Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)
1931-06-22 / 138. szám
XIV. ÉVF. 138. SZÁM, SRtS33Süí£ m 17 <szm Lysoform minden baktériumot megöl és kiváló szagtalanító A hölgyele mindenütt a Lysoíormot hasznai- ~ ják, mert az intim toalett ideális fertőtlenítő szere. A Lysoform népszerűségét annak a tulajdonságának köszöni, hogy minden mikrobát megöl és a ténynek, hogy csodálatos szagtalanító. Az elegáns hölgyek, akik testük ápoMsára kiváló gondot fordítanak, tudják, hogy szappan és víz nem elegendő a higiénikus tisztaság fentartására. Használjon Lysoformot. Csakis zöld üvegekben kapható, sohasem Kimérve. lyó életének homályos dolgait ölhetett kézzel nem nézheti... belemarkolt. Huhhü... Felugrott. Utálkodva letörölte a kezét, ludbörös háttal rohant szigonyért. Belevágta, a fövenyre húzta, már ahogyan erejéből tellett, éppen csak hogy — mig beszól a házba — el ne szaladjon vele a folyás. Aztán futott, futott. Mikor lélekszakadva helökte az ajtót, a nagy csendességben neki busul t két öreg döbbenve nézett a vértelen arcába. — Hamar, apó! — Üli az? — ITnlott van a vizen!... Árendás lelkében felvisitott a rémület. Ne- kifáiitörült n falnak, szája szegélyét kiverte a hab. Vince bátya Is felállott, reszkető karjával a magasba nyúlt, viharlámpást emelt le a gerenda szögéről. A tűzhöz csoszogott s bizony alig talált a kanócra, úgy táncolt kezében a láng. Maga elé lökte a gyereket, indult. Árendás botlott, támolygott utána. A révész megállóit az ajtóban, eltolta magától. — Maradjon kend!... Nem jó az ilyet nézni... A másik felszakadó, állati hörgéssel, mint aki csak megvadult ösztönének él, kiszakította magát az ölelésből, bokándozott a part felé. ... Ks ott feketéit a fulladástól felhizott torz tetem, a magasra tartott lámpa gyér sugarán, lába a vizbeo, elterült gerince a fövény homok ján, kíntól összecsavart, dermedt karjain a szűkre megszabott orosz kabát ujja... — Márton! — ordított teljes tüdejéből Árendás Mihá, majd felcsukló, bomlott zokogásban karolt át egy öreg jegenyét. — Mába — haha-ha-a-árton.... A Garam pedig ment tovább az utján, medre fölött összesúgtak a fák s a viz fodrán mulatoztak az örök csillagok. Most a kezem alá keijül a gyerek. A családi információk a gyerek muzikalitásáról legtöbbször nem egész megbízhatók. Az informáct. így kezdődik: „A gyerek muzikális, Olyan jó hangja van.“ Vagy: „A gyerek nem muzikális, Nincs semmi hangja." A gyerekkel végigcsinálom az összes szükséges hallás és ritmusvizsgálatot. Néha tényleg muzikális a „jó hangú".és nem muzikális í „rosszhangu" gyerek. Legtöbbször kisül: a jóhangu ryerelt egy egészséges, kemnungtalan lélek, jól kiereszti i hangját (ezért jóhangu tudniillik), de saját regiszterén kivül nem ismer felhangokat, ritmusa nincs, hangközöket nem érez és megvan áldva az unmuzikálitás minden kellékével. Az a gyerek, amelyik „rosszhangu“, tán nem intonál jól vagy nem énekel olyan bátran, de a zongorán mindent megérez, kitűnő ritmus, minden hibát, ritmikusát és nemcsak melodikusát, de harmonikusát észrevesz és van egy kis zavar a gégefömuszkula- turában és nem tudja kihozni, amit hfe.ll, azt a gyakorlat rendbehozza. Szóval nem érdemes se örülni, se búsulni tulkorán a leendő növendék zenei képességei fplett. Ezután jön az, ami számomra a kezdötanitásban a legdrágább és legkedvesebb momentumok egyike, fis a legfontosabb. A gyereket megismerni teljesen és magamhoz kapcsolni. Én nem tudok másként tanítani, csak ha nagyon szeretem a gyereket és a gyerek se tud másként dolgozni, csak ha érzi, hogy a legmelegebb vi- 5zony van közte és a tanár közt. Részben intuitiv, részben a gyerek teljes kikérdezésével és psychologiájánalc teljés megismerésével lehet beindítani a tanítást, fis ahány gyerek vaai, annyi elvet kell követni a tanítás psychologiájában. Az a tanár, aki mereven kijelenti, én csak igy vagy úgy tanítok", saját kárán fogja megismerni rosszul alkalmazott konzekvenciája helytelen voltát. A racionálisan diszponált gyereket a tanár a zene racionális oldalainak aláhúzásával fogja meg a zene számára kezdetben. Az akkordok felépítése és viszonylatai, a frázisok, mondatok fűzése és lezárása a tanítások törvényszerűsége és rokonviszonylatai a transponálás, szóval a zenének az a része, amely legjobban érdekli öt más terrénumokon. A fantáziás gyermek kis történeteket érez a zenében, két mondatban veszekedő gyerekeket, kerti sétákat és a kis életének minden öt érdeklő momentumát véli hallani. Itt kezdetben ezen van a hangsúly. Az ambiciózus gyereket a zenetanulás feladatának a jelentőségével serkentheti a tanár. A lustábbat, aki haragszik a tanárra s a tanításra, mert fél, hogy elvonja a játéktól, a tanár játékosan ks- zclje és gyorsan változtassa a tanítás menetét az óra keretén belül, hogy a gyerekben a munka, a szórakozás érzését keltse. Az önkritikátlant, akinek minden teljesítménye tetszik, a tanár fogja szigorúbbra, a félénk gyermekben neveljen önbuzalmat és méltányolja a teljesítményét, néha az értéken felül, fis igy ad infinitum. De mindent olyan módon, hogy a gyerek sohse érezze, hogy a tanár beszél, hanem mindig egyenrangú társ, aki úgy közvetíti a mondanivalóját a gy^eknek, mintha egy iskolatársa beszélne hozzá. Téved az a tanár, aki azt hiszi, hogy ö tekintélyt teremthet magának szigorúsággal, vagy a fölényének érvényesítésével. A gyerek, aki a legösztönösebb kritikus, vagy ellenáll nyíltan, vagy tkokban, vagy kigunyolja a tanárt, fis a gyereknek sohse szabad megmondani valamit, a gyereket rá kell vezetni, hogy ö találja ki, amire meg akarjuk tanítani, hogy az öntudatát emeljük és hogy sohse érezze, hogy a tanár most tölti át tölcsérrel a fejébe a dolgokat. A gyereket egyenrangú társnak tekinthetjük a tanításnál, de — megtörténik az ellenkezője. Az idén kaptam egy nagyon édes kis 7 éves leánykát kezdő tanításra. V. Liliké, intelligens orvoscsaládból. 5 éves nővére van, aki az általános kedvenc a családban, mert hízelgő és kemmungnélküli. Liliké jó tanuló, kitűnő fej, második elemista: szenved a helyzet miatt és féltékeny. Előszeretettel viselkedik olyan gyerekesen, mint a nővére, selypít, ahol lehet és minél inkább húzza alá a náluk lévő fräuli, hogy a kicsi jó és ö a rossz és renitens, annál erősebben játsza a kisbabát. Már tanult egy kis ideig másnál, de felhagyta, nem volt elég érdeklődése a zene iránt. A gyerek, ha arra hivatkoztam, hogy nagy lány és ügyes és okos, nagyon haragudott. Mihelyt átláttam a helyzetet, úgy állítottam öt be. hogy > a legkisebb növendékem, egy kisbaba és mégis milyen ügyesen végzi a feladatát, azonnal felengedett, boldog és hálás. Abszolút korrekten és komolyan végezte a dolgait, azonban a gyerekes selypítés és mélyen az Intelligenciája alatt lévő szándékolt gyerekességet állandóan műsoron tartotta. Mindenbe belementem, láttam, hogy a gyerek az órák alatt kompenzálja magát a fräuli ko- miszságáért és ott éli ki magát legjobban az óhajtoti „legkisebb" szerepében. Az évvégi eredmény várakozáson felüli lett. anyja azt mondja, hogy este 10-ig is ülne a zongora mellett. A psychologiai beállítás, a dolgok helyes megismerése után foglalkozhatunk aztán a tanítás metodikájával. Gyerniekpsychológiai ismeret minden tanítás, de elsősorban a Zenetanitás conditio sine qua nonja. Bicsérdy könyvei : Az élet könyve 800 lei A halál legyőzése 200 lel. Az ember hivatása 40 lei. A Lepage könyvkereskedésben, Kolozsvár. Vidékre utánvéttel. A kezdő zenei amtás pszichológiái a U) utak a zenetanításbaa Irta: Dr, Gyalul Hona Ha egy gyereket zenére kezdek tanítani, elsősorban alaposan kikérdezem a gyerek hozzátartozóját a családnak és a gyereknek a zenéhez való beállítottságáról. Ilyenkor világossá lesz, hogy miért taníttatják a gyereket a szülök. Előfordul, hogy a család nagyon muzikális és a szülő természetszerűleg azt óhajtja, hogy a gyereknek a zene ugyanaz a gyönyörűsége legyen, — mint neki. Itt rendben van a dolog. A gyerek már tudja, hogy ugymondjam, vom Haus aus, hogy mit jelent a szülőknek a zene és már előre megvan nyerve a zene számára. Itt az utamat már előre egyengetik, a gyerek oly természetesnek veszi a taníttatást, mint a sétát, vagy az evést. Előfordul, hogy a szülő gyerekkorában abbahagyta a muzsikát a rossz vezetés miatt, vagy valamely más oknál fogva, nagyon szereti a zenét, hallatlanul érzi a hiányát, hogy nem tud muzsikálni és a gyerekén őt akarja magát kompenzálni mindazért, amit ő vesztett és amit nem tudott elsajátítani. Itt nehezebb az eset. A gyerekre nagyon kell vigyáznom, mert a gyerek a leg. kisebb kellemetlenségénél örömmel fogja megragadni az alkalmat, hogy a zenetanitáson át álljon bosszút a szülein, mert érzi, hogy nagy fegyver van a kezében és milyen örömöt él ki a szülő az ö haladásán keresztül. Ilyenkor fordul elő. „minek tanuljak? Hiszen te se tanultál tovább? Zene nélkül is lehet élni!" s hasonló megjegyzések. Ilyenkor át kell vennie a tanárnak teljesen a gyereket, a szülőt kérni, hogy semmiképpen ne avatkozzék a gyerek dolgába. Ketten elvégezzük egymásközt a Csemetével s ha lassúbb is a menet, de nem lesz annyi komédia otthon, amit végül se a szülő, se a gyerek nem bírnak ki. Előfordul, hogy a szülő az egész tanítást benső meggyőződés nélkül kezdeti meg, jobban mondva, a zene szükségletének hiányérzésével, tisztán azért, mert „eb. ben a korban már a barátok és barátnők is kezdenek“, mert „nem akarom, hogy később szemrehányást tegyen nekem, hogy nem taníttatom", mert „legyen több elfoglaltságu", mert „a zene szép dolog lehet annak, aki érti“. Itt tudom, hogy' a gyerek teljesen rám lesz bízva és jóindulatú közöny fogja kísérni a dolgomat. Itt legfen- tebb csak az lesz a baj, hogy „a Marika a szomszédból már játsza ezt a darabot, miért nem játsza ezt már az én Bözsikém, vagy Palikám?" Ilyenkor betanítok a Bözsikének és Palikának egy darabot és félévig nyugtom van és csinálom a többit a magam belátása szerint. Végre előfordul a legkellemetlenebb eset, A szülő, akinek semminemű tájékozottsága nincs belsőleg a zenei dolgokról és tudja, hogy van klasszikus zene é3 vannak slágerek, állandóan vacillál a kétfajta zene közt. Belsőleg természetesen az utóbbihoz húz, szégyelli ugyan bevallani, de azért mégis szeretné, ha a gyermek társasági sikereket érne el a Zwei Herzen im Dreivierteltakt magasabbrendü előadásával. Attól függ, hogy meglehet-e győzni, hogy nem kidobott pénz, ha a gyerek esetleg Bachot is játszik. Ha meglehet győzni, rendben van, ha nem: olvasási gyakorlatnak nolens volens meglehet engedni az ilyenfajta zenei salátát, de a főhangsulyt sohse elveszteni a tulajdonképpeni feladatról. Ilyen módon a tanár körülbelül előre látja, hogy milyen utat fog járni a tanítással a család beállítottságában. A gyermeket izolálni a környezetétől természetszerűleg nem lehet, különösen a privát tanításban és a tanár sohse kövesse el azt a végzetes hibá.t, hogy szaktudásának tudatában mereven a gyerek és a családban uralkodó felfogás közé álljon, elsősorban magát teszi lehetetlenné, mert a heti két órával úgy sem tudja a gyeteket elvágni a családi felfogástól; végeredményb?n igazságtalan a szülő iránt is. aki gyakran saját hibáján kivül nem tudott olyan fokra 6zert tenni a zenei ihtelli - genciában, amely parallel haladhatna a tanár munkájával és elképzelésével. Inkább észrevétlen közvetítő lenni a két felfogás közt, sok szeretettel, jóindulattal maga felé hajlítani a gyereket s észrevétlenül a gyereken át a családi felfogást is.
