Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)

1931-06-03 / 122. szám

T AXA POSTATA PIA- TTJA IN KTMERAR No. 24258—927. KO p v itelcház BUDAPEST V Claj-Kolozsvár, 1931 fa nins 3 SsOFClß BLOFIZJfTES REjLl'ÖLBÜN -. I irt« 1300 l*j, félévre 6ÖW lej, negyed évre 100 egy bóra 100 lej. UKÖÄAliUi» MAUYAKPAKll LiAif 6scrkes2tőeé£ ée ktadóhi varai: riaţa Unirii <Főtér) A telefon; 5-0«, 6-04. ELŐFIZETÉS MAGYAEOBSZAOOJt I 1 Ívre 50 pengő, félévre 29 pengi, negyed évre 15 pengő. Ára 5 lej. XIV. évfolyam 122-ik szám Egyes szám ára 29 fillér. A magyarság fényes erőpróbát állott ki Cstndörsiuronyokkal, féktelen terrorral válasz­tattak a Székelyföldön — Súlyos zavargások halottakkal — országszerte Lezárták a szavazásokat és a részleteredmé­nyek összegezése még csak ezután kezdődik. Egyet bizonyosan tudunk: a magyarság ma­gyaros becsülettel és törvénytiszteleítel indult ki otthonából, hogy teljesítse kötelességét. Ez a rendtisztelet és állampolgári kötelességtudás csendőrszuronyokkal, erőszakkal és gáládul ki­eszelt visszaélésekkel találta szemben magát. Ide nézzen a világ és lássa, hogy itt mi tör­tént? Udvarhely, Csík, Háromszék székely me­gyék tántoríthatatlan magyar polgárságát szu­ronyokkal verték le a törvényességnek az útjá­ról. Csodálatos az a vakmerő meggondolatlan­ság, amely olyan viharos napot rendezett, hogy a hatalom fegyveres közegeivel szemben az ár­tatlan, kötelességtudó, megtámadott polgárság védelmezte az állami rendet. Ki itt a felfor­gató elem ebben az országban? Már előre lát­ható volt, hogy a Székelyföld népét megnyomo­rítják, csakhogy a nép megnyilatkozását elho­mályosítsák. De mindenfelől érkeznek terror- hírek és olyan visszaélések hírei, melyeknek (Kolozsvár, junius 1.) Soha választás olyan csendben, nyugodtan, zajtalanul nem indult el Kolozsvárt, mint a mostani. Hiányoztak a ré­szeg kortesek, a felvirágozott autók, hiányzott az uccai propaganda s még a nyolc szavazókör- zet épülete '.s, mindenütt a legnagyobb rend és fegye uralkodott. Az első m9g etést az keltette, hogy a sza­vazások nem rej d nyolc órakor, hanem már hét órakor megk. :dődtek. A vá’asztási tör­vény pontosan eiőirja, hogymárcius 21-ike és szeptember 21-ike között a képviselőválasztások pontosan reggel hét órakor veszik kezdetüket. Eddig csak téli időszakban választottunk, köz­ben az időszámítás is megváltozott, érthető, hogy a bizalmiférfiak csaknem minden kerü­letben elkéstek, de ez nem okozott nagyobb za­vart, mert nagyon sok helyen maguk a válasz­tást vezető birák sem jelentek meg hét órakor és igy a választás a legtöbb helyen fél nyolc­nyolc órakor vette kezdetét. Kolozsvárt szombaton estig a közel 20.000 választó közül csak l)08ő szavazó vette ki a vá­lasztói igazolványt és mindjárt a választások megkezdésekor meg lehetett állapítani, hogy « legnagyobb pontosságot cs lelki is mer etesse: get a, magyarpárti szavazók tanúsították. Megható látványt nyújtott az összes szavazókörzetekben az a lelkiismeretesség, amellyel a tr agyar sza­vazók még a román bizalmi emberek és bírok előtt- is örvendetes feltűnést kh tettek. Csaknem hatásai, méretei csak az elkövetkező napokban fognak kiderülni. Bizonyos az, hogy nem volt tiszta és nem volt szabad ez a választás. Sok magyar embernek meg kellett szenvednie az elért magyar eredményért. A nemzeti becsület e szenvedésekből kristálytisztán emelkedik ki. Amit a magyar vál»s',tó bedobott az rrnába, az becsületes hitvallás volt. Állják ezt a hitvallást azok is, akiket csendőrökkel verettek el az ur­nákhoz vezető útvonalról. Az erős magyar né­pi öntudatnak a megnyilatkozását nem sike­rült eltiporni, a számokat sok-sok ezerrel nyom­ták le a mesterkedések, de még mindig maradt annyi, hogy példásan szép legyen a hivatalos eredmény is. A szavazatok száma is, a választási nap osz- szes hirei is arról tannskodnak, hogy a sok be­csapás, sok kijátszás, elfordította a népnek még az érdeklődését is a román pártoktól. Ellenben a magyar egység hatalmas komolyságával emelkedik ki a belpolitikai erőviszonyok zűrza­varából. az összes választói körzetben a kora reggel; órákban felálló csoport, amely az urnák elé el­sőnek állott, magyar választókból állott. Az óvatos munkásság. Már a kora reggeli órákban feltűnt, hogy a munkásság, illetve a szocialisták és a dolgozó blokk tagjai nem vonulnak fel olyan katonás rendben az urnák elé, mint az előző választá­soknál. Kíváncsian kérdezgették a szavazók: Hol maradtak a munkások? A feltett kérdésre rövidesen megkaptuk a választ. Az egyik munkásvezér rejtélyes mo­sollyal árulta el a választási taktikát. — A munkások óvatosak. Ugyanis egy bel­ügyminiszteri rendelet értelmében a déli órák­ban egy órai szünetet tartanak, ami a munkás­ság körében nem nagy bizalmat kelt. Az a fel­tevés kapott lábra, hogy Argetoianü ezalatt az egy óra alatt az urnákat szellőzteti ki. — A munkásság attól tart, hogy az addig leadott szavazatok kormánypárti metamorfózi­son mennek át. Azért a munkás szavazók titkos utasítást kaptak, hogy csak az „urnaszellőztetések“ után jelen­jenek meg a szavazóbizottság előtt és adják le a szavazatukat. A munkásságnak igaza van. Az óvatosság minden körülmények között jó. Kolozsvárt azonban erre az óvatosságra nem volt Síkság, mert az egy órai szünidő alatt, mikor a bizalmi férfiak ebédeltek, urnavisszaclések nem történhettek, mert az összes bizalmifér fiák az urnák tőszom­szédságában fogyasztották el az ebédjüket. Afar«! Az egyik szavazókörletben a kora reggeli órákban egy fiatal hadnagy teljesített szolgá­latot. A választás már megkezdődött, midőn a helyszínére megérkezett. Itt tizes csoportokban, engedték be a szavazókat. A folyósón hét-nyolc, magyar szavazó, két munkás és egy kolozsvári román vezető ember állott- A hadnagy ur, mi­dőn meglátta, hogy tizen várakoznak a válasz­tási tereöv előtti folyósón, éktelen haragra lob­bant s nein a legtapintatosabb hangon vezé­nyelte: Afare! Ami magyarul körülbelül annyit tesz, hogy takarodjanak ki. A román, vezető ember azonban, dicséretére legyen mondva, ugyancsak erélyes hangon uta­sította rendre a hadnagy urat s félre nem ért­hető módon oktatta ki, hogy a rojnán hadsereg tisztjének nem szabad olyan hangnemben be­szélnie az öntudatos választó polgárokkal, mint a kutyamosójával. A felszólalás eredményes volt. A hadnagy ur csendben visszavonult és i többé nem avatkozott bele az önmagukat amúgy is pompásan fegyelmező szavazópolgárok dol­gába. Akt meg akarja ismételni a szavazást. Egy kis incidens. A Malom uccai választó­kerületben történt az alábbi kedves jelenet. Az egyik magyar szavazó illemtudóan jelentkezett az elnök előtt, átvette a szavazójegyét, bement a deszkákból hevenyében összetákolt szavazó- fülkébe, rövid ott-tartózkodás után ijedt arccal jelentette a választási elnöknek: — Bocsánatot kérek elnök ur. Kossz hmyre ütöttem a pecsétet s ha lehet, szeretném meg­ismételni a szavazást. — Kém lehet. A szavazat semmis. A magyar szavazó azonban nem jött zavar­ba és újból, kérte a választási elnököt, hogy en­gedje meg mégegyszer szavazni, mert különben a lelkiismerete egész életében nem lesz nyu­godt. Ö mindenkire akart szavazni, csak a zsidó pártra nem. A bejelentést hangos nevetés fogadta. Úgy az elnök, mint a bizalmiak derűs kacagásban törtek ki. Az elhibázott szavazaton azonban már nem lehetett segíteni, mert a választói tör­vény értelmében azt meg kellett semmisíteni. A becsületes magyar szavazópolgar le kiismeré­tét is megnyugtatjuk: mindnyájunkat érhet baleset. Az elveszett magyar szavazatot agy túl­A Magyar Párt relatív többségei kapott Kolozsvárom

Next

/
Thumbnails
Contents