Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)
1931-06-22 / 138. szám
16 XIV. ÉVF. 188. SZÁM. Egyszer a ... Irta: Szilárd János /í. A révészház nyitott tűzhelyén porolt a láng. Az engesztelő, jóságos melegbe besóhajtott a didergő éjszaka, a Szitnya őszi szelétől tépázott füzes és koldus jegenyék. Porolt a láng, a sarokban muzsikált egy szerencsés tücsök és a falon vigadtak az árnyak. Csóka Vince bátya, az öreg révész, aki ide s tova ötven esztendeje eleven hídja a Garam két partjának, unottan könyökölt az asztalon, mint a testbeöltözött megszokás. Félfüllel a túlsó part hivó szavára ügyelt, a másikkal aludt, mert jó révész ember csak akkor ereszti álomnak mind a két fülét, ha abból az angyalok harsonája ébreszti föl. Keserít falat az ilyen kenyér! De legalább nem tülekednek érte az éhesek, aki elvállalta, megöregszik benne és koporsója fölött nem pörö! a juss. Vince bátya könyökölt, mint annyi évek ballagó éjjelén, Zsiga gyerek pedig, — sihe- der unokája, aki a Poberdón másik révbe költözött János fiának öt kiesi cselédje közül az elsőszülött, a nyoszolyán aludt. Ö is csak félfüllel, mint az öregapja, — megszokta már, — korán megérett vonásain a gond és kötelességtudás cserezte a ráncot. A gyerek hirtelen felült, hallgatott. A révész ráemelte a szemét, majd mondotta: — Ludak járnak az égen. — Nem a! — felelt Zsiga. — Valaki szólt. Neszeitek. És a szél zúgásából valóban elnyújtott kiáltás bontakozott. — Isten verje meg a fülemet! — diinnyö- gött az öreg. Zsiga pedig összehúzta mellén a kopott kabátot, kisietett a hűvös éjszakába. Leereszkedett a töltésen a komp cövekéig, meregette szemet a túlsó part felé. Aztán, mert szeme éle a sötétben nem fogott, tölcsért formált a szája elé, belekiáltott a szélbe: — Szekér! — Gyalog. Egymagám! — felelt tulnan egy férfi. •— Megyek! Beugrott a esónak, felrántotta a láncot, lapáthoz ült. Az elmerült evező szabályos ütem- he nyafogott a csuklón, merte a vizet s az ár mezején tovatűnő árny, mint lábát emelgető lomha, nagy bogár ballagott. Áthozta az utast, olyan koldus formájú, nagyon öreg embert, aki köhéeselt és sóhajtozott. Mikor szárazra értek, azt kérdezte tőle: — Van-e valaki ember a házba] — Van — mondotta Zsiga. — A nagyszü- lérn. Az utas megindult az ablak szivárgó fénye felé. Kezét a kilincsre tette, kopogott. — Szabad! Benyitott. Ahogy kalapját leemelte, ösz- szecsapzott, hófehér haján gőzölt az izzadás. Szeme alatt sötét karikákban ült a gond s bizony, — mert kopottas is volt, feslett, foltozott, — Csóka Vince bátya próbált szeme sem nézett ki többet koldusnál belőle. — Adj Isten jóestét, békét, nyugodalmat! — köszönt az idegen. Dolgos nagy kezét parolának a révész elé tárja, aki most látta, hogy mégsem koldus a vendég, mert. a rimánkodás szerszáma csak a leiken tör ilyen kérget. — Adj Isten! — felelt Vince bátya, majd Zsigához fordult, aki fázósan csapta be maga mögött az ajtót, — No csak a tűzre!... Kend meg üljön le, mert látom, hogy fáradt! — Sietek — szabódott a másik. — Azt gyüt- tem kérdeni, hogy látták-e a fiamat? A révész ránézett, gondolkozott. — A fiát?... Hm. Bizony lehet, hogy láttam, mer vásár volt Zselizen, oszt sok idegen fordult meg a kompon. — Tán nem isméri őt? — Biz én az apját se ismérem. — Nem-e? — húzta ki magát az utas. — Hát Árendás Mihát Nagyodrul? A révész szeme kerekre nyilt. — Akinek az a sok főggye van? — Az, — Ajnye! De megfogta az idő kigyelmedet. — ügy ám! — sóhajtott a másik. — De ha jól látom, a révbe sincs hosszabb kalendárium!... Azután hallgattak. , A révész felkönyökölt. Árendás leült, nézte a tüzet. A tücsök nótába fogott s a szétterült melegben az elsiratott nyár kisérto emléke szállt. Vince bátya fejében gonosz sejtelem ébredt. Mit keres nála Árendás Mlhá éjnek idején?... Nagyod a komptól jó két óra, ha kilép az ember még aztán gyalog 1 Kopottan!... Ejh, itt yalami hiba történt a kréta körül! — Hát nem látták a fiamat? — dobbant a csendbe Árendás szava. — Mondtam mán, lehet, de nem ismérem, — felelt a révész. — Olyan szűkre megszabott orosz kabát félét viselt, meg sapkát. — Bizony nem láttam. Hó Zsiga! Te jársz csónakval, láttad-e? A gyerek gondolkozott. — Nem én, — felelt — Pegy emlékeznék rá bizomosan. Fogságból várja? — firtatta Vince bátya. — Mán megérkezett, — felelt a másik. — Elveszejtették egymást szem elől? — Úgy valahogy... — No majd moggyün. Várja meg kend itt a melegbe, szivesen látom. Árendás felállott. — Ttt lakik az öcsém Sáréba, annak portáján vélem őt. Sietek, hogy még ott tanáljam. No Isten áldja meg! — Ahun a! — bökte az ujját Vince bátya az ablak felé. — Hallja kend?... Hátha ő kaj- dászik a parton? A feszült hallgatás csendjét a túlsó part nyújtott lármája verte fel. Árendás csóválta a fejét. — Ez nem a Márton hangja. Zsiga lekászolódott a nyoszolyáról, ment a dolga után. Mikor a szél berántotta mögötte az ajtót, a révész nagy nyugalommal felkelt a helyéről, belenézett a másik árnyékos szemébe és megszűrt, lefojtott hangon, ahogyan csak négyszemközt is ritkán szól az ember, beszédbe fogott. — Nem akarok söpreni a kend portája előtt, de mondja: mi történt?... Hátha segélhetek? Árendás visszaült, lekókadt a feje. Érezte hogy a révész próbált szeme veséjébe lát, s hogy az ő korukba már nincs titok, legfeljebb takargatás. Nincs titok és nincs szóbeszéd, amit a fiatalok pajkos vére csildant ki a vigyázatlanokból, az egymásnak feltárt gondot és elpanaszolt szégyent a bölcs megfontolás lakatja őrzi. — Tudja, úgy vót, — kezdte, — hogy ten- nap érkezett meg Szibériából. Öt évig egy szó kevés, de annyi hir se jött, oszt — Isten ne rój- ja vétekül — bizony mán-mán elsirattuk őt. Az asszonya... fiatal, egészséges, szemrevaló jószág... Csönd lett... Vince bátya rozsét tört a lángra, a másik ölbehullatott, ernyedt kezekkel top rengésbe feledkezett. — Verje meg az Isten az olyan fehéresei é- det! — suhogott meg a révész felcsattant szava. — De verje ám! — hogyta rá a másik. Köhögött, tovább beszélt,. — Takartuk azt a faty- (yut, hogy legalább az első napon vigadja ki magát annyi idő után... De máma mégis csak meg köllött mondani, oszt... mit szaporijjam a szót no... elbujdosott... Vince bátya hajlott gerince egyenesre rânduit. Ui »Itoiyaa el!$â ni Igyéfs alkalüco*, BftcsntertaSmti vizet. mely egyben egészségének is hasznára válik. Ilyet nyer, ha egy liter ivővtzbro egy csomag L1TH1NÉS ©'GUSTIN tartalmát feloldja. Ezáltal egy kellemes hűsítő italt nyer, mely hasznos az egészségeseknek, de különösen ajánlva van a vese,- roáí- és gyomorbetegeknek, ariritiku soknak stb. Utánzatot ne fogadjon el. — Elrudalta legalább azt a... szemetet?! — Nem olyan ember a Márton! — legyintett n másik. — Pegy rosszul tette! — mormogott a révész. Meglódult haragjában, a parázsra csapott egy gallyat, sarkon fordult, leült, maga elé meredt. A két öreg hallgatott, beszélt a tűz, a szél s a felszakadt sóhajok. Ezalatt Zsiga végezte a dolgát. Áthozta az utast, zsebrevágta a sovány borravalót, vonszolta a csónakot a cöwekje felé. Nekiszegte nyakát a szélnek, átdobta vállán a teher alatt kattogó láncot s a lármás jegenyék során megvetett lábbal viaskodott a ki feslett gyökérzeten. Amint lehajolt, hogy hurkot igazitson a eövek fejére, a pannal tövében lomhán haladó, hever tömeget úsztatott az ár. Felbukott, lemerült, fordult, a füzes kitárt karjaiban itt- ott megpihent, aztán ment, ballagott tovább, inig halk koppanással a csónak oldalához ért. Különös hang volt. Olyan cltelen, tompa, zuhanásszerű és Zsiga fejében hogy, hogynem, visszakódolt egy temetés emléke, amikor igy szólt a koporsón a hant és úgy sírtak az asszonyok, mint most a rák... Mi az? Tuskó? Nyalábba összeállt avar?... Egyik sem merül, mert könnyebb, mint a viz!... Ni, most is... Ejh, csak nem dög talán?... Nincs most áradás, mikor a begyekről leszakadt hévíz jószágot rabol!... Vagy Isten ne adja... Lehasalt A fűbe, hogy karja odaérjen, mert jó révész ember, ha mindjárt okölnyi is, a fo'fe*m***r'% toumm MELLETT) 42 C. természetes, meleg, kénes, rádiumos hőforrás, reuma, köszvény, ischias, csonttörések és női betegségeknél. Romániában első újonnan épített inillám- és strondfflrdtí Verseny-uszoda. Napi peniió ....................180 Leitei berendezett rituális étteremissei. SÍI® RJja Jól és esícisáíj ■ “ aisa? för«i vegyi meg az én ..Szakáé-,• könyvemet" írta Dr. Szentpétery Lajosné 8 31 klppob&M recepţie) és igen sok illusztrációval minden háztartásban nélkülözhetetlen. — Fiatal háziasszonyok, gazdaasszonyok és szakácsnők helyes útmutatója ez a könyv a konyhaművészet minden ágában. Tartalmazza a levesek, sültek, főzelékek, tészták, krémek, fagylaltok és minden ét eine miié.; gazdaságos, kitűnő és könnyű elkészítési tn>J- ját. Zöldségfélék, befőttek eltartási és befőzési módját is. — Kapható mi- den könyvkereskedésben és Tordáh a kiadónál: Füssy József könyvkereskedésében, fűzve 100 Léi. díszkőiéiben 130 Lei «a szofca ítetsghabeía városban szennáira kiadó. Cím a kiadóban.
