Keleti Ujság, 1931. június (14. évfolyam, 121-144. szám)
1931-06-13 / 130. szám
XIV. EVF. 130. SZÁM. x&f***m*k Duzzadt optimizmus közélet biatahutásával“ és enyhe a választások technikai lefolytatásával szemben Valamelyik laptársunk szóvátette, hogy a budapesti sajtó az érdektelenség jegyében, feltűnő felületességgel foglalkozott a romániai választások kérdésével. Ezt a megfigyelést a magunk részéről is megtettük és akármennyire is igyekeztünk következetesen megőrizni semlegességünket magyarországi laptársainkkal szemben, egy-két megjegyzés mégis kikivánko- zik a toliunk alól. Nos, az igazság valóban az, hogy a magyar sajtót — legalább is azt a részét, amelyet mi is láthatunk — nem túlságosan érdekli a mi sorsunk. Elvégre annyit mi is meg tudunk érteni, hogy Magyarország meg- kisebbedése a fejlett budapesti sajtót is arra kényszeritette, hogy ne nyújtózkodjék tovább, mint ameddig a takarója ér, tehát a pesti nagy lapok tudósitói szervezetének leépítése bizonyos határig indokolt. Mégis van valami felbő- szitő azonban abban, hogy a szomszédos ország kétmilliós magyar nép kisebbségének helyzete alig érdekli valamivel jobban a magyarországi lapokat, mint a mexikói forradalom és sokkal tájékozatlanabb és hiányosabb értesülések jelennek meg erdélyi dolgokról, legutóbb a választásokról a legtöbb budapesti lapban, mint amilyen feltűnő szenvedélyességgel vetették rá magukat a zsurnalisztikái szempontból valóban érdekesebb, de a magyar közönség gondolatvilágától mégis távolabbeső spanyol választások előkészületeire. Amíg a spanyol választásokról, a köztársasági és monarehista pártok választási esélyeiről hasábos cikkek számoltak be nem egy pesti sajtóorgánumban, addig az erdélyii választások példátlan brutalitásairól és a magyar választók balkáni eszközökkel való leterrorizálásáról egyszerűen elsikkadtak a tudósítások és értelmetlen, semmiféle tájékozódást nem nyújtó zsurnalisztikái szörnyszülöttek kerültek be helyettük.' Meg kell ezt emlitenünk, mert ennek sokkal csüggesztőbb és lehangolóbb hatása van az erdélyi magyar közönségnek arra a rétegére, amely magyarországi’ lapokat olvas, mint ahogy ezt Pesten elképzelik. Nem akarjuk Kolozsvárról irányítani a pesti sajtót, de valahogy mégis több figyelmet, több tájékozottságot szeretnénk látni attól a sajtótól, amelyet románok is olvasnak Erdélyben, amely tehát egy kicsit a magyar kultúrának reprezentánsa nálunk. Azt, hogy az ide beeresztett lapok üzleti politikája tesz szordinót a magyarországi közállapotokkal szemben egyáltalában nem keztyüs kézzel dolgozó újságok hangjára, nem szeretnők hinni- Inkább hajlandók vagyunk azt feltételezni, hogy a rosszul informáltság ejtette el a magyarországi sajtóban a legutóbbi román választások kérdését, illetve annak magyar vonatkozásait. A rosszul informáltságnál azonban vétko- sebb dolog a tények szándékos elkendőzése, különösen akkor, amikor az erdélyi ujságiró közbejöttével történik- Valaki felhívta figyelmünket s budapesti Magyar Hírlap vasárnapi számának úgynevezett „Erdélyi levelé“-re. Ebben a cikkben langyos és terjengős kombinációkat találunk az uj román parlament összetételéről s egy odavetett kikezdés a magyar parlamenti csoport helyzetéről is elmélkedik. Ebben a cikkben megfelelő dicséret jár ki Iorga professzor „emelkedett szellemének“ és bizonyos optimizmus lengi át azt a jóslatot, hogy a kormánypárt minimális többsége ezentúl nem fogja gőzerővel áthajszolni a törvényjavaslatokat, ami a cikkíró szerint „az egészségesebb közélet kialakulása felé jelentős lépés“. Szóval küszöbén vagyunk a konszolidációnak és az egészséges közéletnek, mindez egy erdélyi újságíró látószögéből és egy olyan példátlanul brutális és szemérmetlen választási kampány után, amikor tízezrével hamisították meg a magyar szavazatokat, amiről a cikkíró sem feledkezik meg, finoman úgy fejezve ki magát, hogy „a választások technikai lefolytatásával mindenesetre sok támadási felületet nyitott meg a kor- mány“. Szóval az egész Székelyföld ostromálla- pótba helyezése a választások alatt, a szavazóknak „kolerajárvány“ ürügyével való távoltartása semmi más, mint egyszerű technikai művelet az erdélyi kéz által megtévesztett budapesti lap szerint. Mi nem vagyunk olyan optimisták, mi sehogy sem tudjuk elhinni, hogy itt rendszerváltozás történt és hogy „az uj parlamenti ciklusnak az uj közélet kialakítását célzó törekvései nem maradhatnak eredménytelenek, mert „a megcsontosodott formák eddig sok tekintetben útját állták a konszolidációnak“. Sok minden állta itt útját a konszolidációnak és semmi okunk azt hinni, hogy mindez megváltozott. A választási korrupció például nem változott meg, sőt elképzelhetetlen mértékben fokozódott, különösen a székely megyékben, ahol a „technikai műveletek“ abban nyilvánultak meg, hogy vakmerőén ellopták a magyar szavazatokat. Úgy látszik mindebből, hogy néha az informálatlanság hasznosabb a „jól értesültség“-nél. Már pedig budapesti laptársunkat ezúttal alaposan félreinformálta az „Erdélyi levél“. — á — Vasárnap elverték, csütörtökön elhagyta a betegágyat, ma pedig a villamos elé vetve magát, öngyilkosságot követett el egy állásnélküli nagyváradi szücssegéd (Nagyvárad, junius 11.) Az elmúlt vasárnap történt meg nálunk, a sportpályán, hogy a tribünön helyet foglaló egyik fiatalember hangos kritikát mondott a futballjáték fölött. Az őszinteség súlyos következményekkel járt. Ismeretlen futballrajongók körülfogták és úgy elverték, hogy azonnal kórházba kellett szállítani, A hatósági vizsgálatnak mindössze annyit sikerült megállapítani, hogy a megvert fiatalember azonos Rotschild Miklós 17 éves állásnélküli szücssegéddel, aki mellesleg megjegyezve, epilepsziás. Kotschild pár napig volt kórházi kezelés alatt, majd szüléinek lakásán ápolták. Az elmúlt nap folyamán aztán, amikor az egyik villamos a Szarvas-soron haladt el, a jármű vezetője észrevette, hogy a vaspálya között egy mozdulatlan fiatalember áll, akinek Mába csönget. Rosszat sejtve, fékezni kezdett, mire a fiatalember a villamos kerekei elé vetette magát. A kocsi azonnal megállott, de az öngyilkos ember már halott volt. A vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlen fiatalember ugyanaz a Rotschild Miklós, akinek a sportpályán afférja volt. Közben drámai jelenetek játszódtak le. Az odaesődült tömegben egy fiatal leány el- sikoltotta magát, aki a halott fiatalemberben fivérét ismerte fel. Az eset Nagyváradon rendkívül nagy feltűnést keltett. Bőmén magyar ás német nyelven ismerteti meg Önnel mindazt, amire utazásai közben szüksége van, a legújabb »HER&ffiS« vasúti menetrendkönyv XXI.-ik kiadása. Személy-, bérlet-, pod- gyász-, körutazási-éshálókocsi- jegyek díjszabásait és azok váltására vonatkozó összes tudnivalókat könnyen kezelhető, praktikus összeállításban tar talmazza A LEGJOBB VASÚTI KALAUZ!! Kapható az ország összes könyv- ésujságárusitó helyein, valamint a bel-és külföldi menetjegyirodákban. — Ára: 50 lei. A halálra ítélt Läget orvos az ítélet kihirdetésekor zokogni kezdett és azt hajtogatta, hogy a börtönben éhségsztrájkolni fog (Párizs, junius 11.) Tegnapi számunkban röviden jelentettük, hogy a bíróság halálra ítélte dr. Läget francia fogorvost, aki két feleségét magas életbiztosítási szerződések kötése utá,n, arzénnel megölte és hasonló módon el akarta pusztítani bugát is. Azon a tárgyaláson, amely hallatlan izgalmak között egy hétig tartott, nemcsak tizenkét esküdt mondott verdiktet, de egy egész város, ső országrész. Tizenöt hónap fa Montpellierben egyébről sem beszélnek az emberek, mint dr. Läget bűntényéről, aki a két gazdag nővért, Sara Alexandrát és Susanne Alexandrát méreggel meggyilkolta és azután a saját testvérét, Mária Lujzát is el akarta tenni láb alól, mert ennek a megrögzött kártyásnak, iszákosnak és spekulánsnak állandóan szüksége volt pénzre. Dr. Läget 150.000 frankot kölcsönzött nővérétől és azért akarta megölni, hogy ne kelljen a pénzt visszaadni. Dr. Läget nyugodtan ült a tárgyalásokon. Arckifejezésén meglátszik az alkohol pusztítása. kézmozdulatain a déli ember hevessége. Azzal vádolnak engem — mondotta, hogy meg- mérgeztem Sárát és Suzannát. Most amikor arcomba vágták, hogy nővéremet is meg akartam mérgezni, mint ezt a két asszonyt, én voltam az, aki kértem az exhumálást. Arzén? Ha én, mint orvos, méreggel akartam volna élni, azt hiszi elnök ur, hogy arzént vettem volna? Nem. Nem vettem volna arzént, mert az orvos azt tanácsolta volna a méregke verőnek: az arzén nyomokat hagy maga után. Pech professzor, aki a gyilkosnak iskola- társa volt, azt vallotta, hogy Läget valóban nem arzént, hanem egy sokkal veszélyesebb mérget kért tőle. Kérését elutasította. A tana abban a hitben volt, hogy Läget maga akar öng>yilkos lenni és nem tudta volna elviselni, hogy az öngyilkosságnak ö is tettestársa legyen. Lagetet abnormális embernek tartotta, aki színes üvegeket lopott egy laboratóriumból, amelynek nem volt semmi haszna, a vendéglőben egy hölgynek egy napernyőjét lopta el, hogy egy jó barátnőjének odaajándékozza, egy kis kutyát pedig puszta kedvtelésből felakasztott stb. stb. Nem akadt egyetlent tanú sem, aki valami kedvezőt tudott volna mondani a terheltről. A főterhelő tanuk dr. Läget nővére és anyja voltak. A nővér remegő hangon mondotta, hogy testvére éjszaka arzéninjekciókat adott be neki. Dr. Läget szüntelenül azt, hangoztatja, hogy nem követett el bűntényt. Amikor a szakértők ráolvasták a mérgezést, fölényesen kijelentette: A toxicologia még nem biztos tudomány... Aa esküdtek egyhangúlag megállapították dr. Läget bűnösségét és ha a bíróság nem Ítélte volna halálra, egészen bizonyos, hogy a feldühödött montpellieri lakosság lincselte volna meg. Amikor Läget előtt kihirdették az Ítéletet, megtört, zokogni kezdett és egyre azt hangoztatta, hogy a börtönben éhségsztrájkolni fog és nem várja meg, mig a guillotin szék elé kerül.
