselhetővé teszi és végül egészen megszünteti. Minden eredeti csomaghoz a betartandó étrendet mellékeljük. Prof. Dr. Páter fogyasztó teája a megyeszékhelyek gyógyszertáraiban és drogériáiban kapható azonnal, ahol nem lenne ott a gyógyszerész kifejezett kívánságra — az eredeti csomagolású teát néhány napon belül beszerzi. Minden eredeti csomagon a feltaláló törvényileg védett fényképe cs aláírása látható. Levelezőlap utján a tea „Csillag“ gyógyszertár, Braşov, Hosszú ucca 5. szám alatti lerakattál rendelhető. Nagybani lerakat: STANDARD Drogéria, Bucureşti X. Jlz ügyész ur és a kiflis asszony Meglehetős furcsa dolog, egmás mellé állítani az állam jogrendjének egyik főtisztviselőjét és egy kiflisasszonyt, akiről még a legnagyobb utánjárással sem lehet többet elmondani, mint annyit, hogy: kiflisasszony. Legfeljebb még azt a jelzői tehetjük hozzá, hogy a törvényszék kiflisasszonya. Különben már régi ismerőse mindenkinek, aki megfordul a kolozsvári törvényszéken. Fáradhatatlanul járja, a folyosókat és kiáltja vékony hangján a szegény öreg asszony: — Friss kiflit! így csinálja ezt már évek óta, kosarával két keze között, benne a kosárban kiflik, zsemlyék és a ropogós pcrccek, melyekből ha egyet is elad, boldogan mosolyog. A kiflisasszony nagyon liszlességtudó, minden két lejt hálásan megköszön, mostanában, pláne hogy megolcsul- tak a sütemények, még kisebb összegekért is kijár a köszönet. A kiflisasszony nemzetiségére nézve magyar, amely mivolta azonban mind a mai napig nem verődött észre, mint valami természetes dolog. Mindenki elfogadta úgy a kiflisasszonyt., ahogy van, úgy ahogy magyarul kiáltotta bele a törvényszéki folyosóba: friss kiflit! Az asszony tegnap is elindult szokott kőrútjára a törvényszék folyosóin. Benyitott az egyik tárgyid étterembe. A tanács történetesen épp Ítélethozatalra vonul vissza és csak az ügyész ül egyedül a bírói emelvényen, s a padsorokban néhány percre váró ember. Az asz- szony beleszólt a terem csendjébe mindig visz- szatérő szavaival: — Friss kiflit! Az ügyész, akiről az előbb elfelejtettük megemlíteni. hogy néhány pillanattal előbb tartott éles vádheszédet egy magyar munkás ellen, aki részeg állapotban állítólag a román államra nézve sértő kifejezéseket használt, izgatottan kapta fel a fejét a kiflisasszony jól ismert mondókájára s első dolga vólt inteni a szolgának, hogy azonnal távolítsa cl a nőt. A parancsnak azonnal, eleget tesznek s a kiflisasszony anélkül, hogy akármit is eladott volna, kénytelen volt távozni. Kimegy, de rövidesen utána indul egy rendőr az ügyész ur jóakaratu tanácsát tolmácsol va. A tanács csak ennyi: — Jó tesz, ha ezután nem beszél magyarul a törvényszéken, és megtanulja románul, mi az a friss kifli. Illetőleg nem fogalmazta meg mondámra lóját ilyen udvariasan, mert. amit a rendőr mondott, másképen hangzott: — Ne beszéljen ezentúl magyarul. A kiflisasszony nem igen érti az utasítást, mert a rendőr románul mondja, de azért csak bólint a fejével a szigorú hangra. Lehet, hogy valaki érthetőbben megmagyarázza majd neki s akkor az ügyész ur diadalmasan fog mosolyogni székén, lia legközelebb románul fogja hallani a „friss kiflit“. Ő megtette a kötelességét, ő nyugodt leket: rendre szoktatta a kiflis asszonyt, aki magyarul árulta portékáját. Mert kiflit árulni csak románul szabad. KEVÉS IDEIG HASZNÁLT I AUTOMATA0UFFET gépek § gyönyör j márvány állványozással jutányosán £. eladók. A gépeket eladó felállítja, személyiéi '/.etet beoktatja. — Ajánlatot „Részénytársaság“ ?. jeligére Blockner J. hirdető irodájába Budapest, ^ IV. Városház ucca 10 szám alá kérünk. — Szürvásáríó paraszt Irta; Szilágyi Arthur A jó humorát és azt a régi jó szokását még megtartotta a magyar paraszt, hogy sem venni, sem eladni nem szokott anélkül, hogy utána áldomást ne inna. Néha elhallgatom egy-egy ilyen áldomást fizető atyafinak logikus fejtegetését, midőn telt pohárral a kezében köszönti az urat azért a nagy kegyért, hogy évek hosszú sora után hozzásegítette csizma, kalap vagy talán éppen egy szűr vásárlásához. Az utóbbi ritkán esik meg, de azért, úgy nyolc-tiz esztendőben egyszer arra is csak rá kerül a sor. Ilyenkor aztán felvonultatják szakértőként az András komát, Perkó sógort, nászuramékat, ipát-napát, no még. hogy hiba ne essék a vásárlás körül: a nagykapusi szücsmajszter is jelen van a válogatásnál. Mert tudni kell, hogy egy-egy ilyen szürvásárlás nem is olyan egyszerű dolog, mint ahogy azt más elképzeli. Sok minden csinyja-binja van annak. Nagy figyelmet és körültekintést igcpyel. Elsősorban meg kell állapítani, hogy brassói, sze- beni, vagy nagydisznódi posztóból készült-e? Azután, hogy a huncut szász posztócsináló nem ke- vert-e bele a szövés alkalmával valami silány gyapot- tot is? Mikor a minőség megállapításán keresztülestek, végignézik kívül, belül, forgatják jobbra-balra, kiterítik a napsütéssel szemben, nem-e átlátszó, hitvány, rossz portéka? Aztán megnézegetik töviről-hegyirc a sujtá- sozást és hogy a tulipán hímzése nem ferde? Avagy éppen nagyobb egyik a másiknál? Ha csak akkurátusnak találtatik, jöhet a sor a tulajdonkénem próbálásra. Ha a maga részére veszi az atyafi a szűrt, akkor egyelőre csak panyókára adja rá a mester, miközben a két ujját keresztbe jól megrántja s jó nagyokat csap reá széles, nagy tenyerével, bizonyságul annak, hogy úgy lapul rá, mintha öntve lenne. Máskép áll azonban a dolog, ha a szűrt történetesen nem saját magának, hanem otthon levő fiának vásárolja. Ilyenkor előveszi a magával hozott nagy botot s azon otthon vágott rovásokhoz méregeti szélét-hosszát. De megtörténik, hogy az istráng-kötél szolgál méretül s a rajta lévő. két göcs hivatott helyettesíteni a Marci fiú jelenlétét. Most aztán a szakértők lépnek akcióba, megnézik, körülforgatják a peckesen álló vásárlót, előveszik a mester kezében levő méterest, megmérik az egyik ujját, azután a másikat, mert azt csak nem tűrhetik, hogy valamelyik csak egy hajszálnyival is rövidebb legyen a másiknál. Eközben a mester egyre dicséri a portékáját, mondván: — ha ebben a húsz esztendőben kigyelmedék ilyen szép és jó szűrt vettek, akkor rögtön csapjon ebbe a fejbe az istennyila. S ujjával bögdösve mutatja, hogy melyik fejbe. De tudni kell, hogy a furfangos mester kalapjába egy gombostű van szúrva s arra nagyon ügyel, hogy ne a saját, hanem a gombostű fejét érintse ujjával. Hogy szavának több nyomatéka legyen, leveszi a vevő válláról a szűrt és szakértők előtt megmutogatja, hogy milyen jó munka van rajta, minden varrás duplán van öltve, s újra ráadja, de most már nem panyókára, hanem úgy, ahogy dukál, a két kezét is beledugja a szűr ujjába, meghuzogatja s ismét nagyokat csapkod a karjaira, hogy szép laposan álljon. Ekkor előveszi a sátor oldalához támasztott róvásos botot, kezébe nyomja az atyafinak, viselje egészséggel! — Hát köszönöm a szivbeli jókivánatát májszter uram, do nem addig van a, már megtudni szeretném, hogy hát mit is kóstál ez a hitvány kis szűr? — veti oda az atyafi fitymálva. — Hát v'. vnynak éppen nem hitvány, de nem is valami fincm lincerzeig, csak aféle okupáció, — szól közbe ? jzakértöként hozott szücsmcster fontoskodó avcce’ Nyilván vándorlása közben itt-ott ráragadt egy pá‘ idegeit szó és most kikivánkozik belőle. — Az a kérdés, van e komoly vevő szándéka gazd aramnak? — szól sértődötten a mester. — fin megmondom egyszóval az árát, akár alkuszik, akár nem, ezt a finom, jó szűrt más ki nem viszi a sátramból kilencszáz lejen alól, de gazduramnak nyolcszáz az utolsó ára. — Ammán nem lehet — szól az atyafi. — Már miért ne lehetné? — kérdi a mester, — hiszen most minden drága, a posztó, a sujtás, a munka, az adó is tizannyi, mint eddig volt. — Igaz-igaz, hogy régen máskép volt, de akkor huszonnégy forintért olyan szűrt varrtak, hogy a király ö szent felsége is gyönyörködhetett benne. Osztán meg minden tulipántya szép szines volt, nem olyan hitvány fekete, mint az árendás zsidónk mája. S mégis olyan nagy árt kér az ur érte. — Hát száz szó mint egy, 500 lejért megveszem. — Nem lehet — szabadkozik a mester. — De tudja mit, kegyelmed csak, ha igazán vevő szándéka van, mert hogy az van, azt arról is tudom, hogy a mult kolozsvári őszi és a tavalyi mócsl vásáron is alkudott már a szűrre, de akkor nem tudtunk megegyezni az árára. — Adja ide kelmed a markát, hadd csapok bel« egy becsületes parolát. Isten neki, 700 lejért vigye el a viselje egészséggel. — Hát tudja mit az ur? Hogy ne gondolja, hogy csak csúfságból ígérek, megveszem 600 lejért. A mester már bele akar csapni a vevő markába bizonyságul annak, hogy kész a vásár. — De nem addig van a — folytatja a ravasz vevő — van nekem egy vásott Marci fiam, annak pitykés laibit is akarok venni. — Jó szívvel szolgálok azzal is, — siet a mcstei megnyugtatni a vevőt. — Igen ám, de én csak úgy adom meg a hatszáí lejt, ha azt a kis hitvány pitykés mellényt is ráadásul teccik adni. — Nem lehet — szól a mester. — Azt mán csak nem kívánhatja, hogy ráfizessek hisz a lajbi maga 100 lej. — De első vásár fejibe nem bánom, kettévágjuk a különbséget 650 lejért a kelmédé a szűr is meg a lajbi is, ha egy jó áldomást fizet a tetejébe. — Nem addig van a májszter uram — szól sértődötten az atyafi, nagyokat pödörve s rángatva terzon- borz nagy bajuszán. — Az, hogy a portéka árán alkuszom, az böcsüle- tcs dolog, mert, hogy a példaszó is azt mondja, hogy — szegődött bir, osztott konc, — de hogy az áldomás- fizetés erányában szólni teccett, amán nagy sértés egy magyar emberre nizve. — Csak tán nem gondolja az ur, hogy egy olyan templomba megyünk imádkozni, amelyik fel sincs szentelve? — Hasonlókipen addig nem vásár a vásár, amíg arra az áldomás meg nem ivódott. Erre kár a szót vesztegetni, punktum. — Hát hisz nem igy értettem a dolgot, — szabadkozik a mester, miközben a laibit már csomagolja is, a szűrt pedig újra rá adja a vevőre s úgy mint a vásár kezdetén, jó nagyokat csapkod az atyafi vállára és karjaira, hogy jobban oda illeszkedjen testéhez az uj ruhadarab. Most aztán körülnézi magát a vevő s ránt egyet a jobb s aztán a bal vállán s nagy torokköszörülés közben kivesz a kebeléből egy zsineggel a nyakába akasztott zacskóból egy nagyfene vastag bugyeilárist s hozzáfog a megegyezett összeg kifizetéséhez. Szépen sorra külön-külön rakosgatja le a bankjegyeket, a váltópénzt s hogy az nem megy nagyon könnyen, azt mondanom sem kell, mert csak úgy gyöngyözik a homlokáról a verejték, amig hiánytalanul átveszi a mester a jól megérdemelt 650 lejt. Most aztán végérvényesen leparoláznak s még egyet-egyet csapkodnak egymás markába. A mester kivánja, hogy rongyáig egészséggel viselje a megvásárolt holmit, úgy ö, mint a Marci gyerek. Vevő pedig nagy köszöngetés közben invitálja a jelenlevőket a mesterrel együtt a legközelebbi korcsmába, a szokásos áldomás elfogyasztására. Itt aztán kezdetét veszi az áldomásivás és az uj ruha avatás. FIllolS Kazánok részére min- den méretben előnyös árak mellett kaphatók. JOSÉF WlISSftfMiü Műszaki és egészségügyi nagykereskedós Bucureşti) Strada Mitsui Vo-iă NI o. 21.
