Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-04 / 99. szám

Kürten végrendelete Mostanában volt alkalmunk eléggé kicso- daikozni magunkat az emberi gonoszságok fö lőtt. Ott van legelsősorban Kürten, a düssel­dorfi tömeggyilkos, aki már gyermekkorában néhány gyilkosságot abszolvált. Ott van Fischl, aki szívességből kalapáccsal verte agyon Stein- herzet. Legutóbb ott van annak a fiatal pesti suhancjiak esete, aki cinikusan megfojtotta és késsel összeszurkálta azt a tizenötéves cukorka­árus leányt, mert az első szép szóra nem volt magát hajlandó odaadni. I)e ilyen és más ha­sonló fenevadság állandóan napirenden van, néha csupán pár sorban húzódik meg, mart el­nyomják a többi szenzációk. Nem állíthatjuk azt, hogy ezek a gyilkossá­gok egy tőből fakadtak, mert minden eset: in­dividuális- Az egyik ezért tört össze emberi éle­tet, a másik meg amazért. A körülmények, a módszerek egyénenként váltakoznak. Lehetet­len összecserélni őket egymással. De vannak gyilkosságok, amelyek bizonyos vonatkozásban egy csoportba osztályozhatók, egy külön alcso­portba, amelynek tanulságai más következte­tésre nyújtanak alkalmat- mintha általában kutatjuk a gyilkosságok pszihológiáját. Nem a szekszuális naturáju gyilkosságokra gondo­lunk, bár önkéjnt adódóan ez is egy külön al­csoport. Arra, amire maga Kürten Péter mutatott rá védőbeszédében, az utolsó szó a végrendel­kezés jogán. Kürtén Péter esete lélektani rejtély, álla­pítják meg a szakértők és bizonyos vonatko­zásban ez a rejtély megmarad még akkor is. ha Kürtén katedrái modorban elkezdi magyarázni és okadatolni. De amikor arról beszélt, hogy milyen vigasztalan. volt az ifjúsága, mennyire magára volt hagyatva, mennyire csak az em­beri gonoszságot látta maga előtt, — félelmete­sen rátalált az igazságra. Nem lehetetlen, hogy­ha jobb gyerekszobája lett volna, úgy ezek a gyilkosságok el is maradtak volna, talán tisz­tességes ember lett volna belőle. Mert bármennyire is szépek azok a gyer- mekme.sők a gonosz mostoháról és a jóságos, ártatlan gyermekről, csak a romantika sugárzó fótij jen valóseinüsithetőek. Hiszen lehetnek szórványos kivételek, amikor a gyermeki lélek környezetének gonoszsága ellenére is megőrzi hamvas szoplőtlenségét és ezzel győzni is tud a gazságon. Az élet tényei ellenben mindinkább azt mutatják, hogy a rossz környezet: fertőz, a gyermeki lélek, akarva nem akarva, az őt körülvevő világ öntőedényéhez formálódni. A legtöbb fiatalkorú gyilkosság, ha nem is egy tőből fakad, de egyazon tolevényből: a mi ret­tenetes, erkölcsileg alázüllött korszakunk vad- vizes, moesárgőzös ingoványából. Ez a korszak mindennek kedvez, csak a nö­vésben levő test és a növésben levő lélek har­monikus kifejlődéséinek nem. Amit meg meg­ment a gondos szülő óvó tekintete, azt elrontja az ucca. Ami még igy is visszapattan az im­pressziók befogadására kész gyermek leikéről, azt összemorzsolja a mai gazdasági élet nyo­morúsága. A növény kifejlődésére és élotreka- paszkodasára a napfényinek és a termőföldnek szintézise szükséges. Ha egyik is elmarad e két tényező közül, a növényzet elcsenevészesedik- Hiában van tüze a napnak, ha szikes a föld, gö­röngy es nem nedvekkel gazdag humusz. Hiába van éltető ereje a talajnak, ha csak az ég csa­tornái zúdítják záporukat a növényzetre. A föltápláló föld, az élet materiális kelléke és a melegítő nap, az élet ultraviolet sugarai nélkül az egyén léte kettéhasad és felemásan, a jó és a rossz sarkpontjai között bukdácsol a világ­ban. Maga a kor lelke is ilyen harmoniátlan, kettéhasadt valami. Ott, ahol politikailag nyu­godtság van, a tehetősek közömbössége magára hagyja a tehetetleneket. Ott, ahol szociális for­radalmak vívódnak, ott is a jószándék és rossz szándék egyaránt felfokozódnak és a fény és árny kontrasztját még élesebben felszínre hoz­zák. A minap olvastunk egy megrázó cikket a Berliner Tageblattban, elfogulatlan utazótól, aki leírta megérkezését és első hat óráját Mosz­kvába. A nagy téren, ahol Lenin büszke mau­KIV. ÉVF. 81. SZÁM. 13 ffllenma emelkedik, az esti órákban, immár ivek óta százszámra bújnak meg a kapualjá­ban, farakások mögött, apátián, anyátlan gyer­mekek. Lám, egy világot akarnak megmenteni és erőtlenek, hogy legalább a Vörös térről, az idegenek szállodája elöl egy gyermekmenhelyre helye^ék el a forradalom apró számkivetett­jeit. Kürten arról panaszkodott, hogy sohasem volt embe<rszeretetben része és ba a legtöbb I gyilkos és öngyilkos tettei mögé nézünk, leg­többször azt találjuk, hogy hiányzott »létükből az emberszeretet. Az emberszeretetnek a hiá­nya az ifjú lélek világában még inkább kiüt­közik, mert a felnőtt talán birja filozófiával, férfias önmegnyugvással, reménnyel, karjai­nak bizakodó erejével, de a szeretetnélküli gyermek azonnal elveszti a biztonságérzését és érzékenyen, vagy melankóliába téved, vagy a gyilkosság és öngyilkoság tébolyos aktivitá­sába. A gondviselés külön megrendítő csapása, hogy a sokat szenvedett emberiség, ahelyett, hogy közeledne egymáshoz, elidegenedik és mindenki azon veszi észre magát, hogy egyes- egyedül csak a sajá-t iránytűjére Bzámithat. Az emberszeretet a segitő kéz hiányában az amúgy is kettéhasadt lélek önkéntelenül belesodródik a rossz golf-áramába, kivonja magát az erköl­csi élet törvényei alól, ferde síkon egy ferde tornyot épit föl magának, amely bármely pilla­natban összedőléssel fenyeget. Fájdalom, Írott mulaszt emborszeretetről prédikálni egy olyan I korszaknak, amelynek pillére az embertelenség. Azt szokták mondani, hogy az ilyen beszéd: kiáltó szó a pusztában -.. Mennyivel megrá- zóbb, ha e kiáltó szó az emberek sűrű tömegé­ben, bérkaszárnyak folyosóin, autók forgatagá­ban, ezer és ezer ember testi közelségében hang­zik el és megiş^ kiáltó szó marad. De ha ez ig^ is van, mit sem változtat azon a precíz, kísérletekkel és tapasztalatokkal be­igazolható, úgyszólván tudományos ténymegál­lapításon, hogy az emberi és különösképen a fiatalkorúak bűnözésének legfőbb oka az em­berszeretet hiányában keresendő. fi. e.) A Zeppelin egyetlen erdélyi utasa beszél a léghajón szerzett tapasztalatairól A pompás ehéú és a laxuriözus hercncüazés eíieSedteUe a hóvihart A repülőgép és léghajó honkssrrenclá'a (Saját tudósítónktól.) Dr. Tulogdy János, a református főgimnázium tanára a „Zeppelin“ magyarországi látogatása alkalmából Buda­pestre utazott és résztvett, mint utas a „Zeppe­lin" magjmrországi körrepülésén. Dr. Tulogdy János volt a „Zeppelin" egyet­len romániai utasa. Most érkezett haza útjáról és munkatársunknak elmondotta a „Zeppe­lin" -en szerzett tapasztalatait. Dr. Tulogdy János nemcsak az intelligens ember kíváncsi­ságával nézte a Zeppelint, hanem a látottakat a tudás szemüvegén is átszűrte s igy előadott tapasztalatai, elmondott élményei a legáltalá­nosabb érdeklődésre tarthatnak számot. Dr. Tulogdy János a következőkben mondotta el utján szerzett benyomásait. Az indulás — A „Gráf Zeppelin" nem érkezett menet­rendszerű pontossággal Budapestre, — mondot­ta dr. Tulogdy — mert a jelzett időnél koráb­ban kötött ki a csepeli kikötőhelyen. A leszál­lásnál a földön uralkodó szél irányát égő pet­róleum füstjével jelezték- Közvetlenül a föld­felszín közelében köteleket dobtak ki és a ki­vezényelt 250 főnyi katonaság húzta földre a hatalmas kolosszust, amely mellett az ember érzi, mint törpiil el. A Zeppelin léghajó hoaaza 236 méter, vagyis közel egy negyed kilométer, legnagyobb magassága 34 és szélessége 30 méter. A szeles időjárás miatt Lehmann kaşitiay, aki ezen az utján a Zeppelint vezette, azonnal a leszállás után elrendelte, hogy az utasok szán­janak be, mert a léghajónak indulnia kall. így aztán több utas le is maradt. Az utasok közvetlenül az utas gondolába szállanak be, amelyiknek elején a vezető foglal külön fülkében helyet. A társalgó 5X5 méter méretű szoba, asztalkákkal, kényelmes karos- székekkel és szép szőnyegekkel. Az ablakpár­kányon virágvázák állanak, virágokkal diszit- ve. Az ember szinte nem is hiszi, hogy nem egy előkelő hotel halijában ül — sőt annyiban kel­lemesebb a helyzet, hogy a Zeppelinen nem szabad az ott tartózkodóknak cigarettázniok. Az utasok névsorából kiemelem Gömbös Gyula honvédelmi minisztert, dr. Hűti Elemér orvosprofesszort és báró Schön német követ ne­veit. Rajtuk kivül az előkelőségek között több magasr&ngu magyar repülőtiszt utazott a „Zep- pelin"-e n. A „Graf Zeppelin" teljesen simán szállt fel, csak a folyton kisebbedé alakokról láttuk, hogy gyorsan emelkedünk. Öt motor-gondolában öt darab 530 lóerős motorral, mint egy sebesen úszó hal, fúrta előre magát a „Zeppelin“ a lég­óceánban. Budapest gyönjrörü képet nyújtott a „Zep­pelin" -ről nézve! A Vár, a Margitsziget feled­hetetlen látvány voltak. Közben végignéztük a „Zeppelin" pompás berendezését. A társalgó mögött utasfülkék vannak, ággyal, 20 utas számára. Lehmann kapitány bevezetett az utas-gondola első részén- levő „szentélybe“ is, ahonnan a „Zeppelin“ lég­hajó útját irányítják. A legmodernebb műsze­rek és eszközök biztosítják a léghajó útját mil ­den eshetőségre. Térképészek, meteorológusok, szikratávirászok egészítik ki a „Zeppelin" vo*

Next

/
Thumbnails
Contents